Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 1-26. szám)
1898-06-05 / 23. szám
XVII. évfolyam . Zalaegerszeg, í89 8- június 5. 23. szán?. Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. túsálni, ti A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyletéinek hivatalos közlönye. ÜYC egj elenik m inden. vasárna ;p. I SZÍV. Olyan portéka ez, amivel az újságírók nem a vonal fölött, hanem a vonal alatt, a tárcában szoktak foglalkozni, mint a különböző emberi érzelmek hatalmas gyújtópontjával, vagy pedig az orvos-szakértők foglalkoznak vele szaklapjokban, mint a vérképzés nagyfontosságú műhelyével. Vizér-cikkekben, melyek a nagy, tekintélyes politikai és társadalmi mozgalmakat méltatják, legalább is nagyon szokatlan dolog a szivet tárgyalni. Talán éppen ez a legnagyobb baj ebben a mi modern társadalmi életünkben, hogy a szivet detronizáltuk és a nagy kérdésekben kizárólag a hidegen számító észt emeltük helyére. Szinte elképzelhetetlennek tartjuk, hogy \ alaki a szó valódi értelmében nagy politikus lehessen melegen érző szívvel. Az a felfogásunk, hogy a ma gasabb politikában az érzelmi mozzanatoknak nem szabad érvényesülniük, mert azok legtöbb esetben kockáztatnák az ész diadalát. Úgy gondolkozunk, hogy a társadalmi irányok, különböző törekvések megállapításánál is első sorban, sőt majdnem kizárólag a hidegen számító, a következményekkel számoló ész mérlegére kell tenni minden tervet. A különböző politikai és társadalmi törekvések, mozzanatok szigorú kritikusai is rendesen páncélokközé szorítják szivöket és mindent, de mindent az ész ítélőszéke elé állítanak. A magasabb körök már teljesen ebben a szellemben vannak fegyelmezve. Pedig hát abban a hatalmas emberhullámzásban, melylyel a milliók az elvesztett paradicsomot, az emberi boldogságot keresik, sokkal nagyobb hatású a szerető szív melegének egyetlen parányi sugara, mint a legkáprázatosabb ész, a legbámulatosabb talentum egész fényözöne. Minek hazudjunk? Miért ringassuk magunkat téves hitben? Mondjuk ki nyíltan, hogy azok a bámulatos vívmányok, a mikkel az ész az emberiséget gazdagította, közelebb vittek-e bennünket csak egy lépéssel is a boldogsághoz? Nem vittek közelebb. A „Zalamegye" tárcája. <jp>cszélgetés. — V birek darvinismusáról fölfelé és lefelé. — Van. En azt mondom, hogy van új a nap alatt. Nagysád azt mondja, hogy nil novi snb Jove. S elégerős álláspontunk' van mindakettőnknek. Lényegileg nincs új dolog, de alakra nézve „minden mindegyre változik." Időnek, térnek, tárgynak nincs egyetlen tűhegyni pontja, mely bár egy század másodpercig állana. Minden dolog változik szakadatlanul, inkább fejlődik. De gyerek dolog a Darvin okoskodása a valósághoz képest, közelebb jár ebez Ovidius. Nemcsak majomból lesz ember, de az emberből is lesz majom. Nemcsak előre van fejlődés,- van bátra felé is, a változás össze-vissza. Fül és szemtanuja valék egynek. Kérem csak. Vasvármegyében egy apró kis falucskában kóborogtarn a minap (csak ugy kézeletben)? A templom szomszédságában egy kis ólféle épületet bonf-ott, le két napszámos. Egyiknek igen fájt a. lába, egy kissé sántikált is vele, s a másikra kiáltott, hogy te szemtelen ! En vacsora alatt ezt egy urnák csak igy adtam elő : A házbontáskor egyik napszámos nagyon fájlalta a lábát. Ez az ur egy szombathelyi újság tudósítója előtt, igy adta elő az eseményt: A templom melléki épület bontásakor egy napszámos jajveszékelt lábfájásában, hihetőleg egy tégla hullott rá. A tudósító nem azért líjságtudósitó, hogy egy kis szenzációt ne csináljon. Különben tiszteletpéldányt sem kap. Hegyezte a plajbászt. s irta a tudósítást eképen: Szerencsétlenség. A jáki temp'omnak egyik mellék A tudás, a találmányok világa új korszakokat, új időket