Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 1-26. szám)

1897-05-02 / 18. szám

XVI. évfolyam. Zala-Eáerszeg, 1897. njájtis 2. í8. szán]. Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. társadalmi, Mvtt és gaziászatí hstila;. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a „kanizsai és noVai. járási községi és körjegyzők egyletéinek hivatalos közlönye. Megj elenik minden, vasárnajp. Elvek és érzelmek. A közéleti szereplés nem egy alkalommal állítja egymással szembe az elveket és érzelmeket. Az emberi érintkezés, az emberi, társadalmi szorosabb kapcsolatosság, a barátkozás megszokott sablonja úgy amint az emberek megállapították s a nagyközönség elfogadta — egyéniségünk érvényesülését bizonyos formákba, az általános felfogással megegyező keretbe szorítja. A közfelfogás például csak abban a szorosabb kapcsolatosságban, abban a barátságban hisz és bízik, mely nem csupán érzelmi, hanem elvi alapokon is nyugszik. Ha két egyén a baráti szeretet minden kétséget kizáró külső megnyilatkozásával csatlakozik is egymáshoz, mihelyt köztudomásává lesz felölök, hogy valamely irányban köztük elvi differenciák merültek föl : ez a körülmény azonnal megrendíti a barátságuk szilárdságába, tartósságába, felbonthatatlanságába vetett hitet. Hát az igaz, hogy a baráti érzelem alapját a teljesen kialakult férfiujellenieknél az elvek közössége képezi ; de ezek az elvek teljesen általános, társadalomerkölcsi szempontokra vonatkoznak. Ezek az elvek az egyénnek nagyobb méretű világnézetét fejezik ki; ezekben — hogy úgy mondjuk —• jellem-világa, erkölcsi énje nyilatkozik meg kinek-kinek. Hogy tehát két lélek között a rokonulásnak, a kölcsönös vonzalomnak, a gondolkozás és érzés harmóniájának köteléke létrejöhessen, arra ez az elvi alap föltétlenül szükséges; de ez még éppenséggel nem hozza magával, hogy az ekként közös érzelmi alapokon egyesült lelkek a részletekben, a szűkebb, kisebb vonatkozású dolgokkal szemben is közös elvi alapra helyezkedjenek. Hisz az életben nem egyszer találkozunk egymással nagyon szépen, harmonikusan élő egyénekkel, akik például a közéleti törekvések egyik-másik terén nem vallják ugyanazokat az elveket; és akik — ennek dacára •— megtalálják egymás egyéniségében, benső erkölcsi világában, jellemök alapvonásaiban azokat a A „Zalamegye" tárcája. rokon mozzanatokat, a mik viszonyuk kifejlődésének okát, barátságuk fennmaradásának biztositékát képezik. Az is igaz, hogy a barátságnak ily értelemben való kifejlődéséhez és fennmaradásához már emelkedettebb lelkek kellenek, mert a kölcsönös rokonulásnak, a szoros kapcsolatosságnak e fokán az egyéni érdekeknek az a kölcsönössége — mely a praktikus „kéz kezet mos" elvére szokott helyezkedni — teljesen ki van zárva. Ennél fogva az is igaz, hogy az ily értelmű barátság a ritkaságok közé tartozik. Az emberiség tömegei nincsenek ehhez az eszményi barátsághoz szokva, azért nem is igen hisznek benne. A nagy közönség ahhoz van szokva, hogy az érzelmi kapcsolatok szorosságát az egyéni érdekek ölesönös eló'segitése, támogatása biztosítsa. Ha nincsenek összefüggő, egymásra ható érdekeink, melyeknek elérésére, támogatására bizonyos közös elvi törekvésekkel küzdünk, akkor nincs értelme, hogy jóbarátok, rokonlelkek legyünk. Ez a materialisztikus felfogás most már oly erősen behatolt a közfelfogásba, oly erős mértékben meghódította a lelkeket, hogy manapság még a magukat intelligenseknek, a köznapiságon felülemelkedetteknek tartók sem képesek ennek hatásától szabadulni és nem képesek a kisebb méretű elvek differenciájának hatásától érzelmi kötelékeiket megőrizni. Igy azután