Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 27-52. szám)

1896-07-19 / 29. szám

XV. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1896. juliüs 19. 29. szán]. Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. Ili A „Zalamegyei gazdasági egyesiilet", a „Zala egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási, községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. UVEegj elenik: minden vasárnap. Aratáskor. Az aratás Magyarországon nemcsak magára a földbirtokos és földművelő osztályra nézve nagyjelentőségű, hanem szorosan egybefügg más társadalmi osztályok, legfőképpen pedig a kereskedői osztály létérdekeivel is. Abban az időben, mikor még a forgalmi és kereskedelmi viszonyok folytán a termények értékesítéséről alig lehetett szó; mikor még a haladási és minden vonalon előtérbe nyomuló kulturális követelmények és a haladással fokozatosan növekvő életigények a termények értékesítését nem is sürgették : a gazdák nem valami nagy súlyt fektettek a termés-mennyiség fokozására ; beérték azzal, ha az évi fogyasztásra elég termett és esetleg még fölösleg is maradt. Es különös, hogy abban az időben valóságos egyiptomi kövér esztendők jártak. Akárhányszor megtörtént, hogy a kepék kiint vesztek a szántóföldeken ; a gazdák nem bírták csűrbe takarítani ; jó volt az a hörcsögöknek, patkányoknak, egereknek. Amit betakarítottak, azzal is csak nagy ügyei-bajjal boldogultak. Egész nyáron, egész őszön, egész télen át kellett sokszor pattogtatni a csépet, mig magtárba juthatott minden szem. Akkor mondták Magyarországon kivül a magyar nemzetről, hogy előbb-utóbb a zsírjában fog megfulladni. Tett róla a jó Isten ; megcsinálták a körülmények, hogy ez a furcsa, a mi poétikus életünkkel szemben nagyon is prózai végkimulás ne érjen bennünket. Eret vágott rajtunk a haladás. Azok a vasúti vágányok, melyek hazánk földjét minden irányban át-meg átszeldelik, mind megannyi nyoma a haladás érvágásának. Azokon át frissül a vérünk ; azok közvetitik a mi életerőnket, vérkeringésünket a külfölddel és viszont a külföldét mivelünk. Azokon tolul ki a mi édes hazánk földjének fölösleges zsirja és azokon tolul be hozzánk az esetleg hiányzó életfentartó élelem. A felpezsdült kereskedelem gőzerővel, villamos gyorsasággal visz és hoz, szállít ki és be. Ezzel azután vége szakadt a régi egykedvüségnek, mikor egy két évi rossz termésnek oda sem igen néztek a gazdák, mert hiszen egy jó esztendő telisteli töltötte a honbárt ; volt ott két-három esztendőre való is abból a termésmennyiségből, aminek fölöslegét értékesíteni úgy sem igen lehetett. Ennek a kezdetleges világnak immár vége van. Most már nem a régi egykedvűséggel, hanem valóságos lázzal várják a gazdák az aratást, mikor a termés egy részét gyorsan értékesíthetik. A világkereskedelmi összeköttetés gyors és erős hullámzást idéz elő az árakban, ami szinte lázassá teszi a piaci életet mindenütt. A földbirtokos gazdáknak halomra torlódnak rendesen életigényelik, miket az aratás eredményéből akarnak kielégíteni. Kétségtelen az, hogy hazánk kulturális haladása a privát életigények mellett óriási közterheket ró a földbirtokos osztályra ; mert hát hiába a mi gyors és bámulatos kulturális haladásunkat drága áron kellett megszerezni és drága áron kell fentartani, fejleszteni. Es e mellett kétségtelen az is, hogy az árak nem állanak arányban ezekkel a terhekkel. A termelő az ő terményeit alacsony árakon kénytelen értékesíteni. Ámde ne feledjük, hogy az alacsony árak nyomása, mint általában minden pressio. az időlsges kár mellett okvetlenül fejlesztőleg hat termelési viszonyaink alakulására, mert egyfelül