Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 27-52. szám)

1898-11-06 / 45. szám

XVII. évfolyam. Z^la-Egerszeg, 1898. november 6. 45. szárp. Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. i, kőzMelisí s? A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. I ii a megyei községi- és körjegyzők, a A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", „kanizsai és iioVai járási községi és körjegyzők egyletéinek hivatalos közlönye. JS/L egj elenik m inden vasárnap. Gazdasági iskola. Hivatalos formában Gazdasági ismétlő iskolának ezt, amiről beszélni akarok. Ismétlőnek azért hívják, mert az elemi iskolát végzett gyermekek járnak bele három évig, úgy 12—15 éves korban, hogy az amott tanult dolgokat ismételgetvén, el ne felejtsék; gazdaságinak pedig azért hívják — se tekintetben már nemcsak ismétlő, — mert gazdasági dolgokat tanulnak benne, miket az elemi iskolákban nem volt alkalmok tanulni. A fő dolog tehát, amit ebben az iskolában tanulnak a gyermekek, mind a gazdaságra, a gazdálkodásra vonatkozik. Az eddig tanult irás, olvasás, számolás ismétlő gyakorlása mellett az összes elméleti tanulmányok is mind csupán egy egyszerű földműves ember tudnivalójába vágnak. Hogy érthető magyarsággal, hibátlanul tudjon megírni egy kis levelet, nyugtatványt, vagy szerződést, mire az életben a legegyszerűbb embernek is szüksége van, hogy ne menjen még ezért is a prókátorhoz. Megtanülja itt a mindennapi életben előforduló számítást és mérést, hogy se a szomszédja, se a kalmár szelleműek meg ne csalhassák. A geográfiából megismeri hazája földjét, nagyságát és jóságát, egy-egy emléket vetve a honalapitóra, s a történelemből nem a zulukafferek királyának a históriáját tanulja meg, hanem azokat a magyar hősöket, akik az ő gabonaföldjét egykor vérökkel ápolták. Tanul természettant is, megtanulja a levegőt, vizet, meleget, hideget, égiháborut, villamosságot és a gőzgépet. Elszokik a babonától: nem indul a földben meggyúlt pénz után, hanem lecsapolja a gázfejlesztő bűzös mocsárt s csatornát huz a tikkadt határra, hogy gabonát teremjen az és ne teremjen képzelődést. Megtanulja itt az ifjú, hogy kell az egészségre ügyelni. Megtanulja a takarékosságot és a munkaszeretetet. Megismeri a földet, amelyen és a melyből él. S ha meggyőződött róla, hogy ez a föld táplálja őt az ő terményével, ápolja és fentartja, mintha dajkája volna s hogy A „Zalamegye" tárcája. •^tánc. — A „Zalamegye" eredeti tárcája. — I. Csapó Gergely gondolkodva, lehorgasztott fővel lépegetett ki udvarából. Kinn, az utcán megállott egy kissé. Botjával szórogatta szét maga előtt a vastag rétegben fekvő nyári port. Látszott rajta, hogy valamin nagyon erősen tűnődik. A belső küzködés mély barázdákat irt homlokára, szemöldökei közé. Egv lépést haladt előre. Megint megállott s megint verdeste, szórta szét az utcai porréteget. Majd hirtelen elhatározással sarkon fordult és visszament hajléka felé csendes, zajtalan lépésekkel. A pitvar-ajtóban megállott. Onnan egyenesen a nyított-ajtaju konyhába lehetett látni. Gyönyörű, barna-piros menyecske surrant be éppen a konyhából a szobába. Öltözőfélben volt, felső ruha nélkül. Gömbölyű nyaka és remekszép válla szinte vakítóan fehérlett ki, amint belibbent az ajtón. Csapó Gergelynek egy pillanatra fejébe szökkent a vér. Talán attól a gondolattól, hogy ha ezt a gyönyörű teremtést valaki más is megölelné. Szép csendesen belépett a konyhába s megállott a szobába vezető ajtóban. Halk sikoltás hallatszott ki a szobából. Csapó Gergelynek nagyon jól esett ez. Csendes, szinte bűnbánó hangon