gyakran találkozunk egyénekkel, a kik az élet, az emberi lét és rendeltetés nagyobb nézetére vonatkozólag közös elvi és érzelmi alapon állva, egymással barátságot, szorosabb viszonyt kötöttek: de a kik valamely kicsinyesebb elvi differencia miatt úgy elidegenednek egymástól, mintha sohasem ismerték volna egymást. Ez a szomorú cs eléggé el nem Ítélhető jelenség különösen gyakran tapasztalható a nyilvánosság előtt szereplő, még különösebben pedig a politikai élet küzdelmeiben élénkebben résztvevő egyéneknél. Valamelyik nagy diplomata irta meg valahol: „Két dolog van, a mit az egymással szeretetben élőknek vitatni sohasem szabad: a vallás és a politika." ^jnült. Színhely: Régi divatú vasúti kupé. Feri: (Elegáns, huszonhaléves uri ember, vadász ruhában beront a kupéba. A vasúti szolga feladja fegyverét és táskáját, mikor már felhangzik a főkalauz kiáltása: „Mehet!" A kupéajtót becsapják. Egy sipjelzés és a vonat indul. Margit. (Huszonhatéves gazdag özvegy, a kocsi ellenkező oldalán áll az ablaknál, a vidéket szemléli és a várost ócska tornyaival. Mikor a vonat kirobogott a pályaudvarból, leül és felveszi a könyvet, hogy az olvasást folytassa. Észreveszi Ferit, a meglepetés halk kiáltásával): Feri! Feri (felismeri a hölgyet.) Ezer bocsánatot kérek! Nem sejthettem, hogy itt fogom találni, nagyságos asszonyom. Margit (minden érdeklődés nélkül) Hová utazik ? Feri. Attól tartok, hogy V—ig tűrnie kell a társaságomat, mert a vonat nem áll meg odáig. Ha csak nem nyomja meg a vészjelzőt ? ! Margit. Nem látok veszedelmet. Különben mi nők arra vagyunk kárhoztatva, hogy tűrjünk. (Kis szünet). Margit. Felmentem attól, hogy V—ben más kocsira átszálíjon, utam úgyis csak L. -ig tart, aztán szabadon marad. Feri. L.—ben szállok én is ki. Megyek Ferencyékhez vadászni. Margit, (ijedten.) Ferencyékhez ? Ez különös véletlen ! Feri. Talán ön is ? Margit. Igen. Irma édes anyja még Gleichenbergben hívott meg néhány hétre. No hiszen szép mulatság lesz! Feri. Mit tegyünk? En már táviratoztam, hogy küldjenek kocsit. Mzrgit. Bizonyául egy kocsit küldenek mind a kettőnkért. Irma tudatta velem, hogy Gyula eljön az állomásra. Mit tegyünk ? Feri. Nem lehetne úgy viselkednünk, mintha egymást nem ismernők ? Margit. Eljegyzésünk ugyan nem állt az újságokban de arról többen tudhatnak, hogy sokat érintkeztünk egymással, hogy barátunk voltunk. Feri. (szemre hányóan) Voltunk, mondja ön ? Margit, (nem ügyelve.) Hátha Irma tudja, hogy ismerjük egymást? 0 rögtön kitalálna mindent. Feri. Igaz, Irma éleseszü leány, de azt hiszem, nagyon diszkrét. Margit. Diszkrét módon dugja az orrát mások ügyeibe. Különben ez az orr elég nagy, hogy jól szimatolhasson. Feri. De jól illik az arcához. Olyan határozott jelleget kölcsönöz neki., Margit. Ő maga is nagyon határozott. Majd a férje fölött is ő fog határozni. Feri. Annál gyöngébb ember Gyula. Őt könnyű kormányozni. Margit. Én ellenkezőleg szilárd férfinek tartom Különben figyelmeztetem, hogy Gyula és én. Feri. Bocsánat. Arra gondolhattam volna. De most már, hogy meneküljünk a helyzetből? Margit. Kínos volna nekik elmesélni, hogyan álltunk egymással és mily gyorsan vége lett mindennek. Feri. Nem az én hibám volt. Margit. Nem az öné?! Csak nem akarja mondani hogy — Feri. On félre dobott engem, mint egy ócska keztyut és én félévig boldogtalan voltam. Margit. Én dobtam volna félre! Hát nem ön irt nekem ? Feri. Igen, mikor éreztette velem, hogy egybekelé síinkből nem remél valami nagy boldogságot. Margit Feri! Hogy tételezhetett föl ilyent! Feri. Ha törődött volna velem, csak válaszolt volna levelemre ? ! Margit. Ön nagyon sértően