Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 1-26. szám)
1897-05-09 / 19. szám
XVI. évfolyan}. /ala*Eé ej ,szeg, Í897. riíájüs 9. Í9. száii]. Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egv szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 l(r, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. 11, űmíP A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Réziratokat nem küldünk vissza. •A „Z al am céyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyletéinek hivatalos közlönye. 3VC egj el enik m. inden -vasárna X>üj idők, kis emberek. Halhatatlan Vas Gerebenünknek van egy regénye, melynek a címe: „Nagy idők, nagy emberek." Azt a korszakot írja le ebben, mikor a mult század végén felszínre került világhódító eszmék ébresztő hatását hazánkban is megérezték és az addig szokatlan áramlat hatása alatt megmozdultak a nagy, átalakuló idő közelségét, eljöttét sejtő nagy lelkek, nagy jellemek is. Valóban : annak a nagy időnek csudálatos módon megtermettek a maga nagy emberei is, a kiknek szavai, tettei mind megannyi előre vetődött fénysugara volt a később kibontakozó hatalmas átalakulásoknak; akik valóságos prófétai lélekkel megtalálták a dolgok fejlesztésének azt a józan mérsékletét, mely tudatos talajkészítés volt a jövő munkásai számára. Azok a nagy lelkek, azok, a jövő átalakulását megértő derék jellemek legnagyobb részt sirba hanyatlottak, mielőtt az átalakulás megtörtént volna. Ők az új idők hatalmak kibontakozásának csak reményét vitték magukkal a sirba. A teljes átalalakulást, a nagyszerűbb kifejlődés hajnalhasadását már csak egy új nemzedék érte meg. Ez a nemzedék azután már nem csupán reményt vitt magával a sirba, hanem biztos tudatát annak, hogy Magyarország egén már fenn ragyog a nemzetlétet biztosító és megszilárdító új idők vezér-csillaga. Az első ösvényvágók már majdnem mindnyájan kihaltak, de azzal a megnyugtató tudattal, hogy a magyar nemzetnek megjelölték az utat, melyen haladva, minden lépésével gyarapodó erkölcsi erőt szív magába a nemzeti nagy célok kiküzdéschez, megvalósításához. Mi már hatalmas örökségül vettük át tőlük Í nagy eszméket, az új idők szellemét. De vájjon átvettük-e, örököltük-e tőlük azokat a ragyogó erényeket is, mik a nagy-idők munkásait arra képesítették, hogy azok megteremthették, kivívhatták az új-időket ? Megvan-e bennünk is, az új-idők munkásaiban, az a nagy önzetlenség, mely a közös érdekek, a ma gasabb, szentebb általános célok küzdelmeinek lelkeA „Zalamegye" tárcája. .^primadonna. A „ Z A L A M E G Y E " eredeti tárcája. Irta: Szécsi Sz. Imre. Házmester volt az édesapja. Egy gourmand színigazgató fedezte fel ezt a rongyos Vénuszt. Épen kenyeret vitt akkor a pékhez. A direktor az apja engedelmével magával vitte öt a társulatához. Félév alatt pompás dámát csinált belőle. Rettenetesen belebomlott és azt híresztelte, hogy megesküszik vele. Micsoda carriere! Tizenhét éves korában direktorné Jubiláns színészeknek is oszthat szerepet és gage-t. Azon az előnyösen ismert szép napon húszáról jöttek a városba, köztük egy valóságos herceg. Meglátta a schneidig dírektornét és alaposan belebolondult. A direktor ki még mit sem sejthetett —- épen az estén utazott a fővárosba színi kongresszusra. Mire visszatért, már az asszonynak csak hűlt helyét találta. ( excellencíája a hercegnő hagyatéka csak e kurta levélből állt »Külföldre utaztam. Lehet, hogy még látjuk egymást Ne is haragudjál, hiszen te olyan jó vagy. Csókol Mariska.