teremtett; az isteni titkokat kutató ész merész erővel ragadta ki hol itt, hol ott a termé szet rejtelmes erőit; hatalmába ejtette a parányok ban rejlő óriás szellemet; szinte szárnyakon ragadta az emberiséget az örök-títktí istenség közelébe: de mindezzel nem tette csak mákszemnyivel sem boldogabbá a föld lakóit. A haladottságnak ebből a káprázatos, fényes magasából nem sóhajtunk-é akárhányszor vissza a kevesebb tudásnak mélyen fekvő, de éppen azért sokkal csendesebb, vihartalan völgyébe, a nagyobb szivmelegség egyszerű, ragyogástalan világába? Ebben a magasságban mindenütt az ész dominál. Szinte fázva, dideregve nézzük azokat a fontoskodó nagy alakokat, akiket az ész, a tudás hideg fénye sugároz körűi. Nincs mosolyuk, nincs lcönyük, csak nagy tudásuk. Porszemmé zsugorodik össze körülöt tük minden, ami nem az ész uralkodó világából való. Ugy képzelik maguk is, úgy képzeljük mi is, hogy ezeknek a hidegen számító nagy talentumoknak mindegyike egy-egy megváltó. Ezek fogják az emberiséget tudásuk fényével bevezetni az elvesztett paradicsomba, a boldogságba. De ha valakit ez a sok vívmány, az észnek ez a káprázatos világa meg nem szédít; ha csak nagy, általános vonásokban is vizsgálgatni kezdi, hogy az észnek uralma, kivívott fensöbbsége boldogabbá tett-e a világot: azt fogja tapasztalni, azt fogja látni, hogy a haladottság magasában hullámzó emberiség szinte szánalmasan vonaglik a boldogtalanságtól. Azt fogja tapasztalni a higgadtan, elfogulatlanul vizsgálódó, hogy minden emberi vívmányból első sorban azok hatottak a boldogítás némi melegével, amik valamely humanitárius cél szolgálatában közelebb jutottak az emberi szívhez. Hiába akarnók tehát tagadni: a küzdő emberiséget boldogabbá tenni nem az ész, hanem a sziv van hivatva. Hiába van rendelkezésünkre az emberi ész temérdek találmánya; hiába hajtottuk hatalmunkba a villamos és delejes erő rejtelmeit; hiába szorítottuk a pillanatok méretébe nagy idők munkáját a gépek segítségével: csak a munkát könnyítettük és tettük épületét el kellett távolítani, s amint a napszámosok ott sürgölődtek, a fal hirtelen lezuhant s egyik embernek eltörte a lábát. A mentők elég gyorsan megjelentek s a kórházba szállították. A szükségben levő újságíró kapva kap az újdonságon, de igen száraznak találja. Veszi a pennát s egv kissé felereszti és megborsozza. S szól az újságcikk : A templom körüli veszedelem. Mint jáki tudósítónk irja, az ottani hires templom szomszédságában már régen ott disztelenkedik egy nem épen esztetikus épület, Végre a községgyülés dicséretre méltóan elhatározta, hogy szabad tért és szabad kilátást nyit az Isten háza körül s azt a kis kalibát eltávolítja onnan. Hozzá is fogtak a munka lathoz. Épen tegnap délután valának a legsürgősebb munkában, mikor az ódon háznak falai nagy robajjal leomlottak, de oly szerencsétlen következménynyel, hogy egy páj'napszámos életveszélyesen megsebesült. A jövő számban'Yészletesebb tudósítást hozunk. Van a dunántul olyan nagyobb lap, mely ezt kimerítőbben és méltóságosabban tárgyalja. Átveszi a hírt, de élénkebben tálalja fel, írván és mondván : A sebesültek. Nagy riadalom zaklatta fel a napokban Ják község lakosait. Sokan azt hitték, hogy földindulás van. Valóban ijesztő zúgás is lehetett az, mikor a monostornak egyik része összeomlott. A leomlott falak a bontó munkásoknak nagy részét leverték a lábáról. Sokan megsebesültek, néhányan azóta talán bele is haltak. A sebesül tek most a kórházban nyögnek, Az építészeti hivataltól több figyelmet várunk. Mindenesetre ez már figyelemre méltó esemény. A Zalamegye is utána néz a dolognak s látja, hogy ez már nem tréfa. Nem tódítja a dolgot, mert jól meg szokta rágni, amit mond, csak ugy híven lenyomtatja, amit a