Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 27-52. szám)

1897-11-07 / 45. szám

Melléklet a „ZALAMEGYE" 1897. évi 45-ife számához. János, Babochay György, Peczek György, ReischlVencel, Neumann Miksa, Csertán László, Nagy Károly (Boldogfa), Csendes József, Lövinger Ignác, Inkey József, Talabéa Kálmán, Csutor János, Vágner Károly, dr. Tuboly Gyula, dr. Schwarcz Adolf, Königmayer János, Iletyey Károly, Neumann Mór, Rosenfeld Alajos, gróf Battyány Tál, dr. Kaiser Emil, Breuer Bernát, Thassy Imre, Bezerédy Lajos, Grész Lajos, Makray Sándor, Tánczos Lajos, Oszterhuber Lajos, Ziegler Ká lmán, Leszner Ferenc, Steiner Ferenc, dr. Ilauser János, Leszner Samu, Szabó Imre, Skublics Zsigmond, Erényi Ignác, Hajós Mihály, Lichtenstein Jenő, Botka János, Grauer Béla, Oroszváry Gyula, Vurglics Gusztáv, Gyömörey Gáspár, Isoó Ferenc, Fischl Pál, Szabó Lajos, Kiilley József, Schlezinger Sándor, Unger Ulmann Elek, Bogyay Jenő, Szakmáry József, Rosenfeld Adolf, Skublics István, Ámon Jakab, Skublics Gyula, Pollák József, Sebestyén Lajos, Lichtenstein Sándor, Hirsch Lipót, Berger Jakab, Kaufer József, Sebestény József, ifj. Háczky Kálmán, Zerkovitz Albert, Zerkovitz Lajos, Ivánics György, Belus Lajos, Stein I. Mór, Stern Sándor, Wollák Rezső, Baka Boldizsár, dr. Szekeres József, Thassy Kristóf, Vidor Samu, Pollák Lázár, Haha József, Schmidt Emil, Bachrach Gyula, Berényi Jenő, Schercz Richárd, Mataszovich Iván, Sziits Zsigmond, dr. Kele Antal, Mild Mihály, I'ráger Béla, Strém Vilmos, Strém Tódor, dr. Dunszt Ferenc, Veltner Jakab, Neumark Ignác, Hertelendy Béla, dr. Berger Ignác, Nunkovich Vilmos, Bossányi Ferenc, Riedl Ferenc, Schercí Albert, Bezerédy Sándor, dr. Hoffmann László, Kis Pál, Kaszter Sándor, Deák Mihály, Schütz Sándor, Blau Lajos, Veiszbäcker János, Neubauer András, Skublics Jenő, dr. Obersohn Mór, Krosetz János, Veltner Adolf, Bezerédy Lászó, Eitner Zsigmond, Ley József, Zathureczky Márton, Juk József, Botka László, Hencz Antal, Leszner József, Fridrich Márkus, Eitner Sándor, Varga János, Ebenspanger Leo, Banelly Sándor, Varga Lajos, Imreh Antal, Grünbaum Ferenc, Frisch Lipót. Benedikt Ede, Mayer Salamon, Ruzsich Károly, Farkas Gábor, Kiss Sáncor, Hajit Isván, Hajba Mihály, dr. Hanny Ödön, Horváth Károly, Händler István, Thomka Endre, Számek Adolf, dr. Bárdió György, Somogyi Elek, dr. Huray István, Bogyay János, Preszburger Aladár, Szommer Sándor, Tavasz István, Miltényi József, Stefanecz József, Deutsch Ferenc, Baranyay Ödön, Eisinger Henrich, Molnár Elek, Lővy Adolf, Bubb Károly, Hegedűs Béla, dr. Isoó János, herceg Szulkovszky Viktor, Rosenberg Mór, Büchler Jakab, Hirschfeld Sámuel, Gaál Ödön, BoscháiVGyula, Beck Gyula, Morandini Román, Rosenberg Zsigmond, Plosszer Ignác, Hoffmann Béla, Eőry Miklós, Mojzer Ferenc, Laubhaumer Oszkár, Grünhut Fülöp, Grünhut Alfréd, Grünhut Henrich, Hajmássy Ferenc, dr. Bentzik Ferenc, Ivrausz Lajos, Imrey V., Osvald József, Steiner Simon, Farkas József, Berger Adolf, Mellner Manó, Nusál János, dr. Dich József, Győiffy János, Gayer Lajos, Bakó Gyula, Blau Lázár, Blau Mór, Sólyomy Lipót, Tolnay Tivadar, Buchwald Lipót, Vogler József, Nuzsi Mátyás, Kondor Ferenc, Forintos Kálmán, Nagy József, Fuss Nándor, Lázár Ignác Sándor, Simon Gábor, Méhes Kálmán, Nagy Sándor, Keller Ignác, Fischer Pál, Marton József, Paschkecz Miksa, Vértessy Iván, Sélley Pál, Dannenberg Jakab, Weisz Adolf, Reichenfeld Gyula, Tóth Sándor, Abelesz Ignác, Geisehlager József, Nagy