arra készteti gazdáinkat, hogy minden talpalatnyi földjüket értékesítsék s holtan heverni ne hagyják ; másfélül pedig elkerülhetetlenné teszi az okszerű gazdálkodást, mely a szaktudás minden eszközével oda hatni kénytelen, hogy a termésmennyiség is fokoztassék a versenyképes minőség mellett. Az alacsony gabona-áraknak is tehát, mint általában minden rossznak, megvan a jó oldala is. Az aratás eredményének értékesítése évről évre azt a tanulságot nyújtja gazdáinknak, hogy ma már nem elég régi szokás szerint a föld termő erejében és a jó Isten áldásában bizni, hanem mentül szakszerűbb művelődéssel segiteni kell a munkáló természet őserejénpk, hogy a föld mentül busásabban adja vissza a magot, mentül hatalmasabb tőkéjévé legyen a birtokosnak a kamatozás növekedésével. Magyarországnak, mint földművelő országnak, jóléte mezőgazdasági viszonyainak, agrikulturájának fejlődésétől függ. Hisz látjuk, hogy egy-egy rossz térmésü esztendő milyen kihatással van a társadalom minden osztályára. Ha gazdaközönségünknek nincs pénze, akkor pangásnak indul minden. A mult évben különösen nálunk, Dunántúlon — kevés termés mellett olcsón kellett a gabonát értékesíteni! Ennél fogva gazdáink ez évben meglehetősen szükecskén állottak pénzdolgában. Vidékenkint sújtotta őket a sertésvész is. Tessék csak megkérdezni itt a mi vidékünkön a különböző árucikkekkel kereskedőket (a boltosokat) és iparosokat, hogy milyen hatással volt üzleti életökre az a körülmény, hogy gazdaközönségünk a saját életigényeit készpénzfizetéssel ki nem elégíthette vagy a legszűkebb mértékre szorította. ? Különben eléggé beszélnek erről — szomorú bizonyossággal — az előfordult bukások. Az idén jobb termési eredménynyel állanak szemben gazdáink s ha az árak nem emelkednének is, bizonyosan többet vesznek be gabonatermésökből ; tehát kedvezőbb viszonyok elé nézhetünk. A „Zalamegye" tárcája. Georges Spero. Megbocsájtanak nekem Grotius, llobbes, Kant, Speszer, Fichte és a többiek, kiket a világ szellemóriásokként tanult magasztalni, ha én feltétlen hódolatommal nem nekik, hanem neked s csak egyedül neked adózom Georges Spero. A bölcsek bölcse, a nagyok nagyja. Te vagy előt tem, bölcs Speró! Te adtál szárnyakat, bogy repülni tudjak, te adtad kezembe a szövétneket, mely bevílágit a végtelenbe, s melynek fényénél eloszlik a lényeg misz tikus homálya. De kételyeim vannak, nagy Spero, hallgass meg: Szerinted nincs messzeség a térben s miként a fénysugár, úgy járja be a gondolat a tér végtelenségét. Szerinted nincs halál, nincsen enyészet, minden csak átváltozás. Lelkünk csak egy neme az energiának, s mint ilyen, hódol az egyetemes törvénynek. Tökélyetesedés a világ egyetemek törvénye és a fejlődés rendjében nincs visszaesés. Nom lehetséges, hogy az emberi lélek — testétől elválva csiráztató erejévé váljék egy buzaszemnek, vagy izomerejévé degradálódjék egy fenevadnak. A földi erők tükélyetesedésének legmagasabb foka az emberi lélek. A tovább fejlődés más világon történik. Az emberi lélek a föld történetében csak újabbi keletű, s csak a fokozatos fejlődés szüleménye, de fejlődése még nincs befejezve. Az emberi test csak egy gépezet, melyet mi nagyon tökélyetesnek tartunk, de te most már mosolyogva gondolsz arra az időre, mikor még te is osztozkodtál e hitben. Ember voltál te is, silány földi lény, kinek látköre nem terjed, túl e sárgolyónál ; de azóta, hogy földi formádból kikelve, lelked valahol a világűrben rezeg, ki tudja, hányszor cseréltél új alakot és mily magasan állsz felettünk töké lyetességben ? Sajnálkozva tekintesz le ránk, kik öt érzékszervünk birtokában el sem képzelhetjük, hogy vannak