mondta : — Én vagyok Juliskám, ne ijedj meg ! Szavára a menyecske egyszerre ott termett az ajfóban úgy, amint volt, igézetes pongyolában — Te még itt vagy Ge/gely ? Azt hittem, hogy a falu végén jársz. Csapó kissé zavartan nézett feleségére. úgy szedi le a íöld gyümölcsét, mint kisded korában szivta magában az anyja tejét: akkor szereti ezt a földet, mint az édesanyját. S a földnek ez a szeretete nem egy^b, mind hazaszeretet, mert ez a föld az ő hazája. — íme, ez az elmélet a gazdasági iskolában. De ez az elmélet is merő gyakorlat, sőt első és legnagyobb gyakorlati tudomány. Az igazi gyakorlatban tanulják az állatokat, de nem a gorillát, hanem azokat, amelyek a keze alatt járnak : a lovat, a disznót, a szarvasmahát stb. Tanul selyem és mésztenyésztést, szántást, vetést, növénytermelést, szőlőművelést, faültetést és gyümölcstermelést, aszerint, amint a különböző vidékek földje és éghajlata mit tart legjobbnak. íme, tehát merő gazdasági iskola ez, akár van benne ismétlés, akár nincs. Kikből telik meg ez a gazdasági iskola? Az elemi iskolát végzett gyermekek egy része felsőbb iskolába megy s lesz kereskedő, tisztviselő vagy még tovább menve tudományos pályán halad; másrésze, hogy iparos legyen, azonnal beáll inasnak; a harmadik rész sehová sem megy, otthon marad, szánt, vet s fákat növel, ha tud. Valamicskét tanul az apjától, de ez ritkán elégséges. Ezek számára van a gazdasági iskola. De nézzük meg csak jobban, milyen gyermekek ezek? Vagy azért nem folytatják tovább a tanulást, mert nem tudnak és nem akarnak kereskedők lenni, mert nem ismerik vagy nem szeretik a kalmárszellemet, tehát nyilván magyar természetűek; vagy azért nem folytatják az iskolázást, mert nem a tudományos pályára van hajlandóságok és tehetségök, de talán van kedvök a földmüvelésre, mint az apjoknak, ez is inkább magyar természet; vagy azért nem folytathatják; mert ha volna is tehetségök és kedvök bármire, nincs anyagi tehetségök az iskolázás költségére, — sajnos, utóbbi időben ez is magyar természet, tehát szegények ; azonban mégsem teljesen földnélküliek, hogy iparosinasoknak lennének kénytelenek beállani, ha nincs is kedvök erre, — jobban szeretik az apjuktól rájok maradandó egy — Az igaz, hogy már túllehetnék a falun ; de vissza kellett jönnöm. — Talán itthonn feledtél valamit ? — Hát persze. No hát. Igen. A pipámat itt hagytem a pitvarban. — Máskor gyújts rá lelkem itthonn, úgy menj el, akkor talán nem feleded itthon a pipádat. Csapó Gergely zavartan izgett, mozgott. Végre bizonyos elszántsággal lépett a menyecske közelébe. — Na, gyere, csókolj meg még egyszer ! A menyecske nevetve karolta át ura nyakát. — Ejnye, de rászomjaztál, lelkem. Csak nem ezért jöttél talán vissza ? A férfi átfogta a menyecske karcsú, puha derekát, magához szon'totta s oda-tapadt ajakával annak forró ajkára. Csók után még sokáig nézett a menyecske szemébe gyönyörűségtől ködös szemekkel, aztán tompa hangon mondta: — Te asszony, ma vasárnap van ám ! A menyecske kérdő szemekkel nézett urára. — Persze hogy az, egész nap. Mit akarsz ezzel mondani ? Látod, hogy készülök már misére. — Azt nem bánom; azt akarom is, hogy a templomba elmenj. De A férfi elhallgatott. A menyecske kíváncsiskodott. — No? Mit de? — Tánc is lesz. Oda ne menj el! A menyecske egész szivéből kacagott. De Csapónak arca niosolytalan maradt — Te, Juliska, ha én azt megtudnám, hogy táncoltál! — No, mi lenne akkor? — Magam sem tudom. Isten oltalmazzon meg attól téged is, engem is. II. Ragyogó, napsugras délután volt. Csapóné kinn álldogált a kapuban. Fiatal