Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 27-52. szám)

1897-10-31 / 44. szám

Melléklet a „ZALAMEGYE" 1897. évi 44-ife számához. 22/88. A kecskeméti állami „Miklós telepen" az 1898-ik év tavaszán eladó európai fajtájú szőlővesszőkről kiadott és alább közölt hirdetést oly meghagyással küldi meg a nmltsgu földmivelésügyi m. kir. miniszrerium, hogy az közzé tétessék azon figyelmeztetéssel; hogy az érdekeltek megrendeléseiket közvetlenül a „Miklós-telep" igazgatóságánál saját érdekükben mielőbb tegyék meg. „Értesítő"-ben közzéteendő. 23. Szily Dezső tagtárs ur a következő indítványt terjeszti a közgyűlés elé: Kéressék fel a nmltsgu földmivelésügyi m. kir. miniszter ur, hogy a ma forgalomba hozott marhasót vaggon számra, de csakis saját tenyésztési célokra directe kaphassák meg a gazdák kedvezményes vasúti szállítás mellett; mert nem tartja helyesnek, hogy az állami monopolimot képező cikk oly nevezetes árkülömbözetekkel hozassék forgalomba, mint az jelenleg történik; mig p. o. Nagy-Kanizsán a marhasó 100 kgja 7 frt 60 kr., a szomszédos Körmenden 7 frt 40 kr., addig ugyan az a só Zala-Egerszegen 8 írttal hozatik forgalomba a ministeri rendelet alapján. Bízassanak meg az egyesületek és gazdakörök, hogy a megrendeléseket megtehessék, illetve hogy bizonyítványt adhassanak a megrendelőnek arra nézve, hogy az igy megrendelt sót csakis saját gazdaságukban használják fel. A közgyűlés az indítványt helyesléssel fogadja és ez iránt felterjesztést intéz a magas minisztériumhoz. Egyéb tárgya az ülésnek nem lévén, miután az ügyvezető elnök a tagok ügybuzgalmát megköszöni, az ülést bezárja. Kmf. Jegyezte Orosz Pál Háczky Kálmán e. titkár. ügyv. elnök. Iskolai ünnepély. A zala-egerszegi polgári fiú-, polgári leány- és felső kereskedelmi iskola növendékei részére abból az alkalomból, hogy ö felsége a nemzeti élet különböző terein kitűnt tiz kiváló hazafi emlékezetének szobrokban megörökítését az udvartartás költségeinek terhére elrendelte, iskolai ünnepély tartatott f. hó 28-án. A tanuló ifjúság a tantestület vezetése mellett reggel 8 órakor hálaadó isteni tiszteletre ment, mely után a polgári iskola rajztermében gyűlt egybe, ahol vendégként megjelent dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, vármegyei tanfelügyelő. Az ünnepség a Szózat eléneklésével vette kezdetét, mely után Udvardy Ignác polgári és felső kereskedelmi iskolai igazgató az ünnepséget megnyitotta, jelezvén annak célját; a hatást, amit a király adománya szült országszerte ; az adomány nagy jelentőségét; végül rámutatott arra, hogy a nemzeti örömben részt kell vennie a haza reményének és büszkeségének: az ifjúságnak is, melycélból gyűltek egybe ünnepségre. Erdős írnák, a felső kereskedelmi iskola felső osztályának növendéke, érzéssel szavalta el a Királyhimnusz Komócsytól cimű költeményt. Majd Bödy József, a tanintézet történelmi tanára, méltatta az ünnepséget a tanuló ifjúsághoz intézett következő, gonddal egybeállított hazafias beszédben : Kedves növendékek! Ismét ünnep van! Szinte hihetetlen, az ezeréves Magyarország újra ünnepel. Vége a válságos időknek, elérkezett az idők telje; a megkínzott, sokat szenvedett lelkünk már vigadni is tud, és vigalmunk többé nem a szolgaságnál nem sokkal kedvezőbb jobbágyi állapotban? Mert a magyar nemzet történetét sokan megírták már, de történetíróink csak mellékesen érintették a nép, az Isten adta