Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 27-52. szám)

1897-10-17 / 42. szám

Melléklet a „ZALAMEGYE" 1897. évi 42-ife számához. iron túl csak jobb lehet, hol hitem szerint kedveseimmel < alálkozandok". S midőn e levélben elszámol barátjának az ő kezén i 'olt értékeiről, igy bizonyítja igaz voltát: „Soha hazudni íem szoktam, a halállal szemközt, hol még az igazságnak illensége is reszketne a hazugságtól, hazudni nem fogok, ; részről remény lem ismernek mindenek, még ellenségeim is". 0, ki nőtlen maradt és egész életén át csak a lazáért fáradott és küzdött, tanácsolja barátjának, hogy ,a politikába ne avatkozzék soha, mert az elrabolja az ílet nyugalmát" ós hogy nősüljün meg, mert, úgymond — ,ha van földi boldogság, úgy azt csak a házi nyugalmas :saládi élet nyújthatja". Levelének befejező része igy szól: „ítéletemben a lynasztia lerombolásának igyekezetéről vádoltatok ; Isten ;udja, hogy 14-iki áprilisi határozatban részt nem vettem. Én republikánus soha sem voltam, bizonyítja a sereghez idott proklamációm. De ha arról vádoltattam, mit tehettem diene; az bolond, ki Magyarországban republikáról álmodik. Légy nyugodt, szeretett barátom. Utolsó kérésem is íozzád, hogy élj nyugalmas családi életet, procul negotiis, szeresd a hazát és királyt. Üdvözöld rokonaimat s mindizokat, kik felőlem kedvesen emlékeznek". Hitvallása ez a nagy férfiúnak, aki egész életén át, iz átszenvedett nagy zivatarok után is hű maradt a magyarok ősi hármas jelszavához: „Isten, haza, király". Mikor a haza szabadsága és lete volt veszedelemben, akkor minden habozás ^nélkül állott a küzdők sorába, meghajolt a nemzetet képviselő országgyűlés határozatai előtt, s minden ellentmondás és viszálykodás kerülésével felelt meg azoknak a kötelességeknek, melyeket ráruháztak. Neki osztályrészül kevés öröm, de annál több bánat, szenvedés és harc jutott; a dicsőségből pedig soha sem kért magának részt. A közéletben népszerű volt, mindenkinek birta rokonszenvét, szeretetét; a politikai küzdelemben még ellenfelei is nagyrabecsülték, akik pedig szorosabb összeköttetésben álltak vele, szinte rajongó tisztelettel emlékeznek meg róla. Iíenessey Kálmán nyug. miniszteri tanácsos, ismert közgazdasági irónk, aki félévet töltött mellette, mint kormánybiztosi irodájánál titkár, igy nyilatkozik: „Csányit a szabadságharc legnagyobb emberének tartom, alkalmam lévén bámulatosan nemes jellemét, páratlanul önzés nélküli hazafiságát, a hiúságtól is teljesen mentességót, vasszorgalmát, takarékosságát az ország pénzévei s. a. t közelebbről kiismerni; hirtelen haragú, fellobbanó természete volt, de néhány perc multán már a páratlanul szívélyes, udvarias ember lett. Senki nálánál jobban nem szerette hazáját, senki nálánál készebb nem ís volt érette meg is halni. Áldott legyen emlékezete". Legyen áldott a kegyelet is, mely Zalamegye törvényhatósági bizottságát és az itt megjelent mólyen tisztelt közönséget vezérelte akkor, mikor Csányi László emlékének e szép ünnepet szentelte. A szerény emléktábla, melynek márvány kövébe aranybetükkel bevéstük Csányi László nevét, emléke az ő hazaszeretetének, s legyen utmutatója a jövendőben a mi hazaszeretetünknek! Következetessége oly szilárd volt, minő e kő és rajta ragyogó neve a hazafi ideált jelenti. Véssük is be lelkünkbe mélyen az ő nevét és példáját, melyet követve a második évezredben az Ég áldásával naggyá és erőssé lesz nemzetünk és örökké fog élni szeretett hazánk. Keszthely ünnepe. Fényes ünnepség volt 11-én és 12-én Keszthelyen: a Georgicon