László, Nagy Aladár. házaló ügynökök megrendszabá­lyozása. A vidéket vándorsáska módjára ellepő házaló ügy­nökök ellen nagyon sok a panasz. Nemcsak a vidéki iparosnak és kereskedőnek okoz­nak kárt azzal, hogy vevőiket különféle áiukkal túláraszt­ják, hanem a vásárló közönséget is rászedik, araikor az előmutatott mintával nem egyező, selejtes árukat küldenek a megrendelőknek. A sok visszaélés korlátozása céljából a kereskedelem­ügyi miniszter törvényjavaslatot szándékozik a törvényhozás elé terjeszteni az ipartörvény 50-ik szakaszának megfelelő módosítása tárgyában. Megelőzőleg a kerületi kereskedelmi- és iparkamarák­hoz a következő leiratot intézte: „A kereskedőknek és iparosoknak az ipartörvény 50. §-ában biztosított azon jog, hogy maguk vagy meg­bízottaik minták előmutatása mellett is bárhol, bárkinél megrendeléseket gyiijhetnek, régóta panasz és felszólalás tárgyát képezi már ugy a törvényhatóságok, mint a keres­kedelmi- és iparkamarák és más érdekelt tényezők részé­ről. Kétségtelen tény, hogy ezen jog ily korlátozatlan gyakorlása sok visszaélések kutforrásává s emellett főleg a vidéki iparosság és kereskedelem kárárafis vált. Tekin­tettel tehát arra, hogy a kereskedelmi utazók jogköre legutóbbi időben külföldön is több irányban szabályozta­tok s tekintettel arra is, hogy hazai viszonyaink szintén iudokolttá teszik, hogy a kereskedelmi utazók működési köre a fennforgó szükségleteknek megfelelőleg szabályoz­tassék, illetve korlátoztassék: ennélfogva az ipartörvény emiitett rendelkezését a mellékelt töi vényjavaslati tervezet szerint törvényhozási uton módosítani szándékozom. Fel­hívom a cimet, hogy a törvényjavaslat-tervezetben foglal­takra tegyen hozzám kimerítően indokolt véleményes je­lentést." Az ipartörvény 50. §-ának a miniszter által tervbe vett módosítása így hangzik : 1. §. Az 1884. XVII. t.-c. 50. §-ának azon rendel­kezése, melynél fogva minden iparosnak joga van úgy saját, mint mások készitményeire nemcsak lakhelyén, hanem azon kivül bárhol és bármikor megrendeléseket gyűjteni vagy gyűjtetni, oda módosittatiK, hogy iparosok, kereske­dők, vagy ezek megbízottai a,z iparos vagy kereskedő lakóhelyén vagy azonkívül, mintával vagy mintanélküli megrendelések gyűjtése céljából csak oly személyeket ke­reshetnek fel ezek lakásán vagv üzleti helyiségében, kiknek üzletkörében a megrendelésre kínált áru üzleti rendelte­téssel bir. 2. §. Addig is, mig a vándor módon űzhető iparok és a házalásügy törvény utján szabályoztatni fognak, a kereskedelemügyi miniszter a felmerült szükséghez képest bizonyos árucikkek tekintetében rendeleti uton kivétel gyanánt megengedheti, hogy azok házalási engedély alap­ján közvetlenül maguknál a fogyasztóknál is megrendelésre ajánlhatók legyenek. 3. §. E törvény 1. §-ában foglalt korlátozó rendel­kezés áthágása kihágásnak minősíttetik, mely az ipartör­vóny 158. §-ában megállapított büntetéssel sújtandó. E kihágások elbírálására az ipartörvényben előirt eljárás alkalmazásával az iparhatóságok illetékesek. 4. §. Jelen törvény végrehajtásával a kereskedelem­ügyi magyar királyi miniszter bizatik meg. Miniszteri rendelet. A nyomásos gazdálkodásban és osztatlan közös legelőben érdekelt birtokosságok ügyvitele és költségvetése tárgyában a földmivelésügyi m. kir. miniszter f. évi 37.900/ VI1/1 szám alatt valamennyi vármegye törvényhatóságához a követ­kező rendeletet intézte: „A mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894. XII. t.