Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 1-26. szám)

1898-04-17 / 16. szám

XVII. évfolyam. Zala-Egerszeg, Í898. április 17. Í6. szánt. Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. N egyed évre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 1 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyílt-tér petit sora 12 kr. társadalmi, ihmiú fa gaásati hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleketcsak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyletéinek hivatalos közlönye. IMI egj elenik: m. inden vasárna Tavaszi GikK. A gondos háziasszony megtisztogatja a háza tájékát is, megmeszeli kívül is a faiakat és sepreget a ház előtt, mert ugy esik jobban a szemének. A jól rendezett ház olyan, mint egy jól rendezett város, s a tisztátalan város olyan, mint egy piszkos ház. A Zalamegy ének nincs nagyobb oka ilyen hasonlatokkal városunkra célozni s ennek elöljáróságát, mint gazdasszonyt ostromolni s türelmetlenül sürgetni a teendőkre. Készséggel el kell ismerni, hogy a város rendezése, szépítése .s fejlődése tekintetében az elöljáróság megérti a kor intő szavát. S fokozatosan javítgat is a javítandőkon. A rohamos haladás nem is mindig hasznos. Róma sem egy nap alatt épült. Ma egyikre, holnap a másikra kerül a sor. Hiszen csak a minap tettük szóvá ebben az újságban egyikmásik dolognak a javítását, tisztázását s a hatóság jóakaró és üdvös kézzel látott hozzá s már is kezd eltűnni a város szélén az a veszedelmes és levegőt rontó gödör. Hisszük, hogy rendre a többi is következik. Újságunk, mint a nagy közönség képviselője, nem is nyugtalankodik e miatt. Csupán a több szem többet lát elvénél fogva s az okokkal való meggyőzésre támaszkodva, említünk fel még egy javítandó dolgot s kérjük a városi hatóságot, hogy szívlelje meg azt is. Egy jó kőhajításnyira terjedő patak az egész szóban forgó téma. A Zala folyó a Grész-malmon alól s a nagy hídon is alól szerfölött elcsendesedik, sőt hanyatt vágja magát s fejjel megy neki a városnak, hogy egy kis részében beleharapja magát. Vissza kanyarodik egy kis része, néhány házat megkerül s egy kis V rajzolása után a Váliczka patakba menne, ha menne, de igen kételkedve közeledik feléje. Eddig még nem volna sefnmí veszedelem benne. Dehogy van. Hiszen a víz áldás, kivált a folyóvíz. Mert, a folyóvíz többnyire tiszta. Viz nélkül nem volna élet. Vizzel élünk. A viz a testi szenynek valóságos tisztítója, a lelki szenynek pedig tisztító példány képe, a tisztaság jelvénye Keresztelő Szent Jánostól vagy még korábbi időtől kezdve; vizzel kereszteljük meg a gyermeket. Hazánknak több tisztaságot szerető falunépe mesterségesen is bevezeti messzünnen a vizet s az mint kis csermely üdítően A „Zalamegye" tárcája. Hideg fészek. — A „ZALAMEGYE" eredeti tárcája. — Várhelyi Gizella nagyon,sokat, nagyon szép ábrándos dolgokat olvasott regényekben, hangulatos tárca-cikkekben arról a hűvös kis fészekről, melyet két.szerető szív készít magának, mikor a papák, mamák áldásával megjelennek az anyakönyvvezető előtt és ünnepélyes komolysággal kijelentik, hogy ők együtt akarják átturbékolni az életet és azután erre az oltár előtt meg is esküsznek. Hiz az nagyon kedves, boldogító, meleg fészek lehet; A szeretet keze nagy bűvész : a legegyszerűbb,kis kunyhót is ti ind ér-palotává- varázsólja. Várhelyi Gizella eleven képzelete ís szépen kihimezte azt a költői, aranyos fészekrakást. Maga-elé képzelte azt a férfiút., aki majd egyszer csak megjelen előtte s ök'áz első kézszorításból szépen, ..kölcsönösen megértik, hogy annak az egymáshoz tapadó, delejesén kapcsolódó két kéznek okvetlenül egy fészekmegépítésén kell munkálnia. Még nagyon éSzméiáyi fogálmai voltak a. fészekrakó kez<;k egyI)ekapcsolásáról. Apja gazdag földbirtokos volt; az ö házuk elzárt levegőjében az . élet eseményeiből nagyon kevés mozzanat vert hullámokat. Csak regényekből ismerte az életet. Egyszer valami gazdasági gyűlés volt házuknál. Nagyon