százéves fennállásának megünneplése. Az intézet százéves fennállásával megünnepelték Festeticl György grófnak emlékezetét, akinek nagy áldozatkészségét hirdeti az általa alapított Georgikon tanintézet. Ez alkalommal az országban egyik legrégibb gazdasági tanintézet modern kor igényeinek minden tekintetben megfelelő épületbe vonult. Kettős volt tehát az ' ünnepség, amelyet fényessé lelt dr. Darányi Ignác földfivelésügyi miniszternek az ünnepségen való részvétele. Megjelentek sokan az ígtézét volt hallgatói közül, akik ma a társadalomban számot tevő helyet foglalnak el. A város közönsége mindent elkövetett, hogy a vendégeket az ünnepséghez méltóan fogadja. Ünnepi diszt öltött a város, a házakon nemzeti zászlók lengtek. Darányi dr. miniszter f. hó 11 -én reggel 7 óra 28 perckor indult el Budapestről Tormay Béla miniszteri tanácsos, Dobokay Lajos borászati kormánybiztos, Englbrecht Alajos szőlészeti és borászati főfelügyelő, Forster Kálmán osztálytanácsos, Györy Lóránt fogalmazó, Bogyay Máté és Földvári/ Mihály országgyűlési képviselők kíséretében. A balaton-szent-györgyi állomáshoz, honnan a minisztert és kíséretéi külön vonat hozta, dr. Jankovich László gróf főispán, Csertán Károly alispán és Takáts Imre keszthelyi főszolgabíró, a miniszter elé mentek s fogadták az érkezőket. A keszthelyi állomáson a megyei és városi tisztviselők és az egész intelligentia, élén gróf Festetich Tassilóval, várakozott a miniszterre és a vendégekre, akiket a város, nevében Nagy István városbíró fogadott. A sürü sorfalat képező közönség lelkes éljenzése között hajtatott a miniszter Festetich gróf kastélyába, akinek két napon át volt szívesen látott vendége. Az ünnepség fénypontja kedd vala. A reggeli vonatok nagyszámban hoztak az ünnepélyre az ország minden vidékéről vendégeket. Az ünnepség egy kegyeletet aktussal kezdődött. Megkoszorúzták a Georgikon kalhatatlan emlékű megalapítójának, Bestetich Györgynek, a templomban [evő síremlékét : Festetich Tassiiló gróf, Keszthely város és a gazdasági tanintézet külön-külön. Majd isteni tiszteletre gyűlt egybe a közönség, amelyen Festetich Tassiiló gróf egész családjával, valamint a megjelent vendégek vettek részt. A misét a Georgikon alapítójának emlékére dr. Dunszt Ferenc keszthelyi apát, Később Csányi telhatalmu főkormány biztos lett, s s mint ilyen őrizte a horvátok és vezérük Jellasich horvát t bán veszélyes mozgalmai ellen az ország határait és NagyKanizsán szervezte a nemzetőrséget. Sas szeme és nagy v tapintata azonnal felismerte a magyar ellenes érzelmek r titkos törekvéseit. 0 eszközölte a nem magyar érzésű e tiszteknek kiküszöbölését a Dráva melletti hadseregből, e melyet végig kisért a pákozd-sukorói ütközetig, onnan Pozsonyig ós azután főkormánybiztosa maradt a Görgey 1 vezérsége alatt állott felső hadseregnek. Windischgrátz , herceg elől a táborral ő is Budapestre vonult, s midőn c a kormány és országgyűlés Debreczenbe menekült, ő , rendezte a visszavonulás útját, lelkesítette, bátorította a i főváros lakosságát, s maga utolsónak hagyta el Pestet, hol előbb a vasút vonalat az ellenség előtt elromboltatta. c Midőn Winditchgrätz a magyar sereg tisztjeit t igyekezett ijesztgetni és magához csábítani, 1848. november 1 hó 26-án Csányi Görgeyvel hatalmas nyilatkozatot bocsájtott £ ki „a feldunai magyar hadsereg nevében". Fontos és szép f bizonyítéka a piok'amacio annak, hogy Csányi László a magyar szabadság harcot Magyarország királyi esküvel 1 szentesitett alkotmánya védelmének nevezi; hivatkozik s