Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 27-52. szám)

1897-07-25 / 30. szám

Melléklet a „ZALAMEGYE" 1897. évi 30-ik számához. a f. évben még a kör pénztárába fizessék be és ne az anvaegyesületnél, mert azok az összegek már a f. évi költségvetésébe a körnek felvétettek és igy már részben fel is használtattak. A közgyűlés a kör kérelmét elszámolás kötelezett­sége mellett elfogadja, miről a kör elnöksége értesítendő lesz. Egyéb tárgya ezen ülésnek nem lévén, miután az ügyvezető elnök a tagok buzgó érdeklődéséért köszönetet mond, az ülést bezárja. Kmf. Jegyezte: Orosz t'ál S. k., egys. titkár. Háczky Kálmán s. ügyv. elnök. Arvaügy. Thassy Miklós árvaszéki elnöknek a közigazgatási bizottság julius havi üléséhez beterjesztett féléves jelentése alapján vármegyénk árvaügyére vonatkozólag közöljük a következőket: A gyámoltakat és gondnokoltakat illetőleg 1896. december végén gyámság alatt maradt 27.845, a f. év első felében gyámság alá került 1.878, összesen 29.723. Ezek közül a f. év első felében gyámság alól felszabadult: a) teljes nagykorúság folytán 949, b) nagykorusitással 42, c) férjhez menetel folytán 116, d) elhalálozás következté­ben 82, vagyis összesen 1.169 s igy a f. év junius végén gyámság alatt maradt 28.554. A gondnokoltakat illetőleg 1896. december végén gondnokság alatt maradt 385, a f. év első felében gondnokság alá került 13, összesen 398; ezek közül a f. év első felében a gondnokság alól fel­szabadult 2, meghalt 4, összesen 6 s igy a f. év junius végén gondnokság alatt maradt 392. Gyám volt 1896. december végén 15.465, a f. óv első felében gyám lett 935, összesen 16.400 ; ezek közül a f. év első felében megszűnt gyám lenni 560, s igy a í. év junius végén maradt 15.810 gyám. Számadás 1896. december végén hátrálékban volt 568, a f. év első felében beadandó lett volna 1.172, összesen 1.740 számadás; ezekből a f. év első felében beérkezett 481 s igy a f. év junius végén hátrálékban maradt 1.259 számadás, melyből 87 esik 1896. és az előző évekre, 1172 pedig 1897-re. A fogalmazói karnál 1896. december végén hátrálék­ban volt 9.615, a t. év első felében beérkezett k0.756, összesen 30.371 ügydarab Ebből a f. év első felében elintéztek 16.592 darabot s igy a f. év junius végén hátrálékban maradt 13.779 ügydarab. — Az irodánál 1896. december végén hátrálékban volt 1.591, a f. év első felében leirás végett kiadatott 16.585 s igy elintézés alá került 18.166 ügydarab. Ebből a f. év első felében leírtak és expediáltak 16.772 ügydarabot s jigy a f. év junius végén hátrálékban maradt 1.384 ügydarab. A gyámpénztár álláséit illetőleg 18.96. december végén maradt 4.626 frt 03 kr. készpénzben, 663.463 frt 02 kr. adóslevelekben. 761.566 frt 17 kr. értékpapírokban, 3.757 frt 79 kr. drágaságokban vagyis összesen 1,433.413 frt 01 kr. A f. év első felében beérkezett 261.315 frt 58 kr. készpénzben, 204 055 frt 11 ki. magán kötelezvények­ben, 35.398 frt 99 kr. értékpapírokban, 12 frt 78 kr. drágaságokban - 5 J0.782 frt| 47 kr. vagyis összesen 265.941 frt 61 kr. készpénzben, 867.518 frt 14 kr. magánkötelezvényekben, 796.965 frt 16 kr. értékpapírok­ban, 3.770 frt 57 kr. drágaságokban 1,934.195 frt 48 kr. A f. év első felében kiadatott 242.232 frt 18 kr. készpénzben, 61.377 frt 26 kr. Jmagánkötelezvényekben, 36.682 frt 09 kr. értékpapírokban, 428 frt 73 kr. drága­ságokban 340.720 frt 26 kr. s így a f. év junius végén maradt 23.709 frt 43 kr. készpénzben, 806.140 frt 88 kr. magán kötelezvényekben, 760.283 frt 07 kr. érték­papírokban. 