Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 1-26. szám)

1897-01-10 / 2. szám

XVI. évfolyam. Zalaegerszeg, Í897. január 10. 2. szán). Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egv szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyílt-tér petit sora 12 kr. rr jfflf i r i és gaás&ti hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a Zalaegerszegi ügyvédi kamara", a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyleté"-nek hivatalos közlönye. Megj elenik: ixx inden ^ a s á a ;p. A könyvtárakról. Örvendetes jelenség, hogy a magyar nemzeti közművelődés terén évről-évre nagyobbfokú haladást tapasztalhatunk. Az a tudat, hogy nemzetünk jövője a magyar szellemű kulturán alapszik, mindjobban és jobban áthatja társadalmunk minden rétegét s talán nincs messze az idő, midőn a közéletnek összes nyilvánulásaiban a közművelődés ügye iránytadó erővé és hatalommá válik. Erre a biztató reményre jogosít föl bennünket, hogy úgy az állam, mint a társadalom és egyesek részéről a kulturának tényezői napról napra foko zottabb mértékű felkarolásban részesülnek s egyre szaporodnak azok az eszközök, melyeknek célja közművelődésünk ügyét szolgálni. A különféle rendű és rangú iskolák szaporodása és fejlesztése, a magyar irodalom, tudomány és művészet ápolása, a különféle kulturális egyesületekszervezése mind arra vallanak, hogy a közművelődésnek nemzetfentartó ereje mindjobban megragadja az elméket, föllelkesíti, munkára és áldozatkészségre buzdítja a sziveket. Mellőzve ezúttal a közművelődésnek egyéb tényezőit, most a könyvtárakról szólunk ; mert az olvasás szezonja és a könyvek beszerzésének ideje cikkünket alkalomszerűvé teszik. A közművelődés nagyfontosságú ügyének hódítását látjuk abban, hogy ma már alig van falu, melyben olvasókört és ezzel kapcsolatban könyvtárt ne szerveztek volna. E könyvtárak célja : olvasmánynyal látni el a legalsó néposztályt is s igy nekik a nemzeti közművelődés terén fontos szerep jút. Az olvasás, jól használva, a szellemi és erkölcsi önképzésnek egyik elsőrendű faktora ; ám a rosz könyv rettenetes pusztítást végez az olvasóban s nem egy összetörött test, megbomlott lélek egy-egy rosz munkának szomorú áldozata. Éppen ezért fontos, minő könyvekkel látják el a könyvtárak polcait. Egy pillantás e könyvtárak katalogusaibk, meggyőz bennünket, hogy a könyvek megrendelői ;nagyon téves utakon járnak. Engedve a kor áramlatának, a közönség elfajult Ízlésének : olyan könyvekkel tömik meg könyves szekrényeiket, melyek sem az általános emberi, sem pedig a különös magyar nemzeti közművelődés szempontjából nem állják ki a legenyhébb kritikát sem. Mert váljon mit keresnek a nagy közönség számára alkotott könyvtárakban Montépin, Gaborieau, Ponson, Kock, Zola, Prévost stb. stb. frivol regényei? Mi szükség arra, hogy e regények utján az erkölcsi elvetemültséget vezessük be a családi szentélybe mindennapos vendégül, melynek társaságában felserdült itjaink, leányaink egész jól érezzék magukat, utána vágyakozzanak s ha máskép nem tehetik, szülőik kijátszásával meglopják az éj óráit, hogy kedves regényalakjaikkal együtt lehessenek. Pedig e regényalakok az emberi erkölcstelenség legundokabb szemétdombjairól valók. Rendesen cifra, tetszetős köntösben, mint idegizgató, érdekes történetek hősei teszik látogatásaikat, s a kritikára képtelen ifjú elme, a túlságos élénk fantázia édes gyönyörrel fogadja őket. Megvesztegettetvén az ész és itélet, észrevétlenül lopózik be az erkölcsi métely az ifjú lelkekbe. Mert e könyvek pellengérre állítják mindazt, ami az emberi nem előtt szent. A józan erkölcsök köznapiasak, az erény nevetséges ostobaság, melylyel szemben a vétek raffináltsága és szemtelen merészsége diadalt űl. Az erényen kacagni, a ripőkség gyalázatos mesterfogásain bámulni lehet. A családi szeretet, a