Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 27-52. szám)

1897-10-17 / 42. szám

nagy misét tartott, hogy a teljesség meglegyen nekünk földieknek és a menyeieknek is, mert a mint a kis-templom felirata mondja: Eccleisiola in honorem totius celestis exercitus erecta sit nobis futuris saluti — ez a kis egyház az összes mennyei seregek tiszteletére s a mi üdvösségünkre 1 Már 11 óra is elmúlt, mire a házhoz megérkeztünk. Külseje nem nagy igényű, de csinos kis földszinti ház egy lankás oldalon. Barcza László megyebizottsági tag néhány bevezető mondata után lehull a lepel a délre néző oldalrol, s a márvány lapról messziről olvasható: Zalavármegye, a hazaszeretet vértanujának emlékére örökítette meg 1897. okt. 10-én e táblával, hogy itt született Csányi László 1790. évben. A csinos kivitelű táblát Wapper zala-egerszegi kőfaragó készítette. A leleplezési ünnepséget dr. Jankovich László gróf főispán nyitotta meg. Beszédében megemlékezett Zalavármegye millennáris közgyűlésének határozatáról, amelylyel hazánk ezeréves fennállásának megörökítése végett Csányi László szülőházának emléktáblával való megörökítését elhatározta s a május havi törvényhatósági közgyűlés határozata értelmében felkérte Barcza László bizottsági tagot, mint a közgyűlés által megválasztott diszszóuokot, az emlékbeszéd megtartására. Néma csendben kezdette meg Barcza László ünnepi szónok emlékbeszédét, amelyben kimerítő gazdag élet- és jellemrajzát adta a haza vértanujának, Csányi Lászlónak, A közönség az egy óráig tartó szónoklatot feszült figyelemmel hallgatta s végezetül, midőn ajánlja a táblát a ház mostani gazdájának, hogy hazafias kegyelettel őrizze, lelkes éljenzésben tört ki és siettek üdvözölni a jeles szónokot remek beszédeért. A ház tulajdonosa gróf Battyányi Pál távollétében, bátyja gróf Battyányi József veszi át rövid ünnepélyes beszéd kíséretében, ígérve, hogy a család, mint egy honfi ereklyét, fogja azt őrizni a hazaszeretet melegétől áthatva. (Az ünnepi szónok beszédét mai lapunk más helyén szószerint közöljük.) A nemes gróf rövid szónoklatát azzal toldotta meg, hogy a nagy társaságot vendégül hiyta be ebéd előtti falatozásra, cognacra és teára, a mi ugyancsak elkelt e zord hideg őszi napon, mely már a hazafiság melegét is kezdi vala megostromolni. A vendégsereg között a házi úrnők kínálkoznak vala, ami még izletesebbé tette a jóízű reggelit. Azután megint kocsikra és vasútra ült a közönség s a fellobogózott Zala-Szent-Gróton szállt ki ünnepi ebédre, melynek rendezéseért Czukelter Lajos jegyzőt és Botka F. főszolgabírót illeti meg a dicséret. A szen-gróti nagy vendéglő terme elég tágas; a vendéglős étele itala is megletős volt. Az ebéden 60-an vettek részt. Az első pohárköszöntőt dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, kir. tanfelügyelő mondotta a vármegyére — az ő ismert ékesszólásával, melyet tartalmánál fogva is érdem lesz ide iktatni. Igy hangzik : Méltósóigos Főispán Ur.' Mélyen tisztelt Uraim!! Engedjék meg, hogy Zalavármegye kegyeletének harmadik ünnepén, ugy mint a két előhbin beleolvaszszam szivem megindultságát a nemes érzések közös hevületébe. Nem ok nélkül nevezem megindultságnak, a mit e percben érzek. Oly korban, mint az enyém, melyben az álmokat nem szabad a valóval összetéveszteni, kétszereseit