Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 27-52. szám)

1896-10-11 / 41. szám

Imréné (Z. Lövő) 10 frt, Veltner Jakabné (Keszthely) 13 Irt, Hirschmann Lipótné (Hodosán) 5 frt, Tarányi Ferencné (Nyírlak) 20 trt, dr. Tuboly Gyuláné (Nagy­Kanizsa) gyűjtő -ívén 40 frt, Virius Vincóné (L. Tomaj) 2 frt, Szűcs Dezsőné (Nagy Falud) 5 frt, dr. Lukonics Gáborné (Sümeg) 5 frt, dr. Czinder Istvánné (Z. Eger szeg) 5 frt, Hodászy Béláné (Kádiháza) 2 frt, Löb Ignácné (Csabrendek) 5 frt, Szily Dezsőné (Ollár) 10 frt, Dervarics Imréné (Kilimán) 5 frt, Koller Vilma (Légrád) 1 frt, Schmidt Emiiné (Becsehely) 20 fit, dr. Gyömörey Vincéné (Ukk) 5 frt, Hertelendy Ferencné (L..Tomaj) 15 trt, Csertán Károlyné (Z.-Egerszeg) 10 frt, dr. Csempesz Kálmánné (Letenye) gyűjtő ivén 10 frt 80 kr., Véssey Lászlóné (Várhely) 10 frt, özv. Vizlendvay Istvánné 5 frt. Ily kép közadakozás utján befolyt összesen 618 frt 60 kr. A zászló 613 frt 60 krba került s igy meg maradt még 5 trt, amely a vármegye törzsvagyonához csatoltatott. A vármegye októberi rendes közgyűlésén gróf Battyány József megyebizottsági tag, mint a vármegyei bandérium szervező bizottságának az elnöke, jelenté, hogy a megyei bandériumot a márciusi közgyűlés hatá rozatához képest megalakította és a bandérium a f. évi junius hó 8-án tartott ünnepélyes dísz felvonulásban teljes számban részt véve, azon a vármegyét méltóan képviselte. A vármegye bizottsági közgyűlése jegyzőkönyvileg hazafias köszönetét és elismerését nyilvánította a szervező bizottság elnökének és minden tagjának, valamint a vármegyei bandérium összes tagjainak is azon hazafias buzgalmáért, amelyet a vármegyei bandérium szervezése körül kifejtettek és amelylyel a magyar állam ezeréves fönnállásának emlékére rendezett nemzeti ünnepélyen a vármegye közönségét oly szép számmal és díszszel kép viselni sziveskedtek, hogy a vármegye a testvérmegyék sorában az őt megillető helyet méltóan elfoglalta és a nemzeti ünnepély fényének emeléséhez jelenlékenyen hozzájárult. A vármegye bizottsági közgyűlése ugyanekkor egy másik hazafias kötelességet is teljesített, amidőn szintén jegyzőkönyvileg örökítette meg a vármegye lelkes hon leányainak azon áldozatkészségét, auielyiyel a vármegyei bandériumot oly ékes lobogóval feldíszítették, amely a vármegye ősi címerével és színeivel egyrészről Zalavár megye közönségének a multak hagyományain alapuló közérzületét és a magyar alattvalói hűségét fejezte ki akkor, amidőn a legalkotmányosabb király előtt hódolat teljesen meghajolt; más részről ped ;g ama cimer- és szinekben oly jelvényt hord, amelyben a vármegye né­pének boldogulására, üdvére és fölvirágzására irányult törekvéseinek győzelemre kell jutniok. Kérelem a nemes szivü emberbarátokhoz. Itt ülök a Balaton kies partján. Szemeim ellebben­nek a tó sima tükrén, mely ma oly csendes, oly nyu­godt, hogy egy hullám sem rezeg és a viz tükre, mint egy végtelen csiszolt ezüst lemez, tárul el szemeim előtt. Körös körül méla csend, mennyei béke uralg. Ugy látszik, mintha az egész természeten a béke angyala honolna és az örök béke országa bekövetkezett volna. Üz