3.341 frt 84 kr. drágaságokban vagyis összesen 1,593.475 frt 22 kr. A magánfeleknél elhelyezett tölcét illetőleg 1896. december végén elhelyezve volt 503.990 frt 74 kr., a f. év első felében kihelyeztetett 40.189 frt 34 kr., összesen 544.180 frt 08 kr. Ebből a f. év első felében visszafizet­tetett 39.797 frt 19 kr. s igy a f. év junius végén kinn elhelyezve maradt 504.382 frt 89 kr. A kamatot illetőleg 1896. december végén kamat­hátrálék volt 5.123 frt 40 kr., a f. év első felében esedékessé vált 12.599 frt 75 kr., összesen 17.723 frt 15 kr. Ebből a f, év első felében befizettetett 15 281 frt 77 kr. s igy a f. óv junius végén a kamathátralék 2.441 frt 38 kr. Virágkorzó és kerékpárverseny. Tekintetes Szerkesztő Ur! Tisztelettel tudósítom a z.-egerszegi kerékpáros egylet­nek julius 18-án rendezett versenyéről s a karácson fa egylet táncmulatságával kapcsolatosan tartott virágos diszfelvonulásáról. Van ennek az ünnepélynek egyben-másban egy kis nevezetessége is. Először az, hogy a helybeli karácsonyfa egylet táncmulatságával kapcsolatban minthogy annak javára, népesebbé tételére rendeztük a virágkorzós felvonulást, tehát humánus célt is szolgáltunk. Ez volt az első disz­felvonulása a kerékpárnak Zala-Egerszegen. Másodszor a szintén jól sikerült bicycle verseny is első versenye volt az egerszegieknek. Harmadszor megjelentek az ünnepélyen s részt vettek a felvonulásban Arkosfalváról Mayer Jánosné úrhölgy és Ivadelburg Alice kisasszony, az ismert nőbicyclis­ták. Ez még nagyobb újság a városban és jótékonyan ható a bicycle sportra. Mintegy a jegét törik vala meg az előítéletnek. A hölgyek közül többen bátorságot vesznek s nemsokára Zala-Egerszegen is lesznek nőbicyclisták, amint a fülem személyes tanú erre. Végre elismeréssel vagyunk a többi idegenek iránt is, kik Keszthelyről, Zalabérről s Szombathelyről jőve emelték az ünnepély fényét; főleg a derék szombathelyieknek szép csapatja jött el Travnik Gyula zászlós vezetővel. A virágos felvonulásban mintegy 50-en vettünk részt. A zala-egerszegieket nem árt egy kis szelid jóindulatu megrovásban részesíteni. Hátha ja\ okra lesz. Az idevalók közül sokan nem vettek részt. Némelyiknek elromlott a kereke, másiknak nem is volt jó soha a — nézete. Ki­csinylik a históriát, s rendesen olyanok, akik felette kicsiny emberek. — Másfélül maga az egerszegi kerék­páros egylet is ugy látszik, hogy a kezdet kezdetén van. Van az egyletnek tiszteséges egyenruhája, van alapszabálya és utszabálya s mégis majdnem mindnyájan különféle színű és fajtájú öltözetben jelennek meg. Még nincs eléggé kifejlődve az érzék. Idővel tán ez is megjön. Kivált ha minél többször látják a szombathelyiek rendes egyleteit. Végre, ha már benne vagyok a kritikában, megemlítem, hogy a kerékpárosok díszes csapata a rendnek és pon­tosságnak megfelelően öt órakor indult meg Borbély György vezetővel végig a széles Kossuth utcán. A hely Köröskörül vaságyak állottak a fal mellett tiszta fehér pokróccal leterítve, minden ágy felett egy kis fekete tábla, melyen az ágy tulajdonosának a neve' volt reá Írva nagy fehér betűkkel. Ezeken kivül volt a szobában egy kecskelábakon álló fehérre súrolt asztál, kétfelül deszka­lócával, a sarokban pedig egy nagy vasazott dongáju cseber, tiszta ivóvízzel, egy mellé készített cserépbögrével. Itt üli Mátyás ezen szobában a numero 10-ben, mini azt. lakótársaitól hallotta, itt ijftí. az asztal