sok, addig ismeretlen férli jelent ott meg! Várhelyi Gizella addig könyörgött apjának, mig meg nem engédte, hogy jelen lehessen a gyűlésen. Kasiélyuk nagy termében volt a gyűlés. A/, elnök csordogál végig a községen. Sok port és tikkasztó hőséget nyel magába nyáron az emberek elől, öntözik vele az utcát, isznak belőle az állatok, mosdanak és fürödnek' benne a gyerekek, s zavaros sem lesz tőle, mert a piszkot tovább viszi s újra meg újra tisztább, frisebb viz nyomul a helyére s csörgedező csobogása jól esik a fülnek. A mint látszik tehát, a viz több meg több oldalról tekintve, csupa áldás az emberre nézve. Csakhogy az áldásból ám hamar átok lesz. Olyan a viz, mint a tüz. A tüz is igen hasznos portéka. A másik legnélkülözhetetleuebb éltető elem a természetben. Nélküle nem tudnánk egy ebédet jóízűen elkölteni. Tüz nélkül jéghalottá dermednénk. De viszont, ha észnélkül forgolódunk a tüz körül, porrá éget; mód és mérték nélkül, okszerütlenül használva házakat, falvakat és országot hamvászt el. Vagy könnyebb példát is mondhatok. Ki tagadja, hogy a kés hasznos perszám az ember kezében. De gyilkos szerszám is lehet. Ilyen természete van a viznek is. Üdvös voltáról tettem már néhány szót. Káros voltát mindenki ismeri romboló hatásában, mikor a házakat és városokat sodorja el a föld színéről. Van ennél csendesebben emésztő hatása is. S ilyen a Zala fia, az emiitett V-alaku kis patak. Nézzük meg, miért? Kijön a Zalából az a maroknyi viz. Elterül egy kőhajításnyi területen, meg-megáll, meg visszafolyik eg-egy darabig, legtöbbnyire áll, megme legszik, megposhad, mocsár lesz belőle, gáz fejlődik ki benne. Most a meleg napok beálltával -— a ki nem sajnál egy pár lépést tenni, megláthatja, mint bugyborékol ki belőle a mocsárgáz. S hogy ez nem hasznos dolog a közellakó embereknek, azt mindenki tudja. De még egyebet is csinál ez a kis patak. Sőt meg is csinált már magának oda egy jó nagy gödröt. Maga számára, hogy jól elférjen benne, hogy a Sekszpir féle zöld köpönyege alatt kényelmesen nyújtozkódhassék, és a közellakó emberek számára, hogy oda egy s más pórtékát bedobálhassanak. Mert miket is lát az ember, ha beletekint ebbe a gödörbe? Garmadában hever ott a csont, csizmatalp, egy-egy leharapott kutyafül, tollú, tyúkbél, itt-ott egy kiszenvedett macska, elhasznált saláta-répahulladék stb. leöntve egy kis mosogató léhvel. Ezek ott erjednek, vagyis rothadnak s ami fő, a vizenyős hely, és a titkár egy emelvényen ültek. Hát abban azután semmi különös dolog sincs, ha egy emelvényen ülő érdemekben megkopaszult elnök és egy göndörfiirtü titkár közöl akármelyik liatal leány is habozás nélkül a titkáron akad meg mind a két szemével. így történt Várhelyi Gizellával is. Sőt vele még több, még veszedelmesebb dolog is történt. Vörös Gézában, a fiatal titkárban, megtalálta azt a férfi-alakot, amit az ő eleven képzelete már régen eléje festett. Mikor azután a bemutatás alkalmával egymással kezet fogtak, teljes bizonyossággal érezte is, hogy ez a kéz az a delejes erejű munkatárs, melylyel azt a kedves, aranyos fészket ő megtudná rakni. Az ártatlan, tapasztalatlan leányok keresetlen odaadásával kereste a fiatal ember társaságát. És mikor a gyűlés utáni lakomának vége lett s a vendégek mindnyájan bucsut vettek a kastélytól: a tizennyolcéves ártatlan teremtés a szivében valami nagynagy ürességet érezett. Ennek a nagy-nagy ürességnek mélységében áruló dolog terem. A sóhajtás. Az életorganumok tudós ismerői megállapították ugyan, hogy a sóhajtás nem egyéb, mint a kilélekzésnek egy neme; náluknál gonoszabb lelkek azonban már azt is kisütötték, hogy ennek a lélekzetvételnek nem csupán a tüdő, hanem a szív is forrása. Szegény Gizella sohajtozott és e közben, ha atyjával vagy anyjával beszélt, kedves öntudatlansággal mindig Vörös Gézáról kezdett beszélni, mintha azon a gö-ndörfürtü fiatal titkáron kívül más se lett volna a világon. Pedig az csak egy közönséges lateiner ember volt. Az öregek