Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 1-26. szám)
1898-01-16 / 3. szám
XVII. évfolyam. Zalaegerszeg, xs98. január Í6. 3. szán). Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. társadalmi, Molisi b gaziászalí hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyletéinek hivatalos közlönye. Is/L egj el e jcl ± Is: m. inden -v-asárnap. losz magyar virtus. Sohasem tartottam megtiszteltetésnek, ha valaki magasabb születésű arisztokrata létére, leereszkedett hozzám akár a tegeződésig is; épen ugy megalázásnak sem vettem, mikor valaki magasabb születésű arisztokrata létére elfintorította az orrát, ha vagy egyszer közelébe sodort a véletlen. Sem az amolyan megtisztelést, sem az emilyen megalázást nem kerestem soha s véletlenből csak ritkán találkoztam velők. A nagyobbak felé nem kapaszkodtam, a kisebbek elől nem fordultam el, még kevésbbé fintorítottam az orromat. Tulajdonképen nem is tartottam magamat sem amazoknál kisebbnek, sem emezeknél nagyobbnak. Pedig nekem is vannak embertársaim között előnyeim és hátrányaim. Előnyeim a következők: Nevem mellé tehetném az ötágú koronát, amit annyi ember nem tehetne ; nagyapámnak volt sok földje, ökre, lova; apám már szegényebb volt, de azért sok adót fizetett, szóval elég tehetős volt, — mit oly sok ember nem monhat el magáról, vagyis apjáról és nagyapjáról; asztalomra néhe két-három tál étel is kerül, mit nagyon sokan nem mondhatnak el magukról; köteles dolgomat törekszem lelkiismeretesen elvégezni, mit sokan nem tesznek; másokat nem bántalmazok, mit sokan tesznek; inkább igyekszem javokra lenni, mit annyian elhanyagolnak stb. De ezek közül az előnyök közül némelyek nem saját érdemeim után vannak, nem is illik azoknak hasznát vennem, a többiek pedig megadják nekem a jutalmat, ugy a hogy egy kis kényelmet s a kötelesség teljesítésének nyugodt öntudatát. — Nem szükséges tehát, hogy ezekért az előnyökért még embertársaim is megsüvegeljenek, engemet magasztaljanak s önmagokat megalázzák. Hátrányaim a következők: Nincs jogom hét s kilenc águ koronát tenni a nevem mellé, mint soknak van; hány ember ömlenghet s ömleng is, hogy apjának és nagyapjának milyen méltóságos cimei s cimeres ökrei valának, a milyekkel én, de még nagyapám sem dicsekedhetett; légióra megy azoknak a száma, akiknek több pénzök van, mint nekem, s asztalokra nyolc tál ételt „sürgő csoport száz szolga hord" ; hátrányom az is, hogy ezer meg ezer embernél kisebb a tehetségem, kis hivatali kört töltök A „Zalamegye" tárcája. Előszó a Pallas Nagy Lexikonéhoz. A magyar közönségre nézve a Lexikon manapság már nemcsak tárgymutató és útbaigazító, ami volt a 30-as években, hanem valóságos házi könyvtár, mely a tudománynak, az adatoknak és ismereteknek egész tárházát egyesíti magában. Olyan tekintet, mint D'Alambert, azt mondja, hogy a dictionnaire terjeszti leghatásosabban a világosságot, s maga Voltaire elismeri, hogy egy lapot nem képes megírni a munkáiból, a nélkül, hogy háromszor-négyszei fel ne nyissa a Lexikont. A lexikonok szerkesztését már a Krisztus születése előtti időben megkezdték, s a görög és római tudósok legelőkelőbbjei foglalkoztak az összeállításukkal. Azóta egész légióra szaporodtak az ismert gyűjtemények. A nagy külföldi enciklopédikus munkák százával idézik a cimeit és ismertetését a mindenféle nemzetek lexikonainak van azok között még a „pokol" számára is lexikon (dictionnaire infernal), csak a magyar lexikonokról nem vesznek semmi tudomást. Mi tudjuk, hogy vannak: Katona „Polgári lexikona", l'ákh Albert „Ismeretek tára", az Athenaeum kézi lexikona. Mi maguidi becsben tartjuk őket, de a külföldi enciklopédisták figyelmét nem költik fel. Mi magyar nemzet nem vagyunk elég kicsinyek arra, hogy bennünket