arra, hogy az egész magyar nemzet királyát folyvást oly £ lojalitással tiszteli, minek szinte a régi és uj históriában párja nincs ; és jelszavunk : „alkotmányos jog és szabadság". £ Utóbb a kormány Erdélybe küldte az oláh lázadás i megfékezésére és úgy itt, valamint mindenütt, hol alkalom nyílik főkormánybiztosi súlyos kötelességét teljesíteni, Í fáradhatatlan szorgalmat, vas szigort, emberfeletti tevékeny- i séget fejt ki. < Hol a polgári hatóság erélyes intézkedéseire, a had- i sereg támogatására és ellenőizésére volt szükség, oda a kormány mindig Csányi országos biztost küldte és az ő Í érdemeit és fáradozásait maga Kossuth Lajos is „megbecsülhetetleneknek és minden fogalmat túlhaladóknak" nyilvánította. A függetlenség végzetes kimondása után Kossuth i Lajos kormányzó a nemzet gyűlés által ráruházott hatalmánál fogva a Szemere .minisztériumba Csányi Lászlót közle- i kedési miniszterré nevezte ki. Csányi László sem a függetlenség kimondása idején, sem miniszteri kiueveztetésekor nem volt Debreczenben. Az 1848. országgyűlésen Zalamegye képviselői: Boja Gergely, Deák Ferenc, Tolnay : Károly, Glavina Lajos, Horváth Péter, Ghika Jenő, báró Putheány József, Simon Pál, és Csertán Sándor voltak, i Csak 1849. junius 15-én váltotta fel Tolnay Károlyt Csányi László, akkor már közlekedési miniszter. Mint miniszter is nagy szorgalommal teljesítette kötelességeit. Építtetni kezdte a Szolnok—debreczeni vasutat • s midőn a kormány 1849. juniusban Pestre visszatérhetett, a középponti vasutat \ette kezelése alá. Sajnos, juliusban Pest ismét az ellenség kezébe került. Csányi megint, mint legutolsó, hagyta el a fővárost ós pihenést nem ismerő fáradsággal szállíttatott el a menekülő kormány után mindent, a mit lehetett. Csányi, aki atyai barátsággal viseltetett Görgey iránt, erősen pártfogolta annak fővezérsógét; mert mint régi és szigorú katona, legjobban tudta méltányolni Görgey katonai erényeit és jól tudta, hogy a szabadságharc sorsa csak a hadsereg kellő vezetésétől és sikeres működésétől függ Ama sok viszály között, mely a hadsereg s főleg Görgey és Kossuth s, a kormány között lefolyt, mindig Csányi volt a közbenjáró és békitő, mert ő benne egyesült a katona és polgár erénye, melylyel higgadtan tudott Ítélni a viszonyok fölött. Igy érthető, hogy midőn máiminden veszve volt, ő sürgette leginkább a kormány lemondása után a főhatalomnak Görgey fővezérre való átruházását. Ennek megtörténte után bár ő mindenit, különösen, az ifjabbakat, kik életükkel a hazának még szolgálhattak, biztatott a menekülésre, maga nem menekült. Horváth Mihály jeles történetírónk igy írja ezt le : „ maradt a seregnél a szent emlékű Csányi László!", ü nem áltatá magát a jövendő iránt. () Aradon egy nehéz könnyel szemében e szavakkal búcsúzott cl Wukovics és és Horváth ifjabb minister társaitól, miután ezek nála a főhatalomnak Görgey re ruházó okmányát aláírták: „Barátaim, most már siessetek menekülni, talán már egy óra múlva nein fogjátok azt tehetni". „Hát te merre fordulsz?" Kérdezék emezek. „En — mondá — mái öreg s beteges vagyok, pár hónappal előbb vagy utóbb, mind egy, de hazám földén akarok meghalni. Ti fiatalok vagytok, még szolgálhattok hazátoknak és ezért kötelességetek is menekülni". Azután csatlakozott Görgey táborához ; végig szenvedte a világosi fegyver letétel keserveit és Sarkadon a táborban levő többi polgári egyénnel együtt az oroszok fogták el. Innen Nagy-Váradra vittek s átadták az osztrákoknak, kiktől a császári főbiztos vette át; elvett tőle minden nála