Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 1-26. szám)

1898-01-30 / 5. szám

1. hogy minden egyes járáshoz tartozó községei rovatos kimutatásba foglaíandók s abban kitüntetendő: a mely községnek van különálló vagyis külön pénztári napi és számadási főkönyv mellett számadásilag külön kezel szegényalapja; b) mely községek nem kezelnek küloi szegényalapot, hanem községi költségvetésükben vettek íe bizonyos összegeket a szegények ellátására s azokat község számadásaikban számolják el; c) mely községek nem tar­toznak sem az a), sem a b) pont alá? E kimutatasol beterjesztendők az alispáni hivatalhoz. 2. Az a) és b) pont alá tartozó községek kötelesei a szegények ellátása cimén költségvetésükbe felvett ösz szegeket 1898. január 1-től kezdve külön álló szegenj alapként kezelni a szegényalap javára befolyandó má; pénzekkel együtt s arról külön számadást vezetni. A köz ségi szegénj alapok kezelése hivatali köteléken kívül állc egyénre nem bizható, hanem kisközségekben a községi birák, nagyközségekben pedig a pénztárnok által veze­tendők. 3. A szegényalap kezeléséről vezetett napló és sza­madási főkönyv minden év december utolsó napján le­zárandó. 4. A szegényalap rendesen okmányolt számadasa a községi számadással együtt mindenkor a tavaszi rendes közgyűlésen a képviselőtestület által tárgyalandó és ennek megtörténte a számadási eredmény kitüntetése mellett a községi számadások megvizsgálásáról felvett jegyzőkönyv­ben kitüntetendő. 5. A törvény rendelkezésénél fogva ugyanazon jegy­zőkönyvben tüzetes jelentés teendő a községi szegények létszámáról és a községnek a szegényügyben tett intéz­kedéseiről. 6. A községi szegényalapról szerkesztendő és úgy a bevételt, mint a kiadást illetőleg rendszeresen okmányolt számadások két példányban kiállítva/ mindenkor a községi számadással együtt jóváhagyás végett a törvényhatósághoz berautatandók. 7. Amely községek ez ideig szegényalappal nem birnak, tekintettel arra, hogy az 1898. évi községi költ­ségvetések már megállapíttattak, az 1899-ik és következő évekre szóló költségvetések összeállításakor azokba a köz­ség által ellátandó szegények számához képest bizonyos összeget „községi szegényalap" cimén szükségletként mul­hatlanúl fölvenni és azt külön alapként kezelni tartoznak. Ezen községek a szegények ellátására nézve fennálló kö­telezettségüket addig is teljesíteni kötelesek és e részben a legszigorúabban ellenőrzendők. 8. Amennyiben egyes községek a szegények ellátása céljából más községekkel egyesülni óhajtanának, e végből a tárgyalások azonnal megindítandók. 9. A szegényalap állagát, jövödelmeit és kezelését illetőleg figyelmen kivül nem hagyható, hogy az annak javára tett vagy ezen túl teendő alapítványok s az eddig összegyűjtött tőkék s egyéb értékek csonkítatlanúl fenn­tartandók, kamataik illetőleg jövödelmeik a netán befo­lyandó könyöradományok, az alapot illető pénzbírságok ós egyéb pénz pedig a szükségletek fedezésére fordítandók s amennyiben azokat nem fedeznék : a hiány a községi költségsetés keretében pótolandó. Végül tudatja az alispáni rendelet, hogy ezen ren­deletének foganatosítása és ellenőrzése céljából a megyei főszámvevőséget kellő utasítással ellátta, annál a száma­dási nyilvántartást megfelelőleg átalakíttatta s amennyi­ben a községi képviselőtestületek vagy elöljáróságok részéről mulasztást vagy szabálytalanságot tapasztalna, ellenök a legszigorúabban fog eljárni. A nagy-kanizsai kereskedők mozgalma. Nagy-Kanizsa rendezett tanácsú város kereskedői hogy megvédjék a vidéki kereskedelmet az utazók inva­ziója ellen, a soproni kereskedelmi- és iparkamarához a következő memorandumot intézték: Tekintetes Kerületi kereskedelmi- és iparkamara! Az 1884. évi XVII. t.