Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 1-26. szám)

1898-04-10 / 15. szám

A fészekrakás gondjai közt sem hagy el a dal titeket, kedves madaraink! Daloltok, hogy munkára és megnyugvásra intsétek az embert. Hű szövetségesei lesztek: megvidámítjátok őt s a kártékony rovarok pusztításával áldást hintetek a két keze munkájára. És ez a kéz üldöz, pusztít benneteket . . . Ez a ti sorsotok átka ! A szegény állatok között legkeservesebb az eneklo madarak sorsa"! Minden vihar megtépi őket s nem egyszer feldúlja fáradsággal épített otthonukat. Mikor csipegó fiókáiknak örülnek, azokat a rosz gyermekek szedik el. Ez a kegyetlenség sokszor halálra gyötri az üressé vált fészek lakóit." Ha a maguk és kicsinyeik élelmét keresik, mindenütt kelepce, tőr fenyegeti, legtöbbször keserves rabságba ejti őket. Az énekes madarakkal való kereskedés eddig soha sem látott mérveket öltött. Ezer, meg ezer számra hurcolják ezeket az apró rabszolgákat a távol idegenbe. Megfosztják szabadságuktól, övéiktől, mindentől, ami kedves és jó volt nekik, hogy örökös fogságban végezzék be szomorú életüket. Mi, akik a külföld véleményére egy-más dologban olyan sokat adunk, mit szólunk ahhoz, mikor ott kinn az egyes nemzetek kongresszusokon, sajtóban felpanaszolják a mi botrányos állatkínzásainkat ? Eltekintve a madarak kímélésének etikai és közgazdászai hasznától: nemzetünk jó hirneve megköveteli, hogy megakadályozzuk ezeknek a szegény állatkáknak a pusz títását. Szeretünk külföldi példákra hivatkozni. Ott van az angol parlament. Törvényt alkotott, amely a tengeri madarak pusztítását szigorú büntetéssel fenyíti. Ezt a törvényt a hajósok ismételt folyamodásaira hozták. Kérelmüket azzal indokolták a hajósok, hogy a tengeri madarak kiáltásai által a köd miatt eligazodni nem tudó hajókat mindig figyelmeztetik a part közelségére s ezzel már nem egy hajótörést akadályoztak meg, A rovarevő s igy az énekes madarak is Angliában régen a törvény és minden nemesen érző ember oltalma alatt állanak ; mivel ezek a madarak megbecsülhetlen szövetséges társai a gazdáknak. Nálunk az 1888-ik évi törvénycikk világosan kimondja, hogy mindaz, ami az állategészség fentartására s az állatok megvédésére szolgál, hatósági felügyelet és intézkedés tárgyát képezi. Ennek a törvénynek rendelkezése annál inkább kötelességévé teszi a hatóságoknak az ilynemű szabályrendeletek alkotását, mivel már az 1879. évi 40. t.-c. 86. §-a büntetendőnek mondja azt, aki nvilvánosan állatot kinoz, vagy durván bántalmaz. Ideje volna, hogy szigorú törvény állja útját madaraink pusztításának és kegyetlen szállításának. Addig is reméljük, hogy a kereskedelemügyi miniszter rendeletileg betiltja a belföldi madarak szállítását. A milleniumi ünnepségek alatt Budapesten tartott XII. nemzetközi állatvédelmi kongresszus az állatvédelemnek — mint minden más humanisztikus intézménynek — célja elérésére egyik legfőbb eszköz gyanánt a sajtót jelölte meg. Igen érdekes fejtegetést nyújtott e tekintetben az állatok egyik legjobb barátja, Werther Alwin, aki fő elvül állította fel a sajtó képviselőinek bevonását az állatvédelem körébe, akik a költészet és szép-próza sokféle alakjában hatnának az elmére és szívre egyaránt. A társadalmi feladatok megoldására nem elég az ész. Sziv is kell ho^zá és meleg részvét a szenvedések iránt. Mi ezt, a nemesen érző szivet keressük. És a sajtó az állatvédelemben, különösen az éneklő madarak megvédelmezésében segítségére lesz a társadalomnak. A család és iskola nem mindig adja meg az erkölcsi erőt és a jellemnek azt a bensoséget, mely a becsület utján vezeti állandóan az embert. A világban is nevelni kell az ifjúságot s ezt nagy mértékben teheti a sajtó. asszony, meghaltunk érted, s te elfátyoloztad arcodat legjobbjaink ravatalánál. Aztán sokáig nem láttunk. Alig hallottunk rólad. — S egyszerre ismét kiderült arcod. Nem voltál többé a kacér fiatal leány, a lüktető vérű, tüzes, csalárd szerelmes, hanem a jó nemtő, egy szelíd angyal. Ez allegória — a mi szahadságharcunk, s