nép állapotát, a nemességgel való viszonyait, felszabadulásért való viszonyait, a felszabadulásért való véres és békés küzdelmeit. Erre a feladatra vállalkozott Benedek Elek, ki csak most fejezte be öt vastag kötetes munkáját, megirván a nemzet ezer éves ünnepéle a magyar nép meséit, mondáit, vagyis ezer év meseköltését, most ivedig megírta ugyanennek a népnek a történetét egy nagy kötetben, egy másik nagy kötetben pedig a nép ez idő szerint való életét. E héten röpül szét a nagy érdekű könyv első füzete, — mert füzetekben jelen meg, hogy minden ember megszerezhesse — s jövő tavaszra, a nagy ünnepre a magyar közönség kezében lesz a könyv első kötete: a nép története. Olvasván a könyv gyönyörű előszavát, ellenállhatatlan vágy ragad meg olvasni e könyvet elejétől végig. Megragad az iró melegsége, midőn ezt mondja: „Történetet írok, szivemben mély szeretettel a föld népe iránt, melynek véréből való vér vagyok én is, de nem gyűlölettel az iránt az osztály iránt, mely nemcsak ura s elnyomója tudott lenni a népnek, de szerető édes atyja is, s mely végül önként, kényszerítés nélkül, példátlan lelkesedéssel, maga küzdi ki a nép szabadságát, osztja meg vele jogait, osztozik vele a közterhekben." Benedek a honfoglaló magyar nép életmódjának rövid rajzával kezdi könyvét, s úgy megy át annak a megraj zolására, miként alakulnak a különböző rendek, osztályok, s mint sűlyed a tiszta magyar fajnak is egy része jobbágygyá. „A föld népének a nemességgel való viszonya írja Benedek - a népnek állapota és küzdelme a szabadulásért: ez húzódik végig könyvemen. A parasztlázadások egész sorával találkozik az olvasó, kezdve az erdélyi parasztság 1437-iki lázadásán, jön a Dózsa-lázadás, ez a nagy paraszt dráma; a Péró-féle lázadás; a Hora- és Kloskalázadás, nem is említve itt a kisebb lázadásokat. A könyvnek aránylag legnagyobb részét teszi ki a jelen század első felének története, mikor a nemességnek színe-java hatalmas akcióba kezd a nép felszabadításáért. Nagy szerep jutott a költőknek is, különösen Petőfinek. olyan siralmas, nem olyan búsongó, mint volt régen, midőn azt mondották: »hogy sirva vigad a magyar« ; kihallszik belőle az örömmámor lelkesült szava; mert megértett bennünket a 16-ik Habsburg király ; — hajnalodik. Azt szokták mondani, hogy a népeknek leikök van; hogy egy nemzetet nem kormány formája, nem határainak nagysága, nem szépsége és erőssége tesz nemzetté, hanem lelke. E lélek alatt értjük kölcsönös munkánkat a haza boldogsága felé, szivünknek együttes és önkéntes össze dobbanását a válságnak, a vésznek idején. E lélek élteti, táplálja, teszi erőssé, hatalmassá a nemzetet; olyan ez, mint a olymyusi tűz. melyet — a görög hitrege szerint — Prometheus hozott le a földre, hogy a tehetetlen anyagot vele életre keltse. Szikrázó tűz az a népek életében, ápolni kell azt; mert a hol kialvóban van, ott •beköszönt a sorvadás. Hála azért, ezer dicsőség a nagy királynak, 1. Eerencz József felséges uralkodónknak, hogy ön szive sugallatát követve, magához emelte a sokat hányatott szegény népünket. Mert mig elődei — ritka kivétellel — gyanakvó szemekkel néztek félénk; nem tetszett nekik, hogy ragaszkodunk alkotmányunkhoz, tiszteljük hagyományaikat; hogy oly szent kegyelettel csüngünk a múlton, valahánnyszor bizalommal akarunk tekinteni a jövőbe: addig ö felséges királyunk — dicsőséges uralkodásának 30-ik évében véget vet negyedfél százados vitának, a nemzet útját egygyé teszi a dinastia útjával, példájával elől megy, bevezet bennünket a legszebb múltba, ott meggyújtja számunkra a szövétneket, hogy annak világánál tanuljuk meg tovább szeretni a régi hármas ideált: Istent, hazát királyt. Avagy mit is jelentsen tulajdonképen a f. é. szept. 