Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 27-52. szám)

1896-07-12 / 28. szám

l.ituló tanulmányt igénylő kérdést, és én nemcsak a fokozódó térhódítás által, mely mindinkább a bimetallizmus felé fordul, hanem a kérdés lényegéből merített meggyőződésből kifolyólag is, gazdasági érdekeink ellen valónak t; irtom, és mindenesetre egyik okozójának a rohamos árak csökkenésére. — E kérdésre itt bővebben kiterjeszkednem csakugyan nem lehet, csak arra szorítkozhatom, hogy mi is utján vagyunk az arany valutának és ha ma még papírral tizetünk is, azért az árhanyatlásnak mi reánk is megvolt a hatása, miután a többi országok árui az aranynyali fizetés miatt árcsökkenést szenvedtek; az is bizonyos, hogy mióta az ezüst megszűnt általában fizető pénz lenni, az óta csökkentek az árak, kevesebb lévén ez által a pénz, kevesebbet is adtak belőle az árukért, vagyis az áru értéke esett \ és az árhanyatlást nem a túltermelés idézte elő, hanem az aranv értékének emelkedése, a mely arany azonban ma már nem elég a világforgalom pénzszükségletének kielégítésére, mig 1873. előtt a bimetállizmus idejében a termeléssel együtt az árak is emelkedtek. Mindenesetre e kérdés csak nemzetközileg volna megoldható. (Érdeklő tagtársaimat itt figyelmeztethetem e kérdés rövid, de szabatos tárgyalására, a Magyar Gazdák Szemléjében; a brüsseli congresszus előadói javaslatában és az 0. M. G. E. junius hó 5-én megtartott bizottsági ülésében.) Mindez, és még bizonyára egyéb ok is egyszerre nemcsak elég, de feleslegesen sok volt, hogy a magyar gazdát a tönk szélére juttassa; — elég volt, hogy általánossá és mélyrehatóvá tegye a gazdasági válságot! Ma már a válság felett még legmegrögzöttebb elleneseink sem vitatkozhatnak, annál kevésbbé, mert oly ajkról is el lett az ismerve és hangsúlyozva, a mely ajk megnyilatkozásának igazsága elnémít minden ellenkezést, ez koronás királyunknak ismert kijelentése volt a millenniumi kiállításon!! — — — Es ezért, a hagyományos rajongásszerü szeretethez és törhetlen hűséghez fűződő láncszemét a legmélyebb hálának elszakithatlanúl biztosította magának népének szivében, Felséges Királyunk!! — Bajainknak ezen legmagasabb helyről jött hangsúlyozása is biztosítékot és reményt nyújt, hogy rajtunk segítve leend! Buzdítás ez, hogy egységes erővel és akarattal a jogos téren kivívjuk helyzetünk javulását! Minő módon érhetjük el ezt, azt formálják úgy a politikai, mint a gazdasági viszonyok, de mindenesetre vannak általános értékű eszközök, melyeket minden áron meg kell ragadnunk. — Itt sem kell és lehet azt részletesebben kifejtenem, hisz mindnyájan ismerjük a III. Országos Gazdacongressus határozatait és jól tudjuk, hogy azokból melyek a legaktuálisabbak, eleget lesznek hangsúlyozva szakkönyvekben és lapokban, tanácskozmányokban és parlamentben is, és ezért csak arra szabadjon felhívni igen tisztelt tagtársaimat, hogy Egyesületünknek e millenáris disz-ülésén vésse lelkébe mindegyikünk, hogy mindazon alkalommal és helyen, midőn a magyar gazdaközönségnek vitális érdekei forognak szóban, tekintsen el minden más érdektől; csoportosuljon és tartson össze ; ne húzzon szét másod rangú kérdések miatt! Van alkalma, tere, helye és ideje, hol és mikor folyton ébren tarthatjuk e kérdéseket, melyek igy közönségünknek vérébe mennek át és dirigálni fogják politikai és társadalmi akciójának kifejtésében és kimerem