irt. De mire jó, ha most És igaza van. Ebben a két dologban, de különösen a politikában bámulatos szenvedélyességgel tudnak egymásra törni az emberek s ilyenkor a vitatott elvekért képesek földúlni, szétszaggatni a legbensőbb érzelmi kötelékeket ís. Az emberi béke, szeretet, barátság érdekei pedig azt kívánnák, hogy az elvek és azoknak harca, iüzdelme soha, semmi körülmények között ne érintse a különbön fenforgó kölcsönös érzelmeket, valamint hogy soha ne várjuk, ne követeljük (nem is várhatjuk, nem is követelhetjük), hogy bárkinél is a fenforgó kölcsönös érzelmek esetleg befolyásolják az elveket. Igy azután, ha nagyobb vanatkozásu elvek, egyforma gondolkozás, rokonérzés alapján megköttetett két vagy több egyén kötött a jóviszony : annak bensőségét, tartósságát soha sem kell félteni különböző, kisebb-nagyobb elvi differenciáktól, mert az önzetlen, tiszta jellemek mellett azok észrevétlenül, hatástalanul elsiklanak. Csak is ily körülmények között, a kölcsönös ragaszkodásnak ilyen helyzetében lehet azután szó önzetlen, tiszta, eszményi barátságról, mikor ez a barátság nem a kölcsönös érdekek támogatására kötött szövetség. Ámde — mint már hangsúlyoztuk — ehhez határozott lelki emelkedettség kell. Emelkedettség, mely az elvi küzdelmek erőszakával soha sem ront neki, az érzelmi kötelékeket soha sem akarja és kisérli meg arra használni, hogy azokkal az elveket az érzelmek világába hurcolja. Mindezek talán nagyon is akadémikus jellegű kijelentéseknek tetszenek, de ha fölöttük mélyebben és a közéleti viszonyok figyelembe vételével gondolkodunk, arra a meggyőződésre jutunk, hogy nagyon szépen lehet ezeket a gyakorlati életben is alkalmazni. Olyan elvek ezek, melyekkel — ha nem csupán valljuk és hisszük, hanem azokat gyakorlatilag foganatosítani is ügyekezünk — szilárd alapját vethetjük meg a békésebb, bensőbb társadalmi állapotoknak, a mik ennél fogva szelídebbekké teszik az elvi küzdelmeket és sokkal tartósabbakká, önzetlenebbekké az érzelmi kötelékeket. összeveszünk azon, hogy ki köztünk a hibás? A kérdés most az, hogyan viselkedjünk Ferencyéknél. Feri. Ah ezek a Ferencyék ! Nagyon kedves emberek, de... Margit. Meghívásaiknál valamivel több körültekintést tanúsíthattak volna. Feri. Ön igazságtalan. Irmát semmi esetre sem lehet okolni. Margit. Vagy úgy ?! Szabad talán már jgrátuiálnom ? Feri. Gratulálni? Legalább is kissé korán volna. Margit. Nem tudom ugyan, hogy van-e mit gratulálni olyan feleséghez, a kinek hetenként uj ruha kell Pedig Irma nem kap nagy hozományt. A vagyon zöme Gyuláé. Feri. Úgy látszik, jól ismeri Ferenczy Gyula pénzügyi körülményeit. Hát azt tudja-e, hogy nagy kártyás? Margit. Bánom is én ! Feri. Hát annyira szereti, hogy még a hibáit sem veszi fel! Engedjen meg egy kérdést, egy furcsa kérdést ugyan, de én jobb szeretném elejét venni minden meglepetésnek. Ha Gyula az állomáson elébe jön, talán össze csókolódzik vele? Margit. Hogy mer tőlem ilyesmit kérdezni? Feri. Hát — azért — mert mindezek után mégis fájdalmas volna reám, ha ott kellene állnom mellette. Margit. Csak nem féltékeny! Nincs joga hozzá! Feri. Nem adná nekem azt a jogot, hogy féltsem ? Vagy mái annyira van Gyulával . . . Margit. Én Gyulával 'semmiképsem vágyok, de ön Irmával? Feri. Én még inkább semmikép Mondja, Margit, édes Margit! nem voltunk bolondok, vagy gyerekek a mult évben ? Margit, (sírva fakad.) Hát nem tudta, hogy mennyire szerettem és szeretem . . . Feri. (letérdel és átöleli.) Imádlak (szünet után.) De mit csináljunk Ferenczyéknél ? Margit. Mutatkozzunk be jegyesek gyanánt! Som Péter. IVlai számunkhoz fél iv mellélvlet van csatolva