Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 27-52. szám)

1898-11-06 / 45. szám

ilyen ismétlő iskolát más jogosított iskola fentartó (p. o. állam, hitelfelekezet stb.) állít. Közel fekvő községek társulhatnak is egymással ilyen ismétlő iskola felállítására és fentarlására!" . . . Az iskola felállító és fentartó tényezők : a hitfelekezetek, a községek s az állam. Tehát elég erős tényezők. De hogy a kiadott rendeletek után is még nagy időnek kell eltelni, amig teljesen megtestesül a ,jó reformnak szelleme, az bizonyos. Üdvös reform! S nem is marad el a halleluja. Pedig előbb inkább a szégyenre gondolhatna az ember, hogy hazánkban a földművelésnek iskolája, a programúinak emez első pontja csak ezer esztendő múlva indít egy kis mozgalmat. Magyarországon, szomorú dolog, úgy szoktak az emberek, az emberek némely elöljárói, pl. a hírlapok, hogy az ilyen reformok indítóinak, részint babérlevelet, babérkoszorút fonnak, dicshymnuszokat zengedeznek, részint ellenzékieskednek, gyalázkodnak. A ki hízeleg, az nem magyar ember. A ki gyalázkodik, az nem müveit ember. Egyik sem szolgál a magyarság ügyének. Az szolgál a magyarság ügyének, a ki a reformok indítóját sürgeti s azt mondja, hogy: tovább, tovább! Kötelességedet teljesíted. Az szolgál a magyarság ügyének másodszor, aki előkészíti a közönséget a reformok felfogására. A ki hirdeti, hogy ideje immár az első programmot, a földművelést tanulmány tárgyává tenni: ezt a gyakorlati tudományt elméletté tenni s az elméletet megtestesíteni. A miniszteri rendelet után az országban most már több helyen fen kell, hogy álljon ez a gazdasági iskola. Zalaegerszegen most az ó'szszel állították fel. Kapcsolatban van az elemi iskolával. Ennek adminisztrátója alatt áll. Egy ilyen gazdasági iskolának megfelelő területet a város engedett át. A felszerelés körül most folyik a munka. A tanítót már kinevezték, kinek, amint kinevező okmányából látjuk, nemcsak az a tiszte, hogy a keze alá jutott gyermekeket oktassa, hanem amint az igazi néptanítói hivatás kívánja, a község lakosainak is szükség esetén tanácsot adjon, hogy gazdasági ügyekben őket útba igazítsa. A zalaegerszegi gazdasági iskola úgy van szervezve, hogy a szomszédos községek gyermekei is részt vegyenek benne. Meg is lehet elégedni, ha legalább egyes ilyen gócpontokon állanak fel gazdasági iskolák. Valóban irigylendő szép hivatása van egy ilyen gazgasági tanítónak. Kezében tartja a magyarság jó ügyét; sokat függ tőle a szegény magyar paraszt gazdáknak jobbléte, megélhetése; kezében tartja azt a hatalmas eszközt, kardnál, szuronynál és puskánál sokkal hatalmasabb eszközt, melylyel ebben az osztályban megakadályozhatja a socialismus veszedelmét s beférkőzni nem engedi az anarchismus rémét; s csendes munkájával jobban lelkesít a hazaszeretetre, mint az elmélet bölcsei, mint a paraenesisek, szónoklatok, a kiáltványok és vezércikkek. Es mindezeket ő a föld kultúrá jának tudományával és szeretetével végzi el. Mert már a gyermekkel megismerteti és megszereteti azt a földet, amely neki életet és boldogságot ad. Ebez a földhöz aztán ragaszkodik férfi korában is öreg korában is, Ezt a földet nem egy könnyen engedi át az idegennek, — s igy, még