leplezetlenül mondani, hogy nemcsak jogos, de ma már elodázhatlan érdekeinknek megvédését és keresztül vitelét csak akkor remélhetjük biztosan és alaposan, ha a társadalmi térről átvissziik érdekeink képviseletét a parlamentbe is; elég szomorú és érthetetlen, és csakis igy juthattunk e válságba, hogy dacára annak, hogy ez ország választó közönségének legnagyobb százalékát a gazdaközönség teszi ki, még sem tudott saját jól felfogott érdekében oda érvényesülni, hogy érdekeinek képviselői köréből kerüljenek a parlamentbe; kiknek ismeretei, tapasztalásai, érintkezései a néppel lehetővé teszik, hogy érzékkel és elhatározással birjanak arra, hogy a birtokos osztálynak, a földmives népnek érdekeit nemcsak ezekért, hanem a haza jóléteért is képviseljék. — El meiem azt is mondani, hogy nálunk, kizárólag agricol államban, jó politikus csak az lehet, ki vagy érzékkel vagy tapasztalással bír a gazdasági érdekek köriil és iránt! Törekvésünk igazságos, méltányos és jogos. dédelgetést más keresetforrások rovására nem hogy nem kívánunk, de el sem fogadnánk; de nem akarhatunk áldozatai lenni egypár szükkörü és szűkkeblű érdekcsoportnak. Követelhetjük a megkötendő vámszerződésben, hogy érdekeink megvédessenek és az annál inkább keresztül vihető, mert találkozni fog az ausztriai agrár törekvésekkel. Követelhetjük, hogy államhatalmunk tekintélyének egész súlyát latba vesse a nemzetközi vámszerződéseknél, nehogy oly megfoghatatlan hibába essünk, hogy milliókat áldozunk szőllőink reconstructiójára, de lehetetlenné tesszük az ugy is háromszoros költséggel járó bortermelést az által, hogy beeresztjük az olasz borokat és nem tudom, ha nem akarunk-e engedni a francia nyomásnak, hogy még ezekét is, illetőleg az algiri bort is nyakunkra zúdítsuk, talán azért, hogy a francia kormány valamivel jobb díjtétellel eressze be az állami erdőkből a donga fát V ! A kincstár haszna nem lesz egv századrésze annak, mit elveszít a nemzeti tőkéből, mert ha a francia bor is beözönlenék az országba, akkor non sens volt ugy a philloxera, mint szőllőink ujjáalakitási törvénye, akkor elvesztek ez országnak milliói a szőlőbirtokosok pár milliójával ; a hamisbor gyártás tilalma necsak törvényben legyen, de az teljes szigorral ellenőriztessél* és végrehaj tassék! Követelhetjük, hogy reformáltassék a tőzsde és a különbözeti üzletek szüntettessenek meg, mint Németország szakbizottsága is ezt törlendőnek mondta ki, csak a .szállítási üzletet jelezve meghagyandónak. Melléklet a „ZALAMEGYE" 1896 évi 28 ik számához. Követelhetjük az őrlési engedély teljes megszüntetését és nemcsak hivatalosan, de tényleg. Követelhetjük, hogy gazdasági terményeink legalább is oly védelemben részesüljenek, mint az ipar termékei; Követelhetjük, hogy állategészségügyünk viszonyainknak megfelelőleg rendeztessék, a köteles állatbiztosítás államilag, s nemcsak tűzvész, hanem ragály vészes esetek ellenébe is. mert ezt államilag szervezve, roppant csekély díjtétel mellett lehetne keresztül vinni, mint éppen ugy az állami tűzbiztosítást, is, hogy a milliók ne idegen részvényesek zsebébe vándoroljanak, hanem a gazdaközönség eladósodását némileg enyhítsék; adóhátralékai abból kitelnének. Követelhetjük, hogy a gazdasági válság és elviselhetlen közterhek folytán eladósodott kisgazdák birtokminimuma meghatároztassék, az ennek megmivelésére szükséges eszközökkel együtt, mely el nem