« Ez eléggé világos pár sorban alig volt valami kirívó. Legfeljebb a tizenöt helyesírási hiba. Ezek a kis primadonnák különben a világ teremtése óta nem ismerik az ortográfiát. A direktor ebbe a csapásba nem halt bele. Egy év múlva vett csak liirt a szökevényről, ak beállt koristánénak a fővárosban. Annak idején sokat is bes/.. Ilek róla, Calderoni va£?v tiz tele kosztümben telte sedésében elfeledtetett, háttérbe szorított minden egyéni dolgot, minden egyéni előnyt, hasznot kínálkozó jólétet? Megvan-e bennünk az a szent lelkesedés, mely az imádat oltárára tette a haza nevét és az előtt eborulva, annak érdekében a saját érdekükről való emondásra s e mellett egyéni létkérdésekbe vágó áldozatokra is hevítette a tettekre, munkálkodásra hivatott erőket ? Megvan-e bennünk is az a tiszta, szeplőtelen idealizmus, melylyel ők, az új-idők megteremtői, lábukat e talajon erősen megvetve, tekintetűkkel a felemelő célok tiszta, fénylő magasát keresték ? Nem kell e kérdésre felelnünk; mert felelnek rá a tények. Azok a nap nap után elénk táruló szomorú tapasztalatok, melyek azt mutatják, hogy a nagy-emberek hatalmas örökségét epigonok őrzik. Epigonok, akik az egykori sasok elhullott szárnytollaiból csinált szárnyakkal próbálják a repülést. Epigonok, akik két kézzel, tiz körömmel ragaszkodnak az anyaghoz és megrugdossák a magasztos ideálokat. Oly jó volna mindezt nem tudni, nem látni. Oly jó volna ennek a nemzedéknek önző, anyaghoz tapadó haszonért reszkető kapzsiságát legalább a mindennapi létszükség-kényszerének rovására írhatni. Oly jó volna, ha legalább azt modhatnók : ne vádoljatok bennünket önzéssel ; hisz ez a verdődés ; ez az őrült hajsza, ez a lázas küzdelem mind azért van csak, mert mi ís élni akarunk, mint ahogy az elődök is azon voltak, hogy becsületesen élhessenek. Jó volna! De nem mondhatjuk ; mert igaz, hogy azok az egykori nagy-emberek is, kik a haza szent nevével ajkukon és szivekben, ideális, magasztos célokért küzdöttek, — törekedtek az egyéni jólét elérésére és biztosítására; hanem az ő jelszavuk az volt, hogy: „jól élni, ha lehet." Mi már ezzel nem érjük be; mi már azt mondjuk, hogy: „Jól élni minden áron!" Es hogy jól élhessünk, hogy megteremthessük magunknak a kényelmet adó, gyönyöröket biztosító bőséget : feláldozzuk a magasabb ideálokat is ; az imádat oltáráról ledobjuk a haza szent nevét is. Az egyéni érdekeket nemcsak hogy háttérbe nem szorítjuk a közös érdekek nagy küzdelmében, hanem még azok a tetteink, azok a törekvéseink is, miket a közcélok elérésén munkálva mutatunk be : végeredményükben az egyéni haszon, a nyereség-vágy sorában vesztik el szeplőtelenségöket. Tetteink, törekvéseink, minden ruhánk, amiket a közérdek nemes cége alatt mutatunk be, az önzés, a kény elemszerzés, a jólélhetes céljához siet. Azért van, hogy nagyoknak látszott alakok, a közéletnek kegyelettel környezett harcosai, kikről (különösen a távolból) mindenki azt hiszi, kogy eszményekért élnek, lelkesednek ; kiket nemzeti nagyokért hevülő, nagy jellemek után vágyódó szivünk dicsfénynyel övez : egyszerre, szinte megdöbbentő váratlansággal buknak le a piedesztálról ; mert kitűnik, hogy minden szép szavok, minden szépnek látszó tettök rugója az önzés, a haszon, a nyeresség-vágy volt. Sötét, elszomorító képei ezek az új-időknek, a mik ara intenek bennünket, hogy bizalmunkkal, felemelő lelkesedésünkkel óvatossabbak és fukarabbak legyünk. Ne feledjük, hogy a nagv-idők nagyembereinek örökségét nem csupán nagy-eszü, de tőképpen nagyjellemű egyének őrizetére kell bíznunk. Es nem olyanokra, a kik majd (ha akad regényíró, aki megírja) „Az új idők, kis emberek" cimű regény hőstettei lehetnek csak. Megyei rendes közgyűlés. őt közhírré, hogy bekerült a mi azt a legnagyobb kitüntetést jelenti, a kaszinóba. Ez a dicsőség persze csak egy két évig tart. A színháznál felmondtak neki, mert a derék múbarátok ujabb házmester-kisasszonykáknak adják ki a stipendiumokat. Ö tehát ezzel a vidéké lesz. Négy év alatt tanult eleget. Most már kimehet operette-primadonnának a naiv lelkek és elpusztíthatatlan balekok országába. Két hónap alatt ünnepelt művésznő, zajos jutalomjáték, öt koszorú, tizenkét