Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 27-52. szám)

1897-11-07 / 45. szám

rendes körülmény között ez elég is, amint elég is volt ez régen. A telet pedig egész házanépével at­alussza csendes semittevésben. Régen jó volt igy is. A földműves embernek egy oldala munkássága is elég volt régen egész háza népe fentartására. Ma már több oldalt! munkára kell rászoktatnunk magunkat. A mezei munka végeztével házi munkához is láthatunk. A nyári munkán kivül téli munkát is végezhetünk. Ilyen téli házi munkára Ml utalnunk a föld népét, ha azt akarjuk, liogy az éhínséggel ne küzd­jön, s hogy ne is adjunk neki kész alamizsnát, mint a koldusnak, amit nem is tűrhet el a magyar ember természete. Nem tartom ezt rosz eszmének. Hát hiszen hosszas prédikáció helyett jobb, ha felemlítek egy­pár kézzelfogható példát. Az alföldön pl. dúsan terem a föld. A földmű­ves ember nem igen ismeri a hiányt még szűktermés idején sem. Néhol mégsem elégesznek meg csupán a nyári munkával. Ha benézünk egy téli este pl. Hajdúnánáson egy paraszt gazdához, a pipa is ott van ugyan, de nem a bús sóhajtás járja, hanem mesélnek, dalolnak akár csak szüretkor s a ház apraja nagyja gyermekestől, vénasszonyostól, szol­gálóstól fonja a szalmakalapot. Nem is hozatják a szalmakalapot Bécsből. Ők adnak az egész vidéknek. Többhelyt fonják ezt még, különösen a székely­földön. Erdélyben, — van szővő-fonó ipartelep Sepsi­Szent - Györgyön s még ide Göcsejbe is elhord­ják árusítani az u. n. székely szőtteseket s egy-egy nagy pokrócot. — Mennyit lehetne beszélni a Gyarmathy Zsigáné patronussága alatt kifejlődött kalotaszegi varottasokról! Még a lomha oláhok is magok készítik meg ruhájokat. Rideg hegyeken laknak. Kender nem igen terem. Finum fehérnémüt nem készíthetnek. De csi­nálnak jó erőset s üres idejökben cifrasággal ugy kiteremtettézik az oláh „fáták-% hogy eltéved a szemünk világa rajta. Az oláhné maga nyirja meg a juhot. A gyapjút megmossa, megtépi, „megheheli," megfonja, megszövi, „megványolja" s tizesztendeig tartó nadrágot és nagy „condra" zekéket varr belőle. Nem is érné fel észszel az oláh, hogyan kell a vá­rosból ruhát venni, a mit Brünnből, meg honnan hoznak. Egyszer bementem egy falusi iskolába, hol a tanító ismeretes volt arról, hogy a gyerekekkel igen jó vizsgákat szokott tétetni az úgynevezett tudomá­nyos tárgyakból is. S ugy látszik, mégis jutott ideje a következő dologra is. Nyolcvan gyerek fouta a szalmakalapot. Mellék foglalkozásul minden gyerek megcsinált naponta egyet. Egy kazal szalmát tönkre tettek. A falu népe apraja, nagyja egész nyáron ezt a kazal szalmát rakta fejére. Az öreg tanító vékony vesszőkből kosarakat is fonatott. A gyerme­kek otthon is produkálták ezt a mesterséget. Elta­nulták tolók a testvéreik, az apák s az anyák is s azóta a téli unalmat szalmakalap csinálással és kosár fonással ütik agyon — s nem is haszontalanul. Mintha csak ennek a tanítónak a példájára történt volna, néhány év múlva Tordán házi ipar­tanfolyamot rendeztek be néhány nyári szünidőn — Fogadom — Fogadom" — mondá utánna Géza csöndes, ünne­pélyes hangon, mintha templomban esküdnék. — Legszentebb becsületszavamra . . . Hogy megjavulok . . . És soha többé . . . Nem játszom ferblit . . . Drága Irénkém, ne legyen oly szigorú, csak egyszer egy héten engedje meg, és akkor is két krajcáros vizibe. Nem Géza, minek ez a hazárd játék, ha már épen kártyázni akar, játszunk majd itthon ramslit, az is nagyon szép játék. A Lotti néni már meg is igérte, hogy partner lesz. Hát lemondjak a ferbliről, igazán lemondjak ? — kérdé Géza egészen leverten. Istenem, olyan nehéz ez a