25. királyi parancs, melyet felséges urunk, apostoli királyunk az ország miniszter elnökéhez, Bánffy Dezső báróhoz intézett ? Azt mondja a parancs, hogy az udvartartás költségeinek terhére a magyar székes főváros erre alkalmas terei oly szoborművekkel láttassanak el, melyek ne csak a várost díszítsék, hanem a mult idők kiválóbb alakjainak emlékét is megörökítsék. Majd elsorolja egyenként a 10 alakot: »a keresztény vallásért vértanúságot szenvedett sz. Gellért Csanádi püspököt, a hitbuzgó Pázmány Péter esztergomi érseket, Bocskai István és Bethlen Gábor erdélyi fejedelmeket, Hunyady János és Zrínyi Miklós, a haza és kereszténység hős bajnokait, Pálffy János grófot, Magyarországnak a trón védelmében nagy érdemeket szerzett főhadparancsnokát, a honfoglalás történetét iró Béla király névtelen jegyzőjét, Verbőczy István Magyarország jogtudosát és annak népszerű lantosát, Tinódi Sebestyént.« Szóval, elvonul, mintegy megelevenedik szemeink előtt az egész magyar történelem; mert a 10 alkotandó szobor mind megannyi hatalmas monumentum lesz, melyek mindegyike beszél örömünk- vagy gyászunkról, reményeinkavagy fájdalmainkról; és valamennyi kizárólag a nemzet alakja lévén, magából a népből merítvék, oly közvetlenül szólnak, hogy megértheti őket mindenki: a katholikus, a protestáns, a jogász, a főpap, a hős, a vértanú. De hát lássuk most egyenkint a nemzet e hőseit. Szent-Gellért püspök pl. a keresztény magyar haza bölcsőjére fog mutatni. Tolmácsa leszen ő ama nehéz időknek, mikor oly ropant küzdelmébe, önmegtagadásába került a diadalokhoz szokott, győzelemröl-győzelemre vezényelt hős nemzetünknek az elödök vallását az ellen hitével felcserélni. De figyelmeztetni fog egyszersmind arra is, hogy az a hit, melyre első szent királyunk bennünket megoktatott, drága kincs ; azért féltékenyen őrizzük, érte, ha kell. életünket is áldozzuk, miként ő nem általlotta a legnagyobb kinok között föláldozni életét. Mert nem lángész, nem is az ékesszólás, nem a tevékenység Ime, nagy vonásokban az első kötet tartalma. Nem kevésbbé érdekes a második kötet, mely a ma élő nép életének a tükre. Az iró, ki mint a nép fia, jó ismerős a néppel, végig kíséri a népet születésétől a haláláig, mindenféle foglalkozásában, lelki tehetségeinek minden megnyilatkozásában. A fészekrakáson: a házépítésen kezdi. Elmondja : hogyan épiti házát a magyar ember. Mik a nevezetesebb különbségek e részben az ország különböző vidékein. Mint fejlődött az építkezés az idők során. Azután jön a családi élet megalapítása. Az ezzel kapcsolatos szokások. A gyermek ápolása, nevelése. A falusi iskola. Milyen volt régen, milyen most? És beszél a nép nyelvéről, hitéről, erkölcséről, költészetéről, ruházkodásáról. Hát még a katonaélet! Milyen volt régen ? Milyen most? S mikor a legény hazakerül a katonaságtól, gazdaemberré lesz. Milyen az a magyar gazdaság? Hát a községi élet? Az alkotmányos jogok gyakorlása? A restauráció. Közben a mindenféle szokások, foglalkozások eleven rajza, mignem elérkezünk a temetőbe, a hol még láthatók a sírkövek közt a régi, harcias