Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 1-26. szám)
1897-03-07 / 10. szám
lezettsége nem készteti őket oda, hogy bármi áron túladjanak munkájukon, csakhogy pénzt lássanak. Ily körülmények között azután lehet majd beszélni az iparos osztály jólétéről, de előbb nem. A közigazgatási bizottság évi jelentése. A közigazgatási bizottság — mint lapunk ez évi 7-ik számában jeleztük — február havi ülésében tárgyalta a szakelőadók előterjesztései alapján az egyes miniszterekhez intézendő évi jelentést, amely egybefoglalva, felterjesztetik egyúttal a miniszterelnökhöz is. Az évi jelentés külön pontban foglalkozik ama kérdés megvitatásával, hogy a fennálló törvények és a kormány által kiadott szabályiendeletek módosítása mily irányban mutatkozik szükségesnek ? A pénzügyminiszter ügyköre tárgyában a közigazgatási bizottság Gernya László pénziigvigazgatónak, mint szakelőadónak, javaslatához képest egyes törvények és a kormány által kiadott szabályrendeletek módosítása tárgyában előterjesztést tett, amit — minthogy a közönségét közvetlenül érdekli — lapunk utján ismertetünk. A fennálló törvény és szabályrendelet módosítása szükségesnek, mutatkoznék arra az eljárásra nézve, amely a bor- és söritaladók, a szeszitalmérési adó, valamint a hus- és cukorfogyasztási adóknak községekként biztosítása tekintetéből követtetik azon adatok alapján, amelyek a pénzügyminiszter által még 1892-ben kiadott körrendelet szerint a megelőző év julius 1-től a folyó év junius 30-ig terjedő egy évi fogyasztásról gyűjtendők. Ez intézkedés, melynek következtében a biztosítási tárgyalások rendszerint csak szeptember vagy októberben, az összegyűjtött adatok feldolgozása után, veszik kezdetüket, lehetetlenné teszi e tárgyalások alapos megtartását és kellő időben befejezését, különösen vármegyénkben, ahol 602 adóközséggel kell a tárgyalást megtartani. A szeptembertől december végéig rendelkezésre álló időszak a legnagyobb erőmegfeszités mellett is alig elégséges arra, hogy a megváltási egyezkedéseket, a bérbeadásra vonatkozó többszöri árveréseket s végül az esetleges ráutalásokat be lehessen fejezni. Csak ezután vehetők tárgyalás alá azok a felebbezések, amelyeket különösen a ráutalás ellen egyes községek beadnak, amelyek a bizottsági tárgyalás és az esetleges további felebbezési határidők számbavételével sok esetben csak juniusban nyernek végleges elintézést. Addig azonban az illető községek, mivel a véglegesen megállapítandó tartozás nagyságáról biztos tudomással nem birnak, meghatározott összegre nézve egyes fogyasztókkal eg>ezségre nem léphetnek s albérletet sem köthetnek az esetleges vállalkozókkal, minek az a következménye, hogy a kellő időben esetleg biztositható adó összegek behajthatatlanokká válnak s fedezet hiányában a községi háztartás terhére esnek, mely visszás helyzetbe számos község akkor is kerül, ha bérleti ajánlata csak december végével fogadtatik el s így az idő rövidsége miatt az albérlet megkö.tése nehézséggel jár. E nehézségeket és hátrányokat teljesen el lehetne hárítani, ha aszóban forgó adók biztosítására vonatkozó eljárás alapjául szolgáló fogyasztási adatok nem a júliustól juniusig terjedő, hanem a tárgyalásokat megelőző év január hó 1-től december végéig terjedő egy évi időről vétetnének számításba, mely esetben a tárgyalásokat már a tavaszi hónapokban meg lehetne kezdeni, a nyári hónapokban folytatni és őszig befejezni lehetne. A pénzügyigazgatás egyes ágazatainak rendes ellátását leginkább nehezítik azok a szervezeti hiányok, melyek a pénzügyi administrativ közegek hivatása és hatáskörének rendszertelen megállapításából erednek s különösen annak tulaj donitandók, hogy oly ügyeket, amelyek természetüknél Jaj! pedig ha úgy véletlenül egyszerre fölébredett volna, bizonyára vége lett volna nyugalmának. Valéria ott turkált teljes kényelemmel az ő Íróasztalán és