Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 27-52. szám)

1897-11-21 / 47. szám

kevesen és keveset foglalkoztak azzal a kérdéssel, vájjon e gáz- és szénporral, bűnnel és ambícióval teli atmoszféra milyen hatással van azokra, kik benne élnek, sot itt is születtek. .. Smiles, a hírneves angol iro, abban a muveben, mely pár nappal ezelőtt látott magyarul napvilágot, egyik fejezetben a városi és falusi életet összemérve, arra az eredményre jut, hogy nemzetének csaknem valamennyi n

a<ry fértia vidéki számozású volt. Azok, kik a hidakat építették a hires dockokat, csatornákat készítették, ren desen falusi fink voltak. A nagy városok tért ós lehetőseget adnak az emelkedésre a már kész embereknek, de nem valók arra, hogy nemes jellemeket képezzenek. Ezen nem is lehet csodálkozni; mert végső elemzésben a nagyvárosok arra törekszenek, hogy meglazítsák és végül megsemmisítsék a gyöngédebb érzelmeket és azok romjaira az élvezetek kultuszát állítsák. Igy beszélnek az angolok; a fölvilágosultabb franciak pedig Immár ki mernek mondani annyit, hogy bármit adjon is nekik l'áris, ez fölöttébb sokba kerül az ország nak, mely sokkal jobban járna, ha megosztaná a Párisba gyűjtött fényt és meleget a vidék fokosaiban. Helyén van, hogy szemben fővárosunknak mindinkább fokozódó jelentőségével, ezeket a kérdéseket figyelemre méltassuk mi is. Hosszú idő tapasztalatai még nem állanak, mert nem is állhatnak, rendelkezésünkre. Az szinte természetes, hogy ha Pest, mely e század első felében teljesen német volt, nem sziilt és nem nerelt olyan hazafiakat, a knuiek hamvait a nemzeti Pantheonban volna kötelességünk elhelyezni. Nekünk azonban úgy látszik, hogy ezen a tényen a főváros megmagyarosodása sem igen fog segíteni. A nagy jellemek és kiváló tehetségek nem akarnak szaporodni. Kiváló apák törpe utódai az élet céljául az az élvezeteken túl mást nem hajlandók tekinteni. Szívós, kitartó munkára, ha az egyéni érdekeink kivül fekvő célokra irányulna, reá nem vehetők. Nevetik a naiv ideálistákat és nem hajlandók apáik péld.íjH követve emelkedni, legtöllebb azok érdemeit, preszti/, vf sietnek csengő ércre beváltani. Ez egyébiránt, hogy az igazat ::i gvalljuk, nemcsak a fő- és székváros fiai között vált divattá. Ez menti őket. Fellii^rás Magyarország békeszerető polgáraihoz és testületeihez. Napjainkban két oly eseménynek voltunk részesei, melyek valóban eszményieknek mondhatók, mert csaknem páratlan módon egyesitették magukban a nemzetnek és az emberiségnek ideáljait: a hazafiságot és a világbékét. Ezen örökké emlékezetes napokban irta elnökünk, dr. Jókai Mór, a következő sorokat, melyek hivatva vannak az ország minden lakosának figyelmét újólag felhívni a magyar Békeegyesületre: Magnus Annus PUtonis Van okunk azt hinni, hogy az a nagy év elérkezett, mely az örök béke kezdetét képezi. Nem a Pythia triposa, nem a próféta visíója hirdeti ezt, hanem a tények logikája. A békére szüksége van mindenkinek, uralkodóknak és nemzeteknek: a háború senkinek sem áll érdekében. Mind az öt nagyhatalom készen áll a védelemre, de a támadásra egy sem. Az uralkodók egymást látogatják s midőn összeölelkeznek, bizonyára népeik jóindulatát fejezik ki ebben. Nem a füstnélküli lőpor fogja Európa jövőjét rendezni, hanem a füstnélküli patriotismus. Lehet a honszeretet lángjait szítani, a nemzetiségi