az azóta lefolyt 50 esztendőnek története. Ha ma visszatekintünk rá, mesének hisszük, csodának képzeljük. Még ötven év múlva a XX. század kimondja rá, hogy „lehetetlen az", „Jókai gondoltaa ki az egészet, meg Petőfi Sándor". Az időt és nagy eseményeket nem, de a könyvet, mely e nagyszerű évek történetét elmondja, csakugyan Jókai Mór gondolta ki. 0 beszélte el az egészet, a maga csoda képzeletével, remek tollával, mesemondó magasztos ajakával. A könyv a szabadságharc egész történetét foglalja magában, szigorú időrendben, egymásután következő képekben, s a képek alá irt rövid magyarázó szövegekben. Volt már alkalmunk a könyvről szólani. Ujabb dicséretünkre nem szorul az. A magyar irodalom legtehetségesebb művelői, fiatal szivük egész melegével, irói becsvágyuk egész teljességével, tudásuk egész gazdagságával, szorgalmuk és nagyratörekvésük egész tiszteletet érdemlő őszinteségével. íme ez a könyv. Legteljesebb gyűjteménye egy ragyogó kor ereklyéinek, képeink, okmányainak, az arra vonatkozó műemlékeknek stb. Itt csak örömünknek adunk kifejezést e gazdag mű felett; — egyszersmind hálánknak az irodalom e kiváló ifjú munkásai iránt, hogy törekvéseiknek ily becsvágygyal mennek elébe, s munkássgunknak ily nemes és nagy célt szabtak. A mű már két kötetben is megjelent, a füzetes kiadás még folyik, s most ért el a 20-ik füzethez. A könyv ára diszes kötésben 12 frt, velinpapiron 15 frt, Kapható Révai Testvérek írod. Int. R. T.-nál. (Budapest Váczi-u. 1.) Legtöbb társadalmi bajunkat gyógyítani csak úgy lehet, ha a nemzeti élet minden rétegét a szépnek és a jónak érzete hatja át. Ebben áll a sajtó legtiszteletreméltóbb munkájának célja és sikere. Őseink az éneklő madarakat kedves dalaikért, a kártékony rovarok pusztításáéit a legnagyobb gonddal és szeretettel becézték. Házaikat mint egy megtiszteltnek tekintették, ha azon fészkeltek, vagy környékében letelepedtek. ' Házi barátaiknak nézték ezeket a kedves pici dalosokat és véteknek tartották megbántani. — A szabad természet végtelen szépsége mindenkor fölemelő érzést nyújt a küzdő embernek, amikor pihenni vágyó lelke önkényt oda viszi. Mily magasztos látvány, mikor Hayden (Négy évszak), Berlioz, Wagner, Liszt (Szent Ferenc beszélgetése a madarakkal) műveikben édes gyönyörrel tárják fel a madarak zenéjét ! . . És — mi napról napra szegényebbek leszünk az ideális örömökben! A zala-egerszegi jótékony nőegylet közgyűlése, A zala-egerszegi jótékony nőegylet évi rendes közgyűlését Resenberg Henriette úrhölgynek, mint egyleti elnöknek, elnöklete alatt tartotta. Elnök a megjelent egyleti tagokat szívélyesen üdvözölvén, a közgyűlést megnyitja s felolvassa az egyesület évi működését feltüntető részletes jelentését, amelynek a jótékonyság fokozottabb mérvben való gyakorlására buzdító s valóban megszívlelésre méltó részét a következőkben adjuk : „Amidőn a lefolyt évről szóló jelentésemet tisztelettel előterjesztem, nem mondhatnám, hogy valami büszke önérzet és lelki megnyugvás tölti el szivemet, midőn egyletünk körül kifejtett működésünkre visszapillantok. Mert ha azt a kérdést vetem fel, mikép felelt meg egyletünk kitűzött céljának és mily tevékenységet fejtett ki azon szent ügy szolgálatában, amely hivatásának alapelvét képezi, akkor a lehangoltság és elégületlenség érzése szállja meg lelkemet. Ha nem is lehet tagadásba vonni, hogy a társadalom a mai korban a jótékonyság terén sokat alkot és művel; hogy a jótékony egyletek alakítása iránt való hajlam meg nem szűnt és a XlX-ik század a humanismus korszakának szeieti magát neveztetni : mégis nem szabad szem elöl eltéveszteni, hogy ép oly arányban, sőt talán fokozottabb arányban nő a szegénység és nyomorúság oly annyira, hogy a termő jótékonyság a burjánzó szegénységet elnyomni vagy kiirtani koránt sem képes. Régi időben, amikor a jótékony egyletek csak gyéren léteztek, a vagyonosabb családoknál hagyománvos szokás volt házi szegényeket tartani és azokat minden életszükséglettel ellátni. És ahova a szegény bekopogtatott, üres