megtalált az ima könyvek és angol, francia, meg német klasszikusok között egy fakó-táblás könyvet: a madmoazell naplóját. A maga ártatlan eszével erre sohasem gondolt volna, hanem valahogy kezébe csempészett Csapó Dénes egy levelet, melyben arra kérte, hogy egy kissé kutasson a madmoazell könyvei és iratai között. Csupán ennek a kérelemnek akart eleget tenni. A levélben az is volt, hogy ha valami emlékkönyvet vagy naplófélét talál, abból alkalmilag másoljon le néhány részletet és juttassa az ő [Csapó] kezei közé. A madmoazell nyugodt, szabályos lélekzete biztosította arról, hogy most nyugadtan másolhat; az nem fog hamarosan fölébredni. Gyorsan másolt. Mikor egy részlettel készen volt, a fakó könyvet visszatette helyére. Ezzel azonban nem elégedett meg. Még néhány délutáni sznunyadás alatt folytatta a másolást, míg csak a legérdekesebb részletek kiírásával készen nem lett. Egy hét múlva a másolat Csapó Dénes kezében volt. Hogy mit akar vele? — azt Valéria sem tudta még csak el sem képzelhette. Nemsokára zsurt adtak Várhelyiék, ahol Csapó Dénes is rendesen megszokott jelenni, mint a családnak jóismerőse. A zsúr napján a madmoazell komoly tanácsokat adott Valériának. — A kedves mama őnagysága azt óhajtja, ho°-y maga is jelen legyen a zsúron. Ez ugyan nem egyezik meg az én padagogia elveimmel, mert nézetem szerint egy tizenhétéves leánynak mág korai dolog kissé. Beleegyezésemet csakis azért adtam, mert ez el fo<í ütni a közönséges zsúroktól, amennyiben lesz szavalás, felolvasás és ének is. De előre ügyeimeztetem, hogy lehetőIe® kimért komoly magaviseletet tanúsítson. Azt akarom, hogy amilyen én voltam fiatal lány koromban, olyan legyen egészen fogva az egyes jár ások székhelyein levő, az illető főszolgabírók, kir. járásbíróságok, mint telekkönyvi hatóságok s végres a községi közegekkel folytonos s közvetlen érintkezésben álló kir. adóhivatalok sokkal könnyebben, gyorsabban és alaposabban láthatnák el, mint a megye székhelyén levő pénzügyigazgatóságok s mégis ez utóbbiaknak hatáskörébe tartoznak. Számos ilyen, nagyrészt csak elsőfokú intézkedést igénylő ügyet a kir. pénzügyigazgatóságok rendszerint csak hosszas iratváltás mellett és legtöbbször az érdekelt községi közegektől beszerzett egyoldalú informatiók alapján intézhetnek el, minek következménye, hogy ezek az elsőfokú elintézések a valódi tényállásnak meg nem felelvén, számos újabbi felebbezésre szolgáltatnak okot és alkalmat. Elvitázhatlan és a gyakorlat által beigazolt tény, hogy az adminisztratív közegek sikeres működése annál nehezebb, minél nagyobb az a kerület, melynek vezetését reájuk bízzák s ez all főleg a pénzügyi közigatási teendőkre nézve, mivel itt p. o. az adókivetés terén a helyi közgazdasági, üzleti és személyi viszonyok alapos ismerete, az adóbehajtás és ellenőrzés tekintetében pedig az egyes adózók és a községi közegekkel való közvetlen és gyakori érintkezés — azokat a|fő feltételeket képezik, melyek nélkül az adminisztratív teendők alapos, gyors és sikeres ellátása nem képzelhető. Elhibázottnak tekinthető tehát a pénzügyi közigazgatás jelenlegi szervezete azért; mert épen azok az ügyek, amelyeknek sikeres ellátása a fentebbiek szerint csakis a járási hivataloktól várható, a másodfokú hatóságok jellegével bíró megyei pénzügyigazgatóságok körébe lettek utalva. Ez a nehézkesen működő gépezet még a személyzet szaporítása esetén sem képes hivatásának s feladatának sikerrel megfelelni. Lényeges javulás és egészséges, összhangzó szervi működés csak akkor várható, ha a megyei pénzügyigazgatóságok és a járási adóhivatalok működése és hatásköre a politikai közigazgatás, valamint a törvénykezés terén már is érvénvesült elvek szerint s tervszerüleg módosittatik és pedig oly irányban, mely lehetségessé fogja tenni azt, hogy a megfelelően szervezendő járási kir. adóhivatalok, mint elsőfokú pénzügyi