Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 27-52. szám)

1896-08-30 / 35. szám

Melléklet a „ZALAMEGYE" 1896. évi 35 ik számához. CSARNOK. Kaszárnyából. Humoreszk : Rédei Lajostól. A régen várt katouai azemle nagy napja közeledett. A főtisztek miud talpon, az altisztek pedig fejvesztettek voltak; a sok dologtól nem tudták, hol a fejük ? A vívómester kardok- és alabárdokkal diszitette fel a vívótermet. A szakácsok fényesre súrolták bádog iazokaikat és korom feketére vált lábosaikat. A zenekar tiindöklőyé varázsolta trombitáit és czink tányérját. Legtevékenyebb volt azonban a dobos a siker elérésében ; az ő dobjának rézveretei versenyeztek a nap arany sugaraival. Egy szóval az egész laktanyán — a csurgótól a pince utolsó lépcsőjéig — a porolás, javitás, meszelés és seprésnek nyomai látszottak meg. S mind ez kizárólag azon célból történt, hogy a várva nem várt napon, a vezénylő tábornok a vázsgálati jegyzőkönyv „válasz rovatába" beirja : „példás ezred". Nagyon természetes, hogy ezen készülődő napokon az ezredes mindenbe bedugta a orrát, tüzelte embereit szóval és tettel. Még csak kétszer fog a nap felkelni azon nagy napig, a melyen bizonytalan jövőnek néz elébe. Ugyanazért észszerűnek vélte egyik ügyes századosának véleményét kikérni. — Nos tehát kapitány uram, mit gondol, mit fog a tábornok ur mondani ? — En azt hiszem ezredes ur, hogy meg lesz velünk elégedve. — u meglesz elégedve ? ! Látszik Önön, hogy nem tábornok ; mert könnyen átengedi magát a megelégedésnek. — Ezredes ur! a mi az én századomat illeti, jót állok érte .... — Vigye az ördög az ön századát 1 Én nem az ön századáról, hanem az ezredről beszélek. Ezen pillanatban az ezredes tekintete a százados kabátjára esett. Köztudomású dolog volt, hogy a kapitány nem volt milliomos. Pusztán zsoldjából kellett magát feutartani és jól beosztani, hogy kijöjjön vele; a katonai szemlét megelőző rendcsináló napokon mi sem természetesebb, minthogy két kabátj a közül a viseltebbet vette magára. — Millió kartács és bomba ! Kapitány úr, ez a kabát, melyet ön most visel, ha bár még használható állapotban van, azonban egy fényes hadi szemle ünnepségének diszére nem válnék. — Nézzen utána, hogy valamivel vigabb kinézése legyen. — Igaza van ezredes urnák, ez a kabát ilyen alkalmakra, miként a mai nap is, megteszi a szolgálatot, de a hadi szemle dicső napján .... — Igy nem maradhat, szó sincs róla, hogy ily állapotban maradjon ! — De esedezem ezredes úr, én csak azt akartam mondani, hogy ez a kabát .... — A darázs csipje meg az ily csökönyös embert! Hisz már egy órája arról énekelek, hogy ez a kabát még hordható, de alapos tisztogatásnak kell alávetni, a mi magába véve nem boszorkányság. — De bocsánatot kérek ezredes úr, nem méltóztatott megengedni, hogy szavaimat befejezzem Ugyanis azt kivántam mondani . . . — Millió bomba és kartács ! Akkor fejezze be ön mondatát, ha én kibeszéltem magamat! Ez már még is disznóság, mindig az ember szavába vágni ! Egyre arról prézsmitálok, hogy ez a kabát különben használható, csak hajtókája fakult meg és a varrás színtelen cérnája kikandikál. — Értem ezredes ur ! — Van önnek egy kevés pénze, mert hisz ma már 28-ika. — Igen, ezredes úr ! — Nos tehát, tudja ön, mi az a festék kereskedés? — Igenis tudom, ezredes úr ! — Tehát ön el fog menni egyik festéskereskedésbe és vesz ott 2—3 krajcárért egy ecsetet, drágábbat ne vegyen, mert az fölösleges pénz pazarlás. — De ezredes uram, ez teljesen felesleges, uiert a hadi szemle napján . . . — Hogy a menydörgős menykő üssön bele! Ne vágjon ön mind untalan szavamba! ... Ha már birtokában van a mondott ecsetnek, akkor vásároljon egy darabka vörös festéket! Ezt is meg kapja 2 krajcárért, de azért nem kell önnek kétségbe esnie, ha ép 3 kr. lesz is az ára. Azután vegyen ön még egy darab kék festéket is. Ezek a festék kövek „rendszerint" négyszegletesek avagy gömbölydedek; én azt tanácsolnám önnek, hogy vagy a négyszegletes, avagy a gömbölyűből vegyen. Az egész készülék alig jön 6—7 krajcárba. — Ertem ezredes