melletti lócán, előtte egy imádságé? könyv®!, mélyet azonban nem nézett, mert arca két tenyerében volt temetve, s nem hallott mást mint a folyosókon járó őrök egyhangú lépteit, nem látván mást, mint két szemet, melv rá bámul, ránéz és •egy néhány csepp vért a tiszta fehér havon, ezek voltak látományai ébren, ezek kisérték nehéz álmaiban. Nap-nap után telt, — de Mátyás folyvást elfásulva, élettelenül üldögélt a lócán, nem érdekelte semmi, nem vágyolt semmit tudni, s nem kérdezett senkitől semmil. lelke meg vollhalv a benne, vagy talán el is költözöttmár belőle. Naponkint sétára kelleti menni rabtársaival s ó fej­Cfiiigaedve botorkált társai közölt a nagy négyszögű udvaron, nem nézett se jobbra se balra, csak a fehér hóra, mely az udvar kövezetét borította. »Csak már elolvadna ez a hó!« Egv néhányszor felvezették a vizsgálóbíró elébe, megfelelt minden kérdésre, csak egyre nem tudott meg­felelni, arra, midőn a vizsgálóbíró azt kérdezte tőle, hogy : amit hoz fel saját mentségére'.'« Erre nem tudott semmit mondani. Ő neki nem volt mentsége, nála nem volt mentség az, hogy sógornőjét védelmezte, nem volt mentség, hogy sógora saját portáján tápadta meg, hogy gyilkos eszközzel kétszer sújtott feléje, ő ezt nem fogadta el saját mentségéül, mert ölet saját lelkiismerete kárhoztatta: hogy kikerülhette volna a vészedelmet, ha ki nem nyitja az ajtót, ha sógora kezéből kiveszi a fejszét, ha agyon vágatja magái vele, mindezek sokkal jobbak lettek volna reá nézve, mint az, a mi valóban megtörtént, mert akkor vagy nem élne vauy pedig nem volna gyilkos neve, s a mi legkeserűbb, nem üldözné a folyvást feléje néző kél szem, látná a píros vércseppeket a fehér havon. Végre olvadni kezdett a hó, az ereszek megcsorbultak, a meglágyult hó nagy darabokban hüllőit le a háztetőkről, a napsugár fényeséi.ben sütött be a sürü rostélyok között, midőn Mátvást a törvényszék elébe vezették. Üli üllek bírái a zold asztal melleit, vádlója a sarok melletti kis asztalnál, hátúi pedig a tanuk és a megi sógor özvegye fekete kendövei fején, s kényektől nedves fehér kendővel kezében. es nem JÓL ­deli emberre hanem egv Es kezdetét vette a tárgyalás; a bírák igazságossága belátta, hogy Mátyás megtámadott volt, hogy sógora fejszé­vel rohanta meg saját portáján, hogy kétszer feléje sújtott, hanem a tanuk mind ezekhez azt vallották, hogy Mátyás világosan fenyegette sógorát, hogv ha portájára lép, életé­vel játszik ; s ezen szó döntött, Mátyást vétkes ember­ölésben bűnösnek találták, s tekintve az enyhítő körülmé­nyeket, egy évi börtönre ítélték. Egy évi börtön nem is sok, csak 12 52 hétből, vagyis 365 napból áll. Nem sok egy hazátlan, tétlen, elkesei nézve, ki nem becsüli egyéni szabadságát évi rabság egy becsületes, érzékeny szívű és szabadnak született munkás emberre, kinek otthona, saját háztüzhelye és szerető családja van, egész örök életet képez. Eljön a tavasz, a verőfénynék csak színe jö be a rostélyos ablakon, melege kínt. marad, a meleg nem szereli a zárt falakat. Most otthon tavaszi alá szántanak, a pacsirla a szántók feje lélelt emelkedik magasba, dicsérni az Istent; a réleken nyíló kikirosek közt szaladgálnak a bóbilás bíbicek, a faluból kihangzik a déli harangszó, jön az áldott jó feleség az étellel. Beköszönt a nyár, peng a kasza, a rétek kakuk füves rendéi mély illatot terjesztenek magok körül! Erik a kalász —• az Isten áldása, — holdvilágás tiszta éjjel s a fürjek pitypalattya nem hat be a szomorú