Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 27-52. szám)

1896-10-04 / 40. szám

hanem az erszényére csapjon. Akiből pedig valami nagyobb szabású orácio formájában akar kitörni a hazafias lelkesedés zárja le ajkait és nyissa ki erszényét és járuljon a nemzeti kultura küzdel­mének legszentebb oltárához áldozatfilléreivel ! Megyei rendes közgyűlés október 1. és 2-an. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága október havi rendes közgyűlését dr. grófJankovics László főispán őméltóságának elnöklete alatt a tagok nagy érdeklődése mellett f. hó 1 én és 2-án tartotta. Elnöklő főispán őméltósága üdvözölvén a nagy­számmal megjelent bizottsági tagokat, jelenté hogy az augusztus hó 24 én tartott rendkívüli közgyűlés liatáro zatához képest a megválasztott küldöttség nz ő vezetése alatt Ő Felségét Csáktornyára való érkeztekor fogadta 1 a fogadási ünnepség rendben folyt le; ugyanazon rendkívüli közgyűlésen megválasztott küldöttség Keszt­helyen a hercegprímásnál vezetése alatt a vármegye ne vében tisztelgett. Főispán őméltóságának e jelentését a közgyűlés örömmel vette tudomásul. Folytatólag megemlékezett elnöklő főispán őméltó­sága ama súlyos veszteségről, mely a vármegye nyu galmazott főispánját, Svastits Benó őrnéltóságát érte Imre honvédhuszárfőhadnagy fiának gyászoselhunytával. A köz­gyűlés indítványára jegyzőkönyvileg fejezte ki részvétét. A napirend előtt Ziegler Kálmán törvényhatósági bizottsági tag a közgyűlés részéről több izben általános he­lyesléssel kisért beszéd kíséretében a következő, a sza­bályszerű időben Írásban beadott indítványt tette: Zalavármegye törvényhatósági bizottsága, 1895. évi december 17 én megtartott általános tisztújító köz­gyűlésén az 1896. évi XXI. t. c. 82. § nak értelmében törvényesen megalakult kijelelő választmányának szabály szerit eljárásával, midőn annak kijelelése alapján, minden óvás és ellentmondás nélkül, a választásokat foganato­sította, teljus solidariíást vállalt. Miután ennek dacára ezen kijelelő választmány a legközelebbb megjelent Zalavármegye a lejtőn" cimü röpiratban lűinőcítheílen kifejezésekkel lett megtámadva, ezen támadással szem­ben Zalavármegye közönsége a tisztújító közgyűlésen működött kijelelő választmány tagjainak a közügyek terén hazafias és önzetlen működésükért hálás köszönettel adózik s midőn a uiultra nézve őszinte tisztelete- és ragaszkodásáról biztosítja, egyúttal a jövőre kéri őket, hogy a közügyben kipróbált, mindig a közjó előmozdí­tására irányuló tevékenységüket és közreműködésüket megyénktől a jövőben se vonják meg. Tekintve, hogy ezen röpirat Zalavármegye több tisztviselőjét, kik ellen eddigi szolgálatuk ideje alatt az ille­tékes hatóságoknál még panasz sem lett benyújtva, oly vádakkal és gyanúsításokkal támadja, melyek a köztiszt viselőt megillető bizalmat és közbecsülést akarják áláásui — utasitja a megye közgyűlése tiszti ügyészét, hogy ez irányban a röpirat szerzője ellen ^ megtorló törvényes lépéseket azonnal tegye meg. — Ezen határozat a ki jelelő választmány tagjainak és a m^gye tiszti ügyészé nek kiadatik. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta. A törvhatóság állapatáról egybeállított alispáni jelentés nyomtatásban a bizottság tagjainak megkü detvén, fel olvasottnak tekintetett s észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Következett az elhalálozás folytán megüresedett árvaszéki elnöki állásnak választás utján való betöltése, mely célból megalakíttatott a kijelelő választmány, a melybe főispán őméltósága tagokul Bogyay Máté, Koller István és Eperjessy Sándor bizottsági tagokat felkérte, míg a közgyűlés dr. Gyömörey Vince, Skublics Gyula és Barcza László bizottsági tagokat megválasztotta s a kijelelő választmány működésének ta tamára a közgyűlés fölfüggesztetett. A kijelelő választmány működését befejezvén, el­nöklő főispán őmé 1 tósága jelenté, hogy a két pályázó a vá aszfmány Trsztyánszky Ödön h. árvaszéki közül elnököt első és Thassy Miklós íőszolgabirót második helyre kijelelte. Husz tag névszerinti szavazást kérvén Írásban, az elnökileg elrendeltetett, egyúttal elnöklő főispán őméltó­sága Skublics Jenő elnöklete alatt Szily Dezső és Ziegler Kálmán, továbbá Bogyay István elnöklete alatt Véssey László és Orosz Pál bizottsági tagokból két szavazat­szedő küldöttséget jelelt ki s a szavazás tartamára a gyűlést felfüggesztette. A szavazás befejezése s a szavazatok összeszámítása után tőispáu őméltósága kihirdette a szavazás eredmé­nyét, amely szerint a beadott 308 szavazat közül Thassy Miklós 167, Trsztyánszky Ödön 141 szavazatot kapott s igy Ihassy Miklóst 26 szavazattóbséggel megválasztott árvaszéki elnöknek elnókileg kijelentette. Az igy megüresedett zala egerszegi főszolgabírói állásra egyhangúlag Thassy Lajos letenyei járási főszolga­bíró, letenyei főszolgabírónak 151 szavazattal Merkly Antal nagykanizsai járási szolgabíró Mayer István sümegi szolgabíró 104 és Székely Emit tapolczai szolgabíró 12 szavazata ellenében, végül szolgabírónak Gaál Ernő közfelkiáltással egyhangúlag megválasztattak. tUőterjesztetett a belügyminiszternek körrendelete az 1897. évi megyei költségvetés elkészítése és felter­jesztése tárgyában, valamint ezzel kapcsolatban a vár­megye 1897. évi költségvetési tervezete. A közgyűlés a beterjesztett tervezetet elfogadta, egyúttal az állandó választmány javaslatához képest a központban egy ötödik aljegyzői állásnak, továbbá a járásokban két állatorvosi állásnak, valamint a novai és szentgróthi járásban egy­egy szolgabíró' állásnak szervezését, végül 9 járásban, hol nem megyei épületben van a szolgabírói hivatal, a hivatalos helyiség bérlésére eddig a költségvetésbe felvett 150 frt helyett 250 frt előirányzását hozta javaslatba a belügyminiszternél. A vármegye alispánja által az 1897 8. évekre szer­kesztett utfentartási költségelőirányzatot a közgyűlés jóvá­hagyta s az útadót 10%-ban, az igás minimumot 3 frtban, a kézi napszám minimumot 1 forint 50 krban állapította meg. Az 1897. évre a betegápolási költségek fedezésére szükséges pótadó 2 3/4%~han, a katona beszállásolási pótadó a házbér és házosztály adó után 3"/ t 0°/ 0—ban, a többi adónemre pedig 3 3/ 1 0°/o«ban állapíttatott meg. Ezzel kapcsolatban a közgyűlés a csáktornyai hadgyakorlatok alkalmával a vármegye területén elhe­lyezve volt katonaság után a naponkénti kártalanítást katona után 5 krban, ló után 3 krban állapította meg, s feliratilag megkeresi a honvédelmi minisztert, hogy ezen kártalanitási összeg a hadgyakorlatokra előirányzott költségből fedeztessék. Olvastatott a küldöttségi jelentés egy ónálló vár­megyei mérnöki hivatal felállítása tárgyában. A kellő in. dokolással tett küldöttségi jelentés egy főmérnöki állás szervezését 1600 frt fizetéssel és 300 frt lakbérrel, két mérnöki állás szervezését 1200 frt fizetéssel és'250 frt lakbérrel, egy