összenéztek. A papák, mamák tapasztalt lelke ilyenkor hamar készen van az okos tervvel. Szétválasztani! az álló víz gyorsítja s egyúttal tartósabbá teszi a rothadást, hogy huzamosabb ideig legyen, mi megtöltse a levegőt az emberek veszedelmére. Ilyen hulladék halmokat a sátoros czigányok hajléka mellett lehet látni; de ezek nem tartanak rendes háztartást, még kevésbbé rendezett falut vagy várost. Szóval, az a V-alaku kis mellékpatak, a Zalafia, ugy, amint van, veszedelmes a városra nézve, első sorban a legközelebb lakókra nézve. A nagyobb baj meggátlására elégséges volna először egy kis gát, melyet két napszámos megcsinálna 80 krajcárért, ott a parton, hol a Zala megfiadzott. Van is már oda egy kis föld hintve, de teljesen nincs elzárva a viz. Ez igen könnyű, igen olcsó s kielégítő volna az eredménye is. Csakhogy evvel semmit sem érnénk el, mert az a nagy gödör mégis vizes maradna, mert egyebünnen is ereszkedik belé egy kis csermely. Ez itt fakad a Kertutcza végén. A város szélén levő kertek végén, a rét mentén lejt lenttbb lentebb a nagy gödör felé ez a kis szülött. Ezt nem lehet a földbe visszafojtani. Botorság is volna. Nagy kár is volna az Isten áldását eldobni. Hadd jöjjön ki a földből az a kis viz, engedjünk utat néki, inkább egyengessük az útját s tartsuk tiszteletben a tisztaságát. De az a baj, hogy a mint a föld színére jón, az emberek elé, sáros lábbal taposunk rá s már születése környéke olyan piszkos. S amint odább vánszorog, igazán „policzáj vidrig" az útja. Minden negyedik lépésre van egy-egy természetesen kimúlt, vagy nyakatekert csirke, rcc/.e, vagy liba. Pedig mellékesen megemlítve, ez a rét a csörgedező patak partján kies, üdülő helye is lehetne a kisétálóknak s a rét füve mosolyogva hajolhatna a tiszta vizbe, mint Lombardia síkságán. — De itt a fűnek sincs az a kedve, mint ott. Jobb állapotban kellene tartani ezt, a kis patakot. Nagyon könnyű a módja. Megkell tiltani a hulladékok beledobását; vagy ha ez megtörtént, fel kell szedetni, vagy ennél még jobbb lenne rendes esést, készíteni a viznek, hogy vigye tovább a szemetet, általában a vízesést szabályozni s a környéket tisztán tartani. S csak ez lenne a második üdvösebb. czé/ravezetőbb módja a nagy gödör rendezésének is. Minthogy az első már felesleges. Bebizonyított, dolog, hogy a távolság is van akkora és olyan jó orvos, mint az idő. Néhány hét múlva egyik felsöm&gyarországi gróf jószágkormányzója levelet irt Vörös Gézának, melyben u. gróf megbízásából igen kedvező ajánlatot tett neki, ha hajlandó lesz a gróf mellett a titkári állást elfoglalni. Ilyen hosszú kezűk van a nagyuraknak ! Vörös Géza minden habozás nélkül elfogadta az ajánlatot. Néhány nap múlva már megtette a bucsulátogatásokat. Várhelyiéknél is megjelent. A búcsúvétel a kimért udvariasság rideg szabályai szerint ment végbe. A papa és mama erre nézve már mindent előre okosan megállapítottak. Egészen az ő tervok szerint történt. Csupán a/.t az egy könycseppef felejtették ki a programúiból, amely utolsó kézszoritáskór Cizella szemében megjelent s amely néma szerelemmel mondta meg Vörös Gézának, hogy ez az egész kimért ridegség csak számitó hazugság volt. Ez után Gizella beleesett a legelkerűlhetetlen'eib szerelmi betegségbe; a világfájdalomba. A papa, mama már igen jól tudták, hog\ ez olyan betegség, a mit nem szabad azonnal g\ ógyitani. IVIeszteml. inem is történt semmi. Mikor észrevették. hog\ a leány sóhajai egyre ritkulnak, akkor egész észrevétlenül vendégek érkeztek a házba. Ercsv Károly báró jött az apjával. No és minek babráljunk ezzel a dologgal? Mindenki tudhatja, hogy Gizellának Ercsy báró lett a férjei A pápa és mama teljes komolysággal az mondták, hogy a fiatal báró keze az. a kéz, melylyel azl a kedves, meleg fészket meg kell raknia. A leány ugyan mondta, hogy ö ezt nem érzi; de a pápa és mama azt mondták, hogy majd az után fogja érezni. A papáknak és mamáknak ívlai számunkhox fól iv melleidet van satolva.