Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 1-26. szám)
1898-03-20 / 12. szám
XVII. évfolyam. Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyílt-tér petit sora 12 kr. ír Zalaegerszeg, 1898. március 20. rollsí b mkú kk 12. szánj. JIL A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Réziratokat nem küldünk vissza. „Zíd am egyei gazdasági egyesület", a „£ala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyleté"-nek hivatalos közlönye. Meg j elenik minden. -v asárna ;pMárcius 15. Zalaegerszegen. 1898. A multak emlékét hálás kegyelettel s a jövőbe vetett jó reménynyel ünnepelte meg az idén ZalaEgerszeg városa. Ez az év az 1848 as márciusi eszmék diadalának 50-dik évfordulója is egyszersmind s igy a nagy napok megemlékezésének kettős színezetű ünnepélyessége vala. Évenként eddig is megünnepelte március 15-két a polgári és felsőkereskedelmi ifjúság együttesen s a kereskedő ifjak egylete. Az idén két testülettel szaporodott az ünneplők száma. Az idén a főgymnasiumnak már növekedő tanulósága is megünnepelte, és megünnepelte impozáns módon maga a város is a városi elöljáróság kezdeményezése és rendezése mellett. Jól eső örömmel kell üdvözölnünk e hazafias elhatározásáért a városi hatóságot. Megmutatta ezzel a hatóság azt, hogy ő a város lakosságának nemcsak a napi prózai élet kormányzásában vezére, de vezére az örök szépségű eszményi dolgokban is, a hazaszeretetben ; példát mutat evvel arra, hogy ha a jövőt meg akarjuk érdemelni, ápolnunk kell a multak emlékét ; rámutat arra, hogy a multak emlékén épül a jövő reménye. Jól eső örömmel jegyezzük fel, hogy a nevezetes napot városunkban nemcsak tartalmas emlékbeszédekkel, hazafias dalokkal s költemények elszavalásával ünnepelték meg, de az ünnepies hangulatnak meg volt a méltó fénye és diszessége külsőleg is. Mint egy lobogó erdő, olyan volt a város a felékesített trikolorral. Este minden ablak ki volt világítva, több helyen, kivált az üzletek ablakai, Kossuth, Tetőfi, Deák képeivel s Éljen a Király! felírásokkal diszitve. A felkelő ragyogó napot mozsárágyuk durrogása üdvözölte s a cigányzene hazafias darabokat játszva járta végig az utcákat. Méltó a feljegyzésre az a nemes honleányi érA „Zalamegye" tárcája. Március 15.*) „A történelem nem mese." Hunfalvi/ Pál. Ugy érzem, mintha templomban volnék, mikor március 15-ikét ünnepeljük. A templomot a vallásalapítók legjobb tudásukkal, izgatott képzelmöknek csapongásával, szerető szivüknek legnemesebb érzelmével s ábrándos leiköknek egy édes álmával építették, hogy keressük és találjuk meg benne az Istent, vagyis a boldogságot. Sok száz esztendőnek hangya munkása teremtette meg a magyar történelemben március 15-két. Ezeknek elméjében sem hiányzott a világosság, szivükben szeretet égett s bátor lélekkel „gondoltak merészet és nagyot s rátették éltüket", hogy legyen egy március 15-ike, egy világító oszlop, melyhez emlékezetünkkel elzarándokolva, keressük és találjuk meg a szabadságot, az igazságot, vagyis boldogságunkat. Én szentnek tartom mindakettőt s ehhez is, mint ahhoz a legtisztább lélekkel, a gondolatnak vasárnapi ruhájában, ünnepélyes érzelemmel közeledem. Félve nyitom ki azonban a számat ennek a nagyszónak, a szabadságnak kimondására, hogy nevét hiába fel ne vegyem. Mert káromlás róla hétköznapi nyelven beszélni, s hivalkodással emlegetni. Az ember a teremtés koronája. A teremtmények között ő van megáldva legtöbb féle tulajdonsággal. Érzi a jelent, emlékszik a múltra s tud gondolni a jövőre. A jelen érzetét, a mult emlékét s a jövő reményét többféle módon is csak ő tudja kifejezni. S ha már ennyi tehetséggel látta el őt az Isten, ha már adott neki érzést, gondolatot és cselekvő képességet : megadta azt a boldo*) A zala egerszegi kereskedő ifjak egyesületének díszközgyűlésén f. hó 14-én a magyar szabadság diadalának félszázados jubileuma alkalmából tartotta Borbély György állami fó'gyinnasiumi tanár. zelem is, hogy városunknak egyik lelkes asszonya saját költségére vette a nagy ünnep közköltségeit. Nem hiába irták volt. hogy „Magyar hölgynek születni szép és nagy gondolat." Legszebb elismerés illesse azonban a városi ünnepély rendezőit, azért a szép felfogásért, hogy az ünnepély keretébe a még életben levő 48-a honvédeket beillesztette s az ünnepeltetésnek egyik főtárgyául tette. Nincs