úr, de nekem szándékom a szemle napjára az én . . . — No de igazán, az embernek meg kell pukkadni, ön már ismét bele fecseg szavamba ! Kapitány úr! ha önnek valami mondani valója van, beszélje el azt később, ha majd ón kibeszéltem magamat; de azt nem fogom tűrni, hogy ön engem folyton félbe szakítson. Tehát miként már emlitém, vegye meg a mondottakat, csavarja papírba és vigye haza ; ha megérkezik, vesse le kabátját, terítse ki egy szék támlájára; de ne a papirt, melyben a festékek vannak, hanem a kabátját, ekkor vegye kezébe az ecsetet, mártsa vizbe, de egészen kristálytiszta vizbe, azután vegye bal kezébe, a két ujja közé a vörös festéket, melyen a benedvesített ecsetet ide s tova húzogassa mind addig, a mig nem az ecset vörös szint ölt magára, ekkor vigye az ecsetet a színét vesztett hajtókára és fesse be, hogy előbbi uralkodó sziuét visszanyerje. figyelmeztetem azonban, hogy a vörös festékkel ne érintse a kabát kék posztóját, mert ezen tévedés az ön ügyetlenségéről tanúskodnék. Ha már most minden, a minek vörösnek keltett lenni, valójában szép vörös is lett, mossa meg az ecsetet vizben, öntse ki, de ne az ecsetet, mert arra még szüksége leend, hanem a beszennyezett vizet. Megértett ön ? . .. — Szolgálatára eeredes ur! — Azután hozzon magának ismét tiszta vizet, vegye kezébe a kék festéket azon módon, miként előbb a vörös festéket vette vagyis bal kezének két ujja közé a kék festéket és a vizben megnedvesített ecsetet a jobb kezébe, aztán húzza ide s tova a fastéken mind addig, mig nem az ecset szép kék szint nem vesz fel. Ekkor aztán kellő vigyázattal a fehérre fakult cérna öltéseketa kék festékkel átfesti ; vigyázni kell azonban, hogy a vörös hajtókát be ne maszatolja a kék festékkel, mert akkor az ördög elvitte az egész munkát. Ha ekként mindennel kész, öntse ki a vizet ismét, a kabátot azonban aggassa fel szárítás céljából, másnap a kabát a csalódásig uj kabátnak fog kinézni. Megértett ön engem ? . . . — Szolgálatára ezredes ur ! — A fődolog az, mit nem szabad önnek szem elől téveszteni — hogy a festékeket fül ne cserélje ; a cérnát nem szabad vörösre, a hajtókát pedig kékre festeni. — Ezt tudom ezredes ur, de . . . — Ugye bár kapitány ur, most ön maga is örül annak, hogy engem kibeszélni hagyott'? — Minden bizonnyal ezredes úr, de ép azt szán dékoztam megemlíteni . . . — No de hogy az ön nyelve nem tud pillanatig sem nyugodni ? De ha már épen beszélni óhajt, tehát meghallgatom. — Ezredes ur ! én . . . — Most jut eszembe, el ne feledje ön, hogy legtanácsosabb lesz ezt a procedúrát holnap reggel végrehajtani, nehogy a festékek többszöri kefélés következtében lekopjanak. — Igen is, ezredes nr, de ép most akartam megjegyezni, hogy én a szemle napján . . . — A tábornok el lesz bájolva, ha ezen kabát szeme elé kerül . . . — Szolgálatára ezredes ur, csak annak megérin tésére szorítkozom, hogy a szemle napján uj kabátomat óhajtom felvenni. — Az ördögbe ! hát miért nem emlité, hogy még egy kabátja van ? ! — De ezredes ur. — On hagy engem már egy teljes órát prédikálni és . . . — Kérem szépen ezredes ur, hisz én szüntelenül azon voltam, hogy . . . — Na jól van, kapitány ur. Elmehet ön, jövőre azonban, ha ismét az én véleményemet kikérendi, tudni fogom, kivel van dolgom és ahhoz alkalmazkodom. Hivatalos-rovat. Zala Egerszeg r. t. város tanácsa részéről közhirré tétetik, kogy Zala Egerszeg rend. tan. városban az idén szeptember 9-ére hirdetett országos vásár a nagyméltóságú m. kir. kereskedelemügyi minisztérium 1896. évi augusztus 25 én 55926. szám alatt kelt engedélye folytán 1896-ik évi szeptember 14 ik napján fog megtartatni. Zala Egerszeg, 1896. augusztus 28. Botfy Lajos polgármester. Helyi megyei és vegyes hirek. A csáktornyai hadgyakorlatok alkalmából Ő felsége a király szemptember hó 20-án délután 1 óra 15 perckor érkezik Prágerhof felől Csáktornyára, mig a külföldi államok katonai attachéi ugyanazon a napon Bécsből Nagy Kanizsa felől este 9 óra 50 perckor érkeznek meg. A hadgyakorlatok szeptember hó 21., 22., és 23 ik napjain