írnoki állás szervezését 500 frt fizetéssel és 150 frt lakbérrel s egy szolgai állásnak 240 frt fize. téssel, 40 frt lakbérrel s ruházattal szervezését hozza javaslatba. Ezzel szemben Láuyi Kálmán főmérnök 3 mérnöki állás szervezését javasolja. A közgyűlés a ki­küldött bizottság javaslatát fogadta el. Az útadó egy részének természetben való leszol­gálása tárgyában szabályrendelet alkotása iránt beter­jesztett küldöttségi jelentés előterjesztetvén, érdemleges határozat hozatal előtt az alispáni hivatal felhivatik, hogy az államépítészeti hivatal és számvevői hivatallal egy­üttesen készítsen tüzetes javaslatot s ezt a küldöttségnek véleményezés végett adja ki úgy, hogy az ügy a decemberi közgyűlésen tárgyalható legyen. Tapolcza nagyközség szervezési és egyéb szabály­rendeletei előterjesztetvén, azokon a közgyűlés némi módosítást tett, egyes pontok átdolgozására nézve pedig a kellő útbaigazítást megadta, mig a tanítói javadalmazás tárgyában hozott határozatát jóváhagyta. Nagy Kanizsa r. t. város képviselőtestületének a Kazinczy utca iskolaház felépítése tárgyában, Tóth Szent Márton és Molnári községeknek a nyári menedékház és a községi tanitó segélyezése tárgyában, Lesencze-1 omaj község képviselőtestületének községi útirány megváltóz tatása tárgyában, Zala-Egerszeg r. t. város képviselőtes tületének a zala-egerszegi elemi iskolák államosítása tárgyában, Csukovecz község képviselőtestületének telek­könyvi kiigazítás tárgyában, Zala-Egerszeg r. t. város képviselőtestületének a város némely utcái gyalog járdái­nak asphalt burkolattal leendő ellátása tárgyában, Nagy­Lengyel község képviselőtestületének telekkönyvi kiigazí­tás tárgyába, Csatár község képviselőtestületének ingatlan szerzés tárgyában, Bakónak község képviselőtestületének ingatlan eladása tárgyában, Bazsi község képviselőtes= tületének ingatlan szerzése s ezen célból kölcsön felvétele tárgyában, Felső Szemenye község képviselőtestületének ingatlan szerzése tárgyában, Csabrendek község vadászati jogának szabad kézből bérbeadása tárgyában hozott határozatait a közgyűlés jóváhagyta. Draskovecz és llemusovec községek határozata a körjegyzői fizetés leszállítása tárgyában, Légrád községnek határozata a községi legelő kezelése tárgyában, a boldog fai bírói választás, Csesztreg község képviselőtestületének határozata, melylyel a csesztregi lóm. kath. templom kibővítési költségeire az úrbéresek erdejéről 3 évi vágást felajánl, Belső Örs község képviselőtestületének községi pótadó törlése tárgyában hozott határozatait a közgyűlés megsemmisítette. Herteleudy Férenc érdekeltségi elnök részéről a keszthely—tapolczai vasút segélyezése tárgyában beadott kérvényt a közgyűlés a vasúti bizottságnak azzal adja ki, hogy e tárgyban javaslatát a decemberi közgyűléshez terjeszsze be. Keszthelyen második gyógyszertár felállítása tárgyá ban beadott kérvényt a közgyűlés nem pártolja. A fogadók, vendéglő, kávéház és kávémérés iparok • ról, valamint a regálejog alapján gyakorolt italmérési üzletekről szóló szabályrendeleteket a közgyűlés módo­sította. Tihany községnek a kísbirói állás megszüntetése tárgyában hozott határozatát a közgyűlés jóváhagyta, azonban a határozatnak a váltságdíjra vonatkozó részét megsemmisítette. A vármegyei szolgák ama kérelmének, hogy az 1896. évi millenáris év a nyugdíjazásnál nekik is 3 év­nek számittassék be, a közgyűlés helyt adott. A köveskállai gyógyszertárnak