kollega 'mond, hivatkozva rá. hatalmasabbá; de a létküzdelmet nem édesítettük meg. Ellenkezőleg azt kelltapasztalnunk, hogy az ész hódításával csak a verséify nőtt, csak a küzdelem lett lázasabbá, elkeseredettebbé, tehát csak eltávolodtunk a kölcsönös boldogítás nagy eszméjétől. Nem akarjuk ezzel azt mondani, mintha az ész munkája, hatalmas hódítása kárhozatos volna az emberiségre. Nem! Csak az a véleményünk, az a nézetünk, hogy a tudás, az ész a maga kizárólagos uralmával nem visz el bennünket a boldogság révpartjára. Valami megmagyarázhatatlan édes epedés szállja meg szivünket a küzdelmek lázában. Melegségért, szeretetért sóvárgunk. Didergő szivünk érezi, hogy a létküzdelem ebben a modern hidegségben, ebben a sziv nélküli emberkavargásban kietlen, sivár. Erezzük, hogy a velünk érező, a sorsunkat őszinte érdeklődéssel kisérő szivek egy dobbanásában több a boldogító erő, mint az ész egész sereg vívmányában. Ha tehát azt akarjuk, hogy a létküzdelembe az ész nagy vívmányai egy kis boldogságot is áraszszanak: vissza kell állítani trónjára az emberi szivet a maga eszményi érzelmeivel. Az előttünk zajló társadalmi mozgalmak eléggé mutatják, hogy az ész önző, hideg számítása, a merev elzárkodás jót, üdvöset sohasem eredményezhetnek. Joga van mindenkinek a jobblétért, az egyéni kényeleiemért, az előmenetelért küzdeni, de nem szabad senkinek teljesen önmaga részére foglalni le szivét és mereven elzárkózni a mások sorsának- kérdése elől. Ez az elzárkózás — ha szórványosan mutatkozik — megboszulja magát az egyes emberen; ha egész társadalmi rétegek fölött uralkodóvá lesz, —- boszút áll az egész társadalmon. A sziv melegsége, szeretete az, amely hivatva van kiegyenlíteni, egyensúlyozni a sors nagy aránytalanságait. Az emberi szivek hódító ereje teheti olyanná az emberi haladást, hogy bennünket, az egész emberiséget az igazi magasabb rendeltetés világába vezessen; hogy haladásunkban ne csupán a tudás hideg fénye, hanem a kölcsönösen boldogító melegség is meglegyen. Csupán azt teszi hozzá, hogy: minek is bántják azt az ős templomot. De a Zalamegyének sok olvasója van. Van azok között sok olyan ember, aki egyik másik fővárosi újságnak hirküldője. Mohó étvágygyal kap rajta mindenik. Többek között az egyik ezt veszi pennahegyre s teszi telegrammra : ^ Az ősi templom és a félhalottak. Messze földön párja nincs a jáki templomnak. Érdekünkben áll azt az ő ódonszerüségében fentartani. Az egyházi főhatóság a história, a régészeti tudomány s a multak iránti emlék és kegyelet iránt akarta leróni kötelességét, mikor elhatározta, hogy renováltatja ezt az építményt. Ám hozzá is fogtak a mult héten a munkálathoz, de oly szerenscsétlen és gyászos következményeket vont ez maga után, hogy az embernek fájdalmas érzését kelti fel. A napszámosok ugyanis amint dolgoztak, a templom egyik fala bedőlt, az állványról a munkások lezuhantak s nagy része a romok alá került. A zűrzavarban hosszas keresgélés után sikerült egyik másik embert kimenteni, kik alig jutottak lélekzethez. Több félholtat a szomszéd város kórházába kellett szállitni. Sokan még most is sírva keresik övéiket a romok alatt. Levélben részletesebben. A fővárosi újságnak hirszomjas rovat vezetője kéjes gyönyörrel nyeli'a jó falatokat. Csakhogy egyszer kedvére dolgozhatik már. Cimet is ad neki: A romok alatt. Azután a távirat teljes kiegé-zitéseül előveszi a Pallas Nagy Lexikont, kiböngészi a jáki templom históriáját, konstatálja a munkások napi bérét, elbeszéli a haldoklók nyögéseit, leírja a gyászolók keserveit s lefesti a temetés szomorú tépet. A szerkesztő helybenhagyja, csupán rendezi, részekre osztja s külön címeket ad. S megjelenik a következő újságcikk : Viaí számunkhoz fél i v mellélvlet van csatolva.