-cz. végrehajtása tárgyában 1894. évi 48.000 sz. a kiadott rendelet 2. §-a 5. pontja értelmében azon kér­désekben, hogy: a) miként osztassanak be a nyomásokba a határ egyes részei; b) mely időponttól kezdve lehet a közös dűlőben levő rétre, tarlóra, ugarra marhát és mennyit kihajtani; c) hány pásztor fogadtassék föl; d) az apaállatokat a birtokosság szerezze-e be, vagy azoknak megszerzését a községre bízza; e) mi legyen az ügyvitellel megbízottak javadal­mazása s végül f) a nyomásos gazdálkodás folytán az érdekeltek által fedezendő költségek előirányzata tekintetében, a községi elöljáróság, illetve a birtokossági tanács javaslatára az érdekelt birtokosok közgyűlése határoz. Tekintettel arra, hogy azon községekben, a hol a nyomásos gazdálkodásban érdekelt birtokosságoknak az idézett törvény 11. §-ában említett szervezete nincs meg, a birtokossági közgyűlések tartása sok esetben sikerrel nem eszközölhető s hogy az idézett törvény 10. §-a értel­mében az ily községekben a nyomásos gazdálkodás, közös legeltetés és apaállattartás ügyeit a községi elöljáróság, a községi képviselő testület ellenőrzése mellett intézi s hogy ezen teendők költségei a községi költségvetéssel egyiit állapitandók meg, az 1894. évi 48000 sz. a. kiadott rendelet 2. §-a 5 pontjának részben való módosításával a belügyi és igazságügyi miniszter urakkal egyetértőleg a következőket rendelem: I. A fönt idézett rendelet 2. §-a 5 pontjában a), b), c), d), e) és f) alatt emiitettek fölött minden esetben csak ott határoz a birtokosok közgyűlése, a hol az érde­kelteknek a szóban levő törvény és rendelet 11. §-ában előirt szervezete van. Az idézett rendelet 2. §-a 5 pontjában a) alatt emiitett kérdésben a birtokosok közgyűlése határoz, akár van a birtokosoknak szervezete, akár nincs. Az idézett rendelet 2. §-a 5. pontjában b) alatt emiitett kérdésben az 1894. XII. t.-cz. 10. §-a értelmében a községi elöljáróság intézkedik. Azon községekben, a melyekben a birtokosság szer­vezkedve nincs, az idézett rendelet 2. §-a 5. pontjában c), e), f) alatt említettek, — vagyis a nyomásos gazdál­kodás folytán az érdekeltek által fedezendő költségek előirányzata fölött, az 1894. XII. t.-cz. 10. §-a értelmében nem a birtokosok közgyűlése, hanem a községi elöljáróság javaslatára a községi képviselő test ilet határoz. Minthogy ott, ahol a birtokosság szervezkedve nincs, az apaállatokat feltétlenül a község szerzi be, az 1894. évi 48.000 sz. a. kelt rendelet 2. §-a 5. pontjában d) alatt foglalt kérdés tekintetében, a nem szervezett bir tokossági gyűléseken határozathozatalnak helye nincs. II. Az 1894. évi 48000 szám alatt kiadott rendelet 2. §-a 5. pontja negyedik kikezdése értelmében az apaál­latok beszerzése és tartása folytán fölmerült költségek az anyaállatok létszáma, a többi költségek birtok arány szerint osztandók föl. Ezen rendelkezést akként, módosítom, hogy azon községekben, a hol ez szokásban volt, vagy bármi okból célszerűbbnek látszik, az apaállatok beszerzése és tartása folytán felmerült költségek az összes többi közös gazdál­kodási költségekkel együttesen, ugyanazon költségvetés kiadási rovatába állíthatók, egy kulcs szerint is kivethetők s a kivetés alapjául a födadó is vehető. A mennyiben a községi képviselőtestület az 1894. XII. t.-cz. 10. §-a alapján az apaállatok után dijakat állapittana meg, az ezen dijakból származó bevétel a költségvetés bevételi rovatába állítandó s kivetés tárgyát csak a fedezetlenül maradt költségek képezik. III. Az 1894. XII. t.