szebb kegyelet, mint a magyar honvédemléket tiszteletben tartani. Az egyes ünnepélyeket időrendben, amint történtek, részletesebben a következőleg ismertetjük A kereskedő ifjak egylete. Ennek az egyletnek Balassa Benő felsőkeresk. isk. tanár az elnöke, ki nagy búzgósággal szokott utána látni, hogy a kis törekvő egylet társadalmilag is szépen megállja a helyét. Március 15-ikét már több év óta ünnepelik. Most a 15-ikére kitűzött többszörös ünnepségekre való tekintettel a megelőző nap estéjén ünnepelték, díszközgyűlés címen egyletök helyiségében, a Kummer kávéház feldíszített nagytermében. Balassa szép hasonlattal tartja meg elnöki megnyitóját s felhívja az itjuságot a a legelső és legszebb erényre: a hazaszeretetre. Borbéig György gymnasiumi tanár a 48-as eszmékről felolvasást tartott, melynek nagyobb részét közli a mai újságunk. A Talpra magyart Fangler Miklós tag szavalta. Ezután Jámbor Sándor egyleti titkár olvasta fel a március 15. eseményről csinosan összeállított dolgozatát.Neumann Albert tag Jakab Ödön poétának szavalta egy alkalmi költeményét s rokonszenves,elöadásával jó hatást tett a nagy számú közönségre, melynek egy nagy részét hölgyek tették. — A szereplöknek a díszközgyűlés Breisach Samu vál. tag indítványára jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. —Ugyanott tartottak közös vacsorát is a férfiak, kik között vendégek is voltak. Közbe-közbe felállott az ifjúság a Hvmnusnak, Szózatnak s a Kossuth nótának eléneklésére s a jelenlevő Konkoly János 48-as honvéd százados éltetésére, mely a szemlélőre azt a benyomást tette, hogy ez az egylet a hazafias érzelmeknek egyik iskolája. A főgymnasiumbaii. Itt az idén volt az első ünnepély, minthogy most az iskola is még kezdődő állapotában van. A négy osztályú ifjúság a tornacsarnokban gyűlt össze reggel 8 órakor s Medgyesi Lajos igazgató tanár tartalmas beszédet intézett hozzájok, megmagyarázva a nap jelentőségét, a március 15-iki szellemi és erkölcsi vívmányokat. Az emlék okáért feljegyezhetjük azt a három szavaló diákot, Fangler Lajost III. oszt., Czukelter Józsefet III. oszt. és Stadel Jánost IV. oszt., kik a Talpra magyart, A gárínak e jelszavát s Lement a nap kezdetű költeményeket elismerésre méltóan szavalták. Megnyitónak a Hymnust s bezárónak a Szózatot énekelték a tanulók jó gyakorlott sággal Szappanos Péter tanár vezetése mellett. A felső kereskedelmi iskolában Itt van a magja a zala-egerszegi március 15-iki, ünnepélyeknek. A )>Kisfaludy kör«-nek nevezett ifjúsági önképző kör Kiss Lajos polgáriskolai tanár elnökkel 1885-ben ezelőtt 13 évvel kezdette megünnepelni a nevezetes nap emlékét. Ez a leglátogatottabb és legnépszerűbb. Az iskola rajzterme a szorongásig megtelt, az idén is, mint mindig; a folyosó ís tele volt. A terem páratlan ügyességgel vala feldíszítve, szőnyegekkel, felírásokkal, Kossuth legkésőbbkori képével, Petőfivel és Vörösmartyval. Délután 3 órakor kezdődött az ünnepély a Hymnussal, melyet az ifjúság gyakorolt énekkara adott elő Düh István tanuló vezetése mellett. Elénekelték azonkívül még a Szózatot, a Nemzeti dalt s a tanulók zenekara két népdal egyveleget, közhelyesléssel s úgy az ének, mint zenedarabokat közkívánatra megújrázva. Nagy figyelemmel hallgatta a közönség az elnöki szép megnyitót. A tanulók közül Lachenbach József tartott emlékbeszédet s Pados Béla egy víg tárgyú felolvasást; szavaltak: Litteczky István a Talpra magyart, Erdős írnák március 15. Ábrányi E.-tőI, Piry József március 15. Petőfitől, Lichtenstein Zsigmond Előre! Tóth Kálmántól. — Á közönség zajos helyeslése és éljenzése kisérte a közreműködők mindegyikét. A város ünnepi} — a templomban, a megyeházán és Bárányban, A város ünnepe az egész napra kiterjed. Németh Elek városi főjegyző, polgármester helyettes, mint a rendező bizottság elnöke, lelkes felhívásban szólította fel a lakosságot, testületeket, hogy méltóképen járuljanak az ünnepély emelkedettségéhez. A lakosság az említett módon meg is adta az ünnepély keretét. Délelőtt 9 órakor az összes hivatalok, intézetek, testületek, egyletek főnökeikkel és elöljáróikkal egyleti zászlókkal s a nagyszámú közönség özönlött a templomba. gito fenséget is, hogy legyen szabad akarata, hogy azt tegye, amit tetszik. De ezzel a nagy ajándékkal nem kényeztette el az emberi nemet, mert ráhagyta a felelősséget