gyűlölet füstje nélkül. Ennek a tényei folynak le szemeink előtt, közvetlen közelünkben ; nem az uralkodók csupán, a nemzetek ölelkeznek össze. — S ez ölelkezés őszinte, mert szükséges. Az a feladat, melyre a béke hívei vállalkoztak — igaz — nem hálás, hanem önzetlen és nehéz. Egyes lélekemelő sikerek mellett számos félreértést, gúnyt, sőt támadást kell eltürniök. A társadalom nagyobb része — sajnos — restel nyíltan zászlónk alá sorakozni s legfeljebb csendes rokonérzéséről (részvétéről'?) biztosit, ami azonban ügyünket hajszálnyival sem viszi előbbre. Kérjük Önöket, egyeseket és testületeket, fontolják meg jól az eszmét, tekintsenek azon kiváló egyéniségekre, Halottak napja volt, komor esős idő, azóta Teodorámat többé nem láttam. Tizenhét évig egyedül, résztvevő szív nélkül tengettem magányomban nyomorúlt életemet, míg nem a tizennyolcadikban oly megrázó esemény töitéut velem, mely rövidesen oda visz, hol szeretteim nyugosznak. Ugyanis a honvágy, talán a szülői szeretet is, fiamat tizenhét év múlva — tudtomon kivül — vissza hozta. Egy nagyobb városban hivatalt vállalt, félrevonulva a zajtól és a küzdelemtől. Majd egy zárdai leány bájos képe kizökkentette ez egyhangúságából, s ezután minden idejét arra ford:totta, hogy azt akis angyalt megismerhesse s magának megszerezze. A zárdának magas s erős bástyája a vasrácsos ablakok sem akadályozhatták meg, hogy ne levelezzenek egymással. Levélben határozták el, hogy megszöknek. Meg is tették! Szép tavaszi reggel volt, midőn fiam, karján egy leány gyermekkel, váratlanul betoppant hozzám. Szép volt a leány, elragadóan kedves, milyent csak elvétve lát az ember életében. Mindkettőt örömtől dobogó, atyai keblemre öleltem. De alig volt időm ez angyali lény űde vonásaiban gyönyörködnöm, midőn kopogtattak, s' ajtóm küszöbét egy fejedelmi tartású, őszbeborult matróna lépte át. Lábaim gyökeret vertek, lélegzetem elállt, mert Teodóra állott előttem büszkén, dacosan. Majd leányának kezét megragadva, fagyosan szólt: Uram, Ön engem eltaszított magától, s vele e gyermeket is, ki — tudja meg — az öné! Isten önökkel! megfordult, magával vonva gyermekünket is. Fiam összeesett e szavak hallatára, s mire én is kik hazánkban és a külföldön, már évek óta s a legnagvobb odaadással szolgálják a Béke szent ügyét, ajándékozzanak meg bizalmukkal s lépjenek minél számosabban sorainkba, a Magyar Sz. K. 0. Béke-egyesületébe és igyekezzenek eszméinknek minél szélesebb körben híveket szerezni, mert ezzel tehetik lehetővé azt, hogy az emberiség e hatalmas munkájában Magyarország is méltó helyet foglaljon el a kulturnépek között, amelyekhez minket egy fenköltlelkü szomszédos uralkodó csak a minap is besorozott. Az eszményi czél elérése anyagi áldozatokat is kíván. Rendes tagok évi 1 frtot, alapító tagok egvszersmindenkorra legalább 50 frtot ajánlanak fel. Az egylet titkári hivatalának czime: Budapest V. kerület Dorottyautca 6. szám. Budapest, 1897. november havában. A Magyar Szent Korona országainak Béke-egyesületé. Kemény Ferenez, Türr István, Josipovieh Géza, titkár. tiszt. tag. ügyvivő alelnök. • Védekezés a pockok és egerek ellen*) A védekezés abban áll, hogy ne irtsuk és ne üldözzük azokat az állatokat, a melyek az egerek és pockok ellenségei. Feltétlenül kímélendők a vércse, egerész ölyü, valamennyi kisebb bagoly, a sün, cickány, s a menyétke; hol