árverezhető, le nem foglalható ; hisz ha védjük az államhivatalnokot, a katonát, a nyugdijjast, hogy fizetéseiHek egy bizonyos minimuma lenem foglalható, kérdem, miért ne védhetnék igy a kisbirtokost V Ennek a munkásságára talán kevesebb szüksége van az államnak, mint azokéra? Mélyen t. Közgyűlés! Felesleges, hogy tovább menjek felsorolásaimban; hisz ma már előttünk fekszik a magyar gazdaszövetség agrár programja, mélyet keresztül vinni és elősegíteni, mindnyájunknak önmaga és családja iránti szent kötelessége !! Épen a jelen viszonyok közt háramlik a magas kormányra, főleg a földművelésügyi miiffiteriumra, ezen elodázhatlan reformok keresztül vitele! Az a kormányfő vagy földmivelésőgyi minister, ki ezeket megvalósítaná, olyan halhatatlan érdemet, olyan soha el nem évülő emléket szerezne magának, olyan félisteni munkát végezne, hogy egy második ezredév leteltével méltán az ő emlékének áldozna az utókor, mint a 2-ik ezredév honalkotójának!! Tisztelt Közgyűlés! Letűnt egy ezredév, melynek elmúlt szenvedése, de fennmaradt dicsősége; ez öntsön testünkbe uj erőt, lelkünkbe uj reményt és szivünkbe régi testvéri összetartást; s mind e képességeink összhangjába lángoló hazaszeretétet!! ! Ezen a dicsőségen épüljön fel a második ezredéves nagy Magyarország, melyhez egy uj honfoglalás kell ugy tudományban, erkölcsben és művelődésben, mint gazdasági, ipari és kereskedelmi tevékenységben; elől a irép atyja, a l'irály, körülte gyermekeivel, az ő hű magyar népével!!! E nagy munkában mi is ott leszünk testünk verejtékével, s ha kell vérével, lelkünk egész rajongásával! !! Emlékezzünk biboros egyház fejedelmünk aranyszavaira: „Kard szerezte, kereszt tartotta fenn

1

1, — mi hozzá tehetjük: „és az eke táplálta e hazát". — !!! — E fegyverek hármas szövetsége fogja a jövőben is intézni sorsunkat, az erő s hatalom, — a jólét s kultura, a szeretet s vallás fegyvereinek szövetsége, lassan lassan fogyva az elsőnek, mind jobban-jobban emelkedve a másodiknak és örök dicsfényben és igazságban ragyogva az utolsónak ereje! Forduljunk a legnagyobb hatalomhoz, a Mindenható isteni Gondviseléshez azzal az in val: Áldd meg és éltesd a második ezredév honalapitóját, felséges apostoli királyunkat, — áldd meg, éltesd és teed hatalmassá a magyar hazát; áldd meg és támogasd munkásságában megyénk gazdasági Egyesületét!! ! A peronospora elleni védekezés tárgyában az alispáni hivatal 13.622. sz. a. a főszolgabírókhoz rendeletet intézett, mely a szölögazda közönséget közvetlenül érdekli s igy azt egész terjedelmében közöljük : „Jelentés érkezvén be hozzám, hogy a Peronospora Viticola elleni védekezéshez szükséges rézgálic (kékgálic) a sokkal olcsóbb vasgáliccal (zöldgálic) lessz a forgalomban megkeverve, mely egyáltalán véve nem alkalmas a védekezésre, sőt kártékony hatással van a szőlőre nézve s ennélfogva a hamisítás a védekezés sikerében való bizalmat ingatja meg: szükségesnek látom főszolgabíró urat, 8408/ni. 1896. számú rendeletemre való hivatkozással felhívni, miszerint haladék nélkül figyelmeztesse a községek utján a szőlőbirtokosokat, hogy amenynyiben a vegyítés oiyon volna, hogy a zöld színű rézgálicot nem lehet színe után az égszínkék rézgálicban telismerni, a következő módokon juthatnak a hamisítás nyomára: 1. Ha a már föloldott rézgálichoz szintén vízben feloldott csersavat adunk és a rézgálicoldat ennek következtében