világra emlékeztető kópjás fejfák . . . Ennek a ritka érdekes könyvnek a megírására vállalkozott Benedek Elek s vállalkozott akiadásra az Athenaeum, mely az alkalomhoz s a tárgyhoz méltóan állítja elénk e könyvet, nagy kvárt alakban, számos rajzzal, képpel, műmelléklettel, köztük több szines képpel emelvén a könyv értékét s érdekességét Azt hisszük, hogy ujabb időben aligha volt könyv, mely jobban érdemelte volna meg a közérdeklést, mint e könyv, s különösen az intelligens osztálynak az a része, mely a nép soraiból emelkedett a közélet mezejére, bizonyára a rendesnél is nagyobb érdeklődéssel és kegyeletes szívvel forgatja majd e könyv lapíjait. A „Magyar nép múltja és jelene" két hetenként füzetekben jelen meg. Minden füzetben szöveg-illusztráció s képmelléklet. Egy füzet ára 30 kr., s előfizethető a kiadó Athenaeumnál 10 füzetre 3 frttal (az egész munka 40 füzet lesz), vagy negyedévre (6 füzet) t frt 80 krral, félévre 3 fit 60 krral. vagy tudomány a népek megmentője, föntartója, hanem a szabály, a fék, a világító torony — a vallás. Pázmány Péter példányképe a minta papnak, a minta hazafinak, E kettőt senki szebben, jobban nem tudta egyesíteni egymással. Hazánk történelmének tündöklő csilaga volt ö, a 17. század legkimagaslóbb alakjai, ki bámulatos tudománya és irói lángeszével vezérszerepet vitt a reformátió korában az annyira megfogyott magyar egyház újra alkotásában. Az ö fáradhatlan tevékenységéhez fűződik a magyar aristokratia visszáhódítása is, mely részint meggyőződés, részint érdekből a vallás újítók zászlaja alá szegődött. De nem csak a kath. egyháznak apostola ö, harcol a magyar nemzeti eszméérl is; politikai levelezései, melyeket korának nagyjaival, Bethlen Gábor és Rákóczy Györgygyei folytatott, fényes tanúbizonyságot tesznek erről. Halhatatlanná tették azonkívül nagy nevét irodalmi munkálkodásai és szónoki sikerei is. Ö a magyar biboros Gicero. Dicsőítésére legyen elég, magának a protestáns Kemény Jánosnak följegyzései: »Egy időben éltenek három nagy magyarok: Eszterházy Miklós a palatínus, Zriuyi Miklós a költő és katona, Pázmány Péter a nagy pap.« Bocskai István az erdélyi fejedelmek egyik legnagyobbja. Szomorú napok fűződnek korához, de örökre emlékezetesek, melyek sohasam fognak feledésbe menni. Kezdetben Rudolf császár liive, a protestantisinus elnyomása és Básta zsarnoksága azonban a szabadság zászlaja alá szólítják. Megragadja ezt a zászlót, egyesíti alatta az egész protestáns Magyarországot, és két évi makacs küzdelem után a hires bécsi béke megteremtője lesz. Bethlen Gáborral együtt történelmünk legrokonszenvesebb alakjai közé tartozik. Mind kettő nagy fejedelem, mindkettő nagy hadvezér, a veszélyeztett magyarország vezére. A magyar ugyanis-alattuk harcolta az élet fentartás nagy harcát, alattuk küzdött tájáért legelkeseredettebben. Azért sokkal tartozunk nekik, meg is érdemelték azta jutalmat, melyet a nemzet biztosított számukra, a nemzet szivét, hol örökké élni fognak Hunyady János nevét ki ne ismerné? Mindenki tiszteli emlékét, őrzik azt még a szerbek és bolgárok is! A 15-ík században ő volt nyugot Európának védő oszlopa, a kereszténység megmentője. Valóságos eszményi alak, a lovagkornak legtisztább alakja. Szerencse, hogv a Gondviselés őt éppen akkor adta hazánknak, mikor a trónon a leggyengébb fejedelmek ültek, mikor a haza veszélyben volt. Nem kisebb alak a szigetvári