Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 27-52. szám)

1897-07-04 / 27. szám

XVI. évfolyam. Zala-Egerszeg, Í897. jtiliüs 27. szári). Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. irdalni, kiméi® * A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez kiilden d ők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat íiem küldünk vissza. A ,,/alamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyletéinek hivatalos közlönye. 3VC egj el enik m. indexi Zalavármegye törvényhatósága a Zalamegyei Gazdasági Egyesülettel karöltve mult hó 28-án rótta le a kegyelet, hála és elismerés adóját a nagynevű gróf Festetics Györgynek, a keszthelyi Georgikon halhatatlan emlékű megalapítójának, a/, intézet százéves fennállásának emlékünnepe alkalmából. Még 1893. évi deczember 12-én tartott közgyűlési határozatát foganatosította a törvényhatóság, midőn a nemes jellemű grófnak a közgyűlési terem számára lefestett arcképe leleplezési ünnepét oly fénynyel s oly bensőséggel ülte meg. A vármegye törvényhatóságához s a gazdasági Egyesülethez az ünneplésben csatlakoztak a vármegye székhelyén levő hatóságok, testületek, csatlakozott az egész város. Maga a fényes ünnepély méltó volt a férfiúhoz, aki nemes gondolkozásban korát messze túlszárnyalva, alkotásaival nevét tiszteltté s örök emlékezetűvé tette. A megható ünnepség lefolyását a következőkben adjuk: Díszközgyűlés. Városunk junius 28-án kora reggel már ünnepi díszt öltött. A lő utcák házain nemzeti zászlók lengtek. A reggeli vonatok nagy számát hozták az ünneplő, közönségnek. Tiz óra tájban gyülekeztek a bizottsági íágók, valamint a városban levő egyes hatóságok és testületek a vármegyeház nagy termében. Dr. gróf Jankovich László főispán őméltósága — akit a közgyűlési terembe léptekor lelkesen megéljeneztek elnöki székét elfoglalván, üdvözölte a megjelent bizottsági tagokat, valamint a vármegye törvényhatóságának meghívására megjelent vendégeket; előadta, hogy a mai napra egybehívott diszközgyiíjfs egyedüli tárgyát, gróf Festetics György arcképének leleplezési ünnepélye képezi. Ezután felolvastatott gróf Festetics Tassiló belső titkos tanácsosnak, valamint gróf Kinszkyné született Festetics Georginának levele, melyben sajnálatuknak adnak kifejezést, bogy nagyatyjuk emlékünnepén betegségük miatt nem vehetnek részt; a közgyűlés sajnálattal vette tudomásul a családtagok elmaradását. Fzután ehiöklő loispán őméltósága felkérte a jelen voltakat, hogy az ünnepély programmjának megfelelőleg a hálaadó isteni tiszteleten szíveskedjenek megjelenni s ez időre a közgyűlést felfüggesztő. Hálaadó isteni tisztelet. Festői látványI nyújtott a közgyűlési teremből a templomba való bevonulás. Elől mentek diszmagy arban dr. gróf Jankovich László főispán, Csertán Károly alispán, Bezerédy Lajos, Bezerédy László, Hajós Kálmán, I lajós Mihály, Hertelendy Béla, Farkas József, Fábiánics Károly, Baranyay Ódon Dervarics Ákos, Szentmihályi Dezső, gróf Zichy Aladár, Malatinszky Ferenc, gróf llal lyány Ernő, ilj. Tarányi Ferenc; őket követték a bizottsági tagok sa meghívott vendégek, közöttük vármegyénk követei közül Bogyay Máté, Farkas József, Kálmán Károly, Lepsényi Miklós, Mócsy Antal, gróf Zichy Aladár, s a már előre elhelyezkedetfkozönséggela templomot zsufolásigmegtöltölték. Az