Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 27-52. szám)

1897-10-10 / 41. szám

XVI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1897. október ÍO. 41. szánj. Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. társadalmi, közművelődési é? gaászati hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bér mentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. II! A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara",-a megyei községi- és körjegyzők, a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyleté"-nek hivatalos közlönye. IMI egj el enils: m inden -v~ asárna ;p_ Mavárnicgyc hódoló felirata. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága októberi rendes közgyűléséből Őfelségéhez a magyar nemzetnek tett fejedelmi ajándéka alkalmából a "főispán indítványára a miniszterelnök utján a következő hódoló feliratot intézte: Nagyméltóságú Miniszterelnök Ur! Alig multak el a hazánk ezeréves fennállásának emlékére tartott örömünnepek, amelyeket ő császári és apostoli kir. Felsége hőn szeretett királyunk együtt ült meg velünk és alig folytak le a legutóbbi napok történeti jelentőségű eseményei, amelyekkel koronás királyunknak hű magyar népe iránt mélyen érzett bizalma és szeretete gazdagította történetünket: másik újabb királyi kegy boldog részesei lettünk ő császári és apostoli királyi Felségének magyar székvárosához intézett, de az egész hazának szóló legfelsőbb elhatározásával, ainelylyel koronás királyunk nemes szive szózatát követve, legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy ezeréves állami életünk kimagasló alakjainak, azon hazafiaknak emléke, akik a vallásért, a hazáért, a trónért, a szabadságért és nemzetért, tehát a nemzetet fenntartó eszményekért küzdöttek, a késő utókor számára, az udvartartás terhére, emlékszobrokban is megörökíttessék s ezzel egyúttal az ország szíve, a főváros feldiszittessék. Mint a jó atyának szive melegénél megérlelt gondoskodása a szerető családra ; mint a tavaszi napnak minden uj életre hivó sugara a termékeny talajra: olyan boldogitóan és áldásosán hatőFelségének ezen kiváló kegye az egész nemzetre. Hisz a magyar hagyományos hűséggel, a legodaadóbb ragaszkodással, rajongó tisztelettel és szeretettel viseltetik fölkent királyának szent személye iránt; szive mélyéig ható hálaérzettel van eltelve annak kiapadhatlan jósága s határtalan atyai szeretete iránt s ezen újabb kegyben, mely gondolatvilágával és érzelmeivel forr össze és visszavezeti abba az édes múltba, melyből tanulságot, erőt, kitartást és lelkesedést lehet meriteni A „Zalamegye" tárcája. Jakodalom-temetés. (Elbeszélés.) Valahányszor egy paraszt-lakodalmi menet vonul el előttem íelsallangózott, bokrétázott lovakon, tudj' Isteu, nem tudok örülni a vigadókkal Mindig megjelenik előttem egy rémes kép, melyet egyik képtárban láttam, s ennek hatása alatt hideg borzongás fut keresztül rajtam, s elrontja minden örömre vágyó tervemet. S az a furcsa, szinte nevetséges kép milv arany igazságot rejt magában! Mert az életben hányszor előfordul, hogy a vőlegény vagy menyasszony, avagy mind a kettő inkább menne a temetőbe, mint az esküvőre ! ... Úgy fázom most is; de hogy is ne, mikor az a kis bokros szoknyájú Kovács Rózsika „úgy szerette, majd megette" azt a göndörhaju Horváth Gazsit, s még sem lehetett azé ! . . . Persze ! Istenben boldogult jó édes anyját már f 2 éves korában elvesztette, s mostohája lett, ki midőn Rózsika párta alá való lett, csak a jegyzőt, tanítót s igy följebb vette — komoly kérő gyanánt. Apja, meg csak a gazdaság után ítélte meg a pályázókat. Neki nem rang, hanem pénz kellett! Igy hát az az áldott lelkű Rózsi leány Isten igazában szomorú helyzetbe került. De ő nem törődött mindezzel, hanem csak szeretett tisztán, hűen, igazán. S mikor a szülők a napi munkában kimerülve, mély