talált értéket s Pestre a nekünk magyaroknak oly gyászos emlékű „Neugebäude" — be (Újépületbe) szállíttatta. Itt volt fogságban haláláig. Az ítélő bíróság 1849. október 9-én hirdette ki ítéletét, mely szerint kötéláltali halálra Ítéltetett. A hadi bíróság előtt semmit sem tagadott, sőt arra hivatkozott, hogy ő hazája iránt való kötelességét teljesítette. Törhetlenül következetes és hű maradt elveihez mindvégig. Október 10-én, tehát ma 48 éve, báró Jeszenák Jánossal együtt a Neugebáude melletti pusztatéren szenvedte a vértanú halált. Ama szép levele,- melyet Pesten 1849. október hó 9-én, tehát halálos Ítéletének kihirdetése és életének utolsó napján Schmidegg Kálmán grófhoz irt, legteljesebb bizonyítéka Csányi László nagy, tiszta ós igaz jellemének. A heves indulatú ember nyugodt megadással fogadja á halálos ítéletet, kegyesebbnek mondja, mint a hosszú bőrtöni szenvedést. Erőt ad neki ehhez nemcsak a jól teljesített és elvégzett kötelesség betöltésének érzése, hanem főleg Istenéhez való rendithetetlen hite, mit igy fejez ki : „Én nyugodt lélekkel lépek mindnyájunk bírája, az örök I sten elejébe, mert érzem és tudom, hogy sorsom ott a elebrálta fényes segédlettel; mise alatt a dalkör Lakatos remontrei tanár vezetése mellett gyönyörű egyházi nekeket adott elö. Mise után a közönség a régi tanintézeti épület előtt evő téren gyűlt egybe, ahol Sparsam Pál gazdasági anintézeti tanár mondott igen sikerült búcsúbeszédet. Ezután az űj intézetbe vonult a menet, ahol megelent Darányi miniszter is. Dr. Csanády Gusztáv gazdasági anintézeti igazgató üdvözölte az új épület könyvtárterméien a vendégekéi; majd előadta a Georgikon és a gazdasági tanintézet történetet, dicsőítette Festetich Györgynek, i nagy alapitónak, emlékét és a Festetich családnak íervadhatlan érdemeit. Lelkes éljenzéssel fogadták az ntézet igazgatójának ama kijelentését, hogy Festetich [assilló gróf a mai nap emlékére tízezer koronás ösztönlijat tett szegény, szorgalmas tanulók részére, amely üapitványával a nemeslelkü gróf már százezer forintot neghaladó segélyt nyújtott az intézetnek. Ezután Uhl Aurel intézeti hallgató Berzsenyinek »Festetich Györgyhöz« cimű ódáját szavalta el mély érzéssel, majd a dalkör a Szózatot énekelte, mi közben Festetich jyörgy grófnak a könyvtárteremben levő szobrára babér íoszorut helyeztek. Majd Schadl János Intézeti tanár, a tanintézeti épület szerencsés tervezője, felolvasta az épület rövid történetét s a vendégeket meghívta a zárkö letételére, ahol felolvasta i befalazandó okmányt. A Hymnusznak erre következett eléneklése után megtették a szokásos kalapácsütéseket, mely után a vendégek megtekintették az intézet összes aelviségeit és berendezését, melylyel az épület felavatási ünnepélye véget ért. Délután egy órakor az Amazon szálloda nagytermében, valamint a szomszéd szobákban bankett volt, amelyen háromszáznál többen vettek részt. Az első felköszöntőt Darányi Ignác miniszter mondotta a királyra, melyet a jelenvoltak állva hallgattak végig; felköszöntőjében megemlékezett felséges királyunk fejedelmi ajándékáról, ami óriási hatást szült. Ezután dr. Dunszt Ferenc keszthelyi apát szólt; felemlítve, hogy mily közel állott Keszthely város ahhoz, hogy gazdasági tanintézetét elveszítse, szép szavakban mondott Keszthely városa nevében köszönetet Darányi miniszternek, az új gazdasági tanintézet megteremtőjének s a közönség zajos . éljenzése között poharát emelte a miniszterre. Óriási hatást keltett Darányi miniszternek e felköszöntőre mondott, többször lelkes