a csend és béke bánatos szivembe is behatol, a felkorbácsolt szenvedélyek lecsillapodnak, a háborgó indulatok lecsen­desülnek, és réges rég elmúlt érzés éled fel megint ben uem : a béke és nyugalom érzése, mely átlengi egész lényemet, felvillanyozza szellememet és következő elme­futtatásra indít : Ha felvetjük a kérdést, hogy mi az ember hivatása e földön, akkor a felelet nem lehet más, mint ez a szent Írásban is megirva van : az Istent szolgálni és felebará tunkat boldogítani, a mint ez legszebb kifejezést nyer ama szent igében : „Szeresd felebarátodat, mint tennen magadat!" elragadtatással beszéltünk a darabról, ő azt mondta, hogy a darab erösebb hatás nélkül marad a gondolko­zóra, mert hiányzik belőle a lélektani igazság. Fedóra (a hősnő) keresi vőlegényének gyilkosát és mikor Ipvanoft'ban azt megtalálni véli, beleszeret. Ez képtelen­ség, mert abba, kinek kezén a meggyilkolt vére sötétlik, a nő bele nem szerethet. Később meg, mikor a gyilkosság körülményeit megtudja és szerelme már lélektanilag is indokolt lenne s ő egyetlen vallomással megállíthatná a tragikum fejlődésének szálait, érthetetlen magatartásával önmaga idézi elő. Szóval meglátszik Eedorán a 'dráma iró kényszerítő hatása. Nem lélektaui alapon megy a megoldás felé, hanem az iró erőszakával. Mondhatom édesem, hogy oly meggyőző erővel beszélt, hogy végre kénytelenek voltunk neki igazat adni. Valóban sajátságos ember. Végre majd csakugyan be kell látnom, hogy — amint irtad — nem közönséges sablon-ember, aki üres trics-tracscsal untatja agyon az embert. Olyan rendkívül kiválónak azonban most sem tartom és nem is fogom tartani, hogy érdemes volna vele egy egész levélen át foglalkozni Áttérek a legfontosabb dologra. E hó végén lesz a jótékony nőegylet táncvigalma. Anyám itt akar legelsőben bemutatni a báli világnak. Egy kissé előre is szorongok. Rózsasainü ruhát kapok. Mit gondolsz, jól fog e állani ? Kéry Géza azt mondja, hogy egy teljesen sima rózsaszínű ruha az én arcomhoz nagyon jól fog illeni. Nézete szerint csak az a fő, hogy egyszerű legyen ; mert annál jobban ki togja emelni termetemet. Annyi bizonyos, hogy kitűnő izlése van. Azt hiszem, hires párisi nőszabó veszett el benne Idáig minden héten irtani Angelika testvérnek, de most már két óta egy betűt sem küldtem a zárdába. Isten tudja, mit gondolnak már felőlem ? De mikor úgy el vagyok foglalva. Ezen végcél elérésére szükséges-e és az Alkotó szellemében létezett-e, hogy ezt viszálkodással, gyűlölettel és ellenségeskedéssel érjük el, hogy az ember embertár­sát üldözze, ölje és gyilkolja? Erre még a legelveteme dettebb ember is nemmel fog telelni. De hogy az ember földi hivatását az Alkotó szel­leme és a társadalom követelményei szerint hiven telje­síthesse ; hogy megvalósíthassa a szent igét: „Szeresd felebarátodat, mint tennen magadat" : annak a béke, az egyetértés, a kölcsönös szeretet és segítség első feltétele. A szeretet ugyanis üdvöt és áldást hoz, a gyűlölet és ellenségeskedés pedig átkot és vészt szül. Hogy pedig a szerelet magasztos érzelmeit ember társunkban folyton éleszthessük és megtarthassuk : azt balsorsban