álomba szenderültek ; mikor Halotti csend fiit le a csengi faluia, s az égen remegett már az az ezer, meg ezer csillag, megnyílt a leány-szoba kis ablaka, s az illatos rozmaring bokrok és szines kulcsvirágok között megjelent a legszebb virág: a félelem, a kétség és szerelemtől remegő Rózsika. a jövő munkájához, biztos zálogát látja annak, hogy a legbölcsebb és legalkotmányosabb király a legjobban is szereti népét s úgy a mult fájdalmában és dicső ségében, mint a jelen küzdelmeiben s a jövő nagy reményeiben a legbensőbben együtt érez azzal, példaadólag munkálkodik e remények teljesülésére, népe boldogitására és azon páratlan összhang föntartására, meiy a király és nemzet közt feloldhatatlan kapcsot képez és a nemzetek fönállásának és nagyságának legszilárdabb alapja; fenkelt szellemével pedig megdicsőíti országát és megerősíti a költővel együtt vallott azon hitünket, hogy . . . „egy erős istenség őrzi gondosan a magyar nemzetet." Felséges királyunk és legkegyelmesebb urunk lélekemelő kegye Zalavármegye közönsége keblében is a lelkesedés, a legkésőbbi utódokra is átszálló köszönet és hála érzelmeit keltette fel, amelyektől vezéreltetve, azon tiszteletteljes kérelemmel járulunk nagyméltóságú m. kir. miniszterelnök úrhoz, hogy kegyeskedjék ezen soha meg nem szűnő igaz érzelmeinket ő császári és apostoli királyi Felségénél, legkegyelmesebb s legjobb urunknál azon alázatos kérésünk és hő óhajunk kíséretében tolmácsolni, hogy fogadja kegyesen hű magyarjai hódolatát s az isteni Gondviselés a felséges királyt, kinek emléke mindaddig élni fog, mig magyar él a földön, népei boldogitására, magyar nemzete kimondhatlan örömére, hazánk felvirágoztatására és dicsőségére, a felséges uralkodó házzal együtt igen-igen sokáig szerencsésen és boldogan éltesse. farosunk hódoló felirata. Felséges Császár és Hpostoíi Királyi legkegyelmesebb Urunk! Zala-Egerszeg rendezett tanácsú város képviselő testülete által a mai napon tartott rendes közgyűlésen végtelen hála érzettől áthatva Felséges Urunk és Apostoli Királyunk azon korszakot alkotó, magasztos fejedelmi tényétől, melylyel nemzeti történelmünk nagy alakjainak, kimagasló, honszeretetben gazdag A régóta ott várakozó Gazsi gyereknek hevesebb mozgásba jött minden csepp vére. Oda lépett az imádott kedves elé és szomjas ajkát rátapasztotta annak bíbor ajakára. Nem sokat beszéltek, hanem annál többet csókolóztak, mert hisz a valódi szerelem többet is ölel, mint mennyit csacsog. Bo'docrok voltak mind a ketten, mert hisz Gazsi már meg is jelölte az esküvő napját, bár még a kézfogón sem estek át. De furcsa, midőn Gazsi az esküvőről beszélt, mindig könnyben áztak a szép leány szemei. Szeget ütött ez Gazsi fejébe, s minél többet evötrődött a talány megfejtésén, annál kevésbbé tudott kedvező eredményre jutni. Ez okozott neki legelőször álmatlan éjjeleket . . . No meg az irigy szomszédok besúgták az „éjjeli látogatásokat" Kovács uramnak, meg az asszonynak, ami mindent tönkre tett. De hát a sok ellenség között akadt Gazsinak is egy jó embere, ki figyelmeztette a besugásia és az elmaradásra; s talán szerencséjére, meit a felbőszült gazda vasvillával leste ott a venicse-guzsajok között s le is szúita volna „leánya hirbe-hozóját". Ezután egyikük sem aludt. A boldogtalan Rózsika majd ki sirta szép szemeit rémes éjjelein ; a szegény Gazsi gyerek pedig csak jött ment és szász lépésről leste, mikor gyullad meg a kicsi mécs kedvese szobájában. Gazsi mindig lanyhábból végezte dolgait, pedig a plébános úr mondása szerint vallásosabb, józanabb, dolgosabb legény nem volt eddig az egész csengi faluban. Mikor pedig azt rebesgették a nénikék, hogy a kis Kovács Rózsika a gazdag zényi jegyzőhöz megy feleségül, nem kellett a munka se testének, se lelkének ; egész nap csak gondolkozott, maga elé bámulva sötéten s ha vigasztalták, sírni