a vadászat jelentéktelen, vagy hol nagy az egértömeg, ott kímélendők az őrgébics (bábaszarka), a vetési és fekete varjú, a nádi és mezei ölyü, továbbá a nyest, nyüst és görény, valamint a róka. A kímélésen kivül, gondoskodni kell fészkelő tanyákról, (sűrű bokros helyekről) valamint a nyilt rrjezőn pihenő helyekről (földbe vert karók és póznák) is. Az itt futólag megemlített különböző állatok az egér rohamos szaporodását minden esetre késleltetik, sőt meg is akadályozzák, de mindazonáltal gyakori eset az, hogy nagy egérjárás esetén az embernek magának is kell beavatkoznia, hogv e csapásnak minél elébb véget vessen. Lássuk már most, hogy e tekintetben mit lehet tenni ? a) Az egerek at/yonveretése szántáskor. Tudjuk, hogy az egér rendesen nem fészkel és nem tanyázik mélyen, úgy, hogy 4V2 és 5 hüvelyknyi mélységben járó eke majdnem valamennyi egeret kifordít; ilyenkor nincs egyéb hátra, mint hogy egy munkás a kifordított egeret azonnal agyonüsse, a fészkekben levő fiakat agyontiporj a. Gazdáink érthetetlen módon idegenkednek ettől az eljárástól, pedig az semmivel sem drágáb, de annál biztosabb a többi eljárásnál. Hol kevés az egér, ott a szántó ember is végezhet velők ; egérjárás esetén azonban tanácsos, hogy az eke után a szántón kivül más munkás is járjon. Ez utóbbi esetben a szántás drágul, de ne feledjük, hogy a mérgek alkalmazásához szintén munkaerő szükséges, a mely sokkal többe kerül és a mely soha sem adhat olyan jó eredményt, mint a most szóban lévő. b) Egérirtás hengerezéssel és tüskésboronával. Az egerek a föld alatt, közel annak a felszínéhez, tartózkodnak s azért tehát sokan nagy sikert remélnek attól is, ha az egerektől meglepett területet igen nehéz kő- vagy vashengerrel megjáratják, hogy igy a henger alá kerülő pockok a földben elpusztíttassanak. Ámde a pockok, egér teste igen hajlékony, és így a felette elhaladó henger rövid ideig tartó nehezedése nem igen tehet nagy kárt benne. Sok helyen a hengerezést azzal egészítik ki, hogy utánna vagy mélyrefogó vas, vagy tüskés boronával járatják meg a területet, hogy így a borona alá kerülő állat széttépessék. Az igaz, hogy egy-két egér elpusztulhat így is, de nagy kár nem esik bennök. c) Kiöntés és elárasztás. Az előbbi csak kis helyen, pl. kertben sikeres vagy a hol csak kevés egér van ; nagy gyakorlatban csak mint elárasztás jöhet figyelembe olyan helyen, a hol a viz bevezetése könnyű s a hol azt a gazdálkodási ág megengedi. A pockok egy része elpusztul, de legnagyobb része száraz, dombos helyre húzódik, a hol * Most., amikor általános a panasz az óriási pusztítások miatt, miket az egerak és pockok a vetésekben okoznak, időszerűnek tartjuk a m. kir. állami rovartani állomás által „A mezei pockok és egerek, valamint az elleuök való védekezés" című, tanulságos füzet alapján ismertetni a pockok és egerek ellen való védekezés módjait. Szerk. öszeszedtem magamat s keresésükre indultam, teljesen nyomuk veszett. Visszatérve kastélyomba, a cselédséget sírva-riva jajgatva találtam fiam kihűlt teteme felett. E veszteségek súlya alatt teljesen leroskadtam. Nem maradt számomra más a keserű fájdalomnál ! Azóta csupa tengődés életem s óhajtva várom a halált, mely megszabadít kinjaimtól. Letörölte könyeit, le izzadt arcát, majd teljesen megtörve beszélt tovább : Fiamr.t eltemef tettem boldogúlt édes anyja