hitvesi hűség, a baráti önfeláldozás, a tulajdonjog szentsége, szóval az emberi jellem minden nemes vonása áldozatúl esik, hogy a pikáns históriák, a frivol helyzetek előállhassanak. A szűzi szemérem áldozatúl esik, az aszfaltbetyárizmus diadalt ül. E művek minden lapjáról az erkölcsi elzüllöttség és métely sugárzik szét. Tetszetős fényén az olvasó mohó vágygyal kap, ezt lelkébe veszi, mely azután lassan-lassan átalakítja őt, megváltoztatja egész gondolkozásmódját, kedélyvilágát, jellemének minden vonását s nem egyszer a fény az erkölcsi teljes megsemmisülés posványába csalogatja. Vájjon nem bűn-e ez erkölcsi mérget a közönségnek e rémregények recipéje által beadnunk? Nem bűn-e az egyéni karrakter, a családi szentély, a társadalmi és hazafiúi érdekek és erények ellen ? Nem a magyar közművelődés elleni vétek-e az, midőn e könyvekkel idegen szokásokat, erkölcsöket ültetnek át a magyar ember vérébe s kivetkőztetik őt nemzeti jellegéből? Es végre bűn a magyar irodalom s annak munkásai ellen ; mert a külföldi művek importálásával hatalmas versenytársat kap saját irodalmunk s míg a külföldi rémregények után a félrevezetett közönség kapva-kap, addig saját termékeinket ott lepi a por a kereskedők könyves polcain. Vessünk hát gátat az efajta művek beáramlása ellen s vessük tűzre azt a sok maszlagot, mivel eddigelé a könyvtárakat elláttuk. Most tartották a kaszinók, olvasókörök évi gyűléseiket s szavazták meg az összeget, melyet új könyvek beszerzésére fordítanak. Kérjük őket, ne vásároljanak drága pénzen erkölcsi és szellemi mérget a mi magyar népünknek, hanem forduljanak a magyar irodalom egészséges termékei felé. Ezt parancsolja az egyéni, családi, társadalmi és hazafiúi érdek, melyek a nemzeti közművelődésnek is alkotó részei! Ezt parancsolja irodalmunk pártolásának kötelessége is, mely egyszersmind nemzeti tartozás! A városi képviselőtestület f. hó 9-én Botfy Lajos polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. Elnöklő polgármester előterjeszti, hogy a városi borfogyasztási pótadóra vonatkozó szabályrendelet a minisztertől jóváhagyólag megérkezett és annak életbe léptetése iránt sürgős intézkedést kér a képviselőtestület részéről. Tudatja egyúttal, hogy a fogyasztási adókezelők ezért a városi új jövödelmi forrásért 2000 frt évi bért ajánlottak fel irásbelileg. Tekintve, hogy a regale bizottság az évi 2000 frt bért elfogadhatónak találja s más részt az adóköteles felek két oldalról való zaklatásának elkerülése céljából is a képviselőtestület elhatározta, hogy a városi borfogyasztási pótadót — minden verseny kizárásával — a beígért évi 2000 frt bérért a városi fogyasztási adó kezelőknek adja ki bérbe s a városi tanácsot a szerződés megkötésével megbízta. Előterjesztetett a városi igazoló választmánynak jelentése a legtöbb adót fizető városi képviselők névsorának egybeállításáról. A jelentés tudomásul vétetett s annak alapján városunk virilista képviselői lettek az 1897-ik évre : Zala-egerszegi takarékpénztár részvénytársaság, dr. Ilidasy Kornél, Zalamegyei központi takarékpénztár részvénytársaság, Balatou József, Zalavármegyei takarékpénztár, Graner A „Zalamegyo" tárcája Éjjeli zene. Irta s a sümegi daloskörnek szilveszteresti hangversenyén felolvasta: Nógrádi Jenő. Persze, hogy kisvárosban esett meg ez a történet, mert például a pesti lányok nem is tudják, hogy mi az az éjjeli zene. * Itolla este tíz óráig sétált, a szigeten mamájával és Adél nővérével. Rolla éppen tizenhat éves volt, Adél pedig egygyel kevesebb, tizenöt éves. Velük volt Géza úr is. Rolla nagyon boszankodott, midőn este tíz órakor a mama kereken kijelentette, hogy most már haza megyünk, mert ő — a mama - nagyon álmos. Hogyan lehet valaki ennyire prózai, ilyen gyönyörű májusi éjszakán, mikor az orgonafák olyan mámorítóan illatoznak, a fülemüle olyan