leendő kis felesége kedvéért — mint ahogy maga mondani szokta. Meglássa, később nem is fogja kívánni, csak a kezdet nehéz. Tehát folytassa — szólt Géza bús lemondó hangon. Nos, halljuk a szent fogadást! És, soha többé . . . És soha többé — Nem játszom ferblit! „Nem játszom ferblit" hangzott el siralmasan, míg Irénke ujjongott örömében, és tapsolt apró kezecskéivel. Azután igy szólt egész izgatottan: Most Géza, maga derék ember; mindig is mondtam a papának, hogy maga nem olyan rosz. Es most nőül jön hozzám kis gyermek? Igen, ha a papa beleegyez. 0 a papa nem lehet olyan kegyetlen, hogy ezt meg­tagadná ! Pártoljon, édes Irénke, hisz a maga kérése éke­sebben szól minden Demoszthenesnél! Megkísérlem Géza és mondja csak, boldogok le­szünk mi ? kormány költségen — a tanítók számára. Felhasz­nálták itt az Istennek ingyen adományát. Nádból, kákából, magyarofa és fűzfavesszőből, szalmából kü­lönféle edényeket, szerszámokat tanultak készíteni, amikre megtanítják a gyermekeket, hogy ezek majd tanítsák meg otthon a ház népét, hogy a házi ipar terjedjen el az egész faluban, az egész vidéken, az egész lakosság között, hogy legyen mivel foglalkoz­zék a nép a télen is, az unalom elűzésére, a ki­adaudó pénz megtakarítására, az esetleges nyomorú­ság enyhítésére. Több példát taláu nem is szükséges felhoznom. Azt hiszem, elég világosan látszik a célzatom, hogy vármegyénk lakosságának szegénysége enyhítésére a házi ipart, a téli házi munkát ajánlom. Annyival inkább, mert hiszen itt nem is igen ismeretes a házi ipar. Ide minden ruha darab Bécsből jón, még nem is Pestről. Nem megszóláskép mondom, de ez nagy elpubultság. Pedig itt is van magyaróla, fűzfavessző kosár­fonásra, szalma bőven kalapcsinálásra, a mocsaras­vidékeken nád vagy káka gyékénykötésre, s a tengeri héjából Ízléses székeket lehet fonni. De mi mindent meg nem terem ez a termékeny Zala földje! Hogy terem itt a kender! A vármegye vezetője közbejárhat s csak köz­benjárása szükséges, a magas kormány bizonyosan készséggel hozzájárul, hogy itt egy hatalmas szövő­fonó ipartelep létesüljön. A kir. tanfelügyelő megindíthatná másfelől a moz­galmat® házi ipar megteremtésére. A magas kormány szívesen adna egy-egy ipartanítót pár hónapra nyáran­ként, hogy az isk. tanítók sajátítsák el azokat az apró cseprő dolgokat s adják át a gyermekeknek, hogy ezek adják tovább a munkát a társadalomnak. Ha tehát arra alakul az említett vezércikkben jelzett jótékony humánus egyesület, hogy az ado­mányozásnak ezt a' közvetett módját sürgesse — igazában humánusán fog cselekedni. De az egyenes ingyen adományozás, koldus alamizsna, míg egyfelől lealacsonyító, másfelől káros, mert csak pillanatra elégít ki s fokozza a további inség keserves rimán­kodását. Már pedig amint említettem a mai szegénység, nem pillanatnyi. Egy jóllakásnál tartósabb orvosságot, a munkát kell e betegségre ajánlanunk. Borbély György. Képviselőtestületi ülés. A városi képviselőtestület október hó 30-án Botfy Lajos polgármester elnöklete alatt rendkívüli gyűlést tartott. Olvastatott első sorban dr. Háry Istvánnak vármegyei tiszti főorvossá történt kineveztetése alkalmából a zala­egerszegi városi közkórházi igazgató orvosi állásról való lemondása. A képviselőtestület a lemondást sajnálattal vette tudomásul s megbízta a városi tanácsot, hogy az így üresedésbe jött igazgató-orvosi állás betölthetése végett a vármegye alispáni hivatalához sürgősen tegyen jelentést. Mivel pedig a zala-egerszegi városi közkórház létesítésé­nek érdeméből az oroszlánrész dr. Háry István megyei tiszti főorvost illeti, aki összes tudásával, kiváló tehetsé­gével és