Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 1-26. szám)

1897-05-16 / 20. szám

XVI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1897. májüs 16. 20. szárra. Előfizetési díj: Egcsz évre 4 frt. Félévre 2 írt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetinenyek: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyílt-tér petit sora 12 kr. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerke -zta 'éghez küldendők. Bcmentetlen leveleket csak isim rt kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a Mkanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyletéinek hivatalos közlönye. HVL egj el enik m. inden vasárna jp. Társadalmi életünk. Ellenállhatlan erő tartja lekötve a mai kornak embereit. A művelődés és felvilágosodás terjedésével ellentétes, vele össze nem egyeztethető jelenségek tünetei domborodnak ki köz- és társadalmi életünkben. Ahelyett, hogy az arisztokratikus kor válaszfalai ledőlnének : a szétválasztó falak mind sűrűbben emelkednek. Az emberi társadalom különféle rétegei nemhogy egymáshoz igyekeznének idomulni, hanem napról-napra több megkülönböztetést állítanak föl maguk között. Az a természeti törvény, hogy az erőknek összpontosítása gyorsabban és biztosabban célhoz juttatja az embert, csak az idealisták képzeletében él, azonban a gyakorlatban alig látjuk érvényesülni. A társadalom egyesülésének eszméjét hirdetjük mindenhol. Ez az egyesülés, mint a haladásnak egyik elengedhetlen feltétele, áll az emberek előtt, azonban ennek dacára még mindig nagyon is távol van a megvalósulástól. Beszélünk a társadalmi egyetértésről, közös munkálkodásról, az egyenlőség magasztos elveiről és ha azután mindezeket komoly vizsgálódásunk tárgyává teszszük ; ha kutatjuk, váljon a magyar társadalomban ezek az elvek milyen tért hódítottak és mennyire érvényesülnek : arra a szomorú tapasztalatra jutunk, hogy az egyetértéstől soha távolabb nem állottunk és az emberek soha sem ismerték magukat egyenlőtlenebbeknek, mint napjainkban. Különös ellentéte a demokratikus elvek hirdetésének — mert hiszen ma minden ember demokratának vallja magát, hogy az utolsó kabátos ember is valóságos arisztokratának képzeli becses egyéniségét és egyenlő életviszonyai, foglalkozása és a társadalomban elfoglalt helyzete dacára sókkal különbnek hiszi magát embertársánál; a vele való érintkezést megszégyenítőnek tartja, sőt, ha vele egy társaságba jönne össze, az őt lealacsonyítaná. Odajutottunk tehát ebben a demokratikusnak hirdetett világban, hogy ]

{ét ember között sincs egyenlőség. A „Zalamegye" tárcája. Nem szándékunk, hogy a demokratikus elveket a szélsőségig hajtsuk. Nem kívánjuk a legszélsőbb vegyes elemeket egy kalap alá vonni és a társadalmi egyetértést nem abban keressük, hogva legkülönbözőbb és egymástól távol álló osztályok egyesüljenek : hanem abban, hogy a szellemi munkás a szellemi munkást, a kereskedő a kereskedőt, az iparos az iparost, és viszont, ne tartsa kisebbnek ! Legyenek egymás iránt egyazon tisztelettel! Becsüljek meg egymást asszerint, amint mindegyik a közügynek és a társadalomnak hasznára válik. Ezt követeli meg korunk szelleme. Csak is igy lehet társadalmi élet. Ámde a valóságban nem így van. Általánosságban véve a magyar társadalomban a kasztrendszer uralkodik. Nem hiába vagyunk arisztokratikus nép és a kor demokratikus elveit bizony hamar sutba vágjuk. Nem is kell oly messzire mennünk a példák keresésében állitásunk igazolása végett, Tekintsünk csak városunk társadalmi viszonyait! Nincs e annyi szétválasztó fal, ahány a lakós? Alig tud egy-egy kis csoport vagy társaság egyesülni. Azt is nagy fáradtsággal tudják az egyetértes igaz barátai össze hozni és sokszor legnagyobb igyekezetük mellett is csak rövid életük lesz. Addig, míg az újság ingere hat s amig zsigereiket izgalomban tartja az eszme : fennállanak az egyesületek. Azonban amily nehezen keletkeznek, ép oly hamar, csaknem észrevétlenül, megsemmisülnek. Ha pedig esetleg hosszabb életűek a tisza-virágnál : akkor meg lassú tespedés öli meg. Nem örömest teszszük, hogy bajainkat a világ piacára vigyük, de kénytelenek vagyunk vele; mert csak úgy remélhetjük társadalmi életünk fellendülését, ha bajait feltárjuk s ezzel hathatunk