hivatalok, csekély kivétellel mindazokat a teendőket végeznék, amelyek az adókivetés terén és a községi adókezelés ellenőrzése tekintetében elsőfokú intézkedést vagy elintézést igényélnek, a megyei pénzügyigazgatóságok ezektől az alsóbb rendű, de sokoldalú teendőktől — néhány fenntartott ügy kivételével — felmentetnének s főleg csak mint másodfokú hatáskörrel és a felügyeleti joggal felruházott pénzügyi hatóságok működnének. A kir. adóhivataloknak ily irányban való ujjá szervezése uémi személyzet szaporítással könnyen kivihető abban az esetben, ha minden adóhivatal élére főnöki minőségben oly tisztviselő állíttatik, aki a pénzkezelési teendőktől felmentve, a kir. adóhivatal hatáskörébe utalandó fentemiitett és egyéb hasonló természetű ügyeknek elsőfokú elintézésével megbízatnék. Egy másik körülmény, amely a községi adókezelós rendes ellátására hátrányos befolyást gyakorol és már is a mult évben az állami adók behajtásában észlelt jelentékeny hátramarrdást részben okozta, hogy a községi körjegyzők az anyakönyvezetni teendőkkel megbízattak és emiatt hoszszabb időre a jeggzői székhelytől nem távozhatnak s így főleg oly körjegyzői kerületekben, amelyekhez 10—12 község tartozik, az illető körjegyő különösen őszi hónapokban, amikor egyes községekben a rendes adószedés mellett napokon át számos zálogolás és árverés foganatosittatik — ezeket a teendőket rendszerint a kellő időben s kiterjedésben elvégezni képtelen; mert a naponként teljesítendő anyakönyvvezető teendők végett a székhelyre visszatérni kénytelen. Ezen a visszás helyzeten csak úgy lehetne segíteni, ha minden ily jegyzőségben állandóan egy segédjegyzői vagy községi végrehajtói állás rendszeríttetnék, vagy pedig növendékem is. Úgy hiszem : fölösleges sok szót pazarolnom. Megértett engem Valéria, ugy-é bár? — Oh igen, madmoazell. — Mondta a kis gonosz ravaszkás mosolylyal; mert eszébe jutottak azok a bizonyos napló-részletek, amiket Csapó Dénes számára lemásolt. Mindamellett, mikor a szalonba vonultak, olyan szomorú képet vágott, mintha nem is zsúrra, hanem apáca fölavatásra ment volna. A szalon lassankint megtelt vendégekkel. Megkezdődött a hangverseny rész. Egy fiatal hiilapiró olvasott föl egy szellemes csevegést arról, hogy milyennek kell lenni az igazi zsúrnak. Utánna egyik törvényszéki biró felesége énekelt valami operai részletet. Most Csapó Dénes szavalata következett :„ A napló." Mindenki nagy figyelemmel hallgatta a szép előadást. Hallgatom a zengő madárt S énekére Lelkem éled, újra lüktet Szivem vére. Multam annyi szép emléke Rajzik bennem. Oh ezekie föl nem sirnom Lehetetlen. Egykor . . . régen! ... Oh nem ! Hiszem Csak tegnap volt: Mikor drága, édes karod Engem karolt. És most, és most?! Köny gyiilemlik Két szemembe, Soha többé n;m nézhetek Szép szemedbe. Egy kis virág nyílik itten Karjaimban. Lelkem gondja e kis virág Almain van. Oh ez álmák: folytatási Az enyémnek . . . ha az illető körjegyző az anyakönyvvezetői teendőket hetenként csak két maghatározott napon végezné. A területi beosztás Zalvármegyében — eltekintve attól, hogy a 12 szolgabírói járás a 8 adóhivatali kerülettel összhangzásba nem hozható — főkép csak abban az irányban igényelne egyenlőre mődositást, hogy egy és ugyanazon körjegyzőséghez tartozó egyes községek két külön szolgabírói járásba beosztva ne legyenek. Ily hátrányos beosztás a zala-csányi, nagy-lengyeli, szent-adorjáni és szécsi-szigeti körjegyzőségeknél tényleg még fennáll. A zala-egerszegi takarékpénztár közgyűlése. A zala-egerszegi takarékpénztár részvénytársaság 28-ik évi rendes közgyűlését Weisz Ede vezérigazgató elnöklete alatt a részvényesek szép számú részvétele mellett február hó 28-án délelőtt tartotta az intézet helyiségében. Elnöklő vezérigazgató üdvözölvén a megjelenteket, jelenti, hogy az alapszabályok 28. §-a őt bizza meg — az elnök akadályoztatása esetén — a