támogatnunk, Ínségben segítenünk és gyámo­litanunk kell. Mit használnak a nagy szabású beszédek a nép­boldogításról, mit legbölcsebb fejtegetések a szabadság ról, ha szegény embertársunkat tönkre engedjük menni, mert nincs egy betevő falat kenyere, ha éhezik ; nincs befedni való ruhája, ha fázik ? Nem abban rejlik a nép­boiilogílás, a szegényen való segedelem, hogy a polgári házasság eltöröltessék-e vagy nem, hogy a közös quota felemeltessék -e vagy nem, hanem azon, hogy békében élhessen mindenki és legyen meg legalább a mindennapi kendere! Ez az igazi népboldogítás ! Ezen gondolatok szállták meg lelkemet és indíta­nak arra a kéivleuire, hogy tőlünk telhetőleg segítsünk szűkölködő cmbertáimainkon ! Közeleg a tél, a különben is sanyarú esztendő kö­vetkeztében saegény sorsú embertársaink még szűkebb időknek nézhetnek elébe. A népkonyhák hivatva vannak a szegények nyo­morán részben segíteni; legalább azon, hogy nem kell éhen meghalniok. Fel tehát gazdagok és vagyonosok, kiket a sors felesleggel megáldott, sorakozzatok és ki-ki tehetsége sze rint támogassa a zala-egerszegi népkonyhát, melynek az úgyis ismert nemes célja nem más, mint Isten szent igé­jét : „Szeresd felebarátodat, mint tennen magadat" — megvalósítani. A midőn ezen szerény felhívásomat Zala-Egerszeg és vidéke nemes és áldozatra mindig kész közönségéhez intézem : alázattal könyörgöm, hogy uehéz feladatomban, mely a zord tél közeledtével rám háramlik, kegyes ada­kozásaikkal támogatni szíveskedjenek. Ezen erős hit éleszti lelkesedésemet az átvállalt szent ügy iránt és kölcsönös kitartást és buzgóságot fára dalmas munkámra. Zala- Egerszeg nemes lelkű közönsége előtt rendű letlenül áll bizalmam és ezen édes reményben, üdvözlöm a távolból teljes szivemből. Kis-Örs, 1896. október hó 6-án. Rost nb ig Henriette. Képviselőtestületi ülés. A városi képviselőtestület Botly Lajos polgármester elnöklete alatt f. hó 3 án rendes közgyűlést tartott. A gyűlés első tárgyát a városi tanács állal egybe­állított s a pénzügyi bizottság részéről elfogadásra ajánlott 1897-ik évi városi költségvetés megállapítása képezte, amelyet a képviselőtestület elfogadott. Az elfogadott költségvetés szerint, melynek főbb bevételi és kiadási tételeit lapunk egyik előző számában már közöltük, — a rendes kiadások 51.038 frt 96 krban, a rendkívüli kiadások 4 563 frt 02 krban, a bankkölcsön törlesztési összege 29.579 frtban s igy a kiadások összege 85.180 frt 98 krban irányoztatott elő, amelyből az elő irányzott 43.377 trt 43'/ 2 kr. bevételi összeget levonván, 41.803 frt 54Vs kr. hiány mutatkozik, amelyhez ha egyedül az anyaváros adófizetőit terhelő 514 Irt O8V3 Kéry azzal vigasztal, hogy a kedves testvéreket ugy sem igen érdekli a külvilág. Igaza van. Én most úgy sem tudnék mást irni, mint hogy nagyon aggódom : lesznek e táncosaim a bálon ? Mit gondolsz ? ülel a te szorongó Margitod. Varsód, november hó. Aranyosom ! Tegnapelőtt megtörtént a bál. Iszonyúan kimerül­tem. Csak 111a érzem magamat olyan kipihentnek, hogy neked írhassak. Rémitő sokat táncoltam . . . Mondhatom neked, hogy ez a Kéry Géza csodálatos