Kővágó-Eőrsre leendő áthelyezését a közgyűlés nem javasolja, Nagy és Kis~ Rada községeknek kérelmét, hogy a pacsai közegészségi körből a kis-koraáromi körorvosi kerületbe osztassanak be, valamint Csicsó, Szent-Jakabfa és ü Budavár községek kérelmét, hvgy a monostor apátii körorvosi körből a köves-kállai körorvosi kerületbe osztassanak, a közgyűlés nem teljesítette. A magyar nyelvben jeleskedő muraközi és vend • vidéki tanítók éa tanulók jutalmazására megszavazott 300 frt az alispán javaslatához képest a jövő évben a közművelődési alapból utaltatik ki. Tapolcza község határozata községi pótadó leírása tárgyában jóváhagyatott; Zalabér község képviselőtestü­letének a község 1400 frtos regále kötvényének eladása tárgyában hozott határozata akként hagyatott jóvá, hogy a község abból 500 frtot a pásztorház felépítésére fordít­son, mig a megmaradó 900 frtot törzsvagyonként kezelje. A vármegyei mezőgazdasági bizottság megalakulá sáról felvett jegyzőkönyv, mely szerint a bizottság elnökévé Szily Dezső, alelnökévé *Hertelendy Ferenc választatott meg, tudomásúl vétetett. Ldvarnok község képviselőtestületének a község tulajdonát képező 2050 frtos regále kötvény és községi ingatlannak, Szent Gróth polgárváros község képviselő­testületének a község tulajdonát képező 1150 frtos regále kötvénynek eladása, Szilvágy község képviselőtestületének a község tulajdonát képező regále kötvény beváltása tárgyában hozott határozata pótlás végett visszaküldetik ; Légrád község képviselőtestületének a község tuhajdonát képező regále váltsági kötvényrejfelvenni szándékol 16.000 frtos kölcsön tárgyában hozott határozatát a közgyűlés nem hagyta jóvá. a nagyságos asszony számító mosolylyal és -két eladó leánynyal fogadott a szalonban. Ez a körülmény e kedves család iránt is ellen­szenvet keltett bennem, mert szivem bálváuya ellen intézett tárna lást láttam minden szívességükben, melylyel elhalmoztak. Kitüntető meghívásukat ugyan ezuíán sem utasít hattam vissza, de a mikor csak sértés nélkül tehettem, volt reá gondom, hogy elfogadható okkal mentsem ki elmaradásomat. Kollegáim társaságától is lehetőleg tartózkodtam, mert rosszúl esett gondtalan jókedvüket látnom. Legjobban éreztem magamat szobámban, melynek ablakából a távolban kéklő hegyekre gyönyörű kilátás nyilt, azokra a hegyekre, me'yekró'l Leonám szülőföldje alig esett egy órányira. Ha a kedves ablaknál helyet foglaltam és szemeim a homályoi messzeségben réve deztek, nem egyszer szállt meg kínos aggódás az iránt, vájjon nem felejtett-e el Leona ? De ha a kedves, an gyali arcképre tekintettem, a melyet amulettként hor­doztam szivem felett, azonnal eloszlott minden gyötrő érzésem. Ilyenkor azután felidéztem emiékemben azokat a kedves perceket, melyeket a vén platán árnyékában átéltem 8 szőttem a jövőre vonatkozó terveimet, melyek­nek középpontja természetesen mindig ő, leendő kis feleségem volt. S a mily mértékben közeledett az idő, a melyben előléptetésemet vártam, azon arányban nőtt vágyódásom is Leonám után. Egyik ködös őszi reggelen történt. Szokatlanul rossz éjjel után kissé megkésve érkeztem a hivatalba. Főnököm, kitől legalább is szemrehányó pillantást vártam, nyájas mosolylyal fogadta köszöntésemet 8 hozzám lépve egy iratot nyújtott át ezen szavakkal: „Gratulálok elő­léptetéséhez." Jóllehet már napról napra vártam ezt a fontos iratot, mégis meglepett s a meghatottság ól alig bírtam főnököm és társaim