tartatnak. O felsége szeptember hó 23-án d. u. 2 óra 30 perckor indul el a zala uivári kastélyból, ahol szállása lesz és pont 3 órakor a csáktornyai pályaudvarból. A hercegprímás Keszthelyen Vaszary Kolos bibornok hercegprímás Oeminentiája szeptember 7 én megy Keszthelyre, a restaurált templom felszentelése végett, A bíboros főpapnak, Keszthely város szülöttének, fogad tatása tárgyában a város képviselőtestülete f. hó 24-én ülést tartott s megállapította a programmot, amely szerint a város a templom felszentelési ünnepélyt saját ünnepének tekinti s ennek külsőleg is kifejezést adandó, a biboros-hercegprimásnak ott tartózkodása alatt lobogó diszt fog ölteni. Oeminentiája Balaton-Füredről Tapolczán át kocsin megy Keszthelyre, melynek közönsége báró Hornig Károly veszprémi megyés püspök vezetése mellett diszfogatokon a meszes-györki dombig megy a primás elé, akit itt Nagy István városbíró fog üdvözölni. A menet Csirke Iván városi jegyző által vezetendő 24 főből álló diszbanderiummal az élén, tarack lövések közt vonul a városba, melynek határán díszes diadalkaput állítanak, melynél fehér rukás leánykák képeznek sorfalat. A menet az irgalmas nővérek zárdájáuál megáll s az ottani kápolnában a primás csendesmisét mond, mely után a primás kíséretével lakására, gróf Festetics Tassilló palotojába, vonul. Este a várost az illustris vendég tiszteletére kivilágitják. Szeptember 8 án taracklövések hirdetik a templom felszentelésének ünnepét. Reggel 8 órakor diszküldöttség tiszteleg a primásnál és elkíséri a templomba, ahol az egyházi szertartás kezdetét veszi. A felszentelés befejeztével az alkalmi szónoklatot Ruschek Antal gyó'r nádorvárosi esperes-plébános tartja. Déli 10 órakor fogadja a primás a küldöttségeket. A primás, valamint a veszprémi püspök szeptember 9 én hagyják el Keszthely városát. A főispán fogadása Keszthelyen. A vármegye törvényhatósági bizottsága — mint lapunk más helyén olvasható — f. hó 24-én tartott rendkívüli közgyűlésén elhatározta, hogy Vaszary Kolos bibornok hercegprimás Őeminentiáját Keszthelyen létekor küldöttségileg fogja üdvözölni s a küldöttség vezetésére dr. gróf Jankovich László főispán oméltóságát kérte fel, aki ezt szí ves készséggel el is fogadta. Őméltósága ez alkalommal először lesz Keszthelyen főispáni minőségben, s mint bennünket értesítenek, a város közönsége ünnepélyesen fogja őt fogadni. Közgyűlés. A „Dunántúli Közművelődés Egyesület" ez évi közgyűlését Széli Kálmán elnök elnöklete alatt szeptember hó 7-én délután 4 órakor tartja Budapesten a kiállítási igazgatóság tanácstermében. Felsőkereskedelmi iskolánk ügyében a város részéről küldöttségileg benyújtott kérvényt a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur Ő excellentiája véleményes jelentéstétel végett leküldötte dr. gróf Jankovich László főispán őméltóságához. Mint értesülünk, őméltósága a város folyamodását, amelyben] az állami főgymnasium mellett a felső kereskedelmi iskolafenntartását kérelmezi a képviselőtestület, a legmelegebb pártolással terjesztette fel. Igazságügyi kinevezés. A m. kir. igazságügyminisztér Szegő Hugó nagy kanizsai kir. törvényszéki aljegyzőt a zala egerszegi kir. törvényszékhez jegyzővé nevezte ki. Kinevezes. A vallás és közoktatásügyi miniszter Auerbach Lip >t sümeghi községi reáliskolai rajztanárt a szegszárdi állami főgymuasiumhoz rendes rajtanárrá nevezte ki. Nlegbizatas. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter dr. Üsdlc Károly zala-vármegyei árvaszéki ülnököt a zala-egerszegi felső kereskedelmi iskolánál az 1896/7-ik tanév re a közgazdasági ismeretek tanításával megbízta. Áthelyezés. A vallás- és közoktatási miniszter Szántó Oéza keszthelyi állami polgári iskolai rajztanítót a moóri állami polgári iskolához helyezte át. Gyászh ir. Vettük a következő gyászjelentést: Ózv. Junoszai Zaluski Józsefné szül. Seidensacher Anna neje, gyermekei s az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelenti a felejthetetlen férj, atya illetve nagyatyának Junoszai Zaluski József nyug. magy. államvasúti