-cz. 6. §-a értelmében osztatlan közös tulajdont képező legelőknél az érdekelt birtokosok közgyűlése állapítja meg a legelő rendtartását, a legelte­tés, az állattenyésztés s az apaállattartás módozatait. A 7. §. szerint pedig, ugyancsak az érdekelt birto­kosok közgyűlése állapítja meg, hogy: a) mennyi és minő állatot van jogosítva minden egyes birtokos, vagy községbeü lakós a legelőre bocsátani, b) mily kötelezettség terheli azt, aki nem saját állatait bocsátja a közös legelőre, hanem jogának gyakor­lását másnak engedi át? Az 1894. évi 48000 sz. a. kiadott rendeletnek ide vonatkozó 6. §-át a következőleg egészítem ki : Az idézett rendelet 6. §-a 6. kikezdése értelmében szervezett legelő birtokosságok közgyűlési határozataikat saját közegeik által hajtatják végre s költségelőirányza­tukat közgyiilésileg maguk állapítják meg a törvény 10. §-ában említett módon. A mely községekben a közös legelőben érdekelt hí ­tokosoknak szabályszerű szevezetük nincs, ott az 1894. yi, megyei cs vegyes Kegyelet A sümegi reáliskola évenkint lerója ke­gyeletét a város temetőjében nyugvó Kisfaludy Sándor jeles költőnk és Ramassetter Vince, a reáliskola alapítója, iránt a halottak napja alkalmából. Az idén Kisfaludy Sándor szobránál Wiesinger Károly tanár, a Ramassetter­sirnál pedig Kellemen Károly dr. igazgató mondottak szép beszédet. Halottak napja Csáktornyán. A megholtak iránti kegyelet nyilvánításának napját a csáktornyai temetőién kegyeletes gyász pompával ünnepelté v. Este felé fényárban ragyogott a temető és kigyuladt ezernyi gyertya fényétől A bánatos családtagok által körülvett sírokat virág és koszorú borította. A képezdei ifjúság pedig tanáraik kí­séretében testületileg vonult ki, hogy a kegyelet adóját halottjai iránt lerója Először Bárány Ignác volt tanító­képző intézeti igazgató-, majd Bányay Árpád volt kép­zőtanár és Lábas Imre korán elhunyt társuk sírjához vo­nultak. mindenütt néhány gyász dalt énekelve. Honvédeink esküje. A városunkban székelő hon védhuszárezred századainak újoncai november hó 1-én tet­ték le az esküt. Az összes legénységet Soós főhadnagy vezényelte; 9 órakor volt az isteni tisztelet, amelyre meg­jelent a tisztikar is. Mise végeztével Házy János segéd­lelkész hazafias szellemű egyházi beszédet intézett az újon­cokhoz, amelyben figyelmeztette őket az eskü fontoságára, alkotmányos királyunk iránt való rendületlen hűségre és törhetlen hazaszeretetre. Az egyházi beszéd befejeztével következett az eskü. EskÜVÖ. Nemes podhrágyi Szamecz Károly vár­megyei árvaszéki jegyző f. hó 4-én esküdött örök hűséget Budapesten a lipótvárosi bazilikában miskemonostori Thassy Mac/da kisaszonynak, miskemonostori Thassy Imre zala­lövői földbirtokos kedves leányának. Szölö- és borgazdasági tanfolyam. A foldmivelés­űpyi minister által a tapolczai vincellériskolában, néptanítók számára rendezett tanfolyam zárvizsgája október hó 31-én tartatott meg Engelbrecht Károly országos felügyelő és dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, mint a két ministerium kiküldötteinek jelenlétében. Á tanfolyam hallgatói úgy az elméleti, valamint gyakorlati tananyagból mindenkit teljesen kielégítő feleleteket adtak. A vizsga befejeztével dr. Ruzsicska tanfelügyelő és Engelbrecht országos felügyelő intézett beszédeket a hallgatókhoz ezek egyike pedig köszönetet mondott társai nevében, a tanfolyam rendezéséért s a megjelentek érdeklődéseért; dr. Ruzsicska tanfelügyelő még a vizsga