mellé, s mikor már kiapadtak szemeim köny forrásai, vérző sz vvel arra szenteltem minden percemet, hogy feltaláljam Teodórát és leányomat: Virginiát. De a sors megtagadta tőlem, hogy mint élőkkel találkozhassam; csat sírjukra borulhattam rá; csak a felett könyöröghettem bocsánatukért. Ezzel bevégeztem élettörténetemet, kedves barátom Még csak annyi a mondani valóm, hogy ide hozatom pihenni fiamr.t, meg magamnak is tartatok fel egy helvet; hadd legye íek együtt azok, kiket a vak sors "egymástól az életben elválasztott . . . * * * Úgy is lett . . . A tavasz alig jelent meg első hirnökeivel, a fülemilének még alig tudták tolmácsolni örömüket a fesledező levélkék, a pacsirta a temető felett még zengte búbánatos, majd örömbe átcsapó danáját: midőn egjmás mellett állott a holtak birodalmában a két fehér és két fekete kereszt . . . iiposs íéza.' aztán könnyebben és gyorsabban irtható. Némely helyen a kiöntéshez trágyalevet használnak. d) Ki/üstölés. Német- és Franciaországban kön nyű vaskályhákat szerkesztenek, a melyekben kénből és posztó darabokból vagy kőszénből, fojtó kéngőzös füstö t gerjesztenek s azt fujtatok segélyével a pockok járatába szorítják. A füst, ha a járatok egymással összeköttetésben vannak, 15 lépésnyi távolba is elterjed. Természetes, hogy a közbeeső lyukakat be kell tömni, nehogy azokon át a füst kitóduljon. Ezen eljárás értéke csekély, nagy terület en nagyon is lassú a vele való munka, azután ha a befuvott füst árt is a pocoknak, az csak ritkán pusztul el tőle, inkább csak elkábul s ha a föld elnyelte a széngőzt, csakhamar magához tér. Ez utóbbi oknál fogva Németországban az egérfüs^ölést nem is veszik komoly módszernek. e) Egérfogó árkok. Ha az egér csak foltonként mutatkozik, vagy hol arról van szó, hogy az egércsapás tovaterjedését, vagy az egerek elszéledését (pl. kazlak vagy boglyák alól) megakadályozzuk, ott jó szolgálatot tehetnek az egérfogó átkok. Ezeknél kívánatos, hogy a megvédendő terület felé eső árokfal meredek, ha lehet függélyes és mindenek felett sima legyen, hogy az árokba hullott egér rajta arrafelé föl ne mászhassék. Az ilyen árkot tehát csak kötött talajban lehet alkalmazni és mélysége és szélessége 30—50 cent között váltakozhatik. Az ilyen egér fogó árkokat azzal is lehet tökéletesíteni, hogy azok fene kére meredek és sima falu bögréket vagy köcsögöket ásatunk le, hogy így az árok alján futkosó, menekülni akaró egér ezekben megfogódjék; természetes, hogy az ilyen bögre alkalmazás csak kis területen hajtható végre ; nagyobb hossúságú árkoknál bögrék helyett azzal kell segíteni, hogy az árak aljára egy deciméter vastag, de. hegyes karóval több helyen —- körülbelül 5—6 ölnyi távolságban — lyukakat furunk olyan formán, hogy az egymás mellett szorosan lévő lyukak az árkot egész szélességében zárják el és ez által az egérnek további menekülését lehetetlenné tegyék. Az így felszerelt árokból az oda hullott egerek azután reggelenként, ha lehet, még késő este, vagy már éjjel is összegyűjtenünk és megölendők ; végül gondoskodni kell, hogy az árok fala, kivált eső után, megigazíttassák és mindig meredek és sima legyen. f) Egérfogók. Ezek alkalmazásáról is csak kis helyen lehet szó, vagy ott, a hol a terület felszántásának némi akadálya van. Legjobban van elterjedve az ú. n. hohenheimi egérfogó, mely egy egyszerűen esztergályozott