börtönökbe. Majd eljön az ősz píros gyümölcseivel, érett gerezdjei­vel, — a szüretelök vidám dala nem hal lel a hűvös falak közé ; itt nincs tavasz, nyár, ősz, itt csak a hervadásnak szomorú tele van. Végre újólag szállnak a hópelyhek s újra kínzó emlékezel kél fel a szegény Mátyás elméjében, csak ezt. eltudná űzni erre a néhány hátra levő hónapra, de az nem marad el tőle sohasem. Még néhány hónap s a drága szabadság, az a soha eléggé meg nem becsülhető jó, ismét tulajdona lesz a szegény rabnak, fogadást tesz, hogy soha nem veszti el többé. Hanem akkor egy rémhír kezd izájról-Szájra járni a világban,, behat azasötét borionok sötét falain, nincs annak gát, vagy korlát, terjed az faluról-falura/órszágról-országra. Már az előkészületek nyugtalanítók ; elkezdik naponként fenyőmaggal füstölni a börtönöket, a szellőztetésre szigorúan felügyelnek, reggelenként meleg, rántott levest oszlanak ki a rabok között, kemény rendeleteket tesznek közhírré a börtönökben: »hogy a ki legkevesebb változást érez, jelentse magát, — a börtön orvos, fogház felügyelők naponként többször mennek a szegény rabok közzé, s a szinén azonban még nem volt publikum. A bicyclisták megfeledkeztek arról, hogy a női toillet pár perccel tovább szokott tartani. De nem sokára jött a hölgy-jury s omlott a közönség is s e szerint nyújtotta a menet is az ő felvonulását, s hogy igy se essék hiba, fél nyolc órakor még egyszer tartott egy 10 perces felvonulást. A nőegylet elnökségéből függetlenül alakult hölgy bíróság három díszes emlék tárgyat nyújtott át díjuk a legjobban feldíszített kerékpárok gazdáinak. Az első dijat, egy csinos toillette készletet, Jakabfy János és Hrabovszky Jenő zala-egeszegi bicyclisták nyerték meg speciális ta­lálmányukért, akik sikerülten kötözték egymás mellé kerekeiket s együttesen vonultak a fejők fölé vont virág sátor alatt. A második díjat (dohányzó készülék) Lenk Antal zala-egerszegi kerékpáros nyerte egyszerűen, de igen ízlésesen rakott mezei virágaival. A harmadik díj (dohány tárca) Kiss János zala-egerszegi egyleti tagé lett. — Igen jó lett volna, ha mindjárt rögtönzésből is juttattak volna egy díjat a vendégek közül főleg a szombathelyieknek, kik között szintén volt egy párhuzamos páros üléses, igaz hogy már gyárilag készített, de érde­kes és csinosan díszített kerékpár. A bicycle verseny a következő eredménynyel végződött: A vendégek versenyén 5 kilóméterben Kántor Ferenc lett első 9 p. 18 mp.-cel. Az egerszegi egylet ezüstérmét nyerte. Jó második Arnóczky Endre 9 p. 20. mp.-cel, kinek azonban amateur volta ellen óvást emeltek. A bíró­ság meggyőződött az óvás helyessége felől s Arnóczkyt versenyen kívülinek tekintette. S igy a második dijat, az egerszegi egylet nagy bronz érinét Hoffmann Viktor nyerte el 9 p. 45 mp.-cel. Harmadik lett travnik Gyula 10 p. 30 mp.-cel. S egyletünk kis bronz érmét nyerte. Floderer László elbukott s egy kiheverhető sebbel érkezett meg. V versenyzők mindnyájan szombathelyiek voltak. A házi versenyen 10 klmtrben a Z. E. K. E. tagjai vehettek részt. Itt az első dijat, az ezüst érmet, egy fia­tal jó erő, a rokonszenves Csillag Aladár nyerte el 23 p. 30 mp.-cel. Jó kondícióban jött utána rögtön Schütz Frigyes 23 p. 35 mp.