Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 27-52. szám)

1896-08-02 / 31. szám

XV. évfolyam Zalaegerszeg, 1896. aügüsztüs 2 31. szán}. Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. I A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Réziratokat nem küldünk vissza. lll társadalmi, kmWiisi és gazdászati hetilap. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási, községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. UVHegj elem-ilfc iü±xx<fLexx vasárnap. Az életerő. Mikor életerőről beszélünk, rendesen az emberi fizikumnak erejére, tartósságára gondolunk. Es valóban úgy is van, hogy az életerőnek, az életképességnek alaptényezői a fizikai erőben, a test alkalmas konszerváltságában gyökereznek ; de mi most tulajdonképpen még sem erről az életerőről akarunk szólani, hanem arról, amelynek föltételei a lélekben, az egyén akarat erejében, a jellem kialakulásában vannak meg. Azt szokták mondani, hogy „erős testben a lélek is erős". Ebben nagyon sok igazság rejlik, mert ha figyelemmel kísérjük az emberek életműködését, melyhez a lelki, szellemi élet megnyilatkozását is számítjuk, azt tapasztaljuk, hogy a testileg erős, egészséges egyének minden káros következmény, kellemetlen utóhatás nélkül is képesek oly munkára, mely az idegzetet erős próbára teszi ; mig ellenben a gyönge, beteges egyének vagy nem is képesek kitartó munkára, vagy ha a dolgot akaratuk erejével forszirozzák : nem egyszer nagyon szomorú következményekkel jár idegzetük megerőltetése. Tehát a fizikai életerő is minden esetre nagy befolyással van arra, hogy az életküzdelmekkel szembe tudjunk nézni és megtudjunk harcolni mindama nehézségekkel, akadályokkal, miket az életviszonyok vagy a váratlan körülmények, meglepő fordulatok elénk görditenek. Ámde a fizikai erŐ, egészség mellett rendkívül nagy fontosságú az is, hogy lelkünkben is, akaratunkban is meglegyen az enerzsia. Annyira nagyfontosságú, hogy tulajdonképen az enerzsiában, a jellem erőben van az igazi életerő. Mert mi tulajdonképpen az életerő ? Oly egyéni képesség, melylyel az erkölcsi törvények szerint élni tudunk mindaddig, mig fizikumunk a természet rendje szerint enyészetbe hanyatlik, Az életerő tehát a fizikum életképessége mellett erkölcsi erőt is kiván. Ezt az erkölcsi erőt, ezt az enerzsiát nekünk a nevelés adja meg. Akit ;i nevelés lelkileg, jellemileg nem fejlesztett olyanná, hogy egyéniségével a fennálló erkölcsi törvények keretébe helyezkedni s abban megmaradni tudjon : annak lehet bármilyen óriási testi ereje, nem fog megalkudni, megküzdeni tudni azokkal a körülményekkel, mik az ő egyéni vágyai, hajlamai előtt akadályul állanak és azokkal szemben csakhamar elveszti erkölcsi egyensúlyát, kétségbeesik. Az élni tudás, az élet tudománya, az igazi életerő megköveteli, hogy egyéni akaratunkat, egyéni törekvéseinket, életünket a szerint szabályozzuk, rendezzük be, hogy e berendezéssel a közös élet, a közös együttlét erkölcsi rendjének filozofiai magaslatára emelkedjünk. Ez a filozofia magaslat, ez az általános érvényű erkölcsi szinvonal nem csupán küzdő, hanem lemondó erőt is követel. Az egyénnek joga, sőt kötelessége is, hogy küzdjön ; de szükséges, elengedhetetlenül szükséges, hogy küzdelme céljainak megállapitása közben mindig csak oly célokat tűzzön maga elé, melyekkel az általános erkölcsi világrend, a