ha öntudatlanul is, mintha csak magán vagyonát védné, szükség esetén, azért a magasztos elvért fog küzdeni vére hullásával is, hogy a kié a jóid, azé az ország. Mert mit is tanulnak ebben az iskolában a gyermekek? Azt, hogy minden tenyérnyi földet jól fel kell használni; ha igy nincs eredmény, próbálni kell amúgy. A magyar ember konservativ természetű, nem igen szeret az eddigitől eltérni; azt tartja, hogy amint ő fogja az ekét, elég, ha a fia is úgy fogja; amint ő meg tudott élni, a fia is meg tud élni. Ám, ez régen jó volt igy, mikor sok volt a fóka s kevés volt az ember; de most megfordítva van. Kevés a föld, sok az ember. Az emberek erősen tolakodnak a létért való küzdelemben. Idegenek nyomulnak be, s ha a magyar megmarad az ő konservativ szántásával, ezek újabb tudománynyal jobban forgatják a földet s először csak egy barázdát vesznek meg, azután rátelepednek a telekre s végre az övéké az ország. Lám oláhországban tudják, hogy akié a föld, azé az ország. Ott is lakhatik idegen ember, meg is telepedhetik, meggazdagodhatik, temérdek pénzt gyűjthet, s ha tetszik elszórhatja vagy gyönyörködhetik benne, hintót, lovat vásárolhat, de földet nem vehet vele, mert az oláh kormány nem engedi, hogy idegen ember ott egy talpalatnyi földet is megvegyen még a sivár Dobrudsájokban sem, pedig ott ugyan elég üres pusztaság van. De ha nem oszolnék is idegenekre a föld, csak megoszlik az a testvérek között is. A gyermek azt tanulja meg a gazdasági iskolában, hogy amely 15—20 holdnyi földön az apja bajjal küzdve tudott megélni, azon a területen ő négy testvérével együtt könyen, vidáman meg tud élni. Bár megértenék ezt a falusi s városi földművelőink mindnyájan, s ha részint a magok anyagi szegénysége miatt, részint fiaik tehetségtelensége miatt fel kell hagyniok a magasabb iskoláztatással: küldenék kivétel nélkül mindnyájan ide, ebbe a nemzeti iskolába, gyermekeiket, hazánk jövőjét. 33o:r-~bély György. Megyebizottsági tagok választása. A választott vármegyei bizottsági tagoknak folyó év vegén kilépő felerésze, illetőleg az ezek közül időközben tagsági képességüket elvesztett, elhunyt vagy leköszönt tagok helyébe teljesítendő választások határnapjául a vármegye törvényhatósága október hó 28-át tűzte ki. A kijelelt napon megyebizottsági tagoknak válasz tattak : az alsó-őrsi választó kerületben: Révész Adolf Kabdebó István (Csopak); — Hajh Juliska, nem igy jártad te ezt két esztendő előtt Hajdú Pistával! Lassan-lassan melléje gyülekeztek többen is az aszszonyok közöl. Hol egyik, hol másik mondott hozzá valamit: — Hiába, nem lesz a faluban többet olyan táncos, mint Csapóné volt. — Aranyért nem adnám, ha még egyszer láthatnálak táncolni Hajdú Pistával. — Hajdú Pista sem igen jár a táncba, mióta te elmaradtál. Veled tudta csak kirakni erre a szép nótára. — A te táncodat talán még az angyalok is bámulták. Ilyen megjegyzéseket hallott Csapóné. Aztán mondja valaki, hogy ezeket nem egyenesen az ördög bérelte föl. Es hogy a kísértés teljes legyen, valahonnan egyszerre betoppant a korcsma udvarába Hajdú Pista, a falu legjobb táncos-legénye. Amint Csapónét megpillantotta, ragyogó képpel futott oda hozzá. A körülálló asszonyok a karjaikon adták