Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 27-52. szám)

1896-10-11 / 41. szám

XV. évfolyan*. Zala-Egerszeg, 1896. október 11. 41. szán). Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr. többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. 85 _ A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási, községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. IMIegj elenik: minden vasárnap Ipar és törvényhozás. Ha kiállításunk ipari - és gépcsarnokát figyelemmel átvizsgáljuk : lehetetlen, hogy meg ne találjuk azt az óriási különbséget, amit a közelmúlt és jelen között ipari fejlődésünk felmutat. Husz-huszonöt évvel ezelőtt méar minden O divat- és fényűzési cikkért külföldre kellett mennünk. Drágán és aranyokkal fizettük meg Ausztria minden ócska gyártmányát és gyáripari cikkeit és csupán annyit kaptunk cserébe, hogy olcsóért kivitték tőlünk a nyers terményeket, hogy azután feldolgozva, mi ismét visszavásároljuk, tizszeresen megfizetve. Sajnos, hogy még egyes áru- és iparcikkben mindig külföldre kell szorulnunk. Ma azonban már kisebb arányú ez a szükséglet, mint ezelőtt huszonöt évvel volt. Azért szólunk épen huszonöt évről ; mivel egy negyedszázad sokszor fordulópont egy nemzet életében ; nevezetes időszak ipari és kereskedelmi fejlődésének terén. Ha teljesen ki akarnók zárni a külföldi iparcikkek beözönlését, meg kellene indítanunk azt a mozgalmat, amelyet Kossuth és a „Nemzeti Védegylet" 1843-ban és egy ujabb nemzedék 1860-ban kezdeményezett, hogy t. i. egyáltalán semmi idegen árut, semmi külföldi gyártmányt ne rendeljünk s ne fogadjunk el és ha Ausztria pióca ágensei elözönlik az országot, mutassunk ajtót nekik és kiáltsunk büszkén feléjük, hogy mi csak magyar cégektől vásárlunk. Ez lenne a leghatásosabb ellenszer a külföldi áruk beözönlése ellen. Es mit vesztenénk ? Semmit. Ipari és mezőgazdasági cikkeinket tökéletesített gépeinkkel elő tudjuk állítani. Egyedül a brüsseli csipkét, az angol bőrárukat kellene beszerezni. De nem lehetne ezekről egy időre lemondani ? Ha a kis Bulgária tiz évig nem vásárolt Szerbiától semmit és ezekkel teljesen visszaszorította a bevitelt : mi ne mernénk és ne birnók ezt megtenni akkor, amidőn legfontosabb létérdekünkről, iparunk és közgazdaságunknak a fejlődéséről van szó ? ! Es mindezen ipari és kereskedelmi fejlődésünk összefügg gépiparunk haladásával és magyar találmányainknak a sikerével. Ámbár Ausztria a gépek hazája, mégis kiállitás és célszerűség tekintetében megálljuk velük a versenyt. Állításunkat igazolhatjuk kiállításunk gépcsarnokával, amelyben felmutatott tárgyak -nem egyszer lettek összehasonlítva szakértők részéről a külföld hasonló tárlatával és csak dicséretet hallottunk. Azonban ipari és kereskedelmi fejlődésünk jövője nemcsak az azt művelőknek a kezébe van letéve, hanem a jövő biztosítása törvényhozóinktól függ, akiknek elangedhetlen kötelessége iparunkat ápolni és a külföld terjeszkedésével szemben érdekeit megvédeni. Valóban pedig csak akkor fogunk nagy arányokban fejlődni és a nemzeti vagyonosodásnak a terére lépni, ha termékeinknek piacokat teremtünk és azokat olykép birjuk elhelyezni, hogy a belefektetett anyagot, erőt és fáradtságot többszörösen visszakapjuk. Ha áruinkkal és iparcikkeinkkel csak saját szükségleteinket birjuk kielégíteni, ez még nem jelenti a helyzet jobbulását. Annyit és olyat kell produkálnunk, hogy itthon a szükségletet kielégítve, még a kül forgalomban is részt vehessünk. Es ezeknek a törekvéseknek a megvalósítására csak egy ut vezet: olyan kereskedelmi szerződéseket kell & kiviteli államokkal létesítenünk, hogy áruink a külföld piacain is versenyképesek legyenek s viszont alkalmas módon, retorzio nélkül, de korlátozzuk a behozatalt; mert hiszen — hála a Gondviselésnek — bérces hazánkban minden nyersanyag rendelkezésünkre áll. Ez a törvényhozás kötelessége ipari és kereskedelmi fejlődésünk érdekében ! Ha ennek jól eleget tesznek az illetékes tényezők, csak akkor mondhatjuk el kereskedelmünk ujjáalkotójával, hogy „Magyarország nem volt, hanem lesz!" Zalavármegye köszönete. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága a f. év március havában tartott rendkívüli közgyűlésében elhatározta, hogy a junius 8 iki diszfelvonulásba bandériumot küld, amely bandérium szervező bizottságát grót Battyány József törvényhatósági bizottsági tag elnöklete alatt megválasztotta. Ugyanezen a közgyűlésen elhatározta egyúttal, hogy a vármegye honleányaihoz kérelmet intéz az iránt, miszerint a banderisták számára szükséges zászlót adakozás utján beszerezni szíveskedjenek. A vármegye alispánja részéről kibocsátott felhívásra a következő úrhölgyek voltak szivetek a vármegye zászlajára adakozni: Gróf Battyány Gedőné és grót Battyány Vilma (Kustány) 15 frt, Baronyi Edéné (Semmering) 20 frt, Bezerédy Lászlóné (K. Görbő) 10 frt, gróf Battyány Paulina és gróf Battyány Ernőné (Kustány) 20 frt, Vágner Károlyné (N. Kanizsa) 2 frt, Szűcs Zsigmondné (Dergecs) 5 frt, az alsó-lendvai főszolgabíró gyűjtő ivén 50 frt, Kaiser Eugénia (Z. Egerszeg) 5 frt, Skublics Tolnay Irén (Bessenyő) 5 írt, Bogyay Olga (Sármellék) 50 irt, Karczag Béláné (N. Kanizsa) gyűjtő ivén 60 frt, K. W. (Bak) 4 frt, Beck -Sándorné (Keszthely) 3 frt, Zalhureczky Mártonné (Zsigmondháza) 3 irt, Klein Lipótné (Zalabér) 10 frt, Külley Józsefné (Gógánfa) 5 frt, Kele Györgyné (Kotor) 2 frt, Tamás Sándorné (Borsfa) 5 frt, Barna Györgyné (Keszthely) gyűjtő ivén fO frt 20 kr., Fischer Lászlóné (Z. Egerszeg) 5 frt, Simor Jánosné (Vigánd) 2 frt, Kozma Mártonné (Rácz-Kanizsa), 2 frt, Stádel Jánosné (Tárnok) 1 frt, Skublics Jenőné (Budapest) gyűjtő ivón 26 frt, özv. Farkas Imrénó (A.-Bagod) 5 frt, Neu Albertné (N. Kanizsa) gyűjtő ivén 5 frt 60 kr., Sólyomy Lipótnó (B. Ederícs) 5 frt, Osztérhuberné—Bogyay Gizella (Csáb rendek) 4 írt, gróf Battyány Józsefné (Csány) 20 irt, Bartal Györgyné (Szoboticza) 2 frt, Mészáros Stefania (Kis Komárom) 2 frt, Fűzik Gyuláué (Sümegh) 6 frt, Vízmathy Sándorné (Mura Csány) 7 frt 50 kr., Hayden Sándorné (Szalapa) 4 frt, Neumann Malvin (Csáktornya) 13 frt 50 kr., Csopaki körjegyző 2 frt, özv. Svastits Gyuláné 5 frt, Töreky Hertelendy Irén 5 frt, Thassy A „Zalamegye" tárcája. A kifejlődés tana — Zalamegye eredeti tárcája. — Varsód, szeptember hó. Kedves Kornéliám ! Valami kimondhatatlan ellenszenvet érezek a világ iránt. Minden lépten eszembe jutnak azok a boldog évek, miket a kedves „testvérek", a mi igazi földi angyalaink körében töltöttünk. Olyan üres, olyan léha ez a világ. Az emberek is mind olyan blazirtak. Tegnap voltam legelsőben társaságban, mióta elhagytuk a zárda szentelt falait. Oh mily unalmas volt! A fölcicomázott madámok, akiknek a feje egyenkint egy-egy kis masamód kirakat, együttesen pedig teljes divatkereskedés volt, kiállhatatlan fürkésző szemekkel méregettek tetőtől talpig. — Jó színben van a Nellike ! — mondta az egyik. — Kellett-e sokatjmádkozni kicsikém ? — nyafogta a másik. — Ugy-e kedvesem most már nagyon is elég volt a zárdai életből ? — tagolta nagy fontoskodással és bizonyos leereszkedéssel a harmadik. A negyedik megveregette arcomat és mosolygott azzal a sablonszerű mosolygással, amihez a szellemnek semmi köze sincsen. Igy ment ez tovább. Ugy álltak körül, úgy nézegettek, mint valami farsaiigi kirakatot. Hogy nem mutathattam valami kellemes arcot, abból gyanitom, mert csakhamar napirendre