becses minden emlék, mely a való képére ráárasztja a költészet ragyogását is. Ily drága emléket kelt szivemben e három ünnep trilógiájának utolsó fejezete. Elvonulnak előttem szülőföldem nagyjai! Andrássy, Kossuth, Sennyey Elvonulnak nagy politikai viadalok izgalma és zaja nélkül. Mint dicsőültjei a haza boldogságára törő, nem egyképen felfogott, de egyképen érzett idealizmusnak. Ma, férfikorom delén, valósulva látom az ifjú álmait. Látom, hogy Zalavármeyye a kultura apostolának, a haza bölcsének s a szabadság vértanujának elvek és pártok diszharmóniája nélkül, mint ugyancsak eszmékben győztes halhatatlanoknak áldozik, kegyeletével. Látom és érzem, mindnyájukkal, mélyen tisztelt Uraim, hogy a honalkotás évezredes küzdelmeire az eszmények századai következnek. Ezek az eszmények lesznek őrei a mi ifjúságunknak, bálványai férfikorunknak s utolsó csillogásai az ő és a mi életünk alkonyának. Meg_ fognak ők jelenni akkor, amikor szükséges, hogy mint az Ur angyala Berznábepusztán Agárnak erőt, bátorságot, lelkesedést öntsenek agyunkba, szivünkbe és karjainkba . . . S valamint a legnemesebb ércek veqyülékéből lúolvadott a világhírű korinthusi ércnek fénye, melege és ereje, a szerint fog a sok jó érzésünkből, egyetértésünkből s törhetlen munkánkból felragyogni a boldog Magyarország dicsősége ! ! Mélyen tisztelt Uraim ! Legyen áldott Csányi László emlékezete! Ö egy eszmében hitt; törhetlen hite elkísérte a halálig; halhatatlanná tette honszerelme. Emléke helyet követel mayának Zalavármegye történetében, Zalavármegye minden fiának és minden magyarnak szivében! Most pedig a három szép ünnep alkonyán forduljunk a Mindenhatóhoz, hoyy árassza a szeretet, béke s boldogság áldását Zalavármegyére! . . . Dr. gróf Jankovich László főispán igen szép beszédben méltatta az ünnepi szónoklatot, s annak gazdáját, Barcza Lászlót éltette. Csertán Károly alispán egy Csányi családtagra, Csányi Lenkére mondott köszöntőt. A főispán meleg szavakban emlékezett meg még a rendezőkről, főleg a központon kivül álló rendezőkről, mint pl. gróf Battyány Józsefről, Botka főszolgabíróról stb. — A főispánt Pály János és Barcza éltették toasztjokban. Nem érdemlik meg végül a zala-szent-gróti zenészek sem, hogy őket meg se említsük. Hangulatkeltő hegedűjüket jól használták az ebéd alatt, honnan a zalaegerszegieknek V24 órakor már távozniok kellett, mert igy kívánta ezt Szabó Kálmán ur, szombathelyi m. kir. áll. vasúti ellenőr, aki a külön vonatot vezette oda és vissza. — Nem is volt ám sem összeütközése, sem kisiklása azoknak, akik eljöttek, — remélhetőleg az ott maradattaknak sem. — Mindnyájan gazdagabbak vagyunk azonban egy szép nap emlékével s egy hazafias cselekedetnek tanulságával. EMLÉKBESZÉD, amelyet Csányi László szülőházának emléktáblával való megjelelési ünnepélyén 1897. évi október 10-én Csányban tartott Barcza László megyei törvényhatósági bizottsági tag. Méltóságos főispán Ur! Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Ma Csányi László vértanú halálának évfordulóján a főispán ur Ő méltóságának elnöksége alatt kiküldött megyei bizottság és a tisztelt ünneplő közönség azért jelent meg, hogy a vármegye határozatának hálás kegyelettel eleget tegyen. S miután a megtai tott isteni tiszteleten buzgó imát rebegtünk a hazáért kiszenvedett nagy hazafi lelki üdvéért, az emléktáblát ünnepélyesen átadjuk rendeltetésének. Ezennel teljesítjük tehát megbízatásunkat s átadyük az itt elhelyezett emléktáblát rendeltetésének, hogy hirdesse mindenkor Zalavármegye azon hálás kegyeletét, amelylyel a hazaszeretet vértanuja iránt viseltetik, s hogy legyen disze e háznak ! És a midőn a ház tulajdonos urának, gróf Batthyány Pál őméltóságának, köszönetet mondunk azért, hogy ezen emléktábla felállítását szívesen fogadta, azzal a hazafias kéréssel adjuk át neki, hogy ő is osztozván a mi kegyeletünkben, hazafiúi szeretettel őrizze, gondozza és tartsa azt meg épségben. Méltóságos főispán Ur! Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Ezen házban, melyet most emléktáblával jeleltünk meg, született 1790-ben Csányi László. Születésének hónapját és napját, — a csányi anyakönyvek tűzvészben elpusztulván, — a legszorgosabb kutatás mellett sem sikerült kipuhatolni. Itt állt bölcsője, melynél a szabadság nemtője őt „a szabadság, egyenlőség és testvériség" bajnokává, majd a hazaszeretet hősévé és vértanujává avatta. Élete, mely hazánk legküzdelmesebb korszakába esett, valódi mintaképe az igaz hazafi életének. Ha valakiről, úgy róla elmondhatjuk, hogy nem magának, hanem hazájának élt és azért halt meg. Tanulmányainak befejeztével, úgymint azon időben az előkelő nemesség szokása volt, katona lett. A hadügyi levéltár adatai szerint 1813 augusztus hó 16-án lépett be az 5. szánni Radetzky huszár ezredbe, mint hadnagy. 1814 -1815-beu résztvett a nápolyi hadjáratban; 1818 juhusban főhadnagyi ranggal quietált, de katonai magatartását és szellemét egész életén át megtartotta. 28 éves korában megválván a katonaságtól, Csányon telepedett meg : itt gazdálkodott és Zalamegye táblabirájává lett. Ezen időtől fogva a megyei közéletben előkelő szerepe volt, az akkori megye gyűléseken egész 1845-ig majdnem mindig jelen volt. Á megyei közéletben vele egy időben szerepeltek Deák Antal, Hertelendy György, Botka József, Kerkápoly István, Csillag Lajos, kik a megyének nagyérdemű alispánjai is voltak, Deák Ferenc, zalabéri Horváth János, Kisfaludy Sándor koszorús költőnk és még sokjeles tehetségű fia vármegyénknek. Azon időben a vármegyék voltak a politicai élet központjai és az ország folytonosan védelemre szoruló jogainak és alkotmányának legerősebb oszlopai; ezek választották és utasitásssal ellátva, küldték a követeket az országgyűlésre. A francia forradalom és a napoleoni nagy háborúk lezajlása után a bécsi kormánynak törekvése talán eresebb volt, mint valaha, hogy Magyarországot osztrák tartománnyá tegye és ősi szabadságától megfoszsza. E törekvés legfőképen a megyék ellenállásán tört meg. Zalamegyében Csányi László mindig a haladási ós reform párt első vezérei közé tartozott. Az alkotmány, függetlenség, szólás szabadság minden kérdésénél, — őt jellemzően kardjára támaszkodva, — szenvedélyes és lelkes szónoklatot tartott. Zalamegyének 1837. szeptember 25-én tartott közgyűlésén mondott hazafias beszéde majdnem „nota pert" hozott a fejére. Ugyanis Zalamegye már előző közgyűlésén elhatározta, hogy a többi vármegyével egyezően küldöttséget kiild Pozsonyba, mely a megyei küldöttségek közös megállapodása után egyenesen Bécsbe menjen a királyhoz panaszaik és kéréseik előadása végett. Panaszuk és sérelmök sok volt, mert az 1832—36-iki országgyűlés berekesztése után megujult erővel következtek a kísérletek a szabadelvű nemzeti irány elfojtására. A nemzet nagy tehetségű vezéreit politikai perekkel igyekeztek elnémítani. Wesselényi ellen nota pert „indítottak, a mellette fáklyás zenével tüntető ifjúság szónokát, Lovassy Lászlót, majd 1837 május 4-én Kossuth Lajost elfogták, mely kényuralmi eljárás ellen, megyénk közgyűlésein heves szónoklatokat mondottak. Zalamegye 1837. szeptember 25-én tartott közgyűlésén a megyei küldöttségek összejövetelét eltiltó kir. intéző levél felolvastatván, ellene a szónokok egész sora szólalt fel: Deák Ferenc, zalabéli Horváth János, Hertelendy Károly, Inkey Imre, Dőry Imre és Csányi László. Csányi László különösen szenvedélyes beszédben vitatta a rendelet törvénytelenségét és indítványozta, hogy a küldöttségek e rendelet dacára is össze jöjjenek. Titkos feljelentésre, mely szerint Csányi e beszédében az uralkodó személyét és a kormányt sértette volna*), a nádor és Babos József zalamegyei táblabíró, kir. ügyész rendeletére Csányi László ellen vallató parancscsal vizsgálatot és nyomozódást indítottak. Az erről 1838. január 31-én felvett s megyei levéltárunkban őrzött kihallgatási jegyzőkönyv szerint tanuként kihallgatták : zalabéri Horváth János kir. kamarást, Bogyay Lajost, Farkas Károlyt, Bezerédy Miklós apát, keszthelyi plébánost, Fiiszár György kollátszegi apátot, Hertelendy Károlyt, báró Putheány Józsefet és Forintos Györgyöt. Ezen tanuk tagadták, hogy Csányi László a terhére rótt kifejezéseket használta volna, sőt Horváth János azt bizonyította, hogy Csányi László ur nem csak ezen alkalommal, hanem számtalan máskor is, valahányszor akár nyilvánosan beszédet tartott, akár pedig tanúval négyszem között barátságosan beszélt, ha a beszéd felséges fejedelmünkre, királyunkra jött, 0 felségét nemcsak a legkisebb szóval vagy mozdulattal sem bántotta soha is meg, hanem sőt inkább iránta a legmélyebb hódolást s legalázatosabb engedelmességet nyilvánította". — Fiiszár György vallomása szerint azt mondotta, hogy „ő maga kész magát a közjóért feláldozni" ;—Hertelendy Károly pedig bizonyította, hogy „beszédének soha olyan értelme nem volt, mely felséges urunk szent személyét sértette vagy hűségtelensógi érzést tüntetett volna ki. Sőt tiszta lélekkel vallja, hogy Csányi László Ő felsége legkegyelmesebb urunk, királyunk szentséges személye iránt minden alkalommal hódoló mély tisztelettel fejezte ki magát". De egyúttal idézte Csányi László azon nyilatkozatát is, hogy előtte fennáll ugyan azon általános elv, mely egyes hazafitól is megkívánja a hazáért önön feláldozásával is a szükség eseteiben kiállani, de ő senki sorsak rekébe vágni nem akar és a többségnek enged". Érdekesek és fontosak ezen vallomások azért is, mert előkelő és hiteles tanuk bizonyításával ismertetik meg velünk Csányi László soha nem változó elveit: hódolatát királya iránt, tántoríthatatlan ragaszkodását hazája jogaihoz és készségét hazájáért szükség esetén életét is feláldozni. Zalamegye sietett ezen vizsgálódás ellen 1838. január 15-iki közgyűléséből a felséghez — többi törvényhatósághoz is pártolásért megküldött feliratot intézni, melyben az eljárás megszüntetését kérve kifejti, hogy „a szólás törvényes szabadsága minden alkotmányos nemzetnek szent és elidegeníthetetlen tulajdona" és „a megye közgyűlésén elmondottakért csakis tüstént a gyűlésen vonathassák fenyítés alá a szónok". Csányi ellen semmi terhelő bizonyíték nem lévén, az eljárás megszűnt. A nálánál tizenhárom évvel fiatalabb Deák Ferencnek mindig hive, hű barátja és tisztelője volt. E viszonyt csak az adózás elve miatt lezajlott 1843. évi események zavarták meg. Midőn Deák az adózás elvének nagy küzdelem és Horváth János és Csányi László nagy erőfeszítése és áldozatai után történt elfogadása dacára is vonakodott az országgyűlésre Zalamegye követeként elmenni, közgyűlésen erre minden áron erőltetni akarták, ekkor Csányi hevesen kifakadt. Ezt igy panaszolja Deák Ferenc Kehidáról 1843. szeptember 3-án Klauzálhoz intézett levelében „ mindezeket oly indulatos kifakadásokkal tevék személyem ellen, hogy sziv em vérzett, látván miképpen bánnak velem azok, kik magukat legjobb barátaimnak nevezték. „Csányi nyilván és szemembe kinyolatkoztatta, hogy tisztelete irántam megcsökkent". Az indulatos ember túlment hevében; hevessége azonban épen Deák Ferenc iránt való nagy tiszteletének volt kifolyása. Minden áron az országgyűlés tagjai közt akaita látni Deák Ferencet és szégyennek tartotta, hogy Zalamegye legyen okozója annak, hogy „a haza bölcse az országgyűlésről elmaradt", De még neheztelése közben is ugyanazon levelében irja Deák Ferenc: „Csányi mindenét Elek unoka öcscsének átadván, Bécsbe vagy más városba készül lakni menni, a javak átadása már mégis történt, s ő elutazását csak ezen izgatásoknak befejezéséig s a küszöbön lévő tisztválasztások idejéig halasztotta; Horváth pedig már minden jószágát árulja, s igv senki sem marad Zalában, kinek kedve és ereje legyen az ellenfél ellen küzdeni". Tehát Deák még akkor is erős támaszát látta Csányi Lászlóban, a kivel való barátságát és hazafias együtt működését ezen kis vihar csak mulóan zavarta meg. Zalamegye történetének bizonyára magasztos emlékű korszaka az, melyben a megye gyűlésein a haza szabadságának és jogainak védelmezői ós a közszellem vezetői Deák Ferenc és Csányi László valának. Azonban Csányi életének nagg korszaka még csak ezután következett. Az 1848/49. évi eseményekben és szabadság harcban kifejtett tevékenységét és közreműködését nem lehet ez emlékbeszéd keretében részletesen elősorolni. Szabadságharcunk történetének minden eseményével szorosan egybe van forrva az ő neve. Az 1848-iki válságos márciusi mozgalmak Csányi Lászlót a fővárosban találják. Összeköttetésben áll a nemzeti mozgalom minden vezetőjével. Részt vesz a rend megóvásában és a túlcsapongások meggátlásában. Midőn a márciusi vívmányok kir. szentesítése veszedelemben forgott, március 28-án Csányi László lakásán nagy értekezlet volt, melyen mint egy 30—40-enjelentek meg, köztük a két minister jelölt Szemero és Klauzál, továbbá Perczel Mór, Nyári, Petőfi, Vasváry s. a. t., kik az ő társas

áu-át képezték *) A leérkezett rendeletben foglalt kérdések szerint Csányi László beszédében azt mondotta volna : „Legvérengzőbb Tyraunus alatt sem történtek olyanok, mint a melyek ezen szelídnek és felvilágosodottnak kigúnyolt 19-ik században történtek" és „a kormány tetteit nevezte cégéres cinkosságnak".