lelkiismeretes törekvésével ezen humanitárius intézet felgirágzásán fáradozott s a szenvedő emberiség ezen asylumán szivének egész szeretetével és buzgóságá­val csüngött, nevét pedig ennek történetében áldottá tette : Mint az angyalok a menyországban és tudja drága Irénkém, ha majd férj és feleség leszünk, nem úgy esszük majd a szőlőt az ozsonánál, mint most. Nem ?! Hát hogyan ? Az első szemet maga Irénke, a másodikat én, egyet megint maga, egyet megint én, míg a fürtöt elfogyasztjuk ; ha ízlik, egy másodikat épen így! Esetleg egy harmadikat is — veté közbe Irénke. igen, egy harmadikat is, hagyá helyben Géza. Vagy nem, Géza, ne együnk három fürtöt, mert akkor nem ízlik majd a vacsora, és azon nagyon boszan­kodnám. 0 édes Irénke — szólt Géza egész pathosszal, min­den a szent akarata szerint történik! Igazán milyen jó maga, mondá Irénke megindult hímgon; most már látom, hogy őszintén kezd megjavulni. ~4=A mint igy csevegnek, a papa léptei hallatszanak. „Most édes drága Irénkém!" esengett Géza, és hevesen szivéhez szorította az elpirult leányka kezét. A kapitány ur belépett a szalonba, és a fiatalokhoz közeledett. Nos gyermekek ? — kérdé, — miről beszélgettek ? Képzeld papuskám, kezdé Irénke, philozophálunk. Ah, ah, és miről? Az ember gyarlóságáról papuskám. Milyen gyönge teremtmény egy ember és mennyire a szokás rabja! Mit gondolsz papa, képes-e valaki megrögzött, rosz szokásait elhagyni és általában megjavulni ? Erős akarattal igen gyermekem ! Volt a századomban egy hadnagy, ki mindig ivott, kártyázott, és ezért sokat vesztett úgy a tisztikarban, mint a polgári társaságban is. — Töhször intettem, de nem használt. Egyszer magamhoz rendeltem, keményen beszéltem a fiúval, hogy eltávolítom a századomból, ha nem változik meg; a gyerek sirva fakadt, lemondása alkalmából a képviselőtestület neki érdemei el­ismerésein köszönetét háláját és nagyrabecsülését fejezi ki s ezt jegyzőkönyvileg megörökíteni s erről a lemondó fő­orvost értesíteni rendelte. Az amerikai szőlőiskola számára az eddigi fás kerttel szemben levő térségből a város 15 katasztrális hold terii­letet az államnak átad holdanként 12 frt évi bérért azzal a kikötéssel, hogy 25 év múlva a terület a rajta lévő teleppel együtt a város tulajdonába megy át; az állam­kincstár által eddig fáskertnek használt területet pedig a pózvaiaknak adja ki a város haszonbérbe. Mindkét bérletre vonatkozólag a tanács által előterjesztett bérleti szerződé­seket a képviselőtestület elfogadta. A városi tisztviselők és hivatalnokok folyamodványát, amelyben a fizetésük után járó városi pótadó fizetése alól kérik magukat felmentetni, a képviselőtestület a napirend­ről levette. A város tulajdonát képező Baross ligeti- és fehérképi vendéglők albérlete tárgyában Domonkos Ignác jelenlegi bérlő és Sehlederer János szombathelyi lakós közt kötött albéri szerződést a képviselőtestület nem hagyta jóvá; egyúttal megbízta a városi tanácsot, intézkedjék az iránt, hogy a szóban forgó helyiségeket a jelenlegi bérlő 1898. május l-re elhagyja; továbbá hogy az építési többlet után a bérlet kezdete óta járó 8%-os követelését a város a jelenlegi bérlőtől megkaphassa. A Stern-féle kórházi épület és udvar elárverezése tárgyában Breisarh Sámuel vevő s a város Között kötött szerződést a képviselőtestület jóváhagyta, valamint egy jégveremhely bérbeadását. Az andráshidai körjegyzőnek kérelmét, hogy az Ola külvárosi katona ügyek kezeléseért jutalomban részesíttessék, a képviselőtestület nem teljesítette; mert hivatalbeli köteles­sége volt azokat ez ideig végezni. A városi tanács által a vágóhidnál levő lakás és padlás bérbeadására