kékes-fekete, vagy fekete szint vesz föl; a rézgálicban vasgálic van ; 2. ha a feloldott rézgálichoz nagyobb mennyiségű ammoniák-ot (szalmiák-szeszt) adunk és átlátszó kék folyadékot kapunk : akkor a rézgálic tiszta; de ha zöldes-barna csapadék úszkál a kék folyadékban : akkor a rézgálic vasgáliccal van vegyítve. Önként érthető, hogy e kísérletek egyike vagy másika, avagy — a mi a legcélszerűbb — azok mindenike nem a permetezés idején és a permetezéshez már feloldott nagyobb mennyiségű rézgáliccal, hanem jó előre és kisebb mennyiségű rézgáliccal teljesítendő s minthogy a hamisítás veszélyének és következményeinek leginkább azon szőlőbirtokosok vannak kitéve, a kik önmaguk és többnyire a legközelebbi kereskedésből, vagy részletenként több kereskedésből is és a legutóbbi időben vásárolják be szükségleteiket: az összes szőlőbirtokosok egyúttal arra is figyelmeztetendők, hogy akkor járnak el leghelyesebben, ha a járási főszolgabírók által megbízható gyárakból közös költségen nagyobb menynyiségben jó előre beszerzendő rézgálicból fedezik szükségleteiket. Ez alkalommal tekintettel egyrészt arra, hogy a 25316/ni. 1892.—951. jk. sz. szabályrendelethez fűzött utasítás szerint a permetező-folyadékhoz égetett (oltatlan) mész haszuálható; másrészt pedig tekintve, hogy az oltatlan mész minősége nem egyenlő s ennélfogva oltott állapotban nem adja ki mindig a meglelető mennyiséget, de vészit is jó minőségéből, ha nem tartjuk alkalmas száraz helyen és különben is célszerű, ha a permetező folyadék összeállításához szükséges anyagokat előre elkészítjük, jónak látom a szőlőbirtokosok figyelmét a földmivelésügyi m. kir. minisztérium által a peronospora viticola ellen való védekezésre 24241/1893. szám alatt kiadott utasításra felhívni, mely szerint oltatlan mész helyett jó kövér, vajszerü oltott meszet is használhatunk, csakhogy ebből 2'/

2 kilogrammot kell 1 kilogramm oltatlan mész helyett alkalmazni ; önként értetyén, hogy az oltott mész is kellőleg fölhigitandó, mielőtt a rézgálicoldathoz kevertetik." Levél a kiállításból. A junius hónap vége és a julius eleje, mintha csak a kalendárium más részéből tévedt volna ide, nem valami jó időt hozott a kiállításnak. A pompás kis bagolyvár, a melyben a kiállitás metereológiai állomása tanyázik (tehát itt csinálják a kiállitás időjárását), nem valami nagy népszerűségnek örvendett. Állandóan fehér zászló lebegett az ormán, a mi tudvalevőleg nem éppen kellemes hírnök, dacára ártatlan színének, mert esőt jelent. Néha a fekete zászló váltotta fel, a melynek még roszszabb a jelentése : vihar és égiháború közeledését hirdeti. S dacára a rossz időjárásnak (a melynek egyelőre vége szakad, mert a ma már piros fehér zászló azt hirdeti, hogy : tartósan jó, száraz idő várható), az ezredéves kiállitás látogatottsága nem "hogy csökkent volna, de egyre emelkedett. Tizennégy tizenötezer napijegyes látó gató járta be hétköznapokon, harminc harmincötezer ünnepeken és vasárnap. S mikor ezt az örvendetes dolgot konstatáljuk, újra a vidéki közönség dicséretét zengi az ének. Mert ezeknek a látogatóknak majdnem kileuc-tizedrésze a vidékről toborzódik. A pesti ember kényelmes és lusta, s azt gondolja, hogy nyugodtan kilesheti a szép napokat, mikor a kiállításra megy, mert hisz úgyis itt marad, de a vidékről felzarándoklókat se jégeső, se villámhullás nem tartja vissza, hogy megnézzék az ezredéves