kézzel onnan el nem bocsátották. Mai napság azonban a vagyonosabb osztály a szegények iránt való kötelezettségének eleget vél tenni azzal, ha a jótékony egyleteknek tagja és a tagsági diját lefizeti, mig a szegények előtt elzárja ajtaját és a jótékony egyletekhez utasítja. Ezek pedig szerény anyagi helyzetünknél fogva nem képesek az irántuk támasztott igényeknek megfelelni Ez a sajnos körülmény szüli azután a szegénvek és nyomorultak között a zugolódást és felháborodást, az elfojtott haragot és gyűlöletet a gazdagok ellen, amely néha szenvedélybe is kitör, a hatalommal is szembe száll, rombol és pusztít; mert a szükség törvényt bont. A jótékony egyletek volnának jó részt hivatva ezeket az ellentéteket kiegyenlíteni, a mostoha sors által sújtott szegényebb osztályt kiengesztelni akkor, ha a gazdag és tehetősebb fölöslegének egy részét a szegényeknek juttatná, hogy ez éhségében és a nyomorban el ne pusztuljon Ettől az eszmétől vezéreltetve, emelem buzdító szóm" a tisztelt közgyűlés elé, hogy egyletünket nagyobb hévvc" támogatni és serényebb buzgósággal elősegíteni méltóztassanak. Nem csekély személyem iránt való szívességből kérem Önöket erre, hanem azon magasztos eszme tekintetéből, amelynek szolgálatába szegődtünk. Hiszen az emberek jönnek és távoznak, valamint az én maradásom is csak ideiglenes, de maga az eszme örök. Ez a szent eszme vezérelje önöket abban a magasztos hivatásban, amelj egyletünk tevékenységének vezérfonala és fennállását jövőre is biztosítja; az emberi szeretet és jótékonyság zászlaja körül csoportosuljon mindenki, aki az Örökkévaló jóságát dicsőíti." Az elnöki jelentést a közgyűlés lelkes éljenzéssel vette tudomásul. Az előterjesztett számadás szerint az 1897-ik évi bevétel 792 frt 67 kr., a kiadás 759 frt 50 kr. s igy a pénztármaradvány 33 frt 17 kr. volt s az egyesület tiszta vagyona 1.914 frt 52 kr. A közgyűlés a számadást tudomásul vette s a számvizsgáló bizottság javaslatához képest a felmentvényt a pénztárnoknak megadta. A közgyűlés utolsó tárgyát a választás képezte ; a volt tisztviselői kart és választmányt újból egyhangúlag megválasztatták azzal, hogy az elnököt — tekintettel az egyesület körül évek során kifejtett ügybuzgó működésére — az alapszabályoktól eltérőleg életfogytiglan választották meg. A soproni kereskedelmi- és iparkamara köréből. i. A marseille-i cs. és kir. főkozulátus jelentése szerint mult évi december hó végén hirdettetett ki Franciaországban a zár-törvény, mely a következő határozatokat tartalmazza : 1 A liancia kormány által a törvényhozás elé terjesztett minden oly törvény-javaslathoz, mely a gabonanemüek, ezek termékei, a bor, állatok és (vágóhidakról származó) frís hus behozatali vámilletékeinek emelését célozza, rendelet lesz csatolandó, mely a vámtételek azonnali életbeléptetését rendeli el. 2. A felsorolt áruk azonban a régi tarifatételek szerint vámolandók el, ha bebizonyittatik, hogy ezek az áruk még az illető törvény javaslat benyújtása előtti időpontban lettek közvetlenül valamely franciaországi kikötőbe hajón elszállítva, vagy hogy azok Európa valamely országából közvetlenül Franciaországba való rendeltetéssel útban voltak. 3. A vámhivatalok által ideiglenesen beszedett pótlékok csak a törvény megszavazása után illetik meg végleg az állampénztárt. Oly esetben azonban, ha a törvényjavaslat a kormány által visszavonatik, vagy a törvényhozás által el nem fogadtatik, vagy csak részben fogadtatik el: a különbözet a beszedett és a törvényesen fennálló vagy meghatározott illeték közt a bevalló félnek visszafizetendő. Sopron, 1898. évi március havában. II. Lyonban bizonyos „Brünnel" nevü egyén magánjellegű nemzetközi kiállítást rendez, Párisban pedig egy ,.L" Academie Parisiene des Inventeurs" cimii vállalat létezik, melynek élén „Sr. Boetteher" nevezetű egyén áll, a ki különféle kiállítási érmek és oklevelek közvetítésével és elárusitásával foglalkozik. Mindkettő működési körét Magyarországra is kiterjesztvén, az érdekelt köröket mindkét vállalattal szemben