-cel. S nagy bronz érmet nyert. A kis bronz éremre bejött harmadiknak Grünvald Mór 24 percre. A negyedik Szamek Adolf is jó versenyzőnek mutatkozik. Most az uton akadályai voltak. Az általános eredményre nézve megjegyzem, hogy az országút közepe homokkal és kerékvágásokkal van cif­rázva s itt-ott a közlekedők is akadályul vannak, sőt Floderer ugy bukott el, hogy az ut szélén szántogató ekével az ökrök elébe futotak. Pedig vasárnap nem szokás szántani. A versenyt az országút mentén igen szép és érdek­lődő nagy közönség nézte, hol a bíróság asztala körül voltak Botfy Lajoí, Borbély György, dr. Czinder István, dr. Jámbor Márton, Kiosetz Gyula; időmérnök: Kiss János, Rechnitz Sándor ós Fodor Gusztáv; indítók: a vendégek versenyén dr. Ftlrs János és Öjpjterreicher Samu, a házi versenyen dr. Fiirst Béla és Stefanecz József; ver­senyorvos dr. Für.st Béla. A főrendezésbefi dr. Keresztúti' József egy. titkár buzgólkodott. S hogy az ünnepélynek nyoma is maradjon, Antal Béla fényképész a biciklistákat, akiket csak össze szedhetett, egy csoportban megörökítette. Este Bottfy Lajos polgármester, jury elnök osztotta ki a díjakat lelkes szavak kíséretében. — Azután vidám táncra keltek s — mint a nóta mondja — deli ifjak örömére pántlikát viseltek. . láto. börtönökben nehéz sóhajtásként hangzik fel: ».jón a cholera«. Tehát a cholera terjedése ellen vannak foganatba véve ezen szomorú előkészületek '? - Borzasztó gondolat rabként halni meg, — részvétlen haldokolni a sötét kór­házban és szánalom nélkül temettetni el a köztemetőben idegen sírhalmok közé, idegen földbe s nem látni meg többé az Isten szabad egét! A szabadságszeretet ellenállhatatlanul támad most az emberi szívben s valami kimondhatatlan nyugtalanság ré­míti a lelket. Itt halni meg!! S kérgesedett szívű emberek hullanak térdre s kezdik osmerni az Istent, s kezdenek tanulni imádkozni, mert egyedül csak az, ki ily nehéz napok alatt segíthet.. És Mátyás imádkozik, megdöbbent szívvel számlálja még hátralevő napjait s ujjaival kiséri a fali naptár heteit, hónapjait s lepergő kényekkel kiált fel : »Gsak még egy szabad napot, csak még egyszer láthassam a kék eget, a melegítő napot, a csillagok ragyogó táborát, csak még egyszer, csak egyszer Istenem, csak egy rövid nap szív­hassam a szabadság édes levegőjét, azután hadd haljak meg, csak ezt add meg Istenem!« És az erős Isten meghallgatá a szerencsétlen, forró kényekben hozzá folúszkodó imáját, a napok kinzó gyötrelmei és emésztő aggodalmai között fenntartotta öl s mig társai egymásután betegedtek, addig öt kikerülte a halál s meg­jelent szabadulásának napja. Vállán kis motyójával ballagott szülő faluja felé, feje felett zengő pacsirták dalait hallgatta gyönyörrel, élvezte a tavaszi 'nap áldott melegéi és gyönyörrel szívta magába a virágzó rétek illatát; már látta falucskája kis hegyes tornyát s lassan a házak felszálló füstje is szemébe tűnt s látta feltűnni a ragyogó tavaszi napot, hallotta a fürjek pitypalattyját és feltűnt neki a kék ég millió ragyogó csillagá­val, midőii lassan megzörgette belülről bereteszeltjházaajtóját. Mi volt ez a viszontlátás, micsoda boldogság vette körül! Hitvese, gyermekei, reszkető öreg szülei mind egy siralommal tárták fel karjaikats őmagához ölelte valamenyii, síit és zokogott s nem tudott más szót mondani, mint »Isteriem, édes jó lstenem«. Tehát szabad volt ismét övéi között és elmúlt egy nap, azon egy nap, melyért oly buzgón imádkozott ki a bortón falai között s a szegény Mátyás beteg lett s harmad­napra azon betegség^ melytől annyit félt a börtön falai között, megragadta a szegény embert s negyednapra kint feküdt a temetőben. De hát mégis szabadon halt meg!

Next

/
Oldalképek
Tartalom