kezébe Csapónét, aki a gyönyörűségtől szédült fővel tette kezét a legény vállára. Akkor már nyugodtan kacaghatott az ördög. III. Csapó Gergely elvégezte dolgát a városban. Bandukolva járkált az utcákban, hogy talán akad neki valami kocsi alkalmatosság. Az egyik korcsmából zeneszó hallatszott ki Retekintett egy pillanatra. Sziláján járták olt a táncot. Furcsa teremtések lehettek azok. A fehérnépek jobban rikogattak, mint a férfiak. Szinte haragos képpel nézte ezt a sokadalmat. Akkor aztán még az ökleit is szorongatta, mikor egy fehérnépet megpillantott, amelyik szakasztott olyan volt, mint az ő felesége. Egyszerre az ő Juliskájára gondolt. Nem vitte-é azt is kísértetbe ez ördög? Nem szorongatják-é, nem ölelgetik-é mások azt is, mig ő távol van Valami megmagyarázhatatlan nyugtalanság szállt lelkére; nem volt maradása. Ott hagyta a városi kiskorcsma táncolóit; ment ki az utcára. Éppen akkor hajtott arra a falu jegyzője. Megállt és Csapót fölvette kocsijára. Gyorsan hazaértek. Csapó leszállt hajléka előtt. Mikor mindent zárva talált, elsápadt, megtántorodott. Rohant egyenesen a korcsmába. Mikor odaért, nem vette észre senki; mert minden szem egy táncoló páron csüngött egész gyönyörűséggel. Csapóné és Hajdú Pista járták a verbungost. Mintha egész váratlanul villám csapott volna le, úgy hatott, mikor Csapó Gergely a táncoló pár közé ugrott, megkapta a? asszony derekát, s oda kiáltott a cigányok felé: — Három a tánc halálig! A cigányok belevágtak a csárdásba és húzták őrületes gyors ütemben. Mihelyt el akarták hagyni, Csapó Gergely megint oda-kiáltotta, vadul forgó, üszkös szemekkel : — Három a tánc halálig! Mindenki félbenhagyta már a táncot, csak ő járta a feleségével, aki már vonaglott karjai között. De nem eresztette, csak járta a táncot vadul, hatalmas melle hörögve zihált. Vitte, vonszolta magával az asszonyt, aki végre már félholtan feküdt karjaiban, sápadt arccal, elborult szemekkel. Egyszerre csak az őrjöngő ember hatalmas termete nagyot rándult és végig-terült a földön, A zene rögtön elnémult. A halál tancnak vége volt. a balaton-fürediben : Róka Lajos ; a balaton-udvariban. Bajomy Gábor,(Nemes-Pécsely), Sárffy János (Kis-Dörgicse); a köves-kállaiban: Cáeinez Pál (Zánka), Németh Ignác (Szent-Antalfa), Sólyom Károly (Szent Antallá), Csemez Elek ; a monostor-apátiiban: Szentmiklóssy Gyula (Tapolcza), Nagy Sándor, Fekete Gáspár (Diszely); a káptalan-tóthiiban : Bognár Károly, Horváth József, Müller Károly, Pék János; a lapoiczaiban: dr. Fischer Gyula, Dávid János, Tuss Antal; a csabrendekiben: Hegyi József, Bogyay Aurél, Vörös János; a sümeghiben: Fűzik Gyula, Pozsonyi József, Lujzer Lajos; az ukkiban: Zathureczky Zsigmond, Gyömörey János, 1 lolub János (Szegvár); a zala-mihály faiban: Pály János (Kis Görbő), Kiss Boldizsár ; a fürjeiben: Szabó Károly, Prácser János, Illés Ráfáel; a zala-szent-yróthiban: dr. Staniszlavszky Adolf (Zala-Egerszeg), Varga Károly, Scholtz Károly, Kohári József, a zala-szent-lászláiban: dr. Staniszlavszky Adolf (ZEgerszeg), Anyós Kálmán (Köveskut); a karmaesiban: Tomka Kálmán, Bachar Antal, Kránicz Kálmán, Sarkady Károly; a leseneze tomajiban: Virius Vince, Hertelendy István, Németh Dezső (Lesence-Istvánd); a keszthelyiben: dr. Csanády Gusztáv, dr. Burány Gergely; a Icis-komáromiban: Starzsinszky György (Galambok), Kozma József (Garaboncz), Mészáros Antal; a zala-apátiiban: dr. Haudek Ágoston, Molnár József, Iberpaker György; a pacsaiban: ifj. Rajky Lajos (Gyulakeszi), Grunner Lajos (A. Rajk), Remete Géza (N.