fennálló erkölcs törvényeit meg nem támadja és lemondani tudjon minden olyan vágyról, vagy törekvésről, miket vagy saját egyéni körülményei folytán, vagy az uralkodó jogviszonyok miatt el nem érhet. Az élet legnagyobb, legmegrázóbb tragikumai kivétel nélkül az elérhetetlen utáni küzdelemben gyökereznek. Elérhetetlen után pedig csak az fog küzdeni, aki saját egyéni, fölébredt vágyáról, — ha mindjárt viszonyai, körülményei vagy az erkölcsi rend annak útjában állanak is, -- lemondani nem tud. Az erkölcsi világrend törvényeivel pedig nagyon könnyű szerrel tisztába lehet jönni. Maga az élet, a társadalmi élet alakulásában elénk táruló szokások és uralkodó felfogások irott könyvül állanak előttünk. Ha azután még e legértelmesebben beszélő erkölcsi törvénykönyv nyitott lapjairól sem tudnánk olvasni, — ott van a fönséges egyszerűséggel megállapított „tízparancsolat." Abban megvan minden, amiért küzdeni szabad, amit. tenni kell s a miről le kell mondanunk. Ámde, lm lelkünk, akaratunk erre a lemondásra megnevelve, megacélozva nincsen, — hiába A „Zalamegye" tárcája. Temetek, temetek. Temetek, temetele; Minden nap uj halott; Mindennap egy virág; Alig hogy kinyitott, Es máris el húlott, Mindenik virágot A szivemhői vágom, Mindenik virágba A lelkem bezárom Es azt, is elásom. Százszor eltemetem, Százszor is feltámad ; Nem hagyja nyugodni A keserű bánat, A nehéz búbánat. Ha elhal a virág, Nem marad az ágon, Puszta szivvel mért is Élni a világon, A ruleg világon f Temetek, temetele, Virágot temetek Elhervadt virágok Miért nem mehetek, Miért nem — veletek ? Spitze volt. Irta: Pogonyi Nándor. A vigadó termei kápráztató fényben úsztak. A levegőt bóditó illatár töltötte be, a kipirult arcú leánykák táncosaik karján pihegve sétáltak köröskörül a nagy teremben s vidáman kacagtak lovagjuknak egy egy e! nem sült bókja felett. A szép Márkusfalvy Anna is itt sétált hű kisérő jével Málóy Károlylyal. A szellemes és mindig diserét fiatal ember jó kedvii ötletei azonban csak átfutó mosolyt birtak varázsolni a szép Anna rózsás ajkaira. Nem érdekelte őt most sem a lófuttatás, sem a kiállitás, nem igen bánta, hogy a tündérszép jégversenyen nem vehetett részt a télen, és egész közönyösnek tűnt fel előtte, hogy a Borhyék Micikéjének hosszában szét szakadt a rózsaszínű gáz a ruháján. Erezte ezt Károly is és egészen zavarba jött, mert azt hitte, hogy valamivel megbántotta a szép gyermeket, sehogy sem tudván megmagyarázni magának másként a csevegő tündérke rövid feleleteit és állhatatos hallgatag ságát. — Megbántottam talán valamivel Anuska, hogy olyan szótalau ? — Engem? ... óh egy cseppet sem . .• . — Mért nem akar hát kérdéseimre felelni ? — Mert egyáltalában nem érdekelnék azok a dolgok, a mikről beszél. Higyje el, hogy maga ma nagyon, de nagyon unalmas. Károly ajkába harapott e nem épen hízelgő bókra és rövid gondolkodás után igy szólt: — Edes Anuska, ha olyan unalmasnak találja a társaságomat, hát akkor távozom . . . — Ohó, az kellene még csak ! Itt is hagynám rögtön ezt az egész mulatságot, hiszen ez az egész társaság olyan fád ma itt . . . bocsásson meg, hogy előbb olyan gorombán őszinte voltam, de kárpótlásúl bevallom, hogy a mai mulatságon magát nagyon, de nagyon nélkülözném, ma maradjon hát itt. .. nézze csak, milyen érdekes ez a Nánásy Erzsike a kis Lázár hadnagygyal. Ugy-e szép pár, és