ünnepélyes hálaadó isteni tiszteletet Palaton József apátplébános tartotta teljes apáti ornattisban, fényes segédlettel A mise fényét emelte a zala-egerszegi társaskör dalárdájának négy hangú éneke, Skublics Antika és Mihálovics Alice úrhölgyek kettős és Major Károly hödosáni tanító solo éneke. A díszközgyűlés folytatása. A hálaadó isteni tisztet befejeztével a közgyűlési terembe vonult az ünneplő közönség, betöltve a közgyűlési termet. A hölgy közönség a karzatot, s a karzat alatt a közgyűlési terem egy részéből ez alkalomra készített külön karzatot foglalta el. Elnöklő főispán őméltósága a felfüggesztett díszközgyűlést folytatólag megnyitván, felkérte dr. Ilaudek Ágoston zala-apátii jószágkormányzói s megye bizottsági tagot az ünnepi beszéd elmondására. Az ünneplő közönség feszült figyelemmel hallgatta a népszerű s köztiszteletben álló szónoknak remek és történelmi vonatkozásokban gazdag emlék beszédét, amelynek elmondása 1 órát vett igénybe,lekötve teljesen figyelmét a hallgató közönségnek, amely nem égyszer szakilolia meg lelkes éljenzésével a szónokul, költői szárnyalású beszédének elmondásában. Elementáris erővel tört ki az éljenzés és lelkesedés a beszéd befejeztével, mely után Csertán Káróly alispán hazafias szellemű beszéd kíséretében vette át a gyűlésterem számára lefestett arcképéi a nemes grófnak a vármegye nevében megőrzés végett; utána Háczky Kálmán törvényhatósági bizottsági tag az ünnepi szónok lelkes beszédének hatása alatl indítványozta, hogy a közgyűlés a szónoknak jegyzőkönyvileg fejezze ki köszönetéi és elverését, beszédét egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktattassa, továbbá külön kinyomassa s ugy a törvényhatósági bizottság tagjainak, valamint a diszközgv ülésen megjeleni vendégeknek megküldje. A közgyűlés az indítványt egyhangú lelkesedéssel elfogadta, s miután azt elnöklő föggbán őméltósága közgyűlési határozatként kimondotta, a díszközgyűlést az TUTŐI felvett jegyzőkönyv felolvasása és el fogai lása után bezárta. Bankett Az ünnepséget délután 1 órakor a Korona szálló nagytermében 150 terítékű bankett zárta be a következő menüvel: »Szárnyas leves. Ménesi vörös bor. Tok a la tártár. Bélszín szegélyezve. Zöldbab főzelék. Tomají fehér bor. Óz afonyával. Cseresnyés és káposztás rétes. Liba, ugorkaés fejes salátával. Litke sport sec! Giardinetto. Sajtok. Kávé.« Az egész bankett alatt derült hangulat uralkodott s leni a »Korona« szálló előtt a katonai zenekar játszott. A loaszlok sorát dr. gróf Jankovich László főispán kezdette meg, éltetve Magyarország alkotmányos királyát; beszédéi a közönség állva hallgatta meg s háromszoros éljennel kisérte. Csertán Károly alispán Zalavá.rmegye gazdasági egyesületére s annak elnökére Háczky Kálmánra, Koller István dr. gr. Jankovich László főispánra, Hertelendy Béla Zalavármegye vendégeire s az ünnepségen megjelent országgyűlési képviselőkre, Skublics Jenő Csertán Károly alispánra, dr. gróf Jankovich László a róla való megemlékezést megköszönve, a gazdaközönségre, gróf Zichy Aladár a képviselők nevében mondott kőszenet út in Zalavármogy e hölgyeire, Háczky Kálmán gróf Festetics Mária udvarhölgyre, mint aki a rokonság közül egyedül jelent meg az emlékünnepélyen, Csertán Károl\ dr. Ilaudek Ágostonra. Lits Gyula képviselő Zalavármegye közönségére, Kálmán Károly képviselő Zalamegyére, a nőkre és a néppártra, r. lUizsicska Kálmán Zalamegve ünneplő közi ínségére emeltek poharat * * * Így zajlott le a nap, amelyen Zalavármegye közönsége megörökítette emlékét a vármegye egykori büszkeségének, a Georgikon nagynevű megalapítójának. Emlckbcszcd, amelyet tolnai Festetics György gróf arcké/léitek ünnepélyes^ '< '*j>lezése alkalmáéul Zalavármegye 1N!)7. jtinins hó 28-án tartott th*:közgyülésén elmondott dr. Haudek Ágoston t örvényhatmsági bizottsági tag. Méltóságos főispán vr ! Mélyen tisztelt ünneplő' közönség ! A mai ünnepély rendezésében, a mint ezt a főispán űr őméltósága megnyitó szavaiban szintén jelezte, két testület kért magának részt. A zalamegyei gazdasági egyesület lépett föl először azon indítványnyal, hogy a jelen évre — mint a „Georgicon" alapításának századik évfordulójára — festessük meg megyénk gyűlésterme számára az első gazdasági tanintézet alapítójának arcképét. A gazdasági egyesület ily módon akarta leróni hálás elismerésének adóját azon férfiú iránt, a ki a gazdasági szakoktatásnak megteremtője, az okszerű gazdálkodásnak úttörője volt megyénkben és hazánkban. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága lelkesedéssel tette magáévá ezen indítványt, végre is hajtatta azt, s nekem jutott a megtisztelő föladat, hogy az immár elkészült képet a vármegye közönsége nevében megőrzés végett átadjam a megye tekintetes alispánjának. Vegye teli át át ezen képet, tekintetes alispán űr, s őrizze meg azt, mint kegyeletünknek és hálás elismerésünknek maradandó tanújelét a késő utókor számára! Hulljon le Festetics György gróf arcképéről a lepel! s most, midőn mindnyájan magunk előtt látjuk ezen jóságos arcot, meghívom a m. t. ünneplő közönséget, hogy velem együtt hajoljon meg tisztelettel Festetics György grófnak, a nagy hazafinak, megyénk tündöklő csillagának, emléke előtt! Nem esetleg történt, hogy a nemes vármegye által a kegyeletnek ezen ünnepére meghívattak a megye országgyűlési képviselői, a vitéz cs. és kir. hadseregnek, valamint a m. kir. honvédségnek .a megye területén levő tisztikara, a közmivelődés zászlóhordozói, a tanintézetek vezetői és tanárai, s a gazdasági egyesület által képviselt birtokosság: mert hiszen ezen terek mindegyikén annyit tett, annyit áldozott a nemes gróf. hogy mélyen tisztelt vendégeink mindegyike csak önmagához és hivatásához marad hű, midőn Festetics György grófnak halhatatlan érdemeit velünk együtt ünnepli, s azok emlékének megörökítéséhez hozzájárul. Mennyivel nagyobb lett volna azonban örömünk, ha a mai napon körünkben üdvözölhettük volna a tolnai Festetics grófi családnak valamennyi tagját. Bár engedték volna meg a körülmények, hogy kérésünk szerint ezen ünnepélyen megjelenvén, tanúi legyenek személyesen ősük emléke iránt táplált kegyeletünknek és hódolatunknak. S még egyet kívánnék. Bár volna jelen e teremben a vármegye egész ifjúsága is. Hadd tanulná meg a tiszteletnek ezen Unnépies megnyilatkozásából azt, hogy egy vármegye népének szeretetéért, a nemzetnek hálás elismeréseért. érdemes élni, küzdeni, áldozni. Hadd tanulná meg, hogy az, a mit az ember csak önmagáért, pusztán egyéni érdekéért tesz, csekély értékű és nyoma vész az önző emberrel együtt; de a mi szépet, nagyot nemzetéért, hazájáért