kiállítást, ezeréves multunk és erős jelenünk kincses tárházát. Az egész ország tudja ma tnár, hogy önmaga ellen követ el halálos vétket, aki késlekedik a kiállítást megnézni. Tudják ma már mindenütt, — hisz szavahihető tanuk hirdetik országszerte, — hogy büszkesége ennek az országnak csudaszép kiállitásunk, s ráfogás, rágalom, félrevezetés, amit drágaságról, lakáshiányról nyíltan és titokban hirdettek ellenségeink. S mennyira fog még szaporodni ez a tudat, ha a háromezernél több tanár és tanitó, aki kongresszusra Budapestre gyűlt, hazatérve ugyanannyi apostolává lesz az ezredéves kiállításnak ? De erről beszéljenek ők maguk. Itt csak egyetmást mondjunk el futólag, ami az ezutáu érkezőkre vonatkozik. Ünnepek és mulatságok. A jövő héttel kezdve hétről-hétre egy-két nagyobb ünnepségre készülnok a kiállításon. Sokféle nagy, pom pás látványosságot terveznek, melyek mindegyike bizonyára sok ezer embert fog a fővárosba hozni. Lesznek a többek közt diszfelvonulások, virágkorzók, virágcsaták, kivilágítások 90,000 izzólámpával, nagy katonai takarodó, 8 katonai zenekarnak együttes hangversenye, művészeste Pálmay Ilka és Kopácsy Juliska közreműködésével, monstre-hangversenyek és dalelőadások a tavon, még pedig külön hölgy- és férfikarra, velencei éjszakák stb. stb. stb. Minden hétre jut majd egy két ilyen nagyobbszabásu ünnepség ugy, hogy bármikor jöjjön is a vidéki ember a fővárosba, mindig jókor érkezik, hogy egy két ilyen ünnepélyen részt vehessen. Inasok és segédek kiállítása. E hónap 15-én nagyérdekü időleges híállitást nyit meg Dániel Ernő kereskedelmi miniszter. A mester-inasok, segédek és munkások kiállítása ez, melyen a saját készítményeiket mutatják be. Azoknak a kiállítása lesz ez, akinek ügyessége és ízlése, szorgalma és találékonysága záloga a magyar ipar méltán várható felvirágozá sának s tanúsága az utolsó tíz esztendő nagy haladásának. A bejelentett tárgyak már nagy részt ott vannak a kiállításon s már hozzáfogtak a rendezéshez és kata« lógus elkészítéséhez is. Már is látnivaló, hogy a legérdekesebb kiállítások egyike lesz ez, telve meglepően szép, ízléses disztárgyakkal, a házi szükségletre való pompásan dolgozott cikkekkel, a melyek csaknem kivétel nélkül a magyar iparos meglepő ügyességéről, elmésségérő! és találékonyságáról s emellett jó ízléséről tesznek tanúbizonyságot. A kiállitás teljes egy hónapig marad nyitva, a mit különösen a vidéki kamaráknak és iparhatóságoknak azzal ajánlunk a figyelmükbe, hogy nagyon kivánatos volna a legtöbb helyen úgyis tervezett tömeges iparos telrándulásokat, legfőképen a segédek , és tanulók felrándulását arra az időre kitűzni, a mikor ez a reájuk oly fontos kiállitás nyitva lesz. A inillenium enilékkoronái. A fővárosban a legutóbbi napokban egy uj és nagyon szép divat kapott lábra. A hölgyek karkötőiről, az óraláncokról, nyakékekről, pénzestárcákról, nyakkendőkről eltűntek a régi szokásos formájú apróságok : a szent györgy-tallér, a négylevelü lóhere, a szerencsedisznó és turbános szerecsen s a helyűket a millenium ünnepét jelképező, igazán ízléses, művészi kivitelű milleniumi emlékérem foglalta el. Ezek az emlékérmek tudvalevőleg az ország ezeréves fennállásának emlékére verettek s egy korona nagyságúak. A legszebb emlékpénzek ezek, a melyeket Magyarországon eddigelé vertek. Pompás miviiek s gyö nyürü, mesterséges patina van máris rajtok. Az érem