közgyűlés vezetésével; örömének ad kifejezést, hogy a részvényesek a közgyűlésen ily szép számmal jelentek meg, amely körülmény a legfényesebb tanúsága az intézet iránt való meleg érdeklődésüknek ; jelenti, hogy dacára az 1896-iki mostoha évnek, az intézet mérlege szép eredményt mutat föl, amely ugy az igazgatóság, mint a tisztviselői kar ügybuzgó munkálkodásának az eredménye; végül tudatja, hogy miután 40 részvényes 165 részvényt tett le, a közgyűlés az alapszabályok 26. §-ának értelmében határozatképes; a megjelenteket még egyszer üdvözölve, a közgyűlést megnyitottnak nyilvánította. A közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Büchler Jakab és dr. Obersohn Mór részvényesek választattak meg. Az igazgatóság és felügyelő bizottság jelentése az 1896. évi üzleteredményről előterjesztetvén, az tudomásúl vétetett. A bemutatott 1896. évi mérleg és jövödelmi kimutatást a közgyűlés megállapítva, jóváhagyta, egyúttal az igazgatóság által előterjesztetett és a felügyelő bizottság által elfogadásra ajánlott tisztajövövödelem felosztási javaslatot változatlanul elfogadta. E javaslat szerint a 17.369 frt 51 krt tevő 1896. évi tiszta nyereményből 10% = 1.736 frt 95 kr. fordíttatik a tartalékalapra, 2% = 347 frt 39 kr. a különleges tartalékalapra, 18% = 3.126 h-t 51 kr. az elnökség, felügyelő- és számvizsgáló bizottság, valamint a tisztviselők jutalomdijaira, 5% = 607 frt 93 kr. a közhasznú célú alapra, 5% = 607 frt 93 kr. (melyből év közben már 29 frt kifizettetett) jótékonycélu alapra; ezek levonása után fenmaradó 10.971 frt80 krból 400 dr részvény mindegyikére osztalékképen 23 frt fordíttatik, a két gyakornok jutalmazására 40—40 frt, a szolga jutalmazására 65 frt 80 kr., a fenmaradó 1.626 frt pedig a házérték leírására. E felosztási tervezet szerint egy-egy részvényre kifizettetik 6°/o kamat fejében 15 frt, osztalékképen 23 frt Vagyis összesen 38 frt. Az igazgatóságnak, felügyelő- és állandó számvizsgáló bizottságnak a közgyűlés 1896-ik évi működésüket illetőleg a felmentvényt megadta. Az igazgatóság javaslatához képest a közgyűlés elhatározta, hogy a) nyugdíjképes tisztviselőire nézve a nyugdij elérése és élvezete tekintetében az 1896-iki millenáris év kétszeresen számíttatik be; b) Mondschein Samu könyvelő részére kiváló szorgalma és tevékenysége elismeréseül 1896. szeptember 1-től számítva évi 200 frt személyes pótlékot állapított meg; c) tekintettel a többi régi tisztviselő ügybuzgó működésére, Weisz Ede vezérigazgató évi fizetését 1500 frtra emelte, e fizetést személyéhez kötve, Policzer József főkönyvelő részére 200 frt, Miszory Ignác pénztárnok részére 150 frt személyes pótlékot, Vidóczy Ferenc segédkönyvelőnek 150 frt drágasági pótlékot állapitott meg, Neumann Albert és Weisz Lajos gyakornokok Ugy félek, hogy szétfoszlanak, Elenyésznek. Ébresztelek kis virágom, . . . De ne ébredj! Oh csak érezz, oh csak álmodj, Föl ne ébredj! . . . Ébresztő szóm: hideg önzés, Hazugság csak . . . Szivemben : e szép álmák közt Hagyni vágylak. Komor képpel tanítgatlak Hidegségre . . . És ha nem látsz, imádkozom Vágyva, égve: Legyen neked szived érző, Olthatatlan . . . Nem a megcsalt, a nem érző Boldogtalan. Oh csak érezz, oh csak álmodj Kis virágom! Egy van, a mi üdvözíthet E világon : Szállj be édes mennyébe a Szerelemnek! Hagyj itt engem elkárhozott Életemnek! Az előadót zajosan megtapsolták. Valériának reszketett a szive. Hisz ez a költemény a madmoazell naplójának egy részlete volt versekbe foglalva. Már előre félt, hogy mit fog majd mondani a zsúr után. Mikor visszavonultak lakszobáikba, hogy elejét vegye még a gyanúnak is, igy szólt: — Oh madmoazell. Csapó úr, azt hiszem, ma igen nagy ostobaságot szavalt. A madmoazell megfogta Valéria kezét. — Oh nem, gyermekem ! Az a költemény remek volt. Magához ölelte Valériát. Homlokon csókolta. Köny ragyogott szempilláin. _ 3 r_