a kuriozumok gyűjtői észrevegyenek és a Horilegiumukba besorozzanak. Talán ha az egész voltunkat bemutatnók, a maga ténj leges alakjában, akkor észrevennének bennünket. be s az érte járó szerény anyagi díjazásból éldegélek, mig sokan az Istentől fényes elmével áldva meg pályafutásokban ragyogó kört írnak le, mint az üstökös s fejedelmi pompában sütkéreznek. — Sem öröklött, sem szerzett vagyonom nincs tehát. Hanem azért nem tartom megtiszteltetésnek, ha azok a nagy zacskóju urak velem egy sorba állnak. Velem szemben nekik is részint a véletlen kedvezett nagyobb előnyeikre, részint pedig ha nagyobb érdemök van, busásabb diját is húzzák annak s ez elég; nem szükséges, hogy pótló díjazásul az én megaláztatásomat is elkívánják. — Nem tartom, mondom, magamat sem nagyobbnak, sem kisebbnek szomszédomnál. S a felemlített példákból egy pár következtetést állítok össze: Ne adjunk felette sokat az anyagiakra. Ne tartsuk magunkénak nagyapánk érdemét. S evvel összefügg harmadszor, hogy ismerjük el az egyén érvényesülését. „Lót-fut a boldogság után az ember, a dőre — mondja Petőfi — egyik hátra, a másik előre". S különös, hogy legtöbben a kincsben, vagyonban, a kézzel fogható gazdagságban találják fel a boldogságot. A mint régen, ugy most is van bálványimádás, csak más más alakban. A régi zsidóknál egyik másik pap összetörte az aranybornyut s Krisztus urunk ostorral verte ki a templomból a kufárokat. A bálványimádókra most is rá-rácsattan egy egy éles hangú szó, de külhámjok olyan vastag, hogy már az igazi ostor sem fájna. Igazolásomul a bálványimádásra felhozok egy csattanós példát. Csak néhány évvel ezelőtt történt, hogy egy előkelő magyar városban egy leányt táncra szólított fel egy ifju. A leány nem ment, mert a legény csak „két kari" volt, azaz, csak a két kara volt a munkára, de földje és marhája nem. A legény sarkon fordult. Hazament s megölte az apját, megölte az anyját, vérbe köpülte atyafiait, hogy mért nem gazdagok ?! Pedig apánknak s nagyapánknak az érdeme ugy sem a miénk. Egyik nagyapám vitéz hadvezér volt ezelőtt háromszáz esztendővel. Kapott érte egy kutyabőrt s hozzá talán egy falut is. De a falu leégett s a határt azóta épen háromszázszor verhette el a jég. Még a kutyaEz is egy ok lehet egy ilyen nagyszabású ismeretterjesztő munka létrehozására, aminő a Pallas Nagy Lexikona. De mégis fő indit.ó oka e mű létrehozásának a saját nemzetünk közművelődésének alapos előmozdítása. Ez a könyvtárt alkotó munka legszélesebb tervezetében nemcsak útbaigazítója fog lenni az olvasó közönségnek, de valóságos felsőbb iskolája minden művelt embernek; amelyről befejezésekor elmondhatjuk, hogy egymagában többet tett a tudás elterjesztéseért, mint valamennyi iskoláink összevéve. A tudományoknak és ismereteknek, a találmányoknak és fölfedezéseknek leggazdagabb tárháza, megirva á hazai tudósok legszakavatottabb tolla által; azonkívül a világtörténet és hazai történelem kimerítő, mégis összpontosított ismertetése a költészettől a nemzetgazdászat prózai mezejéig ; mausoleuma minden megörökítésre méltó egyéniségnek, ítélő biró a vitás kérdésekben: ezt mind együtt birja a közönség a Pallas Nagy Lexikonában. És ebben a műben meg vau adva az egyenlő rang, sőt annál több; a megérdemlett fölény a Magyarországot, a magyar nemzetet ismertető adatoknak. Soha sehol annyi szakértelemmel kiállított adathalmaz nem volt összesítve Magyarországról, annak egyes vidékeiről, népeiről, kulturális haladásáról, mint ebben a műben. S amit a szaktudós tolla megörökített, azt az illusztrátor vésiije, ecsetje híven ábrázolni törekedett. Mint a magyar nyomdászati ipainak diadala is dicsekedve felmutatható lesz a Pallas Nagy Lexikon 16 kötete. Ez a magyar mű teljesen