is. Hogy legyen igazság. Szabadakarat és felelősség, jog és kötelesség elválaszthatatlan tényezők, melyek együttesen teszik az embert magasztos lénynyé, a teremtés koronájává, vagy röviden : emberré, mint a hydrogéu és oxygén együtt teszi a vizet s az oxygén és nytrogén együtt teszi a levegőt. Ha nincsenek meg arányosan ezek a páros tényezők, avagy idegen elemek furakodnak közéjük: haszontalan, sőt veszedelmes az ember, mint a zavaros viz s a romlott levegő. Ezek a páros tényezők teszik a fundamentumot, melyre támaszkodik az emberi fejlődésnek tudománya; olyan sarkpont is ez, mely körül a művelődés történelme forog, s egyúttal az a messzünen csillámló fény, a mely felé haladunk. Mert a célt nem értük el, csak törekszünk elérni. „Nemhogy immár tökéletesek volnánk, csak igyekszünk, hogy tökéletesek legyünk. S e fejlődésnek milyen óriási a folyamatja! Mennyi idő telik el, amig csak tudatára jutunk annak, hogy szabadság és felelősség, jog és kötelesség együtt teszik az embert. S mennyi idő kell ahhoz, mig ez a tudat lassan, lassan valósul, mig az ember alakul, mig az emberiség megérik. Egyedek és nemzetek különböző viszonyok között különböző földön s különböző levegőben nem egyszerre fejlődnek, amint nem egyszerre forr fel az üstben a viz. Előbb azok a molekulák melegednek meg, amelyek a tűzhöz közelebb vannak, aztán mint megannyi gyönygyszem felülkerekednek s melegségükkel együtt belehalnak ugyan a hideg tömegbe, de segítettek azt melegíteni, s jön utánok más mindaddig, míg az egész tömeg egyenlő forróságba jő. Ehhez hasonlóan az embertömeget is így melegíti, így érleli egy-egy korábban megérett elme. Időnké ít meg-megjelenik egy ember, (apostol,próféta, vagy költőnéven), mint a forró vizgyöngy, mint egy meleg vércsep, mint „egy kipattant szikra Isten homlokából" s tanítja a jogot és kötelességet, készíti az egyenlőség útját, hirdeti a szabadságot, vagyis az igazságot. S mig szive melegségét ráleheli a, hideg tömegre, maga mint a fáklya, lobogva ég el az éjszakában. csalc parányi nyomot hagyva maga után. Mert, amint a költői hasonlat mondja, a szőlőszemnek is egy nyár kell, amig megérik,holott mennyi napsugár esik rá! A< emberiség egy nagy szőlőszem, ezt is sugarak érlelik, a fényes elmék sugarai, de ezek nem özönlenek ugy, mint a napból, ezekből csak száz esztendőnként jön egy-két sugár. Hány év kell. mig megérik ez a nagy szőlőszem ?! Mily hosszú időn át bolyong az ember a földön, mig csak tudatára jut annak, hogy mi az igazság; mig megtudja, hogy az az igazság, hogy az emberek közütt egyenlőség legyen, s mig megtanulja, hogy ez az egyenlőség abban áll, ha a szabadság és felelősség, a jog és kötelesség, ez ellentétes, de egymást kiegészítő páros^tényezők együttesen járnak , minden emberben egyenlően működnek. Minthogy külön-külön nem is létezhetnek. Felelősség nélkül a szabadság nem szabadság, hanem féktelenség, vagy őrültség. A gyermeknek és a bolondnak nincsen is szabadsága. Kötelesség nélkül a jog nem jog, hanem hóbortság, erőszak, vagy zsarnokság. Nérónak legfeljebb elmeháborodása, de nem joga volt ahhoz, hogy saját gyönyörűségére házakat és embereket égessen el. A fejlődés első korszakában, mig a szabadság és felelősség, a jog és kötelesség, külön válva bujdokoltak s egyoldalúan lépett fel emitt a hatalom és erőszak, s túl ránehezedett a tömegre a teher, a kötelesség s a kényszerűség átka: ez égbekiáltó egyenlőtlenségben a kik felül kerekedtek, nem vezették, de hajtották a népet, mint a barmot, s a római ur még halastóba dobja a rabszolgát, hogy ő . annál jobb falatot nyerjen majd a csukából. Milyen lassan halad a formálódás. S a milyen az egyesek élete, olyan a nemzetek élete. Mindenik önnálóságra, függetlenségre törekszik, — szabadságra vágyik, Mert ez az életnek az ideálja. S lassan bár, de tart a haladás. A magyar történelemre elég önérzettel nézhetünk vissza, akár a lelkiismeretben szabadság, akár a politikai alkotmány tekintetében. Az elsőre nézve sötét pont ugyan a gályarabság, mely uj hitükért és meggyőződésökért megkínozta az embereket, de a vérmenvekzőkhöz hasonló dolgok nálunk nem fordulnak elő. A másikra nézve is elég büszkesége a magyarnak, hogy az Etelközi szerződéstől kezdve tűrhető megszakításokkal ezer éven át tart az alkotmánya. ÍVIai számunkhoz fél ív melleidet van csatolva.