szerelmesen csattog a csalitban, s mintha a teli hold, a szerelmesek pátrónája, is fényesebben ragyogna az égbolton, mint más közönséges éjjelen. Géza úr a kapuig kisérte a hölgyeket, ott előbb elbúcsúzott a mamától és Adéltól, utoljára — last not least — Rollának nagyon melegen megszorította a kezét, hosszan arcába nézett, nagyot sóhajtott s aztán lehangoltan szólt: — Jó éjszakát! Rolla nem tudta az elválás után, hogy sírjon, vagy nevessen-e, mert hát roppant nagy dolog volt a séta alatt. Amig a mama hátul ballagott Adéllal, ő és Géza előre sietett, és — Géza úr „vallott." Elmondta, hogy igaz, mély szenvedélylyel szereti Itollát és életének egyedüli célja lesz kis kezét kiérdemelni. Dolgozni fog, kiküzdi magát és majd ha emberré lesz, akkor eljön satöbbi. I)e ezért a nagy jövendőbeli fáradságért cserében azt szeretné tudni, számithat-e viszont szerelemre';' Csak egy szócskát, rövidke igent mondjon Rolla! „Igen". Csakhogy nagyon nehéz ám ezt kimondani egy tizenhat éves leánynak, kivált ha még szerelmes is abba az urfiba, aki ezt a szót ki akarja erőszakolni. Hogyan szorongatta torkát a meglepetés, az öröm. Csak annyit tudott nagy nehezen elrebegni: — Majd holnap. Hamar nyugodóra tért mind a három hölgy. A két lány a kerti szobában aludt, melynek folyondárral befutott ablaka a középső nagy virág-parthie-ra nyílott. Ott orgonaés jázminbokrok közt korai Beauty of Glenzenwood és la Reine rózsák virágoztak s az ablakredők hasadékain beröpíté az enyhe tavaszi szellő a rózsák illatát. Rolla természetesen nem bírt elaludni. Mindig valami lágy bariton zümmögött a fülében: „ Rolla nagysád! Esküszöm, hogy a mióta megismertem, szeretem és nem volt pillanatom, amikor ne magára gondoltain volna ..." Es Géza akkor megragadta a kezét; olyan forró volt, szinte égetett. 0 ijedten rántotta vissza a magáét. — Tehát nem szeret — vagy talán éppen mást szeret — és engem gyűlöl ? kérdé Géza. Mondja csak ki bátran. A szomorú .való könnyebben fog esni a kínos bizonytalanságnál. Oh milyen ostobák ezek a férfiak! Még hogy gyűlöli őt! Hát nem látta ki a szeme csillogásából, nem hallotta a hangja remegéséből, hogy szereti őt, szereti kimondhatatlanul. Minek kérdezi? IIísz már regen tudnia kellene! De nem tudott felelni a kérdésre, mert elakadt a szava' Szegény fiu, hogy remegett a hangja! Bizonyosan visszautasításnak veszi a „holnap"-ot ós még az éjjel pisztolyt fog magára. Oh, mert ő igen szenvedélyes. Az enyhe tavaszi szellő, a rózsák illata beosont az ablakredőkön és eltöltötte édes illatával a kicsiny leányszobát. Rolla tizenhat éves szivét pedig olyan kimondhatatlan vágy, keseiüség és aggodalom fogta el, hogy csendesen zokogni kezdett puha párnái közt. Erre aztán a hűs álom szép csöndesen elkezdte legyezni híís szárnyaival. Mintha minden tagja megnőtt ós súlyosabbá vált volna; a nyakán és karjain mintha gyorslábú hangyák szaladgálnának. Fülében még mindig ott zümmögött ama bizonyos hang: Szeretem, szeretem magát, Rollácska . . . Már nem is emberi hang volt ez, mint inkább távoli harmonikus zene. Mint mikor telefonon hallgatunk operazenekart, vagy künn a mezőn messze falu harangját, búcsúsok énekét. Nem is a füllel, hanem inkább valami hatodik érzékkel halljuk. — Szeretem, szeretem magát Rollácska . . Rolla itt már az álmok birodalmában járt. Angyalok kara ereszkedett alá a fényes égből és hegedűvel, lanttal és fuvolával zenélték: „Minek is a szőke én nekem, Mikor én a barnát szeretem; Hisz a földön annak párja nincs, Talán még a menyországba' sincs." Mi ez? Hallucináció vagy valóság ? Rolla erőszakosan felnyitja szemeit és körülnéz. Nem, nem álmodik. Itt vannak" körülötte a szoba megszokott bútorai. — Ott alszik Adél, kezével megfoghatja takaróját, — ez nem lehet álom. De a zene csak nem hallgat el. Mai számunkhoz fél iv melleidet vara csatolva