nélkiilözhetővé teszi valamennyi külföldön megjelent Conversations-Lexikonokat, nemcsak azért, mert az ismeretek, a világhelyzet adataibőr is rongyos már. Nem csuda. Azóta annyi emberöltőn át annyi unoka evvel az egyetlen egy rongyos lepedővel takaródzik vala. Pedig ez még a hideg ellen sem véd meg. Sajnos, evvel az ősök kutyabőrével való takaródzás igen el van terjedve, némely vidéken harapódzva. Pedig kiszámíthatatlan az, mennvi bajnak kútforrása ez a takaródzás! Lehetetlenné és feleslegessé teszi az egyesek érvényesülését. Csak egy kezdje meg valamikor a nemességet, s annak száz meg száz, unokája semmit se csináljon, csak a száját tátsa ki s belérepül a hosszúszárú pipa. A tömeg megsüvegeli őket, mert nagy családból születtek. Ne legyen semmi törekvésök, vágyok, küzdelmök, — verejtéket ne hullassanak; elvégezték azt helyettök az ősök. Ám elfogy a dohány s csak a zacskó marad. De megvan a fényes születésnek a nymbusa, a tekintély, az előkelő név s a — kutyabőr. Ezeknek eleget kell tenni. Most jöhetnek a különböző módok és eszközök. Válogatás nélkül . . . Van, van elég példa. A krónika alig győzi felsorolni. Csak azt az egy várost említem meg, hol ezelőtt pár nappal öt sikkasztást s néhány főbelővést csináltak s még várnak utánok többet is. Ugyanitt volt néhány év előtt az az említettem gazdagságos — szerelmi kaland is. De hát Hódmezővásárhely még csak egy város. Máshelyt más alakokban ugyanezek ismétlődnek. Nem elég nekik az, amit saját érdemök jutalmául kapnak. Mert nagyobb a titulus, mint a vítulus. A másé is kell, hogy a fény teljes legyen. S „lót fut a boldogság után az ember, a dőre, egyik hátra, másik előre", legtöbben a gödörbe, mert nem az egyenes uton, saját érvénj'elülésök utján, hanem álutakon akarják megtalálni a boldogságot. A mig minden ember meg nem tanulja azt, hogy a csillogó hivalkodás s az aranybornyu nem boldogság; hogy nagyapánk érdeme nem a mi érdemünk ; hogy csak saját munkánk után várjnnk jutalmat és tiszteletet s ne a nevet és a kutyabőrt becsüljük, hanem az embert, — s mig mindnyájan meg nem tanuljuk azt a paraszt közmondást, hogy csak addig nyújtózkodjunk, ameddig a takaró ér: mindaddig sűrűn látjuk és halljuk a lopást, sikkasztást, öngyilkosságot, melynek csak az oka magyar virtus. — By. nak hű vázolásában azokkal egyenlő magas'aton áll ; de legkivált azért, hogy pótolja azt a hiányt, ami azokat előttünk lefokozza ; a magyar viszonyok teljes félreismerését, s ami még annál is rosszabb, a rólunk közölt hamis adatokat. A Pallas Nagy Lexikona igazságot közöl mindenről, ami a külföldé, ami a nagy világé; de a mellett igazságot jegyez fel mindarról, ami Magyarországé, a magyarnemzeté, történelemé, közművelődésé. Üdv létrehozóinak. Áldás az olvasóira. Budapest,1897. december hó 30. Dr. Jókai Mór. Igen tisztelt vezérigazgató úr! Azon tizenhatodik kötettel, melyet a minap átküldeni szíveskedett, a Pallas Nagy Lexikona teljesen befejezetten fekszik előttem és nem tehetem, hogy ezen alkalommal kifejezést ne adjak a leletti örömömnek, hogy a hazai irodalom ilyen maradandó értékű művel gyarapodott, mely bátran kiállja a versenyt a nálunknál előhaladottabb európai nemzetek hasonnemü irodalmi termékeivel. Gondosan megvizsgáltam az általános érdekű cikkeket és bátran mondhatom, hogy azok nemcsak ugyauazon tudományos színvonalon állanak, mint a Németországban oly hiressé vált Brockhaus vagy Meyer hasontárgyu cikkei, hanem azokat néha-néha még túl is szárnyalják. De midőn az Önök Lexikona ennélfogva teljesen nélkülözhetőkké teszi az említett idegen nyelvű versenytársakat, van neki oly oldala is, mely azt különösen a magyar emberre nézve megbecsülhetetlen értékűvé tes zj ! Mai számunlclioüfél iv nT.ellélclet van csatolva.