tennie sikerül, annak emléke fönmarad, mig áll e hon, mig él magyar áldott hazánknak földjén ! Ne méltóztassanak tőlem azt várni, hogy ékes szavakkal magasztaljam Festetics György grófunk érdemeit és hazafias erényeit: beszéljen élete, beszéljenek tettei maguk, a melyeket nagy vonásokban kivánok a m. t. ünneplő közönség előtt szerény tudásomhoz képest ecsetelni. S ha netalán azt tapasztalják, hogy még ezen irányban sem mondok semmi ujat: méltóztassanak ebből azon következtetést levonni, hogy a nagy hazatinak élettörténete minden körülményeivel mily élénk emlékezetben áll még valamennyiünk előtt. Nekem pedig legyen szabad azt hinnem, hogy nem vétek Festetics György gróf emléke ellen, ha olyat mondok el róla, a mi nem új ugyan, — de igaz. — ,'í * " * Festetics György Sághon, Sopronmegyeban született 1755-ben. Atyja tolnai Festetics I'al főispán, a kit Mária Terézia király 1772-ben érdemeiért grófi rangra emelt, anyja Bnssányi Julianna volt. Mig atyjától a főnkéit gondolkozást és elfáradni nem tudó tetterőt örökölte: áldott lelkű anyjától vette azon gyengéd vallásosságot, s a magyar nyelv iránt való szeretetét, a mely őt egész életén át jellemezte. Vele született lovagias hajlama, vagy korai megértése annak, hogy a magyar nemességlol védelmet kíván a haza, vagy a harci dicsőség után való vágy, a mely a könnyen lelkesülő ifjú kebelt oly ellenállhatatlan erővel szokta magának meghódítani, vagy ezen három indító ok együttvéve már is éves korában a katonai pályára vezette az ifjú grófot. Tizennyolc évig szolgálta a katonaságnál királyát és hazáját, először mint gyalogos, azután mint lovas tiszt. 1786-ban már huszárőrnagy volt s a magyar neméstestőrségnek őrmestere. 1788-ban a Graeven huszárezeredben soron kívül alezredessé léptettetet.t elő, s mint ilyen, még agyam-zen évben Dubicza ostrománál különösen kitüntette magát. Hogy György gróf a katonai pályát mennyire szerette, az leginkább abból tűnik ki, hogy akkor sem tudott megválni tőle, midőn atyjának 1782-ben történt elhunyta, után családjának- nagy terjedelmű birtokai reá szállottak. Nem elégedett megázzál, hogy mint magyar főnemes csak időszakonkint rántson kardot a haza védelmére, hanem állandóan megmaradt a rendes katonaság kötelékében. Azonban bármennyire szerette is Festetics gróf a katonai pályát, ép annyira szerette nemzetét és anyanyelvét. Meg is fért volna e két érzelem szépen egymással, ha György gróf, mint magyar főnemes, mint az országgyűlésnek királyi levéllel meghívott tagja, nem tartja vala kötelességének oly jogos nemzeti aspirációkért síkra szál-a ni, a, melyeket mi már részben megvalósítva látunk, de a melyeket akkor hangoztatni veszedelmes dolog volt. Igy azután megtanulta csakhamar a. maga kárán, hogy mily nehéz gyakran a legszentebb politikai meggyőződést a föltétlenül szükséges katonai fegyelemmel összeegyeztetni. Minek rajzoljam II József császár korát és uralkodásának befolyását nemzetiségünkre és hazai nyelvünkre? Ismeretes az valamennyiünk előtt. Nekem az a meggyőződésem, hogy 11. József császárnak nagy hálával tartozik a magyar nemzet, nem azért ugyan, a mit. célba vett, hanem azért,, a mit intézkedéseivel tényleg elért, hogy t i. természetes vissza hatásképen oly hatalmasan fölébreszNlai számunkhoz fél iv melléklet \

r&n csatolva