-c. 50. §-ának az utazókra, a megrendeléseknek magánfeleknél való gyűjtésére vonatkozó rendelkezésének módosításáról szóló törvényjavaslat, az ipari és kereskedelmi érdekekre mélyreható fontossággal bir és ép ezért alapos megfontolással és az összes felidéz­hető következmények beható megvitatásával, kell a terve­zett szakasz létrejöttét megelőzni. Nagy veszedelem fenyegeti a vidéki kereskedelmet, ha az utazóknak megengedtetik az áruknak magánfelek­nél való eladása, mert az által a vidéki kereskedők jöve­delmük jó részétől fosztatnak meg és hogy ezen állításunk tökéletesen megfelel a valóságnak, bizonyítja azon köztu­domású tény, hogy néhány év leforgása alatt hány, azelőtt virágzó üzlet nem volt képes kötelezettségeinek megfelelni, mert a fővárosból, és főkép Bécs, Grátz és Prágából be­özönlő utazók tolakodásának a magánfogyasztók ellen nem állhatván, szükségleteiket egyenesen az utaztató cégektől szerezték be. A vidéki kereskedő nem támaszkodhatik egyébre, mint a város- és környékbeli vevőktől származható jöve­delmére és ha most ezen vevők a sok fővárosi és külföldi cégek által beküldött utazók által a vidéki kereskedőktől elvonatnak, a megélhetés napról-napra nehezebb lesz, hoz­závéve azt is, hogy az üzleti kiadások, a helyiségek bér­leti összege, az állami, községi és vármegyei" adók pedig nem tartanak lépést jövedelmeink csökkenésével, hanem apadó forgalmunk dacára jelentékenyen emelkednek. Számtalan esetet tudnánk felhozni, hogy az ilyen utazók legjobb magánvevőinket tántorították el és ez csak ugy volt lehetséges, hogy a reánk, javunkra háramló ha­szon elvonásával adták el áruikat a magánvevőknek, és számtalanszor a mintát a vevők kívánságára azonnal átad­ják és igy az utazók tulajdonképen házalókká válnak, kik nemcsak közvetítik az eladást, hanem azonnal eszközlik is és ép ezen körülmény teszi működésüket reánk nézve oly veszedelmessé. Keszthelyen megalakult a Balaton-Muzeum-Egyesület s midőn ez véglegesen szervezkednék, mi is azt ajánljuk, hogy alakuljon át Balaton-Egyesületté, mert most van itt a legjobb idő arra, hogy a sok panasz- és indokolatlan kiabálásokkal szemben végre tegyünk valamit. Előre a zászlóval! Újoncozás ideje vármegyénkben az 1898. évben. Az alsó-lendvai járásban március 1., 2., 3., 4. és 5-én. Polgári elnök: Hajós Mihály vármegyei bizottsági tag. Polgári orvos: dr. Király Mór jáxásorvos. A zala-egerszegi járásban március 7., 8., 9., és 10-én. Polgári elnök: Csertán Károly, Zalavármegye alispánja. Polgári orvos: dr. Háry István vármegyei tiszti főorvos. Zala-Egerszeg városában március 11-én. Polgári elnök: Csertán Károly, Zalavármegye alispánja. Polgári orvos: dr. Háry István vármegyei t. főorvos A zala-szent-gróthi járásban március 14., 15 és 16-án. Polgári elnök : Bezerédy László vármegyei bizottsági tag. Polgári orvos : dr. Háry István megyei t. főorvos. A sümeghi járásban március 18., 19., 21. és 22-én. Polgári elnök : Gyömörey János vármegyei bizottsági