sem restelt szegény. Még a plébános úr szép szavai sem tudták észre téríteni a boldogtalan legényt. férfiainak, saját udvartartási költségei terhére szobrokban leendő megörökítését elrendelni kegyeskedett, a honfiúi lelkesedés igaz, őszinte lángjával Zala-Egerszeg rendezett tanácsú város közönsége egyértelmüleg - fejezi ki rajongó szeretetét, ragaszkodását, örök háláját, leghódolóbb tiszteletét, alattvalói hűségét, a nagy, népe érzelmeit megértő és méltányló Király iránt, a ki nemzetünknek történelmi emlékeit megtisztelve, azt maradandó fejedelmi ajándékával megmegörvendeztetni kegyeskedett. Városunk közönsége igaz lelkedéssel, szive mélyéből kívánja tehát, hogy imádva szeretett Felséges Urunkat és Királyunkat, országai felvirágoztatására és hű népei boldogitására, a mindenható Isten még soká, — igen sokáig, szerencsésen éltesse! Kelt Zala-Egerszeg rendezett tanácsú város képviselőtestületének 1897. évi szeptember 30-án tartott közgyűlésében. i rendes kö Zalavármegye törvényhatósági bizottsága őszi rendes közgyűlését dr. Jankovich László gróf főispán őméltóságának elnöklete alatt október hó 4-én és folytatólag október hó 5-én tartotta a bizottsági tagok nagyszámú részvétele mellett. Főispán Őméltósága 9 órakor az ülést megnyitván, felkérte a bizottsági tagokat, hogy ő felsége koronás királyunk névnapja alkalmából a róm. kath. plébánia templomban tartandó ünnepélyes hálaadó isteni tiszteleten testületileg vegyenek részt, ami a jelenvoltak általános helyeslésével találkozott. A hálaadó isteni tisztelet után főispán őméltósága a megjelent bizottsági tagokat melegen üdvözölvén, lelkes szavakkal emlékezett meg azon királyi kegyről, amelyben ő felsége, koronás királyunk a magyar nemzetet részesítette azzal, hogy a székesfőváros különböző terein az udvartartás költségének terhére hazai történelmünk tíz kimagasló alakjának szobrokban való megörökítését elrendelte ; hangsúlyozta, hogy nem annyira maga a királyi ajándék keltett országszerte örömöt és lelkesedést, mint hogy a különböző téren működött jeleseink drága emlékének megörökítésével a legelső magyar ember a király e nagyjaink hazaszeretetét akarta megjutalmazni s az utókornak mintegy példát adni arra, hogy bármily téren Igy ment nap-nap után, s a rémes hír valóban beteljesedett. Az esküvő napját is kitűzték már Kisasszany-napjára. Tehát csak hitegette volna az á hűtlen leány ? Esküje csak íút felrevezetés lett volna? Ezt a kérdést hánytorgatta Gazsi magában szakadatlanul. Nem! — tört ki egyszer — ő nem lehet ámító; őt kényszeritik, s ő még az oltár előtt is be fogja vallani, hogy nem szereti azt a pénzvágyó papirkörmözőt! Ezzel vigasztalva magát, kissé megnyugodott. Egy kínos hónapja nem látta már a kedvest; eltökélte, hogy csak mégegyszer szemeibe tekinthessen, elmegy az esküvőjére, s ha abban boldogságot lát, nem könnyet, jaj a hűtelennek ! . . . Zsúfolásig megtöltötte a kíváncsi falusi nép a kis istenházát. Súgás-búgás támadt, midőn megérkezett a lakodalmasok lármázó sokasága. Gazsi merőn oda szegezte lázban égő szemeit az ajtóra, melyen át a mennyaszony bejövendő volt. Elkábult, midőn meglátta azt a viaszbábut, melynek képe túltett koszorújának fehérségén. Megmarkolta búteli szivét, s mozdulatlanul várta a következményeket. Az agg lelkész gyengéd szavakkal kérdezte a fehér mennyasszonytól : Szereted-e ezt a tisztességes férfiút ? Halotti csend. Minden lélegzetvétel szünetelt, csakhogy meghallhassák a választ. A kérdésre morzsolt valami „igen" — félét a viasz alak, mire letörülte Gazsi alácsurgó könnyeit, megerősítve szívét, kilépett az Isten szabad ege alá . . . Reggel van, s még mindig hangos a cigányzenétől, táncolástól, daltoi a Kovács uram ünnepi ruhába bújtatott portája. Egyszer csak csend lett. Majd előrobogtak a virágos Mai számunkhoz féf iv melléltlet van csatolva.