Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 1-26. szám)

1898-01-02 / 1. szám

Kovács Kálmánná, Fischer Pál. Hubinszky Adolf, Bihsics Józsefné, Weisz Mátyás, dr. Hajós Ignác, Weisz Kde; póttagok: Fenyvesi Miksa, Hagymássy Gyula, Thassy Kristóf, Iíohn Salamon, Kaszter Sándor, A képviselőtestület a' felolvasott névsort megerősítette s eg.vutt.al elrendelte, hogy a virilista képviselők közt levő jogi személyek hivassanak fel az alispáni hivatalhoz képviselőjüknek bejelentésére. A városház alatt levő boltok bérbeadásira nézve elnöklő polgármester jelentette, hogy csak egyik adatott ki nyilvános árverésen, mig a többi bolt bérletére nézve a jelenlegi bérlőkkel a képviselőtestülettől nyert meghatalmazás alapján három é^re magán egyezséget kötött s kéri ennek jóváhagyását. A képviselőtestület a kötött egyezségeket jóváhagyta s a szerződéseknek megerősítés végett a vármegye törvényhatóságához való beterjesztését elhatározta. Felolvastatott s tudomásul vétetett a belügyminiszternek 1897, évi szeptember hó 14-én 86.674. sz. a. kelt körrendelete, amelylyel a magyar koiona országai egyesített címerének hiteles kiadmány alakjában kibocsájtott rajzai megküldettek. Marton Lajos és neje Takács Erzsébet zala-lövői lakósok kérvénye, melyben Zala-Egerszegen épített házaknál az utca színvonalának kijelelése következtében az utcához esett területért a várostól kárpótlást kérnek, elő terjesztetvén, a képviselőtestület a jogi bizottság véleménye alapján a kérelem teljesítését megtagadta. " Löwenstein Jakab zala-egerszegi lakosnak a városi tanács javaslatához képest a képviselőtestület a telepedési jogot megadta. A tárgysorozatba felvett ügyek letárgyalása után elnöklő ^polgármester a képviselőtestület tagjainak — megköszönve ez évigmunkásságukat boldog újévet kivánt, amit a képviselők a polgármester éltetése között viszont kívántak. Az adó csökkentése. Az adót megíizeíni sok állampolgárnak nagyon nehéz; azonban a töméntelen adótörvény rendelkezését ismerni talán még nehezebb feladat. Pedig az áliam polgáraira nézve nem lehet egészen közönbös az a körülmény, váljon a közterheket szabályozó törvényekben jártasak vagyunk-e vagy sem V Attól ugyan nem lehet tartani, hogy az adók kivetésével foglalkozó hivatalos közegek szándékosan a törvényesnél nagyobb adóval terhelnek meg valakit. Ha azonban az adótörvényekben teljesen tájékozatlanok vagyunk, megeshetik nem ritkán, hogy olyan dolgokat mulasztunk el, amiknek teljesítése reánk nézve határozottan haszonnal járt volna. Most is az adótörvényeknek egy olyan rendelkezésére hivjuk fel a figyelmet, amelynek előnyét igen sokan nem szokták kihasználni. Ha az adókönyvecskéket megnézzük, látjuk, hogy állami adótartozásunk abban nem egyetlen összegben, hanem az évi adótartozás cimek szerint elkülönített összegekben van kitüntetve. Van ott földadó, házadó, keresetadó, esetleg tőkekamat adó és minden esetben általános jövödelmi pókuló. A föld-, ház-, kereset- és tőke-kamatadóval legtöbben annyira amennyire tisztában vannak az emberek. De merjük állítani, hogy kevesen tudják, mi az az általános jövödelmi pótadó és mi az alapja ? Az elnevezése elég tágas fogalom. Mintha egy