jókivánatait megköszönni. Igaz, nem mindenben teljesült reményem, a mennyiben nem helyeztek vissza volt állásomra ; de ez nem sokat rontott jelenleg boldogságomon s inkább csak a nagy­ságos asszony, illetőleg főnököm iránt tett még inkább bizalmatlanná, a mennyiben neki tulajdonítottam hely­ben maradásomat. Minden gondolatomat csakhamar a távolban érettem epedő kedves lény foglalta le s kimondhatatlanul boldog nak éreztem magamat arra a gondolatra, hogy őt nem sokára keblemre ölelhetem és egészen enyémnek mond­hatom. Tervemmel hamar készen voltam. Főnökömtől három napi szabadságot kértem halaszthatatlan családi ügyek elintézésének ürügye alatt, a mit az kézséggel meg is adott. Ugyanaznap délután már édes sejtelmek közt vitt a vonat A felé, hogy megvigyem Leónának a boldogító hírt ós nyilt homlokkal lépjek szülői elé. Már szürkülni kezdett, a nikor megérkeztem ; látogatást tenni tehát már nem lehetett, de azt nem birtam megállani, hogy el ne sétáljak néhányszor az előtt a kedves ház előtt, a mely kincsemet, boldogságo­mat rejtette magában. Földszinti udvarház volt, nyitott erkélyszerű folyosó val, falait vadszőlő sűrű indái takarták, ablakaiban pedig gondos kezek ápolásáról tanúskodó szebbnél-szebb virágok diszlettek, melyek sokszor szolgáltak búvó helyül annak a szép szempárnak, a mikor hivatalba menetelemkor reám mosolygott. Most sem az ablaknál, sem az udvaron nem volt senki sem látható, csak az a kis fekete ebecake nyújtózkodott a küszöbön, a melyik Leonámnak titkos találkozóin is hű kísérője volt. Jól esett ezt is látnom. Azon hiszemben, hogy Leona is otthon van s a félig homályos szobában talán éppen reám gondol és jövő boldogságunkról álmadozík, a park felé vettem utamat, hogy ott egy kedves ismerősömet, a vén platán fát, üdvözöljem. A fákon már meglátszott az őszi szól fuvalata. Lehullott sárga levelek zörögtek lábom alatt. A mint az öreg fához közeledtem, suttogó hangokat hallottam. Hogy az esetleg ott ábrándozók boldog perceit el ne rontsam, visszafordultam. De már késő volt. Az őszi levelek elárulták, hogy valaki esetleg szemtanuja lehet titkos boldogságuknak. Elhagyva tehát helyüket, ők is lassan utánam, a park kijárata felé, ballagtak a nélkül, hogy egymást láthattuk volna. Hirtelen kinos sejtelem cikázott* át egész valómon, amint az enyhe esti szellő egy két ismerősnek tetsző hangot hozott el hozzám. Kinző kíváncsiságomat most már nem birtam legyőzni. Visszafordultam feléjük.Q Néhány pillanat múlva már szemben álltunk egy­mással és sejtelmem szomorú valósággá változott. A suttogó boldog pár Leona és Almási özvegy hivatalnok volt . . . Leona meglepődése nem volt kisebb az enyémnél, mort elsápadt és Almási karjába kapaszkodva, birta csak magát fentartani. Kinos zavarából csakhamar kimentettem, mert köszöntvén őt, szó nélkül folytattam utamat; ő pedig némán bólintva, Almási karján szintén tovább ment s alig távozott néhány lépésnyire, erőltetett, gyönge kacaj szállt el ajkáról. Ez a kacaj adta meg boldogsá­gomnak a kegyelem döfést. Leültem azután a vén platánfa alá ; de gondolkozni alig birtam, ajkaim öntudatlanul folyton e szavakat mondogatták : „Félév hosszú idő, nagyon hosszú idő !" .. . A legközelebbi vonat egy letarolt reményű fiatal embert vitt el A ... . ból, a hol, mint későbben értesül­tem, a boldogtalanok száma szintén növekedett egygyel: Leonával. Korács L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom