Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 27-52. szám)

1898-12-11 / 50. szám

rendszabályokat kellene törvényhozásílag alkalmazásba hozni és pedig oly módon, hogy az első esetben, araidőn kolduláson rajta kapnák őket, a nálunk levő uti — vagy másféle okmányra reá vezettetnék, hogy koldulás miatt őket megbüntették. Ismétlés esetében a büntetésnek mindig érzékenyebbnek kellene lenuie ós a feljegyzésnek minden alkalommal meg kellene tötónnie. A jav ithaHan csavargókat pedig egy munka házba kellene zárni, ahol több-kevesebb ideig erős fegyelem alatt tartanák őket és talán még megjavíttatnának. Az országra tehát az a feladat és költség háiamolna, hogy egy-két ilyen munkaházat kellene felállítani ós fenntartani. Legcélszerűbben történhetnék ez kapcsolatban a már most fennálló fegyházakkal és fogházakkal, ahol az ilyen munkaképes csavargó egyének esetleg a könnyebb házi munkákkal megbízhatók volnának. Meg vagyunk győződve, hogy e mellett az eljárás mellett sok csavargó, akik közül most nem egy a bün ösvényére ós onnan a fegyházba kerül, még meg volna menthető a tásadalom száraára; mert az ilyen elemekre csak szigorral lehet jó hatást gyakorolni. Ha elnézik a csavargást, sok könnyelmű ós munkakerülő ember aira adja magát, később rosszabbra is, tolvaj lesz s végre az állam őt 20 esztendeig fényes palotaszerü épületben tartja. Ha ideje korán ós erélyesen eltiltják a csavargást, büntetik, lehetőleg javítják őket: akkor nem sokára magva is fog szakadni annak a jelenleg valóságos Isten ostorát képező kategóriának, melyet csavargóknak neveznek ós az ország meg fog szabadalmi egy veszedelmes nyűgtől. — ZTsTéipiraj z± rovat Felszólítás. Ujabb időben tekintélyes tudománynyá nőtte ki magát az ethnografa, melynek egyik előkelő zászlóvivője nálunk Hermán Antal budapesti tanár. Társa Jankó János nemrégiben beutazta az ország egyes vidékeit, faluról falura járva gyűjtögette tapasztalatait, észleleteit s nemcsak a népszokásait, jegyezgete fel s az építkezésekről esináltjegyzeteket, de méreteket vett egyes emberek külső alakjáról is s egy hatalmas könyvet irt csak egy vidéknek népéletéről. Még jó, ha avatott kézbe jut a népélet leírása. De hány eset van, hogy egy-egy kölyök-óriás az ország másik határáról hall egy-egy szót s arról tudományos értekezést csinál valamelyik folyóiratba saját eszejárásának logikájával s a levegőből kapott bizonyításokkal. S megeshetik, hogy egy későbbi nyelv és irodalomtörténet erre az értekezésre hivatkozik, mint kútfőre, pedig ennek a szerzője sohasem járt ama nép között, nem ismerte nyelvét, eszejárását, szokását, erkölcsét, külső és belső tulajdonságait. Keletkezik igy elég hiányos, megbízhatatlan ferde irodalmi mű, történelmi munka. Hogy tovább ne menjünk, a gőcseii nyelvjárásról is írtak egynehányan egy pár rövid czikket. — De két hibát jegyzek meg errenózve. Egyik hiba az, hogy egy ilyen felette érdekes és értékes nyelvjárás több és nagyobb czikket érdemel. Másik hiba az. hogy akik iiták is azt a néhány sort, alapos sejtelmen van, hogy legtöbbje a Göcsejben nem is járt soha. Azt sem tartom elégségesnek, ha egy tudós végig nyargal vagy pláne végig bankettezik egy vidéken s rögtön megirja tapasztalatait. Nekünk kell azt, kevésbé tudósoknak, azt a sok tapasztalatot hangyamódra összegyüjtögetni s a nagykönyvirók legfeljebb csak rendszerbe rakják. Az egész dunántul s főleg zalamegyei része gazdag kincses bányája a néprajznak. Sok dologban megőrzött sok ősi sajátosságot, talán azért mert nem esik a világ forgalom országutjába. Nem koptatta el a használat s Hasam üres, de helyette teli vannak szemeim. Megtöltötték a hidegtől kiszorított könnyeim. És ez jó, hogy ily hideg van, legalább sietnem kell s a csárdát hamarább elérem«, s ily jó az is, hogy lovainak nem kell abrak. Egyik fakó, másik szürke — áldott két csikó ez az ö — jobb is bal lába. Még a haramiát is kijátszodja. Nem boldogul nála a zsivány. Csak a fergeteg süvölt gúnyosan a füle mellett, de ezt ö százszorosan vissza fogja gúnyolni, ha ád az Isten neki egy kis oműhelyt))! Legtöbbször s legnagyobb kedvel, mondhatni hahotával emlékezik vissza katonáskodására. »Szolgáltam én Mars uramnál és Thalia kisasszonynál, még pedig nagy liszteletben ... Ott elcsaptak, itt elszöktem. Gyalogoltam kutyamódon, s jártam négy lovas hintókon. Tisztítottam más csizmáját s tisztitá az enyémet más.» Ki ne ismerné ezt: «Zöldhajtókás, sárga pitykés közlegény, egész a közlegénységig fölvivém. S jó, hogy bakancsom hamar lerughatám. Még idővel degredáltak Volna tán.» «Nézek, nézek kifelé az ablakon, ott merengnek szemeim a silbakon. Sétifikáltam igy én is... Villogtattam a hatalmas gyiklesöt... Bájos bakkancs ékesité lábomat, szájam szörnyű hallberdókat kiabált. És söpörtem a kaszárnya udvarát, (de) szégyen rám, hogy számot veték tevéled, hogy letettem cserkoszorud fejemről s elhajiték puskát, seprőt kezemből. De meg is vert az Isten érte. Poéta lett belőlem, csak poéta... Ott talán már káplár volnék azóta.» Felhozom még a humor példájára Petőfinek egy i mádságát. Legelőbb is arra kéri az Istent, hogy teremtse újjá e hazát, azután kér a maga számára holmit: legelőbb is hogy adjon az Isten neki szeretőt, azután egy gyors paripát, melyen meglátogathassa kedvesét, s legvégül, amit az önző kislelküek legelőbb szoktak kérni, ö is kér utoljára dicsőséget, — »sok, sok babért... nem tapadtak rá idegen foltok. S ez leginkább Göcsejről, e három szegletü vidékről mondható el, melynek dialektusa nevezetesen szerepel a nyelvtanban. Bizonyos ősiségét fedezhetünk fel benne. S ha már a nyelvben, hangtanában, érdekes szavaiban, szólás formáiban találunk valami őserőt: találhatunk a népélet egyéb nyilvánulásaiban is. Hajlamban, szokásban, viseletben. A nép életében sarjad a nemzet élete A legmagasabb irodalmi nyelvnek is a legalsó néposztályban van a fundamentuma. A legszebb költészetnek gyökérszálai a nép lelkivilágába nyúlnak vissza, onnan szívják az életnedvet, onnan táplálják a poézis nép fáját. Erdősi (Sylvester) János, az első valamire való magyar poéta igen szerette a paraszt közmondásokat, példabeszédeket, élezés, tréfás szólásformákat, mert szerinte a szemetes sötét helyeken sokszor találhatunk drága gyöngyöket. Ezeknek a gyöngyöknek összegyűjtésére a mai száratói kezdve alkalmat és teret kiván adui a Zalamegye s megnyitja e célra a „Néprajzi rovatot". Felhívja olvasóit a Zalamegye, hogy kiki a saját vidékén, községében összegyüjtendő néprajzi sajátságokat közölje ebben a rovatban. A hosszú téli esték alkalmasan kínálkoznak efféle dolgozatoki a. A legbővebb és legrendesebben összeállított ilynemű közleményt a Zalamegye egy 20 frankos aranynyal fogja jutalmazni, azonkívül dijazni fogja aránylagosan a többi jobb dolgozatokat is. A mai számtól kezdve a jövő 1899 évi március l-ig jöhetnek be közlemények, melyeknek közlése a Zalamagye jogában áll. Ezt a rovatot egyik belmunka társunk rendezi. A dijak odaítélését, egy három tagu bizottság fogja végezni. A közlemények beküldőinek neveit feleslegesnek tartjuk egyelőre is elrejteni. Inkább a tárgy érdekel. Hisszük, hogy nem annyira a szerény dij, mint inkább az ügyszeretet fogja olvasóinkat sarkalni, hogy a néprajzi rovatot érdekes adatokkal megtöltsék. Mik fognak tehát ebbe a rovatba jönni? Tájékozá sul megemlítjük a vázlatot, a keretet. 1. Sajátságos elnevezések. Tulajdonnevek. Erdő, határrészek. Tréfás gúnynevek. Földműveléshez, vagy valamely iparághoz tartozó eszközök nevei, melyek más országrészben talán másként neyeztetnek. (E1Ő nyös aki összehasonlításokat is tud tenni), kőz vagy irodalmi nyelvtől vagy más vidékek divatjától eltérő egyes közóleli szók (pl. toportyán féreg-farkas). 3. Egyes közéleti, gyakran előfouduló szólásformák élcek, tréfák, példabeszédek, közmondások, úgynevezett mondókák. 4. Hitrógiség: babonák, regék, mondák, mesék. 5. Nóták, versek, köszöntő, főleg táncnóták, lakodalmi, s más ünnepi köszöntők, gyermek versek, stb. nászdalok, gyászversek, temetéseknél a siratok mondókái stb. 6. Magaviselet, szokás, az ifjak mulatságai, télen és nyáron, az öregek időtöltései, családi összejövetelek stb. 7. A köz Vagy irodalmi nyelvtől eltérő bangváltozások egy hosszabb mesébe pl. mind benne lehetnek! mert mindent lehetőleg az eredeti nyelven, stílusban és hangzás szerint kell leirni. 8. Érdekes volna magának a „Göcsej" szónak a származását is kutatni. Ezen felhívásunkra legértékesebb dolgokat Göcsej vidékről válhatunk. Munkálkodásunkkal a költészet csiráját akarjuk ápolgatni, mely Erdősiként elég bőven van elhintve a magyar nép szellemi ós lelki életében, csakhogy mintegy sötét bányában hevernek ott ezek a drága gyöngyök Fel kell hozni belőlük egyet-egyet. A kik felszólításunkat, megértik, velünk fognak dolgozni s mindnyájunkat meg fog jutalmazni az — öntudat. 2. A — azt mondja, de — Nem hogy fejemet ékesítse, nem ; Hanem hogy ha nem lesz szénám, abrakom. Csikóm legyen mivel jól tartanom . ,. Hallgass meg engem édes Istenemi Isten tudja, ki mit tud kiolvasni ezekből a humoros versekből. Az egyik talán csak vidámságot lát bennök, másikat komoly hangulatra kelti, s nem tud abba belenyugodni, hogy a világon mennyi semmirevaló ékeskedik és pöffeszkedik s mennyi értékes ember kujtorog csavargóként szomjan-éhen. Olyan is ez a humor mint Janus szeme, egyik előre, a másik hátrafelé néz, — egyik szeme sir, a másik nevet, De arról mindenki meggyőződhetik ezekből a példákból, hogy a humoros ember erős lelkével könnyen elbírja a bajt, számba sem veszi a sors csapását, legfeljebb kacag egyet rá és ezt jól is teszi. .\li is az a bú-baj-bánat? Csupa humor az is. Azt mondja Petőfi: „Mily tréfás még maga a bánat is ! Sziv-s fejre mily különbözőleg hat : Sötétre festi a fehér szivet S fehérre festi a sötét hajat. A Petőfi humorának a felemlitésével, ha csupán arra célzok is, hogy szorgalmasan olvasgassuk, tanulgassuk ezt a kristály költőt: azt hiszem elég jó uton járok, mert lehet ott nála még több-egyebet is találni életünk megédesitésére, Ha pedig csupán a humorára szorítkozunk, abból is van mit tanuljunk, ilyen elkényeztetett kornak gyenge emberei, kik, ha csak egyszer nem kerülne asztalunkra a kávé, azt hinnők, hogy fölfordult a világ. A humortól egy kissé megizmosodik lelkünk ereje. Eröslélekre nagy szükségünk van mindennap, ile nem lehet tudni, mikor lesz még nagyobb szükségünk. Borbély (íyörgy. Á soproni kereskedelmi- és iparkamara köréből. i. Egy bukaresti ügynöki cég ós egy athéni cég felől, melyek minden tekintetben megbízhatatlanok, alulirt kamara készséggel nyújt bővebb fel világítást. Fölhívjuk e körülményre különösen a kivitellel foglelkozó körök figyelmét. Sopron, 1898. évi december havában. II. A m. kir államvasutak budapest-jobbparti üzletvezetősége a budapest keleti pálya udvaron levő gázgyárában a gáz előállítására felhasznált gázolajból az 1899. év folyamán termelendő mintegy 36.000 krg. szénkövet (Kohlenwasserstoti) és 15 000 krg. szénliydrogénes gázolaj kátrányt eladni óhajtja. A venni szándékozók ajánlatukat legkésőbb f. év december hó 20. déli 12 óráig a fönnevezett üzletvezetőség (Budapest, Kiilső-Kerepesi ut, nyugdíj házcsoport 2 sz.) anyagbeszerzési osztályhoz küldjék be, hol a részletes föltételekről is fölvilágositás nyerhető. Sopron, 1898. évi november havában. III. A m. kir. államvasutak debreceni üzletvezetősége különféle pálvafentartási fák szálitására hirdet pályázatot. Az írásbeli zárt ajánlatok f. év december hó 28. déli 12 óráig nyújtandók be. Miről az érdeknlt köröket oly megjegyzéssel értesítjük, hogy a közelebbi pályázati feltételek a főntemlitett üzletigazgatóságánál tekinthetők meg, mig az eredeti pályázati hirdetmény, méretjegyzékek ós ajánlati minták kamaránknál is rendelkezésre állanak. Sopron, 1898. évi december havábanA kerületi kereskedelmi• é$ iparkamara. Zala-Egerszeg rend. tan. város tanácsa részéről közhírré teszik, hogy a legtöbb adó fizető városi képviselőknek 1899-ik évre összeállított névjegyzéke a városházán a v. főjegyző irodájában 1898. december 8-átÓl december 13-ig, "az 1886 évi xxil-ik t.-c. 33-ik §-a értelmében közszemlére kitétetett, a hol a hivatalos órák alatt felszólamlás céljáiból bárki által is betekinthető. Zala-Egerszeg, 1898. december hó 8-án. Botfy Lajos polgármester. Helyi, megyei és vegyes hirek. Megyei rendes közgyűlés. Zala vármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 12-én és folytatólag tartandó rendes közgyűlésén — a kibocsátott tárgysorozat szerint — 64 ügy nyer elintézést. Ezek között felemlítjük a következőket: Barcza László, Bogyay Máté, HáczKy Kálmán, Skublits Jenő ós dr. Vizlendvay József kilépő közigazgagatási bizottsági tagok helyére új tagok válásztása; az állandó választmánynak, központi választmánynak, vármegyei közegészségi bizottságnak az 1899—1901 évékre, a megyei igazoló választmánynak az 1899. évre történendő megalakítása; Csongrád vármegye átiiata az obstructio ellen; a belügyminiszter leirata a vármegyei tiszti nyugdijalap segélyezése tárgyában hozott közgyűlési határozatra ; a kereskedelemügyi miniszter leirata a bal'aton-tavi gőzhajózási részvénytársaság segélyezése tárgyában hozott közgyűlési határozatra; Zala-Egerszeg r. t. váfosnak módosított szervezési szabályrendelete ; a vármegye kezelése alatt álló pénztárak megvizsgálására kiküldött bizottság a megyei árvapénztár ós a megyei házi pénztár megvizsgálásáról felvett jegyzőkönyvet beterjeszti. A szombathelyi egyházmegye segédpüspöke. A római pápa a szombathelyi megyés püspök kérelmére dr. István Vilmos szombathelyi prépost-kanonokot a nov. hó 28 án tartott titkos konzisztóriumbafi Domitianopolisról címzett segédpüspökké nevezte ki. Városunk virilista képviselői. Városunk területén az 1899-ik évre legtöbb adót fizető városi képviselők névjegyzékének kiigazítására kiküldött bizottság Háczky Kálmán bizottsági elnök elnöklete alatt Jf. hó 8-án tartotta ülését, amelyen a városi szervezet 2-ik §-a értelmében 34 rendes és 5 póttagot kijelelt s az 1899-ik évre a legtöbb adót fizető városi képviselők névsorát következőleg állította össze: Zala-egerszegi takarókpénztár részvénytársaság, szombathelyi püspökség, Zalamegyei központi takarékpénztár részvénytársaság, Gráner Géza, Balaton József, Zalavármegyei takarékpénztár, Skublics Imre, dr. Czinder István, Hajik István, Schütz Sándor, dr. Obersohn Mór, Kaszter Sándor, Büchler Jakab, Fischer László, ürst Benedek, dr. Hajós Ignác, dr. Háry István, özv. Handler Istvánné, Grünbaum Ferenc, Horváth Károly, Dervarics János, Boschán Oyula, Izraelita hitközség, Rosenberg Zsigmond, Fridrich Márkus, Déutsch Ferenc, ^ischerPál, Ruzsics Károly, Hubinszky Adolf cég, Rosenberg Sándor, özv. Bilicsics Józsefné, özv. Weisz Mátyásné, Thassy Kristóf, Hagymássy Gyula. Póttagok : Weisz Ede, Heinrich Vilmos, özv. Kayser Józsefné, Corain Sándor, Fenyvesi Miksa. Kanonoki kinevezés." felsége a királya veszprémi egyházmegyében Kemenes Ferenc olvasókanoiíoknak nagypréposttá, dr. I'alotay Ferenc éneklő kanonoknak olvasókanonokká, vépi Vogronits Antal őrkanonoknak éneklőkanonokká, Jánosi Ágoston zalai-tőesperesnek őrkanonokká, bessenyei Magyar János somogyi főesperesnek szent Mihály főangyalról nevezett hanvai préposttá és székesegyházi