csokor, arany óra, ezüst service, rejtélyes boríték érkezése az öltözőbe stb. Zsúfolt ház, őrületes taps, a polgármester személyesen gratulál. Az egyik kritikus száz szavas telegrammot meneszt a pesti lapoknak. Milyen boldogan olvassa mindezt az a szegény házmester. Előadás után a kis gróf, ez a graciös kis kadét, fényes bankettet ad a t'szteletére. Délszaki növények, arariybettikkel nyomtaton menük, éjben két fogat vár a vendéglő előtt. Hófehér lovak, két pej, választhat közültik, hogy melyikre üljöfi fel. S ez a nagy dicsőség igy megy városról-városra hat évig. • Közben néhányszor meglátogatja a faluját. Koszorúkat visz az édes anyja sírjára. A felnőtt testvéreit dús ajándékokkal látja el, az apját tisztességesen kitártja. Ilyenkor talán boldog. .Ion azután egy szerencsétlen óra. Ó szeret bele égy fiatal kis hivatalnokba, 900 frt a fizetése. Zöldségre sem elég. l)o az asszony egészen neki vadul. Megismerkedik vele és egymás rabjaivá lesznek. Pompás ötlet; a felesége lesz. Tényleges asszony. Egy házilag és közjegyzőileg hitelesített férjjel. Egy valódi név! — A gentry fiatal ember családja szegény ugyan, de Zalavármegye törvényhatósági bizottsága május havi rendes közgyűlését dr. gróf Jankovich László főispán őméltóságának elnöklete alatt f. hó 3-án tartotta. Elnöklő főispán őméltósága üdvözölvén a magjelent törvényhatósági bizottsági tagokat, a gyűlést megnyitja. A tárgysorozat előtt Csertán Károly alispán előadja, hogy még 1894-ik évben érkezett a vallás- és közoktatásügyi minisztertől a főispánhoz leirat, melyben felkérte, hasson oda a vármegyénél, hogy a vármegye törvényliatósága az 1896. évi ezredéves kiállítás alkalmából a történelmi kiállítást valamely, történelmi nevezetességű festmény kiállításával gazdagítsa; a főispán előterjesztésre a vármegye törvényhatósági közgyűlése elhatározta, hogy a történelmi kiállításra felküldi a haza bölcsének, Deák Ferencnek, a közgyűlési teremben levő arcképét, továbbá gróf Festetics Györgynek, a keszthelyi Georgikon halhatatlan emlékű megalapítójának, az intézet száz éves fennállási ünnepélyére már 1893-ik évi határozattal megfestetui elrendelt arcképét, végül elhatározta, hogy Zrínyi Miklósnak, mégis kétségbe esik! A lakodalom mindazonáltal megtörténik. Ő nagysága nem vállal szerződést. Egy évig pihenni, turbékolni akar szép, daliás szerelmesével. Azután megjön a gólya is. Polgári asszonyok egyetlen üdvössége, a vidéki operette énekesnők igazi réme. Pedig az a kis bébé csókolni való, ő maga szoptatja. —• — Pfuj, mondaná a kilencágú kis kadét. Azután teljesen felgyógyulva, Budapestre készül szerződés után — Látod édes Józsikám, — mondja az urának, — te feladod a hivatalodat és jössz velem, amerre én megyek. - Ezt nem tehetem, — válaszol komolyan a férj. Lehetek szegény, de büszke nevemre. Az én őseim tartottak ki elég asszonyt, de bennünket asszony kitartani nem fog. Hanem te csak szerződjél el magad ; nem féltelek. a kicsikét majd ápolom én. Azután ellátogatok hozzád, máskor meg te jösz én hozzám — s szeretjük egymást változatlanul. — Jó, igazad van. Ezzel Budapestre megy szerződés után. Civilhez ment férjhez; ötnegyed éve nem játszott, gyereke vau. A színházi ágensek az ' ilyet beírják a halottak közé. K.y be'olyásos ember mégis mondja neki őszinte gorombasággal:' —- Lássa nagysád ! maga még csak 27 éves, de elvesztette a reicát. Azt hiszi, hogy a vidéki sziuészet arra való, hogy anyákat neveljen? Aztán irt leveleket a régi ismerősöknek. Az alispánoknak, a polgármestereknek, a tanácsosoknak, lapszerkesztőknek. De a választ hiába várja. Még az a szőkefürtü kedves kri likass, az a feledhetetlen bohém, aki akárhányszor vasalni segített neki, még ő is izgatottan felel. Most jól.1 haza schweitzi nászú íjáról, s a protekciót Mai sxámiriiltlioz fél iv melleidet va.ii csatolva