-Kanizsa), a yelseiben: Kugler Sándor, Nuszer János, Balogh János; a nayy-kapornakiban : Sziícs Móric, Botfy Péter (Sz.Gróth), Fábiánics Gyula (Orbányosfa); a nagy-kanizsai I. választó kerületben : Tripamer Gyula, Deák Péter; a II. vál. kerületben : Lengyel Lajos, dr. Trippámmer Rezső, dr. Fried Ödön; a kis-kanizsai vál. kerületben : Szedlmayer László, ifj. Hegedűs László ; a sáyodiban: Thassy Ferenc, Vizy Gyula (ZalaEgerszegj, Ilártl János (Z. Eger§zeg); az altó-bagodiban: Csillagh Gyula (Hottó), Nagv Ferenc (Ilottó); a novaiban: Malatinszky Lajos, Bezerédy István, Puly Gábor (Tárnok); a pákaiban: Dancsecs János, dr. Augusztinovits Nándor; a Menyeiben: Tamás Gyula, Merkly Antal, Zakál Gyula; a szemenyeiben: dr. Fábián Zsigmond (N.-Kanizsa); a csesztregiben : Kozma János (Kerka-Kutas), Balogh Emil (Kálóczfa); a baksaiban: Szép György (Jakabfa), Huzián György (Tóth-Szent-Márton), Pallér János ; a szentgyörgy-völgyiben : Melke István. Babolcsay Pál; a lentiiben: Tóth János (Szécsi-Sziget), Hofiinann János, Horváth Gvőző, Borsos Ignác (Máhomfa); a furnischaiban: Szalay István, Szmodits Viktor (A.-Lendva), Némethy Ferenc; a bellatincziban: Vlasits Nándor, Kajdos Károly ; a stridóiban : Terbócz István, Ivkó János ; a muraszerdahelyiben : Stefaics Miksa (Csáktornya), Kollarics Imre (Mura-Siklós), Besnyák Lajos ; a csáktornyaiban: Csekovics Kálmán (Dráva-SzentIván), Tóth István; a dráva vásárhelyiben : Sádl István (Miksavár); a bottornyaiban: Rupich Vince, Tóth István (Csáktornya) ; a perlakiban: Lange Kálmán, Verly Ernő; a hodosániban: Kovács Rezső (Perlak), Kisfaludy Gyula ; a mura-vidiban: Kovács Gyula (Légrád), Goricsánecz József (Szent-Mária), Babits Gábor; a kotoriban : Pollák Henrich, dr. Lőke Emil (N.Kanizsa); az alső'domboruiban: Tóth László (Nagy-Kanizsa). Pótválasztások lesznek a palini, szepetki, nemesapátii, baki, zala-egerszegi, nagy-iengyeli, zala-lövői, kerka-szent-miklósi. alsó-lendvai, dobrónoki választó kerületekben. A pótválasztás határnapja november hó 14-ike. Hi-vatalos-rovat. Közhírré tétetik, hogy ZalaEgerszeg város képviselőtestületének 1898. évi október 29-én tartott közgyűlésében Zala-Egerszeg város tulajdonát képező közlegelök kezelése s fenntartása tárgyában alkotott szabályrendelet az 1880. évi XXII. t.-c. 27. §. értelmében mai naptól számított 30 napon át a polgármesteri hivatalban közszemlére kitéve van. Fenti határidő alatt jogában áll minden adózó polgárnak a szabályrendeletet betekinteni és ellene fellebbezéssel élni. Zala-Egerszeg, 1898. október hó 30-án. BOTFY LAJOS, polármester. Holyi, megyei cs vegyes hirck. Erzsébet királyné szobrának helye Ami felett napokon keresztül vitatkoztak a hírlapokban, hogy hova [íelyezzék el felejthetetlen emlékezetű Erzsébet királynénknak a nemzet közadakozásából állítandó szobrát: azt megoldotta jóságos királyunknak valóban fejedelmi gon-