milyen jól mulatnak. vagyunk tisztában az erkölcsi törvényekkel azok még nem adnak senkinek életerőt. A fiatal lélek zabolátlan belenevelt életerő nélkül. Ha a jellemfejlődés korszakában megszokta, hogy minden vágya teljesüljön, egyéni hajlamai, ösztönei mindenkor kielégítést nyerjenek : később, midőn a nagyobb méretű életviszonyok egyéni vágyai elé korlátokat vonnak, őrült agygyal, szenvedélylyé érlelődött vágyokkal szét fogja rombolni ezeket a korlátokat is ; eszeveszetten rohan tragikumába és magával ránt másokat is. Az ilyen egyénekben határozottan hiányzik az életerő, az a szükséges képesség, melylyel a fennálló erkölcsi törvények és ezek keretében megadott életviszonyaik szerint élni tudnának. Azok a nap nap után előforduló és különösen korunkat 3zomoruan jellemző öngyilkosságok, egyedül, vagy „közös elhatározással" elkövetve, mind abból származnak, hogy mai napság igen sokan vannak, ^kikben hiányzik a közös együttlétre szükséges életerő. Ezekben a szerencsétlen lelkekben vagy a küzdelemre, vagy a lemondásra, vagy esetleg mindkettőre nézve hiányzik az erő. Nem akarunk rámutatni ez elszomorító, konkrét esetek egyikére sem ; csak le akarjuk vonni belőlük a nagy erkölcsi tanulságot. Mivel azt látjuk, hogy a megdöbbentő öngyilkosságok [egyedül vagy párosan elkövetve] lélektani magyarázata a küzdő vagy lemondó képesség, az életerő hiányában van : világosan áll előttünk a nagy tanulság, hogy nem csupán fizikumunk erejében, egészségében van az életerő, hanem lelkünk, jellemünk erejében is, melylyel a gátló körülmények, a kedvezőtlen viszonyok között az erkölcsi rend keretében küzdeni és az elérhetetlenről vagy túlzottról lemondani tudunk. Képviselőtestületi ülés. A városi képviselőtestület julius 27-én Botfy Lajos polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen elnöklő polgármester bejelentette, hogy Vöczköndy László városi aljegyző hosszas betegség után elhunyt s — Bizonyára az Erzsike nem találja oly unalmas nak a Lázár hadnagy társaságát, mint ön az enyémet. — Na csak ne kezdje meg már megint a veszekedést, mert még megijedek, hisz olyan dühös ábrázatot vág. Azután meg igazában nem is magát mondtam én unalmasnak, hanem a themát, a miről' beszélt. — Az lehet, de látja én nem beszélhetek arról kegyednek, a miről az a kedélyes pár konverzál. — Hát maga azt tudja, hogy miről beszélgetnek ők ? — Már hogyne tudnám. — Hát miről ? — A szerelemről, arról pedig nekem nem szabad beszélnem, mert megmondta, hogy esek úgy tűr meg maga mellett, ha ezt a thémát fölszinre nem hozom. — Nini a mama intett. Vezessen kérem hozzá. Reméllem, velünk tart a soupé alatt ... na semmi szabadkozás, kérem, . . . Mit! nem akar fenni? nos hát akkor parancsolom. — Ha parancsolja, engedelmeskedem. — De azt is kikötöm ám, hogy mellettem fog ülni. Apropos, kivel tánczolja a souper csárdást? — Senkivel. — Dehogy senkivel, hát nem tudja, hogy velem ? — Ugyan ? hisz azt mondta elébb nekem, hogy Pamlényi Gábornak ígérte. — Nos igen, de csak az elejét ... az első folytatása már a magáé lesz és azután együtt táncoljuk végig, meg van elégedve velem, mi ? ... na ne hálálkodjék, mert még megtalálja valaki hallani ezt az államcsínyt. A fiatal Málóy egészen megvolt zavarodva. Szeretett volna a lábai elé borulni annak az aranyos gyermeknek, hogy bevalja néki, mennyire imádja ; szerette volna