mérnöknek élete 54 évében f. hó 28-án reggeli 7 órakor töitént gyászos elhunytát. A boldogultnak hűlt tetemei f. hó 29-én szombaton d. u. 5 órakor (Iskolautca 37. sz. a.) fognak a helybeli kath. sírkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent-mise áldozat folyó hó 31 ón délelőtt 8 órakor fog az urnák bemutattatni. Áldás ós béke lengjen drága porai fölött ! Gyermekei: Junoszai Zaluski Gyula máv. hivatalnok, IiUiza férj. Coriáry Gusztávué; László és István. Unokái: Coriáry Luizika, Coriáry Gusztika. Veje: Coryári Gusztáv kir. orsz. fegyintézeti tisztviselő. Iskolai értesítés. A helybeli magy. kir. állami főgymnasium I,, II. ós III. osztályába a tanulók beírása f. é. szeptember hó 1., 2. és 3-ik napján leszj d. e. 8 órától 12-ig és délután 2 tői 4-ig. Bővebb felvilágosítást nyújt az igazgatói iroda ajtajára kiszögezett hivatalos értesítés. — Kelt Zala Egerszegen, 1896. augusztus hó 28-án. Vidovich Bonaventura állami főgymnasiumi igazgató. Halálozás. Dr. Ditrichstéin Dávid disztudor, megyei tb. főorvos, a nagy-kanizsai orvosi kar nesztora, f. hó 23 •án 70 éves korában elhunyt. Két évvel ezelőtt, doctorságának 50 éves évfordu'óján, a budapesti egyetemi tanács, disztudori oklevéllel tüntette ki. Nagy részvét mellett temették el. Béke poraira ! Köszönetnyilvánítás. A z.-egerszegi iparos tanoncok munkakiállítása alkalmával a kiállító tanoncok megjutalmazására Zala-Egerszeg rendezett tanácsú város 40 frtot, özv. Farkas Dávidné úrhölgy őnagysága 10 frtot és Fischer László úr 5 frtot voltak szívesek adományozni. Fogadják e kegyes szivü adományért az ipartestület hálás köszönetét. Gyászhír. Vettük a következő gyászjelentést : Nagy Józset kir. törvényszéki irodatiszt mint térj, Nagy József, Nagy Gizella férjezett Keller Józsefnó, Laura, Luiza, és Irén mint gyermekei, valamint Kercselics Mária férjezett Szalmay Józsefné, Kercselics Paulin férj. Mayer Jánosné, Kercselics Malvin férj. Samu Dánielné ós Kercselics Kálmán mint testvérei, Vittman Erzse férj. Nagy Józsefné mint menye, Keller József mint vője, Nagy Irén és Keller Emil unokák, ugy a saját részükről, mint a többi rokonság nevében is fájdalommal jelenti a szeretett feleség, anya, testvér és anyósnak illetve nagyanyának Nagy Józsefné szül. Kercselics Amáliának f. hó 22-én d. u. 3 órakor életének 60^ik, boldog házasságának 37-ik évében hosszas szenvedés és a halotti szentségek felvétele után történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hült tetemei folyó hó 23-án fognak a róm. kath. hitvallás szertartásai szerint beszenteltetni és a helybeli róm. kath. sirkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise-áldozat folyó hó 24-én reggel 8 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. ZalaEgerszeg, 1896. augusztus hó 22 én. — Áldás és béke lengjen hamvai felett! Muraköziek Budapesten. Muraközből Kolbenschlag Béla csáktornyai és Kovács Rezső pelaki főszolgabírók vezetése alatt t. hó 27-én mintegy 700 an mentek Budapestre külön vonaton az ezredéves kiállítás megtekintése végett, legnagyobb részt földmivesek. Amiut délután 2 órakor a déli vasút budai oldalán megérkeztek, csoportokra osztva a várba mentek, hol a honvéd szobrot, Mátyás templomot, királyi palotát megtekintették s hosszabb ideig gyönyörködtek a várfokról a főváros pompás panorájában s uem győztek eléggé kifejezést adni elragad tatásuknak. A várból a lánchídon, Fürdő utcán, Andrássy uton át a barakba mentek, akol este megjelent köztük képviselőjük, dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter nejével. A minisztert, akit nagy éljenzéssel fogadtak, Tóth István Csáktornyái urodalmi tiszttartó üdvözölte, megköszönve a jelenvoltak nevében, hogy sietett őket magas látogatásával megtisztelni. A miniszter válaszában köszönetet mondott a szives fogadásért, majd figyelmeztette őket a kiállítás tüzetes megtekintésére, ahol sok hasznost tanulhatnak. Hazafiságra, végzé a miniszter, nem kell őket figyelmeztetni, mer köztudomású, hogy a muraköziek hazafiságához kétség nem fér a hazafias