éljenzéssel kisért beszéde, amelyet — mert benne egy magasztos eszmét pendített meg — egész terjedelmében közlünk : T. uraim! (Halljuk! Halljuk!) Hálás köszönetet mondok azon kitűntető megemlékezésért, melyben Keszthely városa nevében a nagyságos és főtisztelendő apát ur ékes szavaival részesített. Csupán annyit kívánok helyreigazítani, hogy ezen uj épület kezdeményezésének érdeme hivatali elődömet, Festetich Andor gróf ő excellentiáját illeti. (Élénk éljenzés.) Nekem nem volt egyéb feladatom, mint azt, a mit ö kezdeményezett, lelkiismeretesen hajtani végre. (Éljenzés.) Es most engedjék meg, t. uraim, hogy poharamat a nagy Festetich György emlékére emeljem. (Halljuk!) Egy századdal ezelőtt ö látnoki szemmel látott a jövőbe; egy századdal ezelőtt kiadta a jelszót, hogy a magyar gazda jövőjét és boldogulását az ismeretek gyarapításában és a gazdasági haladásban keresse és találja. Egy századdal ezelőtt, a mikor még Európában egy, gazdasági tanintézet sem volt, alapította ö a Georgikont. Ezzel Magyarországnak más nemzetek előtt becsületet, örökké fennálló, a nemzettől el nem vehető dicsőséget szerzett (Zajos tetszés) ; néhány évvel a Georgikon megalapítása után pedig itt szántotta József nádorral a magyar földet, hogy megmutassák : micsoda tisztelet, micsoda becsülés illeti a a magyar földet és azt a népet, a mely azt a földet műveli. (Elénk tetszés és éljenzés). Egy század mull cl azóta. Ilosszu a magyar történet, de annyi átalakuláson, gazdasági, politikai, társadalmi tekintetben, mint ezen századon, sohasem ment keresztül. (Ugy van!) De bár minden változott, de bár minden átalakult: Festetich György gróf emléke változatlan maradt. (Igaz! ügy van !) Állandóan él az ö emléke a család hagyományaiban, a mely neniZedékröl-nemzedékre az ö szellemében munkálkodott. (Lelkes éljenzés). És ennek a munkálkodásnak fényes tanújelét adta a mai napon is Festetich Tasziló gróf ö excellenliája. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Él az ő emléke Keszthely városában és Zalamegye közönségében és éí különösen abban a tanintézetben, a hol ma az ő szobrát megkoszorúztuk. (Élénk tetszés.) De engedjék meg uraim, hogy Festetich György emléke nem elégedhetik még azzal, hogy csupán négy fal között állítsák fel az ö szobrát. (Élénk helyeslés.) A magyar gazda megkívánhatja, hogy nela is legyen egy szobra Magyarországon. (Meg-megujuló, zajos tetszés, éljenzés és taps.); hogy legyen egy szobor az Isten szabad ege alatt, a melyre a' magyar gazda azt mondhassa: ezt a szobrot én alkottam és alkottam ezt a legnagyobb magyar gazdinak (Zajos tetszés és éljenzés.); hogy legyen egy szobor, ahová elküldje zarándokolni fiát. (Élénk helyeslés.) Én azt hiszem, hogy ennek a szobornak a helye csak Keszthely lehet (Szűnni nem akaró éljenzés és taps), mert minden, "a mi itt van, Keszthelynek minden dicsősége, Keszthelynek minden szépsége, minden virágzása az ő emlékéhez fűződik, az ó nevére emlékeztet. (Élénk tetszés és éljenzés.) És ezért engedjék meg, hogy én, mint egyike a magyar gazdáknak, az aláírást ötszáz forinttal ezennel megnyissam. (Viharos éljenzés és taps.) És tegyünk egy szent fogadást, hogy addig nem fogunk nyugodni, a mig a nagy Festetich szoléra itt fel nem lesz állítva. (Élénk tetszés és • helyeslés.) És ezen szobor felállítására és Festetich György gróf nagy emlékére emelem poharamat. (Szűnni nem akaró zajos éljenzés és taps.) Jankovich László gróf főispán Festetich Tasziló grófot és.családját élteti .Festetich Tasziló gróf, mint Festetich György-