lények, kik előtt nem titok az érzelem és nincs rejtve a gondolat. Te vigasztalsz bennünket, mert a fejlődés még nincs befejezve. Lehet, hogy eljön még a tclepáthikus érzelem és gondolat közlés időszaka, sőt ha nem esalódol, már közeledik is. Te látod lelkűnket, mint mi látjuk a Sirius fényét és érezzük a nap melegét. Gondolatomat elviszi hozzád, miként a fényt elhozza hozzánk az éther rezgése, s te megértesz engem. Beszélgessünk hát! Lásd Spero, te a mindenséget, a teremtés koronáját: az embert is hideg logikával vezeted vissza egy megfog hatatlan, érzékeink alá nem eső, láthatatlan valamire. Felette úrrá teszed az erőt, mint egyetemes mozgatót s e kettőből alkotod meg a világot. Minden, a mit látunk, csalódás, való csak az atom, mely láthatatlan. De ha ez igy van, nemde Spero, a gondolat, s az érzelem is csak mozgás ? Mozgása agysejtjeink parányainak, vagy az éthernek, vagy bármely ismeretlen anyagnak, de bizonyos, hogy mozgás. Te nagy fizikus voltál Spero, tudod, hogy minden mozgás csak nyilvánulása egy mozgató erőnek. Mondd meg hát Spero, honnan az erő, melyből érzelmeink és godolataink fakadnak ? Ha minden csak mozgás a földön, s minden mozgás csak amaz étheri hullámzások mennyiségtani folyománya, melyek aa idővel a

v végtelen tér örvényeiből hozzánk érkeznek, talán onnan jön a titkos erő is, moly lelkünket betölti. Talán az érzés, mely bennünket lélekben felemel, a vágy, mely tettre késztet, a tudat, mely boldogít, vagy lesújt, szintén nem egyéb, mint ezen étheri hullámok változott energiája. Mert az erély változik, de az erő megsemmisithe tetlen. A tömegmozgás hővé, a hő fénynyé, a fény electromossággá alakulhat, mert mozgás mindenik, csak a mozgó test és a mozgás minősége külömbüző. A vezető közeg rezgése látási érzetté, az érzet érzelemmé, majd tudattá és akarattá változik, s mmdez nem egyéb, mint ugyanazon erőnek más és más energiája, Mozgás és szüntelen változás köröttünk minden. Ma nem vagyok az, aki tegnap voltam, sőt az sem, aki egy pillanattal az előtt voltam. Nemde Spero, azt is tudod, hogy a mozgás tovaterjed, ha vezető közege van. A hullám tovaleng a viz felszínén, a hang tovarezeg a levegőben, a fényt millió és millió mértföldekről hozza hozzánk a világűrt betöltő éther. Ugyebár Spero, az érzelmeknek is van vezető közege, s a gondolat is túlterjed'agyunkon, s csak érzék szervünk hiányzik ahhoz, hogy észleljük is azokat. Agysejtjeink mozgása mozgást kelt, mint kezünk suhintása, csak a mozgó anyag ós a mozgás misége ismeretlen előttünk. Az erő megfoghatatlan, csak hatásaiból ismeretes. Minden erőnek bizonyos külső hatás, változás felel meg, minden változás csak bizonyos nagyságú erő okozataként jeleutkezhetik. Nincs módunkban megsemmisíteni egy legyet, s nem teremthetünk egy parányt. A lényeg öröktől való, csak a forma születik újra és újra. A világ felett örök és változhatatlan törvény, a mozgás törvénye uralkodik. Ez uralkodik felettünk is, nemde Spero ? Mert hiszen lelkünk csak egy neme az energiának, s testünk csak egy faja az atomok mozgásának. Lelkünk testet formál a holt anyagból, miként a jegecesedési erő gyémántot készít a fekete szénből. Mélységes a te filosofiád, bölcs Spero, szédülök, ha belemélyed lelkem gondolatvilágodba. Csak egyet nem értek. Ila hatás nélkül nem vesz el a legparányibb erő, ha oly erős az enibc, hogy akaratával megváltoztathatja a hold járását, miért van az, hogy nem tudtál boldog lenni, Spero ? S ha az erő absolut valami, s akaratunk áthatja a mindenséget, honnan van az Spero, hogy annyi nemes szív szakadt meg és annyi fényes elme bomlott meg, mert legnemesebb célját el nem érheté ? -ry.