tag. Polgári orvos: dr. Lukonich Gábor járásorvos.j A tapolcai járásban március 24., 26., 28. és 29-én Polgári elnök: báró Puteáni Géza vármegyei bizottsá gi tag. Polgári orvos: dr. Háry István megyei t. főorvos. A keszthelyi járásban március 31-én, április 1., 2-án. Polgári elnök: dr. Dezsényi Árpád vármegyei bizottsá g tag. Polgári orvos: dr. Háry István vármegyei t. főorvo Sj A pacsai járásban április hó 4., 5. és 6-án. Polgári elnök : Szentmihályi Dezső vármegyei bizottsági tag. l'ol­gári orvos: dr. Háry István megyei t. főorvos. A novai járásban április hó 13., 14. ós 15-én. Pol­gári elnök: Dervarics János vármegyei bizottsági tag. Polgári orvos : dr. Kovácsics Ferenc megyei t. főorvos A perlaki járásban április 18., 19.. 20. és 21-én. Polgári elnök: dr. Hauser János vármegyei bizottsági tag. Polgári orvos: dr. Bőhm Szidney járásorvos. A nagy-kanizsai járásban április 23., 25., 26 és 27-én. Polgári elnök : Hertelendy Béla vármegyei bizott­sági tag. Polgári orvos : dr. Háry István megyei t. főorvos. Nagy-Kanizsa városában április 28., és29-ón. Polgári elnök: Csertán Károly, Zalavármegye alispánja. Polgári orvos: dr. Háry István megyei t. főorvos. A csáktornyai járásban április 13., 14., 15 és 16-án. Polgári elnök: dr. Tuboly Gyula vármegyei bizottsági tag. Polgári orvos : dr. Krásovecz Ignác vármegyei tb. főorvos. A letenyei járásban április 18., 19., 20. és 21-én. Polgári elnök: dr. Tuboly Gyula vármegyei bizottsági tag. Polgári orvos: dr. Hajós Sándor járás orvos. A sorozásra felhívott állítás kötelesek száma az első korosztályból 4.041, a második korosztályból 2309, a harmadik korosztályból 1.940 vagyis összesen 8.290. Hivatalos rovat. Zala-Egerszeg rendezett tanácsú város tanácsa ré­széről közhírré tétetik, hogy a városi képviselő testület 1898 évi január hó 22-én tartott rendkívüli közgyűlésében 318/kig. 898 jkv. 259/898 számú határozatával „a város­házának" felépítését, illetőleg átalakítását határozta el. — Ezen határozat 1898 évi január hó 23-tól egész február hó 7-ig azaz 15 napon át megtekintés ós esetleges feleb­bezés céljából a városi főjegyzői irodában közszemlére kitétetett. Zala-Egerszeg 1898 évi január hó 22-én. Botfy Lajos, polgármester. Melyi, megyei és vegyes hirek. Az alsó-lendvai mandatum megsemmisítése. A VIII biráló bizottság f. hó 22-én intézte el az alsó-lendvai mandatum ügyét és pedig oly módon, hogy az alsó-lendvai választó kerületben 1896. október hó 28-án megtartatott képviselőválasztás ellen beadott kérvény és a tárgyalás alapján Marsovszky Endre képviselő megbízó levelét megsemmisítette. A „zala-egerszegi korcsolyázó egyesület" f. hó 23-án d. u tartotta meg az egyleti csarnokban az 1897/8 évi közgyűlését, melyen a tagok szokatlan nagy számban résztvettek. Mindenekelőtt a számadások vizsgáltattak meg egy számvizsgáló küldöttség által ós megállapittatott, hogy az egylet ingatlan vagyonán felül 635 irt 84 kr., készpénzzel is rendelkezik. Ezután a tisztikar ós a választ­mány lett megválasztva; elnökké: Dr. Felber Arthur, alelnökké: Lányi Kálmán, jegyzővé: Dr. Keresztury József, pénztárossá: Ján Ferenc, a választmányba válasz­tattak : Antos Roza, Arvay Lajosnó, Isoó Juliska, Kiss János, Lányi Kálmánné, Nagy Géza, Kukányi István, Hrabovszky Jenő, Skublics Antika, Strausz Lajosnó, Svastits Benőné, Trsztyanszky