a legnagyobb óvatosságra intjük. Sopron, 1898. évi március havában. III. A m. kir. államvasutak igazgatósága a budapesti északi főműhelyi szertárában a folyó év első felében összegyűlő és nélkülözhetővé váló különböző ócska fémanyagokat értékesíteni óhajtván, azok eladása céljaiból nyilvános pályázatot hirdet. Az erre vonatkozó ajánlatok a főnevezett igazgatóság anyag- és leltárbeszerzési szakosztályához (Budapest, VI. Andrássy-ut 73 szám, II. emeleU f. é. április, hó 20-ikáig nyújtandók be. Miről az érdekelteket oly megjegyzéssol értesítjük, hogy a részletes pályázati hirdetmény hivatalos helyiségünkben megtekinthető. Sopron, 1898. évi március havában. A kerületi kereskedelmi- és iparkamara. Helyi, megyei ós vegyes hírek. Boldog Alleluját kívánunk lapunk t. olvasó közönségének ! | Gróf Szaplry Géza

, j főudvarmester, az ország egyik zászlós ura, Zalavármegye egykori szép emlékű főispánja, f. hó 5-én hosszas szenvedés uán, 70 éves korában elhúnyt. A konzervatív magyar arisztokraták egyik tipikus alakja dőlt vele a sirba. Született 1828-ban Pozsonyban. Katonai pályára készült s mint 19 éves ifjú, hadnagy lett egy vértesezredben. A szabadságharc kitörésekor ott hagyta a császári sereget, honvéd lett s mint ilyen, több véres ütközetben vett részt. Ott volt Budavár visszavételénél is s az ostrom alatt tanúsított vitézségéért vitézségi érmet kapott, melyet maga Görgei tűzött a derék katona mellére. A világosi fegyverletétel után fogságba került s hosszabb ideig volt az aradi várban, ahonnan kiszabadulván, Párisban ment, majd nagyobb utazásokat tett s csak az ötvenes évek végén jött haza. 1861-ben Vasmegyében a muraszombati kerületben országgyűlési képviselővé lett ; 1868-ban kinevezték Zalavármegye főispánjává; négy évi itt működése alatt köztisztelet és közszeretetnek örvendett, melynek legfényesebb bizonyítéka, hogy a vármegye törvényhatósága a vármegyeház gyűlésterme számára népszerű és közkedveltségű főispánjának arcképét lefesteté; 1872-ben ismét, mint a muraszombati kerület képviselője, a parlament tagjává lett; 1873-ban a király kinevezte Fiume és a magyarhorvát tengermellék kormányzójává. Ez állásában maradt 1883. november 26- ig. \ olt m. kir. főudvarmester. 1873-ban a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot, 1881-ben a Lipótrend nagykeresztjét nyerte el. F. hó 6-án délután szentelték be Budapesten Szép utcai palotájában, ahonnan a holttetemet Vasmegyébe, Sorok-Ujfaluba, a Szapárycsaládnak ősi temetkezési helyére szállították s ott f. hó 7-én délelőtt 11 órakor óriási részvét mellett helyezték el a családi mauzóleumba. Zalavármegye dr. Jankovich László gróf főispán vezetése alatt küldöttségileg képviseltető magát a temetésen és koszorút helyezett egykori főispánjának ravatalára. Legyen áldott emléke a haza szolgálata körül oly kiváló érdemeket szerzett főúrnak! Ünnepélyes hálaadó istenitisztelet. Az 1848-ik évi törvények szentesítésének ötven éves jubileuma alkalmából f. hó 11-én, húsvéthétfőn, délelőtt 9. órakor a helybeli róm. kath plébánia templomban ünnepélyes hálaadó isteni tisztelet tartatik, amelyre a vármegye alispánja a vármegye székhelyén létező hatóságokat, testületeket átiratilag hivta meg. Köszönetnyilvánítás. A zalavármegyei honvédegyesület részére özvegy Farkas Dávidné úrhölgy őnagysága tiz forintot volt szives adományozni, melyért hálás köszönetét nyilvánítja Bajomy István, a zalavármegyei hon védegylet elnöke. Helyettesítések a vármegyénél. Főispán őméltósága a megüresedett vármegyei Ill-ad aljegyzői állásra a törvényhatóság részéről megejtendő választásig Bődy Zoltán vármegyei IV-ed aljegyzőt, a vármegyei IV-ed aljegyzői állásra pedig Segesdy János vármegyei V-öd aljegyzőt ideiglenes helyettesül kinevezte. A zala egerszegi karácsonyfa egyesület közgyűlése. A zala-egerszegi karácsonyfa egyesület 1898 évi április hó 3-án tartott évi rendes közgyűlésének lefolyásáról adjuk a következőket: Ruzsi^s Károlyné elnöknő úrhölgy megállapítván a határozatképességet, a közgyűlést