a viszonyok átalakulására. Mig nem a tisztesség, a közügyért való munkálkodás értéke, az egyéni illem és műveltség, lesz a társadalmi élet mozgató ereje: igazi társas életet ne is várjunk ! JQrárjdülók a terjgernjellékéij. A mai istentelen világban a Húsvétok, Pünkösdök jóformán csak arra valók, hogy a jómódú polgársorban élő ember összeszedje a sátorfáját s pénztárcáját — és menjen kirándulni. Még pedig nem a »ligetekl>e«, »városerdökbé«, hanem Baross jóvoltából a legtávolabbi zónákra; már csak azért is, hogy lekocsikázza az ember a maga 6 vagy 8 forintját a vonalszakaszok legvégső határáig. Ilyen elvek után indulva, fentirt ünnepnapok alkalmából szerfelett sok hazánkfia rándul le a mi saját külön tengerünkhöz, az Adriához, Fiúméba, Quarnero partjára. Persze a magyar ember a tengert rendszerint csak adósság avagy a sár alakjában ismeri, s egyszer-egyszer mégis rászánja magát megnézni az »igazit«, a »mienket«. S hozzá kell még tennünk, hogy rengeteg pénzünket elnyelő Fiuménk felől a magyar földön olyan keveset tudnak, akárcsak a foktőidről, »Kikötö — tenger — olasz —« ez mind, amit ismernek. Természetes, hogy van, mit tapasztalnia a legsötétebb Alföldről, vagy Erdély bércei közül ideszakadt honfinak, mi is az a »nagy viz«, hogy is fest egy »kikötő« ! (No a Dunántul embere még eldicsekedhetik a maga Balatonjával !) Amint kiszáll a »belföldi« (mi, itteni magyarok, csak így hívjuk a hazából jövőket) a M. Á. V. rendesen zsúfolt éjjeli gyorsvonatából, merő idegenben érzi magát. Menten megüti orrát a tengerszag, s az első félórában folyton héringeshordót vél a közelben szimatolni. — Majd aztán jönnek az olasz boltfelirások. Töri a nyelvét a sok »parruchiere« (fodrász), »pasticceria« (ezukrász) kibetüzésében. Némelyik hozott magával egy kevés grammatikán nevelkedett olaszságot, s már az első narancsárusnál kezdi mutogatni; a »quanto costa« (hogy!) kérdésre aztán a lompos kofa olyan fiumei tájszólás áradatot zúdít feléje, hogy » re male gesta« tovább áll. Igy folytatódik ez lépésről-lépésre. Szerencsére idegenünknek, hogy a liumei jobbféle embernek is van annyi német tudománya, hogy megérthetik-egymást, hacsak nem akad egy jószívű magyarra, aki útbaigazítja. Nézzünk egypár mulatságos jelenetet a kirándulók köréből. — Papa, mama és pubi ott állanak a kikötő parton s nézegetik a tengeri hajónak nevezett istencsudáját. Kl-clbámulnak rajta, amint a hatalmas alkotmány öblös belsejéből a gőzerőre járó darulánca kiemelgeti a zsákokat öt-hatjával s közben nagyokat sustorog a hajó oldalán kiáramló gőz. Puliinak rendkívül tetszik a dolog. Megszólítja apát: »Papa, — végy nekem is ilyen játékot!« Papánál nem lévén hamarjában egy pár százezerrecske, pubit nem elégítheti ki. Hanem megnézni azt lehet ingyen is. Felimbolyognak az oldalán lévő kötéllépcsőn, s egy áttekintésre szegről-végröl meg szeretnék nézni az egészet Matrózt keresnek, aki mutogatna nekik. Olt ül egy egész raj a hajó orrán nagy pipázva. De uram fia, hiszen ez mind copfos, cserzettbörü — kínai suhanc! A mama, bár intézetben járt egykoron, »kinávul« mégse tud; hog\ is szólítsák meg? Hirtelen elébük kerül egy összetöpörödött, ráncosképő kinézerke, kinyújtja csontos, maszatos markát és elkrákogja magát: »tobégó«. (Angolul »tobacco« dohány) No de erre már elég volt a csodábul kirándulóinknak. Csak le-le innen, a kicsinyke is már »burkust« emleget, akikből néhány díszpéldány el akarta őt vinni! Lesz mit mesélni odahaza ilyféli kalalandokről. Pedig ez még a legszelídebbje. Valóságos gyomorrontási tragédiák játszódnak le például, ha a zsiros ételekhez szokott magyar utazó olasz konyhai specialitásokra vágyva, betér valami füstős talján étterembe, bearticsókázik-, osztrigázik, megkóstol többféle olajbansiilt tengeri halat, s iszik hozzá erős feketebort. Megemlegeti még az unokáinak is! Pedig van elég olyan naplopó fráter a kikötővárosban, aki csupa sportból azon nyersen lenyel vagy A Zalamegyei Gazdasági Egyesület hivatalos Értesítője Jegyzőkönyv, felvéve a zalavármegyei gazdasági egyesület 1897. évi májút hó 2-án Zala-Egerszegen tartott rendes közgyűlésében. Jelenlevők. Svastics Benó egyesületi elnök, Háczky Kálmán egy. ügyvezető elnök, Skublics Jenő, Szűcs Dezső, Strausz Sándor, Grunner Ernő, Yizlendvay József, Csíllagh Gyula, Udvardy Ignác, Skublics Gyula, Matisz Lajos, Fitos Márton, Csutor János, Orosz Pál egyleti titkár, utóbbi mint jegyző is. Ügyvezető elnök üdvözli a megjelenteket, sajnálatának ad kifejezést, hogy a mai gyűlésre ily kevesen jelentek meg, ennek okát azonban az utazásra kedvezőtlen esős időnek tulajdonítja egyedül. Ezen ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkérettek : Csillagh Gyula és Udvardy Ignác e. tagok. 