nézve beterjesztett árverési feltétele­ket a képviselőtestület elfogadta s niegbizta a tanácsot, hogy a kiadás iránt annak idején a kellő intézkedéseket tegye meg. Vármegyénk Virilista bizottsági tag­jai 1808-ban. A vármegyei igazoló választmány — mint lapunk mult számában közöltük, — október hó 27-én tartott ülé­sén egybeállította az 1898-ik évre a vármegye legtöbb adótfizető bizottsági tagjainak névsorát, amely névjegyzék ellen a vármegyei állandó bíráló válásztmányhoz a felebbe­zések november hó 15-ik adhatók be. Az igazoló választmány által egybeállított névsor a következő; Gróf Festetics Tassilló, gróf Festetics Jenő, Eben­spanger Lipót, Iiozmanith Richárd, gróf Zichy Ágoston, Halbik Cyprián, báró Harkányi Károly, Inkey László, Tarányi Ferenc, Kohn Gáspár, Koller István, Baronyi Ede, Baronyi Benedek, Linzer Béla, dr. Vizlendvay József, Péller Pál, Takách Jenő, Klein Lipót, gróf Battyány Ernő, Bogyay Máté, Oroszy József, gróf Battyány Ervin, Bogyay István, Töreky Aladár, Freistádter Jenő, Somogyi Gyula, gróf Battyány József, Tamás Ádám, Vizlendvay Sándor, Franki Samu, Clement Lipót, clr. Czinder István, Veiser József, Balaton József, Landau Horác, báró Treberszburg Gyula, Szentmihályi Dezső, Csesznák József, Szommer Ignác, Lyka Sándor, Lázár József, dr. Háry István, Homerla Hermán, Szily Dezső, Hertelendy József, gróf Hugonnay Béla, Hertelendy Ferenc, Barcza László, Dervarics Imre, Bozzay Pál, Gutmann Vilmos, Gutmann László, Gutmann Aladár, Gutmann Ödön, Oltay Guidó, Berg Bódog, Csertán Károly, Musset Ferenc, dr. Szukics Nándor, báró Puteányi Géza, Schwarcz Gusztáv, Dobrin Benő, dr. Gyö­mörey Vince, dr. Ivrasovetz Ignác, Zichy István, Bogen­rieder József, Knorczer Frigyes, Skublics Imre, Hirschl Ede, Eperjessy Sándor, Jusztus Izidor, Kemény Andor, Rapoch Gyula, Lengyel Sándor, Hirschel Ármin, Graner Géza, Plihál Ferenc, Fábiánics Károly, id. Háczky Kálmán, Fürst Benedek, Fischer László, Szűcs Dezső, dr. Arányi Gusztáv, Malatinszky Ferenc, Matisz Lajos, Dervarics tiszti bojtjára fogadta, hogy más ember lesz, és azóta nem volt pontosabb, derekabb tiszt az egész garnisonban. Mindig állítom, hogy csak egy kis férfias erős akarat, és a kicsapongó korhelyből a társadalalom javára váló józan ember lehet. Ez az én javítási elméletem gyermekem ! Drága papuskám, milyen fényesen bevált most is az elmélete. Látod— szólt Irénke félve, — a Géza is egészen megjavult, már két hete nem volt a kávéházban! Óh gyermekem, ember ennyire mégsem változhatik !! De igen papám megfogadta nekem becsületszavára, hogy soha többé nem ferbliz. A kapitány ur szigorú tekintettel mérte végig a szorongó ifjút; rá nézett egyetlen kincsére, erre a fülig elpirult cukorbabára, oda lépett Gézához és megszólította : „Igaz-e fiatal barátom?" Géza a kemény tekintet alatt összerezzent. Lopva Irénkére nézett. Egy pár fekete szem ragyogott reá onnan onnan biztatón, egy édes száj mosolygott feléje boldogan, és Géza nyugodságát visszanyerve válaszolt: Igaz kapitány ur. Felhagytam a könnyelmű élettel; leánya kezéért ese­dezem, minden erőmből igyekezni fgok, hogy boldoggá tegyem. A kapitány ur megpödörte bajuszát, gondolkozva járt fel és alá, azután megfogta leánya remegő kezét, Gézához vezette, és mindkettőt átölelte. A fiatal ur pedig még a télen elnyerte az ügyvédi diplomát, és nemsokára meg volt az esküvő. * * * Géza csakugyan megjavult. Pompásan bevált! A legkedvesebb férj a világon! Egész érintkezésük a kölcsönös ügyelem és gyöngédség láncolata, és becsületszavát is megtartotta, mert sohasem játszik többé ferblit, — csak makaót!

Next

/
Oldalképek
Tartalom