facső, melynek egyik nyílása annyira tág, hogy a pocok azon a fogóba behatolhasson, míg a másik olyan szűk, hogy azon át a fogóba került pocok ki ne szabadulhasson. Á fogókészülék itt a rugóba végződő drót végén lógó karikából áll, a mely ép oly nagy, mint a milyen a facső átmérője. A fogó felszerelés úgy töriénik, hogy a fogó karikát a cső felső részén levő bevágásba lenyomjuk ós azt az ezen bevágás mellett (de a cső oldalán lévő) másik bevágáson át úgy kötjük le, hogy a rugót szorító kötél a cső belsejét épen két részre ossza. Minthogy az úgy elhelyezett egérfogót sokszor eső éri, hogy a forgó karikája galvanizált felülete dacára meg ne rozsdásodjék, célszerű azt s a rugót elhelyezés előtt néha jól megolajozni. Az így fölszerelt egérfogót azután az egérlyukak bejáróiba kell illeszteni olyan formán, hogy a kötőszál elrágása után a rugót a föld föl ne tartóztassa. Ez oknál fogva, de inkább azért is, hogy a fogó a bejárót jól elzárhassa, szükséges, hogy egyik-másik, kivált tág egétlyukaknál annak egyik oldaláról a földet egy keveset eltávolítsuk ós egy fogót csak azután állítsunk be. Minden esetre szükséges, hogy az irtandó területen első izben valamenyi egérlyuk szereltessék föl egérfogóval, ha az nem történnék s az egerésző gyermek csak egynéhány lyukat látna el egérfogóval, akkor biztosra vehető, hogy az egér nem a fogóba fog menni, hanem kibontja a csak egyszerűen betömött kijárat s azon szabadul ki. Egy tiz-tizenkét éves fiú egyszerre 200 fogóval is dolgozhatik, de estefelé, mikor az egerek igen élénken mozognak, célszerű a számot 150—160-ra redukálni. Négy-hat gyermek után járjon egy öregebb fölvigyázó munkás, a ki ügyel, hogy a gyerekek a fogást egy helyen kezdjék, például az utmenti füves részen és egyetlen egy egérlyuk kihagyása nélkül, egyik egértanyáról lassan a másikra menjenek át. A mely egérlyukból az egeret kifogták, azt be kell tömni. Ha azt az egerésző munkások másnap nyitva nem találják, vagy ha a mellettelóvő lyukakban felállított fogókban másnap szintén semmi sem fogódnék meg, akkor föl lehet szedni a fogókat eiről az egértanyáról mind és föl lehet azokat állítani azon az egértanyán, a melyre a sor következik. Az egér ezekben a hohenheimi fogókban akként fogódik meg, hogy ki akarván jutni a lyukbál, behatol a csőbe annyira, hogy a fogó karika épen a nyakára vagy a nn llső lába tájára esik; hogy azután tovább mehessen, elrágja a rugót lekötő fonalat, erre azonban a felszabadult rugó a karikát felfelé rántja és elfogja az egeret. (Folytatása követk.) CSARNOK. „Magyar Könyvtár." Szerkeszti: Radó Antal. Kiadja: Lampel Hóbort (W o d i a 11 e r F. és Fiai). Örrömmel hivjuk fel olvasóink figyelmét a „Magyar Könyvtár" cimü új irodalmi vállalatba, mely a magyar olvasóközönség régi vágyát elégíti ki, s fordulópontot jelent irodalmi szükségleteink alakulásában. Irodalmi viszonyaink mizériái nagyon is ismeretesek. Erős irói tehetségekben, tekintélyes kiadó cégekben, s ma már — hála Istennek! — nagy számu olvasóközönségben nem volna hiányunk; s irodalmi viszonyainkban egészséges fejlődés helyett mégis tespedés mutatkozik, s az irót, a kiadót és a Közönséget, a fejlődés e főtényezőit, állandóan kölcsönös szemrehányás és panasz állítják szembe egymással. A kiadók panaszkodnak, hogy a könyvek forgalom nélkül hevernek raktáraikban ; az olvasóközönségnek