hős. Zrínyi. Miklós. A német császár —11. Vilmos — mostani budapesti tartózkodása alatt — mint példány képet — magasztalta és hatalmas pohárköszöntőjében nem habozott saját nemzete ifjúsága elé állítani, hogy az tőle tanuljon lelkesedni a hazáért. Tanulhat is tőle mindenki, mert ö a kereszténység és haza védelmében szerzett elévülhetetlen érdemeket, a hazaszeretetnek martirja volt ő. Pálffy Jánost a trón, a dinasztia védemé teszi híressé. Nagy kegyében állott azért az udvarnak, Mária Terezia azért második atyját tisztelte benne. Szobra majd azt a hagyományos hűséget fogja hirdetni, mely lyel a magyar mindig viseltetett koronás királya iránt. Béla király névtelen jegyzője a legrégibb mag var történet iró. Neki köszönhetjük, hogy tudunk valamit a honfoglalásról. S bár munkája hitelességét a »Gesta Hungarorum-ok« megtámadták, azért az ránk nézve még mindig igen becses műmunkájának egyetlen példányát a bécsi udvari könyvtárban örzJk Verbőczy István a jogtudományok terén tünt ki. A leghirnevesebb magyar jogász. Tripartituma sokáig páratlan tünemény volt. Magyarországnak volt ország birája és erdélyi vajda. Kortársa Tinódy Sebestyén, a hegedűsök korának egyik érdekes alakja. Azok közül való, kik hegedűvel járták be az országot, vitézi dalokat énekeltek, lelkesítették a csüggedő nemzetet. Ime a király ajándéka. Tiz szobrot állíttat, és tulajdonképen három oltárt emel. Az egyik oltáron föllángal a hit, a másikon testet ölt a hazaszeretet, a harmadikról fölhangzik a »Moriamur«. Valóban, királyi ajándék, olyan, melylyel csak egy bölcs fejedelem lepheti meg nemzetét! De hátmitjelentsen ez? Eszméink diadalmaskodnának, reményeink talán teljesülnek! ? ügyvan, a magyar kfrálv szakított a Habsburgok ősi politikájával: Megismert bennünket, mert nem a mások szemével nézett. Nem kívánja többé, hogy levetkezzük faji-jellegünket, megtagadjuk multunkat s vele a magyarvért; nem kívánja, hogy bele olvadjunk az osztrák örökös tartományokba, ellenkezőleg, eszményeink kultusában előttünk jár, megtanít igazán magyarnak lenni, fölmagasztalja a magyar nemzeti geniust. És midőn a nemzeti eszme így diadalmaskodik; midőn rátalál azőt leginkább megillető helyre, a koronára : akkor az a láncz, mely eddig oly hideg volt, s mely bennünket, királyt és nemzetet — össze kapcsolt, a legszentebb érzelmek láncolatává változik át. Ez érzelmek melegénél az után öröm tüzek gyúlnak, az ország ünnepi diszt ölt, lobogó fáklyákkal járjál be széles e hazát, éltetve hegyen völgvön a legjobb fejedelmet, a magyar királyt. Ritka szép, magasztos ünnep ez, örömkönyekben uszó nemzeti ünnep! —| Minket ís összehozott — kedves növendékek — ez az ünnep. Nem maradhattunk ki, elkellett jönnünk, hegy lerójjuk hálánkat, elmondjuk köszönő szavunkat, és szivünknek tiszta lelkesedésével kiáltsunk a nagy király felé hozsannát! De még másért is összejöttünk. A király tanít ni, oktatni akar. Ez volt szándéka, mikor megajándékozott bennünket'. Oktat mindenkit, de oktatja kiváltképen az ifjúságot, a bölcs király, a tapasztalt apa oly szépen tud tanítani. Ápoljátok sziveitekben a vallást, mint ápolták azt a dicső elődök. Semmi szégyen — mondja egy francia iró —• egy Nevtonnái, Pascal és llacine-nal hinni«, Semmi szégyen, mondjátok ti is — elődeiteket követni. Ne feledjétek, hogy a nép, mely dühében a vallás oltárait lerombolja, az erkölcstelen, veszni indul. Mig Göröghon és Bóma vallásos