ember. Kijelentette, hogy ő elvből nem táncol, de azért ezt az elvet nem akarja másokra is ráerőszakolni. Egymás­után hozta a táncosokat. Vagy husz fiatalembert bemu tátott, akiket még látásból sem ismertem. Kitűnően táncoltak valamennyien, mint egy-egy tizenhárom próbás táncmester. Hanem azutáu egyebet sem tudtak. Ki sem mondatom, angyalom, hogy mily üres fickóknak tűntek fel előttem, mikor társalogtak. Persze ezt is csak Kéry­nek köszönhetem,, mert őszoktatott hozzá ahhoz a nagyon is tartalmas, komoly társalgáshoz. Aztán képzeld : olyan ostoba voltam, hogy mikor hazafelé jöttünk, ki is nyilvánítottam azt a nézetemet, hogy ezek a fiatalemberek pompásan táncolnak, de roppant üresen társaloguak. Mama is, Kéry is kinevettek. Ügy haragudtam azután, hogy miért is szóltam. Igaz! mig el nem felejtem, megírom, hogy Kéry ismeretlenül is üdvözletét küldi. Sokat beszélünk felőled. Azt mondta tréfásan a napokban, hogy ha kinevezik törvéuyszéki birónak (mert mindennap várja kinevezését) átteteti magát a ti várostokba s akkor személyesen is megismerkedik veled. — Na, 11a! talán ott is a kifejlődés tanáról akar kr. hiányt hozzáadjuk, a valódi hiány 1897. évre 42.317 Irt (>3V 6 krt tesz ki. A Zala Egerszeget és Ola külvárost egyenlő mér­tékben terhelő 41,803 frt 54«/ 2 kr. hiányból 35,553 frt 377-2 kr. az 51141 frt 24 krt tevő összes állami egyenes adókra vettetik ki s így egy egy adó forintra esik 69 6/ 10 krajcár, mig 6.250 frt 17 kr. hiány a földadó kivételé­vel megmaradó 41.607 frt 40 kr. többi egyenes adóra esik s igy egy adó forintra 15 krajcár, mig a tisztán Zala Egerszeget terhelő 514 frt 08 2/ ; i krból a zala eger­szegi adózókat illető 48.7 í3 frt 87 kr. összes egyenes adókra esik s igy egy egy adóforintra 1'/ 1 0 krajcár vagyis Zala-Egerszegen a földadóra 70 1/ 1 0°/DI a többi adónemre S5 7/'io%> Ola külvárosban a földadóra 69 6/, 0 °/ 0, a többi adónemre 84 6/ 1 0°/ 0 pótlék van az 1897-ik évre előirányozva. ulvastatott a városi tanács előterjesztése a főgym­nasiumnál a róm. kath. hitoktatás tárgyában. A képviselő testület —- a tanács indokolt előterjesztéséhez képest — kérvényileg megkeresi a vallás és közoktatásügyi minisz tert, hogy a középiskolákról szóló 1883. évi 30. t. . c. 9 ik szakaszában a hitoktatásra vonatkozó rendelkezésétől eltérőleg a zala-egerszegi állami főgymnasiumnál a róm. kath. vallású tanulók hitoktatásáról a vallási alap terhére gondoskodni sziveskedjék. A temető bizottság előterjesztésére elhatározta a képviselőtestület, hogy a fehérképi vendéglő'.ől a temetőig —• a temető alap terhére — két meter széles gyalogjáról készittet. Lővinger Simon vépi lakosnak a tanács javasla tára a képviselőtestület letelepedési eugedélyt adott. Alsó-Lendva kulturális ünnepe. Folyó hó 5-én Alsó-Lendva nagy község a millé­niumot megörökítő és hosszú időre emlékezetes ünnepély­nek volt színhelye. Ezen a napon avattatott fél ugyanis valóban lélekemelő és minden mozzanatát hazafias szel­lemtől áthatott ünnepélyességek között a város hozzájár rulásával a közoktatási kormány által építtetett polgári fiúiskola új épülete, a mely a modern igényeknek min­den tekintetben megfelelő. Az ünnepély fényének emeléséhez nagy mértékben hozzájárult dr. gróf Jankovich László, Zalavármegye főispánjának jelenléte, ki a kultuszminiszter képviseleté­ben megjelent dr. Ruzicska Kálmán kir. tanácsos és tanfelügyelővel, már a megelőző nap este érkezett Alsó­Lendvára, kit a magasztos ünnepélyhez méltóan az egész város közönsége élén Szmodics Viktor főszolgabíróval, fényes és lelkes fogadtatásban részesített az indóháznál, hol a főispánnal berobogó vonatot a Murkovics János polgáriskolai tanár által szervezett zenekar a Hymnus hangjaival s nagy számú közönség fáklyával kezében zúgó éljenzéssel fogadott. A vonatról leszálló főispán elé lépett Szmodics fó­szolgabiró, s lendületes beszéddel üdvözölte, különösen kiemelve azt, hogy a főispán legelső funkcióját Alsó­Lendván a kultura érdekének szenteli. A főispánt lát­hatóan kellemesen lepte meg az impozáns fogadtatás, valamint a főszolgabíró hazafias üdvözlése is. Megköszönte a nem várt meleg fogadtatást, s abbeli örömének adott kifejezést, hogy legelső idejövetele is a kultura érdeké­ben történik. Az intelligentía néhány tagjának bemutatása után hosszú kocsisortól követve a Koronába, szállására haj­tatott. A polgáriskola épületének felavatási ünnepélye más­nap d. e. 9 órakor a rom. kath. templomban tartott hálaadó istentisztelettel vette kezdetét, a melyen ott volt a főispánon kivül dr. Mandel Pál, a kerület országgyű­lési képviselője, dr. Ruzicska Kálmán kir. tanácsos. Ott voltak az összes hatóságok, iskolák s nagyszámú közönség. prelegálni? — mondtam én kissé csípősen, amire ő csak szelíden mosolygott. Tudod : uem értem ezt a Kéryt. Első találkozásunk óta, amikor az érzelmek kifejlődését olyan professori fontoskodással magyarázgatta, — egy szóval sem hozza elő ezt a dolgot. Bizonyára saját magán is tapasztalja, hogy az ő tételei nem váltak be. Igazán különös ember. De már úgy megszoktam, hogy nagyon nehezen nélkü lözném társaságát. A mamát meg teljesen hipnotizálta. Ha valamit keresztül akarok vinni, csak tekintetet váltanak egy­mással s már megértik egymást; mert minden akara­tommal szemben egy véleményen vannak. llanem várj, édesem, majd mégis csak kijátszom ám én ezt a Kéryt egyszer. Mondd meg, édesem, mit csináljak vele, hogy egy kicsit megharagítsam? Válaszodat kéri szerető Margitod. Varsód, decembar hó. Drága jó Nellikém ! Ne várj tőlem szavakat! Ne várj tőlem levelet. Csak azt ird meg, de rögtön, hogy elvállalod-e a uyoszolyólányságot ? Tegnap volt az eljegyzésünk Kéry Gézával. Lásd, lásd ! Csakugyan nem csalt sejtelmed : a kifejlődés tana érvényesült. Fgy hét előtt kapta meg kinevezését. Mindjárt megkérte kezemet. A lappangó gonosz csak ezt várta. Januárbau lesz esküvőnk. Ügy e eljö3z nyoszolyólányomnak ? Ha Angelika teRtvérnek írsz, ird meg neki is, hogy férjhez megyek a jó Isten nevében és saját akaratomból. Én — tudja Isten ! — nem találnék számára szavakat a nagy boldogságban. Oh mert szép, nagyon szép a világ annak, aki meg­találja benne boldogságának okát. Válaszodat tflrelmetlenül várja nagyon boldog Margitod,

Next

/
Oldalképek
Tartalom