tértek fölöttem. Bizonyos kicsinyléssel hagytak ott. Csupán egy fiatal ember maradt mellettem, aki azonban nem érdemes arra, hogy nevét veled tudassam. Kiállhatatlan teremtés, szakasztott tipusa a modern iskola virágainak. Valami ostoba, érthetetlen prelekcióval untatott ; filozofált, mint egy őrült bölcs. Iszonyú sokat beszélt a kifejlődés tanáról. Azt hiszem, erről olvasgatott legutoljára. Azt magyarázgatta nekem, hogy a világon mindennek úgy kell kifejlődnie (Bizony még felfogja találni a puskaport 1) Azt állította, hogy belső világunk mozzanatainak kifejiődési oka nem önmagunkban, hanem lényünkön kivül eső körülményekben van. És képzeld, azt kezdte fejtegetni, hogy ha az ő lényében megvannak az okok arra, hogy az én lelkemben iránta rokonszenv keletkezzék és viszont az én lényem ben megvannak az okok arra, hogy az ő lelkében valamely érzelem fejlődjék, akkor a kölcsönös érdeklődés, a bensőbb ragaszkodás kifejlődésének kényszerítő hatása alatt állunk mindaketten. Hallottál már, édes Nellim, ilyen vakmerőséget, ami oly közel álljon az őrültséghez '? Mit gondolsz, mit válaszoltam erre ? Vérem felforrt; talán reszkedtem is a felindulástól. Gúnyos ajkbiggyesztéssel mértem végig a modern uracskát és igy szóltam : — Igaza lehet önnek. De biztosithatom, hogy a maga részéről teljesen nyugodt lehet. Ez a kétértelmű, franciai felelet kissé meglepte. Bizonyára azt hitte, hogy — amint ők mondani szokták — atéle tudatlan zárdai Kbácskával van dolga, akit könnyen sarokba lehet szorítani egy kis ostoba filozofálással. Csalódott. Elpirult. Csak kis szünet után dadogta : — Vajha Nagysád részéről is olyan nyugodt lehetnék ! Be kellett látnom, hogy ha későn is, de nem felelt ostobán. A gondolat élét ügyesen forditotta vissza. No de most veszem csak észre, hogy kissé sokat és érdemen felül foglalkoztam ezzel a följegyzésre sem igen érdemes mozzanattal. Mondhatom, édesem, hogy a zárdai élet egy pillanata többet ért, mint ez az órákra terjedt társalgás, ez a szellemtelen komediázás, amit itt, ebben az üres világban, zsúrnak neveznek. Jövő vasárnapon a törvényszéki elnökné zsurja lesz. Képzelem, hogy ott megint mennyi ostobaságot fogok hallani ! írj ! Majd mindenről értesít a te szerető Margitod. Varsód, október hó. Drága Nellikém ! Ugy el vagyok foglalva, hogy legutóbbi kedves leveledre csak most válaszolhatok. Pedig ugyancsak sok történt azóta, amit meg akarok írni. Mielőtt azonban az eseményeket venném sorba, megpirongatlak, hogy annyira pártlogásodba vetted ast a fiatal embert, sőt érdeklődésedben annyira méssz, hogy neve után tudakozódol. Hát te valóban olyan szellemes embernek tartod Kéry Gézát? (Ez a neve.) Csakugyan az a véleményed a többi társaságbeli fiatal emberekről, hogy azok lóidomitásról, futtatásokról, vadászatról, biciklizésről tudnak csupán beszélni s ha komoly dologról kezdesz velők beszélgetni, mosolyognak ós ásítoznak ? Nem vagyok ugyau abban a helyzetben, hogy tapasztalati tényekkel cáfolhatnálak meg, de azért nagy tartózkodással veszem tanácsodat, hogy mai napság Kéry Gézához hasonló komoly fiatal embereket komolyan kell venni és meg kell becsülni. Erről ne beszéljünk ! Sokkal fontosabb közleni valóm van. Az, hogy megérkeztek a szinészek is. Már voltam néhány előadáson. Nem könnyen adtam rá fejemet, mert mindig visszaemlékezem még a jó Angelika testyér szavaira, hogy a színház az erkölcsi tisztaság megrontója. De kedves anyám nagyon tapintatosan jár el. Csak a kiválóbb komoly darabokat nézzük meg. Legutóbb Sardou Fedoráját hallgattuk végig. Kéry Géza fölkeresett bennünket páholyunkban és képzeld, előadás után haza kisért és mikor mi egész Nlai számúiílvlioíc fél iv mellélvlet van csatolva