kiláltott száj azt mondaná, hogy ami jövödelmed a többi adó mellett még megmaradt, azt majd felfalom én ! Valósággal azonban nem más, mint a többi adónemnek egyszerű felemelése. Altalános jüvödelmi pótadó fejében jár ugyanis : 1) a kivetett föld- és házberadónak 30%-ka; 2) a kivetett háíosztályadónak 40% ka; 3) a Ill-ad osztályú keresetadónál 10°/o, ha a kivetett keresetadó a fővárosban 40 f'tot, másut 39 frtot meg nem halad és minden esetben 35%. szerint egyszerre csak egy érzelem, egy szerelem hatalma alatt állhatunk. De mikor én meg egész bizonyosan éreztem, hogy mindakettőt egyformán szeretem ! Vádat emeltem magam ellen, hogy én az uralkodó erkölcsi világrend ellen vétek, mikor letett eskümet megszegve, szivemet két lény között osztom meg. Az egyik az erkölcsi törvények szerint is az enyém, a másikhoz csak szivem vonzalma adott jogot. Az erkölcsi törvénynek van-e igaza, vagy szivemnek? Megvizsgáltam szigorúan házaséletemnek minden mozzanatát : nincs-e abban csak egyetlen vonás is, mely a mellett bizonyítana, hogy nem ragaszkodom nőmhöz az egykori szerelemmel. Nem találtam. A folytonos töprengés nem maradt nyomtalanul Lelkemre valami nehéz borulat szállott. Lassankint egész szótlanná lettem. Nőm ezt észrevette Valahányszor hivatalomból haza mentem, hozzám sietett, megkérdezte, nincs-e bajom ? Kedveskedésével, megkétszerezett figyelmességével igyekezett eloszlatni homlokom felhőjét. I»e nem birta. Ereztem ugyan, hogy bűnös nem vagyok, mert azzal hogy egy másik nőt is szeretek, csak szivem ellenállhatatlan hatalmának hódolok; de azért egyre csak elém tolult sötét vádként az uralkodó erkölcsi törvény, hogy nőmön kiviil mást szeretnem nem szabad. Megpróbáltam az egyiket legyőzni. Föltettem magamban, hogy az özvegy nővel szakítani fogok. Néhány napig bírtam. De azután éreztem, hogy ez a szakítás őrületbe kergetne. Egész éjszakákat álmatlanul töltöttem. Testem lelkem meg volt törve. Ereztem, hogy ez a küzdelem ha meg tovább tart, végzetessé válhatik rám nézve. Felszólalt bennem a családom, nőm és gyermekeim iránti kötölesség. Nekem élnem kellett és munkálkodnom Az általános jövedelmi pótadó az ideiglenes adómentesség kedvezményében részesített föld- és házbirtoknál is fizetendő és pedig" 20%.-ka annak az állami adóösszegnek, melyet az illető föld- vagy házbirtokra kivetnének, ha adómentes nem volna. De ezt az általános jövödelmi pótadót is kivetik nálunk nélkül is, és pedig nem nagyobb összegben, mint azt a törvény megszabja. Es mégis ennél az adónemnél van esetleg ^alkalmunk adóterhünkön könnyíteni. Igaz, hogy ez sem valami kedves alkalom; de ha már a hátunkon kell bizonyos terhet viselnünk, miért ne könnyítenénk a mellünkön viselt terhünkön'? Az 1883. évi 46. t.-c. ugyanis azt rendeli, hogy föld és házbirtoknak általános jövödelmi pótadójából levonandó, az illető tulajdonost bekebelezés által terhelő kölcsön után az előző év végéig le nem fizetett tőkeadósság egy évi kamatainak 10%-ka. Tehát ha valakinek házára vagy földjére kamatos adósság van betáblázva, követelheti, hogy az adóssága után fizetett egy évi kamatnak 10%-át az ő általános jövödelmi pótadójából levonják. Ha p. o. valaki nek ingatlan birtokán be van keblezve 8.000 frt kölcsön tőke és 5%-os kamat, itt az évi kamat 400 frt, melynek 10%-ka vagyis 40 írt az adós általános jövödelmi pótadójából levonandó. Ezt a levonást azonban csak az az adózó kívánhatja, aki kamattartozását minden évben január hó végéig a községi elöljáróságnál, illetve a városi adóhivatalnál be vallja. Az adózó, ki az említett bevallásra nézve biztosított jogával élni akar, köteles az előző év végéig le nem fizetett adósságának összegét és az utána járó kamatnak egy évi összegét, nem különben adósságai kötelezvényének és a telekkönyvi bekebelező végzésének keltét és a hitelező nevét és lakását a valódi tényállásnak megfelelően beval lani. 11a az illető kötvény több jószágtestre vagy különböző községekben fekvő ingatlanokra van bekebelezve: az adózó köteles ezt a körülményt a jószág testek, illetőleg községek megnevezése mellett szintén bevallani és joga van egyúttal megjelölni azt az ingatlant, amelynél a jelzálogul lekötött ingatlanok összes pótadójából a kamatszázalékot le kell majd vonni. A vallomásokat minden évben január hó végéig kell beadni a községi elöljáróságnál illetőleg városban a városi adóhivatalnál. E vallomás benyújtására az adózókat hivatalból nem szólítják föl. Tehát mindenkinek magának kell gondoskodnia arról, hogy a törvénynek fentebb ismertetett előnyét a saját javára kihasználja. Ha valaki mégis vallomását tőle független és általa el nem hárítható akadály miatt január végéig be nem adhatná, igazolási kérelemmel élhet. Ebben az esetben a hiteltérdemlő módon megokolt igazolási kéielmet a bevallással együtt februái 15-ig az illető vármegyében levő kir pénzügyigazgatósághoz kell benyújtani. Február 15-ike után a betáblázott adósság kamatai 10%-lékának levonását a f. évre már nem lehet kérni. A kiosztási ünnepség karácsony estéjén délután 5 órakor vette kezdetét a csillogó karácsonyfával ékesített ovodai teremben. Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, vármegyei tanfelügyelő, a választmány felkérésére az idén is méltatta a kereszténységnek ezt az emlékezetes estéjét; vallásosságra, munkára és szorgalomra buzdította az egyesület áldásában részesülő gyermekeket; köszönetét fejezte ki az egyesület ügyeit oly odaadással vezető elnöknek s a tevékeny választmánynak. Az éljenzéssel fogadott beszéd után következett a ruha kiosztás. Az egyesület 80 gyermeket ruházott fel az idén; mindegyiknek jutott ezen kiviil kalács, dió és sütemény. A karácsonyfa egylet választmánya osztotta szét a szegény leánykák között ugynezen alkalommal a Budapesti Napló szerkesztősége által karácsonyi ajándékul küldött babákat is. A felruházásiünnepélyhez hozzájárulni szívesek voltak: aj pénz adománynyal: dr. Jankovich László gróf főispán 20 ftot, Yaszary Kolos bibornok hecegprimás 10 ftot, Königmayer János (Neszelej), dr. Mangin Károlyné, Handler Istváné, Barthelmes Valterné 5-5 irtot, Handler István 4 ftot, özv Hubinszky Adolfné, Varga Vilmos 3-3 ftot, Botka Jánosné, Dervarics Lajosné, özv. Itotter Jánosné, Ivrosetz Istvánné, Kántor Pálné, özv. Isoó Alajosné, Baumgartner Józsefné 2-2 ftot, Weisz Tivadar 1 ft. 60 krt, Krosetz Gyuláné, Németh Györgyné, Preszlei Gyuláné, Szigethy Antal, özv. Tahy Rozália, Fangler Mihályné l-l ftot, Kovács Lászlóné 45 krt; b) kalácsot küldöttek: Vizy Gyula, Zsiskó Sándorné (és diót), Botfy Lajosné (és diót), Bődy Józsefné, Varga Vilmosné, Krosetz Gyuláné, Kovács Károlyné (és kiflit) Baly Béláné, özv. Csoknyay Jánozné, Krosetz Istvánné (és almát, diót), Goldfinger Jánosné, Kovács Lászlóné, Tikk Józsefné, özv. Tahy Rozália, Lázár Antalné, Marton Lászlóné (és kiflit, diót), Ilemm Józsefné, özv. Szentgyörgyi Dezsőné, Fangler Mihályné, Bolla Ferencné, Skublics Jenőné (és kiflit, almát); c) egyéb adományok: Nagy Lászlóné almát és diót, Kaszter Sándor egy kabátat, Kummer Gyula süteményt, Orosz Pálné egy öltözet fiú ruhát, Marth Pálné diót, ijf. Czukelter Gábor (Bruck) bélyeget, Czukelter testvérek (Cserjetuznó) bélyeget és szivarvéget, Horváth testvérek (Alsó-Őr) bélyeget, Kovács testvérek (Légrád) bélyeget, Horácsek Jánosné diót, Boros Imréné almát és diót, Csertán Károlyné 4 öltözet leány ruhát, Paukovich Györgyné 4 kendőt, a Budapesti Napló szerkesztősége 30 babát, Medvéssy Gyula egy pár függőt, dr. Czinder Istváné diót, szilvát, öt pár cipőt, két öltözet ruhát és egy főkötőt, • Thassy Kristófné almát, Árvay Lajosné kiflit és aimát, Moncsek Ágostonná süteményt, Weiser Szidónia 6 db. sapkát; d) fiu ruhák varratását elvállalták : özv. Isoó Alajosné (2), Krosetz Gyuláné, Szirmay Béláné, özv. Hrabovszky Flóriné, Skublics Imréné, Handler Istváné (2), özv. Hubinszky Adolfné, Nagy Gézáné, Kaszter Sándor (2), Horváth Miklósné, Hajik Istvánné, dr. Czinder Istvánné, dr. Mangin Károlyné (2), dr. Szigethy Elemérné, Szigethy Antalné, dr. Kele Antalné, Udvardy Vincéné, Hangay Gézáné, Lányi Kálmánné, Fitos Mártonná, Paukovich Györgyné, Rigó Ferencné, Botka Mihályné, dr. Csák Károlyné, Thassy Kristófné, Skublics Jenóné (2), dr. Ruzsicska Kálmánné, Udvardy Ignácné, Krosetz ^Istvánné, Gernya Lászlóné, Skublics Zsigmondnó (2), Árvay Lajosné, Tóth Gyuláné, Fritz Józsefné, Dervarics Lajosné, ^Kummer Gyuláné, özv.Tahy Rozália, Antal Béláné, Köller Edéné, Kocsis Sándorné,özv. CsesznákJSándorné (2),LérántLászIóné; e) leány ruha varratását elvállalták: Ferenczy Sándorné, Trsztyánszky Ödönné, dr Felber Arthurné, Kovács Károlyné, Szalay Lászlóné, id. Derencsény Pálné, Czill Mariska (2), Gazta Teréz, Puer nővérek, Grész Paula, Lázár Ilonka, Stefanecz Józsefné, Szabó Györgyné, Muzsik Mariska, Hajmásy Imréné, Pásztor Károlyné, A karácsonyfa egyesület ruhakiosztási ünnepélyé, Evrol évre csökkenő érdeklődés és anyagi támo gatás mellett tartja a zala-egerszegi karácsonyfa egyesület ruhakiosztási ünnepélyét akkor, amidőn a fokozódó szegénység mellett városunkban napról napra szaporodik az egyesület jótékonyságára szoruló szegényeknek a száma. Pedig ha van egyesület, mely méltó az anyagi támogatásra : úgy a karácsonyfa egyesület az, mely a kereszténység legszebb ünnepét ünneppé teszi azoknak a számára is, akikre az év többi napjaiban épen nem mosolyog a szerencse; akik nap nap után kénytelenek szomorúan tapasztalni azt az áthidalhatlan űrt, melyet köztük a születes, a vagyon támaszt. S mily boldogító érzés fogja el szivüket ezen a szent estén, amikor mintegy feledni látszanak az élet keserűségét és örömkönyek között szemlélik a gondos kezek által számukra készített karácsonyi ot. azokért, kiken szivemnek éppen olyan nagy szeretetével csüngtem. Folytattam a megszakított viszonyt. Nemsokára nőmben egy lappangó betegség nagyon komoly jellegűvé lett. Az orvosok consiliumot tartottak fölötte és tudtomra adták, hogy megmenteni lehetetlen. Ott voltam szakadatlanul mellette; de mindennap kellett szakítanom annyi időt, hogy néhány pillanatra az özvegy nőt is meglátogassam. Szerelmem kettősségén nőmnek folyton súlyosodó betegsége sem változtatott. Akkor is egyformán szerettem mindakettőt. Egy évi betegség után nőm meghalt. Hogy mily óriási mértékben megtört a fájdalom, azt leírnom lehetetlen. A temetői sir, hol az ő drága hamvai pihentek, volt az én mindennapi zarándokhelyem. Ott merengtem órákig és közben-közben legördültek felszakadó könnyeim a néma, érzéketlen hantokra, melyek elfedték tőlem az ő jóságos, szelíd képét örökre. Fölöttem meg-megrezzent egy régi korhadt fűzfa búsan lecsüngő lombja és megérinté vállaimat. Mintha az ő karjainak kedves érintését éreztem volna olyankor. Ott, a fölött az édes fájdalommal meg-meglátogatott sir fölött, kezdtem hinni a szellemek ölelkezésében. Egész lényemet betöltötte a fájdalom. Minden más érzést kiszorított szivemből. Semmit sem nagyítok, ha azt mondom, hogy annak a fájdalomnak volt kéje. Lelkem kizárólag ezzel a fájdalommal birt élni. A sir-látogatás napjaiban az özvegynőhöz nem mentem. Csak egy hét múlva látogattam meg. Akkor is nagyon hallgatag, levert, szomorú voltam. Azt hittem, hogy az én barátnőm, a kit éppen úgy szerettem, mint boldogultamat, velem fog érezni, megosztja fájdalmamat. Mikor beléptem, kissé hidegen fogadott. Azután, hogy látta kedélyállapotomat, mely lehetetlenné tette részemről is a megszokott melegséget, — egészen közelembe lépett; megfogta vállamat és el nem titkolt árnyalatával a gúnynak, igy szólt: — Barátom, úgy veszem észre, hogy maga abba a sirba minden eltemetett. Szavaira megrezzentem. Minden idegemet valami megmagyarázhatatlan érzés borzongatta végig. A

Tem tudnám megmondani: Mi volt az ? Olyan formát éreztem, mintha jéghideg tőrt csúsztattak volna át idegszálaimon. Minden szó ajkamon fagyott. Fölkeltem. Mintha valaki torkomat fojtogatta volna. Szemeim megködösültek a beletolult könyektől. Némán meghajoltam az özvegy, előtt. Elsiettem, ki, ki a temetőbe. Éreztem, hogy nekem most sirni kell, nagyon, kitörő, féktelen fájdalommal. Leroskadtam a sírra és kitört belőlem a keserű fájdalom ; ott vonaglottam boldogultam hamvai fölött a veszteség és csalódás egybeszakadt fájdalma alatt. Aztán mikor fölemelkedtem, úgy éreztem, hogy valami óriási üresség tátong szivemben. Az özvegy nő iránt érzett szerelem kiszakadt belőle. Magyarázzák meg most már nekem az egészet a lélekbúvárok és mondjanak fölöttem Ítéletet. * A cimborák tele tüdővel szívták és fújták a cigarettefiistüt. Elnéztek a tovagomolygó füst után, aztán vállat vontak. Laci primás nagyot sóhajtott. Fölemelte hegedűjét és maga elé révedt tekintettel, lélektelen gépiességgel kezdett hangolni az új nótához. — y-