1/21. A tárgysorozat szerint első sorban a „Georgicon" alapítása 100 éves emlékére rendezendő ünnepély iránt teszi meg előterjesztését az ügyvezető elnök. Az előzmények ismeretesek lévén, áttér a gazdálkodás terén is elévülhetetlen érdemeket szerzett nagy hazafi, Festetics György gróf lefestett arcképe leleplezési ünnepély rendező bizottsága megalakítására, erre nézve a következő névsort terjeszti elő : A rendező bizottság elnöke dr. gróf Jankovich László, Zalavármegye főispánja. Bizottsági tagok: Bogyay István, Hertelendy Ferenc, Skublics Gyula, Barcza László, di. Gyömörey Vince, Tarányi Ferenc, id. Eitner Sándor, Bezerédy László, Batthiányi József gróf, BatÉiiányi Ernő gróf, Malatinszky Ferenc, Botka János, dr. Haudek Ágost, Roller István, Dervarics Imre, dr. Yizlendvay József, Dunszt Ferenc, Ivránicz Kálmán, Bogyay Máté, Oltay Gedő, Szabó Imre, Ziegler Kálmán, Hajós Mihály. Isoó Ferenc, Skublics Jenő, Farkas József, Csillagh Gyula, Balaton József, Svastics Benő. Szi'y Dezső, Péller Pál, Háczky Kálmán. A közgyűlés a rendező bizottság névsorát elfogadja, azt az ünnepély rendezésével megbízza olyképen, hogy karöltve a tekintetes megyehatósággal, a további intézkedéseket megtegye. Előterjeszti továbbá az ügyvezető elnök, hogy az arckép kölltségei iránt is intézkedjék a közgyűlés ; tudomása szerint annak költségei a kerettel együtt 2200-2300 frtra rúgnak; mivel pedig a „Zalavármegyei nemesi és alapt. válaszmány" ezen célra 1000 frtot szavazott meg pénztárából, a fennmaradt összeg beszerzése iránt szükséges az intézkedés. A közgyűlés ennek folytán határozatilag kimondja, hogy a már megszavazott 1Ö00 frt betudása után fenn maradt összeg fele részét az egyes

ület vállalja el és annak két tucat nyálkás kagylóáUatot a szemlélők nagy mulatságán!. (Aki gégéje van!) Össze szoktak vásárolni turistáink furábbnál-furább szárított apró tengeri szörnyei, mert odahaza ugyancsak kapnak rajta az iskolás gyerekek. Az erre utazó egyáltalán minden vonásban sajátságost, különlegességet vél fellelni. Buzgón járják végig a nevezetes helyeket., hogy elmondhassák legalább, Olaszországba ís bekukkantottak. Miután a fiumei látogatónak a legnagyobb nevezetességként Abbáziát ajánlják, s már amúgyis sokat hallott regélni a Quarneri ezen legkiesebb pontjáról, a bájos üdülőhelyet is elárasztja a »kéjutazók« raja. Sőt még azon élvezetben is részesül, hogy hajón mehet át potom hat piculáért egy fiumei gőzhajótársaság jóvoltából. — Az elegáns kis helyi gőzösök sok furcsa jelenetnek tanúi ilyenkor, mert a maga négy tálához szokott békés polgár .csak idegenkedve bízza magát a tengerre, amely mindez ideig nincs deszkával kirakva. Szinte önmegtagadással száll fel némely pohósabb bácsi vagy ijedező nénike a gőzösre, mert óh a háromnegyed órai út alatt a babok kényére van hagyatva. Túlnyomóan kiskorú tagokból álló családok gyakran úgy felkészülnek az arasznyi útra, mintha Amerikába' vándorolnának ki; itt is egy nagykcmlö, ott is egy táska, esőköpeny, meg mi más. Viszont vadnak félemii tíiéUen sportsmenek, kik drágalátos kerékpárjuktól még a hajón sem akarnak megválni. A »Stefánia« vagy »Volosca« nevű gőzösök már alul-felúl tele vannak kirándulókkal, kiknek az indulás pillanata már meghozza az első ijedséget tárom éles fütty alakjában . . . »Jaj mi ez! Szent Isten! alig mozdultunk meg, máris szédülünk« . . • Ments meg minket a gonosztól" és a tengeri betegségtők No csali nyugodtan, hölgyeim, semmi egyéb nem történt, minthogy gőzösünk elhagyva a partot, egyet fordult tengelye körül, hogy nekivághasson utjának; azért tűnt fel kegyeteknek úgy, mintha táncolna szédüllükben az egész tengerpart. A hajó közönsége érdemes a megfigyelésre. IVlai számunkhoz fél iv mellélvlet van csatolva