Ödönné, Sperlágh Géza. Miután még az előterjesztett költségvetés elfogadtatott és a jég­pálya javítására vonatkozó egy indítvány is megszavaztatott a gyűlés este 7 órakor véget ért. Csáktornya város képviselőtestülete Petrics Ignác városbíró elnöklete alatt tartott gyűlésén az iparos tanonc­iskolánál megüresedett egyik tanítói állásra Benedek Aladár polgári iskolai tanárt választotta meg. Városbíró előter­jesztette a járási szolgabiróság megkeresését, kapcsolatban belügyminiszter rendeletével a városi kórház ügyében ; ezzel kapcsolatban tudatta, hogy az elöljáróság a kórház kérdésével foglalkozott s legutóbbi ülésén elhatározta, hogy a kórháznak a városi laktanyával szemben való helyen leendő felépítését javasolja a képviselőtestületnek. A város­bíró előterjesztéséhez többen hozzá szóltak, míg végre Molnár Elek indítványára elhatározták, hogy a kórház ügyet a közegészségügyi bizottsághoz teszik át azzal, hogy Ilyen körülmények között tehát, ha a kereskedelm i utazóknak ezen inváziója továbbra is megengedtetik, £ i vidéki kereskedelem a tönk szélére fog jutni és épen ezérl ; teljes bizalommal fordulunk a kereskedelmi érdekek leg­hivatottabb védőjéhez, a tekintetes kerületi kereskedelmi­és ipar kamarához: Miszerint a nagyméltóságú magyar királyi kereske­' delmemügyi miniszter urnái kieszközölni méltóztassék, hogy 'a kereskedelmi utazók, megrendeléseknek magánfeleknél való eszközlésétől és az elárusitástól, egyszer s mindenkorra törvényileg tiltassanak el és hogy az ipar törvény 50. §-ának tervezett módosítása, mely a vidéki kereskedők javát moz­dítja elő, minél előbb törvénybe iktattassák." Részünkről a vidéki kereskedők jól felfogott érde­kében megindult ezt a mozgalmat melegen üdvözöljük s egyúttal helybeli kereskedőink figyelmét reá azzal hívjuk fel, hogy a mozgalmat ők is támogassák és hasonló irány­ban tegyenek a kerületi kereskedelmi- és iparkamarához felterjesztést! A Balaton-Egyesület kerdéséhez. Ámbár az idényen kivül vagyunk, nem felesleges fog­lalkoznunk azzal a cikkel, a mely a megyei lapok egy részének f. évi január hó 23-ik számában „Balaton-Egye­sület" cim alatt Stegmüller János tollából megjelent. A Balaton és ennek vidéke érdekében még nem hallotunk oly szerencsés eszmét megpendíteni, mint a milyen az említett cikk keretében nyilvánosságra jutott. Valljuk meg az igazat: a magyar fürdők felől, éppen a magyar lapokban — az egész idény alatt állig hallunk mást, mint folytonos pauaszokat, Tele kiabáljuk a világot, hogy a magyar fürdők milyen drágák, mily kényelmetlenek, mily haszontalan bérlőkkel rendelkeznek stb. stb. Ellenke­zőleg közölnek nagyon sok tárcát, utleirást, fürdő-levelet, a melyeket mesteri kézzel a külföldi fürdőkről írnak. Mintha csak elhomályosítani akarnák velük azt a.nagvon kevés jóakaratot, a mely egy-egy megjelent hírlapi közle­ményben fürdőink tekintetében megcsillant. Mi jól tudjuk, hogy a panaszok legnagyobb része túlzott, s tudjuk, hogy vannak jogosak is. De az az elvünk, hogy ezen nem kiabálással, hanem tettekkel kell segíteni. Tudtuk mi ezt előbb is nagyon jól; éreztük, hogy hiányzik egy bizonyos tényező, a melynek révén segítve lenne a bajokon, a melynek révén a magyarországi fürdők koronáját, a Balatont, Isten adta jogaiba: a világ legelső|fürdői sorába helyeznénk. Napról-napra láttunk kivándorolni a Balaton mellől