menyecskék, leányok mentek arra, siettek a táncba. két pántlika földön ősi foglalkozást folytatniok s szabadon nyomorogniok. Ezek tehát a szegény magyar földművelőknek a gyermekei. És ez nem kicsiny rész és nem utolsó foglalkozás — ebben az országban. Mert Magyarország földművelő ország. Ez a szóban levő iskola igazában magyar nemzeti iskola volna, a szegény magyar földművelők gyermekeinek iskolája. S hogy ebben a földművelő országban épen ilyen fajta iskola mennyire kevés van, mindenki tudja ; — de hogy miért van ilyen kevés, azt talán senki sem tudná megmondani. Van egy pár akademiaszerü gazdasági iskola (Keszthely, Magyaróvár, Kolozsvár, Debreczen). De hogy ez is száz esztendőben került! Ezek csak néhány nagy birtoknak adnak úri kezelőket. Tudomásunk lehet vagy egy olyan társadalmi népi gazdasági iskoláról is, mint a melyet az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület tart fenn a gróf Kún Kocsár hagyatékából Algyógyon. Mindez úgy látszik, igen kevés gondját és költségét igényelheti egy földművelő ország kormányának. Mert hiszen a keszthelyinek kezdeményezése egészen privát dolga vala gróf Festeticsnek ezelőtt száz esztendővel, — az algyógyi paraszt iskola pedig társadalmi áldor.at. Azonban a kormányok is foglalkoznak az eszmével 1896-ban megjelent ez ügyben a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszternek 60764. számú rendelete s evvel együtt a „Gazdasági ismétlő iskolák szervezete." Ennek első részében a következők vannak: „Oly községekben, amelyekben a lakosság túlnyomó része gazdálkodással (földmüvelés, szőlőszet, kertészet, gyümölcsészet stb.) foglalkozik, s amely községekben osztott (több tanítóval biró) elemi iskola, vagy iskolák vannak, köteles a község az 1868. évi 38. t.-c. 50. §-a alapján a gazdasági ismétlő isko,át felállítani és fentartani. E kötelezettség alól csak abban az esetben menthető fel a község, ha Arató Vendelné. Csapónénak lánykori pajtása, is arra haladt. Amint megpillantotta Csapónét, megállott. — Talán csak egyedül vagy Juliskáin? — Magam vagyok. Az uram valami törvényes dologban jár a városban. -- Csukódjál be, gyere táncba! — Nem szivem, nem hagyom a hajlékot magára. — Sohase féltsd ! Nem lopják le a tetőt. — Isten tudja. Aztán meg az uram ellenére sem akarok tenni. — Az urad ellenére? Azt csak nem tiltotta meg, hogy nézd a táncot. — Azt nem. — No, hát akkor gyere velem, ne őrizd itt egész délután a kapufélfát. Én" sem táncolni megyek ; csak gyönyörködni kicsit a mulatókban. Csapóné úgy érezte, mintha valami láthatatlan kez fogná karját, hogy ne menjen. De eszébe jutott, hogy máskor talán sohase lesz neki ilyen alkalma megnézni a táncot, ahol lánykorában annyiszor megbámulták az o gvönvörü táncát Gondolta: azzal csak nem vét sem Isten, sem ember ellen, ha elmegy táncot nézni. Azt nem is mondta az ura, hogy el ne menjen, csak hogy ne táncoljon. Elment. Sokáig nézte a táncolókat. IIol egyik, hol másik legénv akarta beleugratni a táncba, de nem ment. Nagyon sötét," fenyegető képpel ment el az ura ; Lten tudja: mi történnék', ha megtudná, hogy táncolt. Egyszer azután rázendített a cigány az ő lánykori kedves nótájára. Hallgatta édes gyönyörűséggel, elgondolkodva es szinte szánó arccal nézte a táncoló párokat. Hejh, nem igy rakta ő ezt lánykorában ! A félfalu szeme, szaja nyitva maradt a bámulattól, mikor ő, meg Hajdú Pista, a'falu legjobb táncoslegénye, járták a verbungost, aztán rá a csárdást. A mellette álló Aratóné, mintha csak a lelkebe látott volna, megszólalt: IVlaí számunkhoz fél iv melléklet van. csatolva..