előtt, reggel 7—9-ig értekezletet tartott a tan­folyamon részt vettjzalavármegyeí tanítókkal, a tanfolyamon szer­zettismereteiknek községük viszonyai közti érvényesülését öl. Könyöradománygyűjtés. -Megemlékeztünk lapunk­ban, hogy Muracsányban f. évi szeptember hó 3-án kiütött tűz 52 család összes gazdasági épületét tönkre tette, sőt ember élet is esett áldozatul. — A kár a 28.000 frtot meg haladta. — A mint levelezőnk írja, a tüzkárosultak felsegélyezése érdekében a járás főszolgabírója utján azon­nal gyűjtés elközöltetett, s a meglepő szép eredmény a napokban osztatott ki. Dr. gróf Jankovich László, vármegyénk szeretett főispánja, ki a tűzvészről szintén értesült, a nagyméltóságú belügyminisztériumtól 250 frt. segélyt eszközölt ki. — A tisztán horvát ajkú lakosság a leg­nagyobb köszönettel s mély hálával fogadta a könyör­adományokat, szeretettel fordul hazája, Magyarország felé (mert megjegyezzük, hogy Muracsány előbb Goricsány, Muraközzel együtt 1849-1862 ig Horvátországhoz tartozott) s bizalommal "a hatóság felé, annál is inkább, mert elő­zőleg hasonló segélyezések nem fordultak elő. — A járási főszolgabíró hazafias beszédben buzdította őket a magyar li9.z£i iránt Az újoncok fölesketéze Csáktornyán. A csáktor­nyai kaszárnyába bevonúltd zsidás újoncokat Mindenszen­tek napján "eskették föl az ilyenkor szokásos katonai pompával. Az e célra földíszített őrségi pavillon lépcső­csarnokában fölállított oltárnál tartott ünnepélyes szent misével, melyet Mintsek Melchiades helyettes plébános mondott, pont 8 órakar kezdődött az ünnepség, melyen a díszben kivonult tisztikar, összes legénység és a ven­dégül meghívott főszolgabiróság ós községi elöljáróság fejei vettek részt. Mise után Makár segédlelkész intézett a legénységhez az ünnepség céljának megfelelő szent be­szédet. Ez után következett a főaktus az eskütétel. Az eskü mintát Lemmaics százados fölolvasása után mondták el az újoncok. Ennek megtörténte után véget ért az újon­cokra nézve oly fontos szertartás, melynek emlékére dél­után kimenőt kaptak az ujonan fölavatott katonák. évi XII. t.-c. 10. §-a értelmében a birtokossági gyülés e határoz azok végrehajtása, a közös legeltetés, apaállattar­tás ügyeinek a határozatok értelmében való intézése s a legeltetés idejének megállapítása a községi elöljáróság, az érdekeltségi költség előirányzat megállapítása pedig a községi képviselő testület hatáskörébe tarozik. IV. A mely községekben a nyomásos gazdálkodásban vagy a közös legelőben érdekelt birtokosoknak szabály­szervezetük nincs és á törvény 6. és 7. §-ában előírtak tekintetében való határozat hozatala végett birtok arány szerinti, legalább egy tized részük a szabilyszefflen meg­hirdetett gyűlésre össze nem jönn, vagy ha a határoza­tokat ismételt felhi/ásra meghozni vonakodnak, a törvény és rendelet 2. 6. és 7. § ában említett kérdések rendezé­séről, a mig a birtokosság vagy nem szervezkedik, vagy nem határoz, a községi képviselő-testület gondoskodik. A képviselő-testület határozatai az 1391. XII. t.-c. 9. §-a szerint fellebezhetők. V. Minthogy a nyomásos gazdálkodási és közös leg ­előbeli érdekeltségek közgyűléseinek határozatképessége tekintetében az 1894. XII. t.-c. kifejezetten nem intéz­kedik, az ily, szabályszerűen nem szervezett érdekeltségi közgyűlések határozatképességéhez, az 1894. XII. t.-c, 4. §-a értelmét véve irányadóul, az érdekeltek birtosarány szerinti legalább egy részének jelenléte szükséges."

Next

/
Oldalképek
Tartalom