családokat, akiknek pedig a Gondviselés olyan otthont adott, a mely boldogság lenne rájuk nézve, ha e tényező megtanítaná őket, hogy miként kell önma­gunkon segíteni, s hogy kell megtalálni azokat az aranyakat, a melyek ott hevertek hasznavétlenül a Balaton virányos partján. Olvastunk számos eszméről, melyek mind a Balaton­part lakosságának érdekeit voltak hivatva felkarolni; de a sok szép hírlapi közlemény hangja nem volt más, mint a pusztába kiáltott szó. Szép eszméket hallottunk meg­pendíteni, de nem volt, a ki azokat megvalósítsa. Ezek tudatában igazán örömmel üdvözölhetjük a Balaton-Egyesület eszméjét, melynek megvalósulásától a Balaton-part és megyénk jobblétének hajnalát s mindinkább kibontakozó ragyogását várhatjuk. Talán nem csalódunk, ha azt hiszszük, hogy a Balaton-Egyesületnek tagja lesz a Balaton-mentén fekvő helyiségek minden második házigazdája. Tagjává kell lenniök, mert hisz az ő érdekeiket szolgálja a lakást kereső s a községben költekező mennél több fürdő-vendég megjelenése. Tagja fog lenni továbbá minden fürdő-vendég kivétel nélkül s bizonyos, hogy ők maguk fognak legtöbb tagot gyűjteni ; mert hisz az ő kényelmük, az ő mulat­tatásuk egyik legfőbb gondja lenne az egyesületnek. Tagja lenne az egyesületnek minden balatonparti kereskedő és üzlet-ember; mert rájuk nézve életkérdéssé válnék a fürdő-vendégek állandó nagy száma. Tagja lenne végül a honoratior és tisztviselő osztálynak, mint minden, úgy ezen szép eszme iránt érdeklődő nagy része is. a melyet kü­lönben legelőször kellett volna említenünk. A Balaton-Egyesületet jelentékenyebben támogatná maga az állam, közéletünk kimagasló alakjai, a takarék­pénztárok, egyéb intézetek és testületek, úgy hogy ha mindezekhez csak egy forintos tagdijakat számítunk, házzáadva még a esetleges alapítványok kamatait és a mulatságokból, vagy bármi uton befolyó jövedelmeket : azt hiszszük. hogy az egyesület már kezdetben rendel­keznék évi 8000—10.000 frttal. Könnyen elképzelhetjük most már, hogy ezen tőké­vel mennyire előbbre vihetnénk a Balaton cultus ügyét. Mint már az em'ített cikkben helyesen ki volt fejtve, a Balaton iránt annyira fel lehetne kelteni a megérdem­lett erdeklődést, hogy végre hozzánk sereglenének a kül­földiek is. A fürdő-vendégek állandó kényelméről, szórakozta­tásáról, kalauzolásáról, a remekebbnél remekebb helyekre való kirándulásokról az egyesület tisztviselői, intéző körei rendszeresen gondoskodnának. Az egyesület által felállítandó s kevés költséget igénylő műhelyekben a háziiparra oktat­nák a balatonparti lakosságot, a melyeknél a háziipar oly mostohán van elterjedve. Hisz egész vagyon fekszik az általánosságban gyékény név alatt ismert a Balaton vizében erdő szám termő nö­vényben, melyből szép hasznot hajtó iparcikkeket: cso­magoló-gyékényt, kosarakat ós csinos balatoni emléktár­gyakat lehetne készíttetni. A Balaton Egyesület vihetné előbbre leginkább az oly régóta vajúdó, Keszthelytől Veszprém felé vezető balatonmelléki vasút ügyét, s végül létesíthetne egy oly Balaton-Mu/euunt, amilyent tisztán e célból s éppen ezért kevesebb összeggel rendelkező egyesület fog fentartani tudni. Az egyesület valóban boldoggá tehetné hazánk, sőt Európa egvik W ;zebb r >szének lakóit a kik közül édes mindnyájunk fele a jólét sugároznék ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom