Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 27-52. szám)

1897-09-12 / 37. szám

XVI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1897. szeptember 12. 37. szán). JIL Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. 1 \\ gaászati hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. III ni, & A „Zalamegyei egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyleté"-nek hivatalos közlönye. HVL egj el enife :m_ inden ~\r asárna ;pVárosunk kulturális ünnepe. Kettős ünnepet ült Zala-Egerszeg városa f. hó 8-ánj: az állami főgymnasium zárkőleteteli és megnyitási ünnepét s dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter, városunk díszpolgára szülőházának emléktáblával való megjelelési ünnepségét. Az elsővel nemcsak e városnak, hanem magának a vármegyének is százéves óhaja nyert megtestesülést, mig a másodikkal a város közönsége a tisztelet és hála adóját rótta le nagy szülötte irányában. A város külső képe is kifejezője volt a lakosság örömének és lelkesedésének. A házakon nemzeti zászlók lengtek. Az ünnepség színhelyéül szolgáló főgymnasiumi épület lobogódiszt öltött ; a főkaputol az épületig, valamint az épület homlokzata előtt árbocokat állították fel, melyeken zászlók lengtek s guirlandok futottak végig az árbocokon. Csinosan feldíszítették a miniszter születési házát is guirlanddal, a vármegye és város címerével, valamint a varmegye es város színeit viselő zászlókkal. Az ünnepség reggel 9 órakor kezdődött a róm. kath. plébánia templomban ünnepélyes „VeniSancte"-val, amelyet Balaton József apát-plébános fényes segédlettel tartott. Az isteni tiszteleten megjelent a vármegye tisztviselői kara s a törvényhatósági bizottság több tagja dr. Jankovich László gróf főispán vezetése mellett, a kir. törvényszék, kir. járábiroság, kir. ügyészség, kir. építészeti hivatal, kir. pénzügyigazgatóság, kir. tanfelügyelőség, kir. erdőhivatal es erdo gondnokság, kir. postahivatal, a városi tisztviselői kar, városi képviselőtestület, az iskolaszék és ovoda felügyelő-bizottság, izr. hitközség, ügyvédi kamara, a vasúti osztálymérnökség, vasúti tisztviseiőkar, a helybeli összes tanintézetek tentestületei; testületileg jelent meg a tözoltócsapat s az iparos ítjak önképző egyesülete. A meglnvott hatóságok, testületek a rendező bizottság aital ientarcott padokban helyezkzdtek el, mig a templom többi részét a nagy Közönség teljesen betöltötte Az istenni tisztelet befejeztével a hatóságok az izr. imaházba mentek alkalmi ájtatosságra, melynek befejeztével voít a kivonulás a főgymnasiumi épülethez a tűzoltó csapat vezetése alatt, ezt követték az intezetek növendékei, majd a hatóságok, testületek képviselői; óriási közönség zarta be a meuetet. A főgymnasium udvarában a rendet a tűzoltók s a rendező bizottság tartották fenn. Az űnnepseget a társaskör dalárdája kezdette meg a Himnusz elenekiésóvel, mely után Botfy Lajos polgármester a következő beszéddel nyitotta azt meg : Méltóságos Főispán Ur! Tisztelt ünneplő Közönség! Régi óhajunk ha teljesül, igaz öröm tölti el szivünket. A „Zalamegye" tárcája. Szeptember elsejéi*. Ma van szeptember első napja, Mozog a tanulósereg. Tekintetem a múltba téved S szememben egg könycsepp rezeg. Mindent, mi kedves volt szivemnek, Elhagytam egykor e napon: Szerető szivet, édes otthont . . . Ugy fájt, hogy ki sem mondhatom. Indult a gőzös, ment robogva, S én sirva néztem kifele: Keringve tűnt a messzeségbe A táj s szülőföldem vele. Majd áthaladtam a határon, Aztán megyénk is elmaradt; Be én csak néztem vissza, vissza . Látszott még egy felhődarab. Gyámoltalan és számbavétlen Idegen földre érkezém. Keletre, kéklő messzeségbe Onnét is visszanéztem én. S feltűnt, miként a nap, keletről Anyáim áldó tekintete, S mig le nem áldozott a sirba, El nem hagyott egy percre se. Bizonnyal hangosabban dobog tehát ma, midőn a tudományok ez uj temploma, a zala-egerszegi állami főgymnázium díszes épülete, a vallás-és közoktatásügyi miniszter ur 0 nagyméltósága, Zalamegye közönsége és Zala-Egerszeg város együttes jóakaratának, kitartó törekvésének és nagy áldozatkészségének hosszú idő óta melegen óhajtott eredményekép, imponáló pompájával előttünk áll. Teljes befejezést azonban ezen áldásos mű most nyerend az által, hogy az emiitett épület zárkövének letétele után az ünnepélyesen megnyittatik, ami itt történt megjelenésünk szép és nemes célját képezi. A kultura mai nagy fontosságú ünnepére dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter ő nagyméltósága az illetékes körök részéről meghivatván, mély sajnálatunkra azonban elháríthatatlan akadályok miatt meg nem jelenhetett s igy képviseletével megyénk szeretve tisztelt főispánja Oméitóságát bizta meg a következő kegyes leirattal: Méltóságos Gróf, Főispán Ur! Kézhez vettem Méltóságodnak f. évi augusztus hó '21-én 319. sz. a. kelt felterjesztését, melyben a zala-egerszegi állami főgymnáziumának f. é. szeptember 8-án tartandó zárköletételi, illetve megnyitási ünnepélyére és ezzel kapcsolatban születési házamnak emléktáblával történő leleplezésére is a város és vidéke közönségének óhajára meghívni szíveskedett. Mélyen áthatva a kitüntető figyelemtől és a szives meghívás folytán engemet ?,ért megtisztéltetésnek örömérzésétől : hála telt szívvel fejezem ki forró köszönetemet, szülővárosom és vidéke nagyérdemű közönségének, mely irányomban annyiszor tanúsított igaz szeretetet és ragaszkodást ! Felette sajnálom, hogy halaszthatatlan teendőim miatt előállott körülmények ezúttal gátolni fognak abban, hogy az irányomban oly sokszor nyilvánult rokonszenv érzését személyes megjelenésemmel megköszönhessem, miért is tisztelettel kérem Méltóságodat, hogy ezen ünnepélyen képviseletemben megjelenni szíveskedjék. Midőn még arra kérem Méltóságodat, hogy e körülményről Zala-Egerszeg városának nagyra becsült polgármesterét, s általa szülővárosomnak szeretve tisztelt polgárait értesítse: nem rejthetem el örömömet a felett, hogy szülővárosomban megnyílik az annyira hőn óhaj tott fqgymnázium, mely legyen sokáig hirdetője a magyar kultura dicsőségének. Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem ösznité nyilvánítását. Budapest, 1897. augusztus hó. Wlassics Gyula s. k. Majd üdvözölte n polgármester főispán őméltóságát a közönség zajos éljenzése között e kitüntető megbízatásában és az ünnepélyt megnyitotta azzal, hogy felolvasta a zárkőbe helyezendő alapító oklevelet, melynek szövege: Üdv az olvasónak! Zala-Egerszeg rendezett tanácsú város közönsége 1889. szeptember 14-én tartott közgyűlésén elvben elfogadta a Zala-Egerszegen felállítandó nyolc osztályú főgymnasium ügyét s elkezdte a tárgyalást a kultusz minisztériummal; 1894. január 30-án tartott közgyűlésén kötelezi magát, hogy a főgymnasium részére legalább 6400 • méter területű telket ad ingyen, negyvenezer forinttal járul az építési és évi ötezer forinttal a fentartás költségeihez. A várost követte a megye, mely 1894. augusztus 14-én tartott közgyűlésén évi hatezer forintot ajánlott fel, amely hatezer forintból ezer forintot a nemesi alap fedez. Zalavármeyye és Zala-Egerszeg rendezett tanácsú város közönségének ezen nemes és hazafias áldozatkészségét méltányolták a közoktatásügyi minisztériumnak azon időbeli vezérei, nevezetesen: gr. Csáky Albin, a nyomába lépő br. Eötvös Lóránt és dr. Wlassics Gyula miniszterek, s az 1894-iki év végén kötött szerződés alapján 1895. szeptember 1-én az I. II. osztálylyal megnyílt az állami főgymnasium. Az épületet Herczeg Zsigmond és Baumgarten Sándor miniszteri műépítészek terve, szerint Lányi Kálmán kir. főmérnök felügyelete alatt Morandini Tamás építész és Gráner Géza vállalkozó építette 1896. évi április hó 4-től kezdve. Ezen okmány az épület zárókövébe 1897. szeptember 8-án helyeztetett, I. Ferencz József királyunk urulkodása alatt, mikor is vallás és közoktatásügyi miniszter dr. Wlassics Gyula valóságos belső titkos tanácsos, Zalavármegge főispánja dr. Jankovich László gróf főrendiházi tag, alispánja Csertán Károly, a város polgármestere Botfy Lajos a koronás arany érem-kereszt tulajdonosa, a székesfehérvári tankerület leír. főigazgatója Spitkó Lajos kir. tanácsos, a föggmnásium igazgatója Tuczy János volt. Isten áldása legyen az intézeten, ennek létre hozóin, és a létrehozók késő maradékain. Az okmány felolvasása után azt aláírták dr. Jankovich L.isitógrófiöi^puu a

4iuiuiszter kepvueleteüeu, ogj úttal, műit a vármegye tőispaiiji, Cser tan Károly alispán, Balaton József apat-plébános, Botfy Lajos polgármester, dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő, Orosz Fal, mint a nemesi pénztári választmány megbízottá. Ezután az okmányt előbb üveg, majd rez tokba helyeztek, légmentesen beforrasztatták s elhelyeztek - az e célra meghagyott iiiegbe s befalazták, melynek megtörténtével Balaton József apát-klébános egyházi áldásba részesítette az épületet. Ezt követték a befalazás befejezését jelző kalapacs ütések. Dr. Jankovich László gróf főispán dr. Wlassics Gyula vallás-és közoktatásügyi miniszter nevében: A haza ezeréves fennállásának emlékéreemelt ez intezet tanítsa a tudományokat, hirdesse az Isten, haza és emberszeretetet, hogy megszilárdulva ezredéveken át viruljon a haza" jelmondattal, Csertán Károly alispán Zalavármegye közönség nevében: „A helyes nevelés a nemzeti fejlődés sarkköve", Botfy Erőt, adott, ha lelkem csüggedt, Világolt, ha borult egem; Az életpálya útvesztőjén Az volt vezérszövétnekem. Gyermek ! ki otthont és szülőket Hagysz el szeptember elsején, S mikor a szent küszöbön átlépsz, Tán sirsz, mint egykor én tevém: Törüld le könyiid, hogyha tátod Szülöd áldó tekintetét; Az a világ bármely zugába Elküldi fényét, melegét. Fiilep Imre. Van. e másvilág? Istenben boldogult első feleségem szőke haja és kék szeme dacára, szörnyen féltékeny asszonyság volt. Hat évvel ezelőtt, a hogy dobogó szívvel álltam a szegényke halálos ágya mellett, mikor már a nyelvén kivül semmiét sem birta mozgatni, azt nyöszörögte : — Édes Vendelkém, fogadd meg nekem itt az én halálos ágyamnál, hogy soha többé meg nem fogsz nősülni. Lásd, én még a sirban sem tudnék nyugodni azzal a gondolattal, hogy még én egyedül fekszem rideg koporsómban, azalatt idefenn valami szép asszonynyal éled világodat. Jaj, de milyen örömmel fogadtam meg. A temetése után két hónapig nem néztem én semmiféle asszony-személyre. Hanem egyszer aztán megláttam egy bogárszemü, fekete hajú angyalt, és — hat hét múlva nászútra mentünk külföldre . . . Bia Torbágyra. Ez a második feleségem nagyon edes asszony — volt az első hetekben, hanem azután!! Az a Xantippe nevű általánosan ismert asszonyság valóságos szent Genovéva hozzá képest. Bezzeg ez nem félt a szép asszonyoktól, hanem minden reggel megnézi a pénztárcámat, mikor elmegyek a hivatalba, s a hányszor megjövök, számon kéri a pénzt az utolsó grisliig. A kimaradást hazulról csak egyszer próbáltam meg, de el is vette tőle a kedvemet egész eletemre. Most minden este nyolc órakor már az ágyban vagyok, mely biztonság kedvéért a feleségemével egymás mellé van állítva a szoba közepére, s azonfelül mindkét oldalon egy-egy bölcsővel eltorlaszolva, melyek mindegyikében két-két jótiidejü csemetéin különféle moll és dur hangversenynyel bizonyítja be minden este, hogy nem muszáj az embernek mindennap tiz óra előtt elaludni. A megszökés tehát teljes lehetetlen. Felsőbb helyről nyert engedély folytán minden este egy pipadohányt szabad" kiszínom az ágyban fekve. Hogy azalatt a Laczi fiam hányszor üti a torkomra a pipaszárt, a Pipiké lányom meg hányszor csiklandozza meg a talpaimat, az nem tartozik szorosan a dologhoz. Még megköszönhetem, ha a könyvet, a melyet olvasok, csak kiütik a kezemből, de nem tépik el. Tegnap este, a hogy a hivatalból haza menve, nyitok a szobába, a bámulattól megdermedve álltam meg az ajtóban. Az asztal a szokottnál díszesebben felterítve, két szál égő gyertya és — dii immortales — kétbutélia bor a közepén. A felségem zokogva borul a nyakamba, a négy csimóta éles discantból chórusban kiséri visitással az ő sírását, mig belekapaszkodva a ruhámba, a Laczi gyerek egy pillanat alatt eltüntette a kabátom zsebéből a gyufámat. - Tudod-e édes öregem, be- zokogja fuldokolva a ívlai számunkhoz fél iv mellél-clet van csatolva