Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 1-26. szám)

1896-05-17 / 20. szám

XV. évfolyam 20. szári). Előfizetési dij: Egész évre 4 trt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr. többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. 11, t n irrlr i t rak 65 >1 Ml A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldiiuk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási, községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. HVEegj elenik minden vasárnap. Zalavármegye millenáris közgyűlése. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 11-én ülte meg ezredéves fennállásunk emlékezetét. Midőn kegyelettel csüngött a közgyűlés e napon ezredéves dicső multunk drága emlékén : ugyanekkor meggyújtotta a kegyelet fáklyáját is, elhatározván, hogy két jelesének : a haza bölcsének, Deák Ferencnek s szabadságharcunk egyik mártírjának. Csányi Lászlónak, szülőházát emléktáblával jeleli meg. Meghozta e napon a vármegye törvényhatósága a maga áldozatát a kultúrának is, kimondván, hogy a megyei pótadóból létesített vármegyei knlturalapból évi 200 — 200 forintos ösztöndijat adományoz egy—egy, a z.-egerszegi, nagy kanizsai és keszthelyi főgymnasiumba járó, szegénysorsú, szorgalmas zalamegyeí tanulónak. S hogy a hivatásának magaslatán álló megyei tisztviselői kar iránt is kifejezést adjon méltán megérdemlett elismerésének s egyúttal reájuk nézve a millenáris évet emlékezetessé tegye, blhatározta, hogy minden tisztviselőre nézve az 1896. évi millenáris szolgálati évet három évnek számitja be. Igy tette Skublics Jenő bizottsági tagnak ez irányban tett indittványa elfogadásával vármegyénk törvényhatósága maradandóvá hazánk ezredéves fennállásának megünneplése alkalmából rendezett disz-közgyiilését ! Délelőtt 10 órakor a vármegye közgyűlési termé bői dr. gróf Jankovich László főispán vezetése mellett a nagy számmal megjelent bizottsági tagok a róm. kath. plébánia templomba vonultak, közülök többen, igy a tőispán, Csertán Károly alispán, gróf Battyány József, gróf Battyány Ernő, Ilertelendy Ferenc, Somogyi Gyula, Hajós Mihály, báró Putheány Géza, Bogyay István, Gyömörey Gáspár, Szmodits Viktor, Baranyay Béla, Simor János diszmagyarban. Az ünnepélyes hálaadó isteni tiszteletet Balaton József apát-plebános tartotta fényes segédlettel. A templomot a bizottsági tagok s a megjelent nagy számú közönség teljesen betöltötte. Az isteni tisztelet alatt Strausz Lajosné úrhölgy magán, Gere Kálmánné és Kovács Margit úrhölgyek kettős s a kar négyes hangú alkalmi énekei az ünnepség fényét nagyon növelték. Mise után a bizottsági tagok a közgyűlési terembe vonultak. Elnöklő főispán őméltósága üdvözölvén a megjelent törvényhatósági bizottsági tagokat, a közgyűlést megnyitá s felkérte Rozmanith Rikárd zalavári apátot az ünnepi beszéd elmondására. Siri csendben kezdette meg Rozmanith Rikárd, zalavári apát az ezerév emlékezetéhez méltó, szépen ki dolgozott beszédét, amelyet a jelenvoltak többször kisértek zajos éljenzéssel. A szónoki hévvel elmondott beszéd : Méltóságos főispán Ur! Tekintetes Közgyűlés ! Hosszú évezredek kellettek ahhoz, hogy áz ember szűk egyéni látókórén felülemelkedve, belássa, miszerint a tör. ténelmet nem ő alkotja. Évezredek kellettek, mig annak tudatára jutott, hogy bármiként iparkodik is az időnek szövőszéke mellé állva, azon kifeszíteni a maga egyéni terveinek és tetteinek szálait: egy láthatatlan kéz mindig belenyúl, ezen szálakba és kezeli a vetélőt úgy, hogy gyakran egészen más szövet, a szöveten egészen más minta /ő létre, mint a minőt az ember tervezett. Van ugyanis az emberiségnek épen úgy. mint az egyes embernek, subjectiv életcélja, a melyet magának vá laszt, de van e mellett objectiv életfeladata, —- rendeltetése — is, a mely választásától függetlenül eléje tüzetett. Az elsőt lehet, hogy el nem éri: rendeltetését betölti múlhatlanul. — De a boldogulásnak, a boldogságnak elenged hetlen föltétele egyes embernél épen úgy, mint egész népek nél az, hogy élete célját, rendeltetésével összhangzásba hozza. Egy évezrednek történetére, nemzetünknek ezer éves múltjára pillantunk ma vissza. Hogy ezen hosszú idő alatt, annak minden egyes szakában emberöltőről ember öltőre mik voltak népünknek, mik vezető férfiúinak céljai, melyekért lelkesedtek, a melyekért küzdöttek: la tudná azt ma megmondani! — Hogy mi volt rendeltetése a magyar nemzetnek az elmúlt évezreden át: azt biztosan kiolvashatjuk múltjának történelméből, abból, a mit megvalósított. S e mult bámulatra ragadja nemcsak ezen nemzetnek hü fiát, a kinek szive a nemzet szivével együtt lüktet . a ki részt követelhet magának nemzetének, őseinek dicsősé géböl: hanem bámulatra ragadja az idegen higgadt szem lélőt is. A távoli keletről felkerekedik egy maroknyi nép. Egy messze fekvő jobb hazának ideális képe integet-e feléje ! ! Ellenséges törzsek támadása irányítja e lépteit í Ki merné ma részletezni az inditóokokat, a melyek vezéreit elhatározásukban befolyásolták! Rendeltetése vitte e népet nyugatra. Karddal, buzogánynyal. tör magának utat; meg meg pihen, majd újabb harcra kel, mig végre meg-> vetheti lábát azon az áldott földön, a melyet most, — ezer esztendő óta — hazájának neves. Mint az égből aláhulló meteor, csap a magyar nép a körülötte forrongó, hullámzó népek tengerébe, s a benne lakó ősérőtől hajtva, vagy talán azért, hogy tágabb tért biztosítson magának, a hol szabadon vehessen lélekzetet, a hol, mint ős hazájának beláthatlan pusztáin, kaján szomszédoktól nem szorongattatva, élhessen szabadságszeretetének vele született ösztöne szerint. Átcsap az uj hazának határain, s egy évszázadnak java részén át bekalandozza a szomszéd déli, nyugoti, északi vidéket. Hadd tudja meg minden szomszéd nép, hogy ha keletről megvédik az el foglalt uj hazát az azt határoló bércek : minden más oldalról az új hazának védőbástyája a hős magyar leventék félelmet nem ismerő szikla keble, villámkép sújtó karja, kardja ! De hisz hasonló vállalatban már megelőzte a magyart két rokon néptörzs ; az is elfoglalta e hazát magá nak nem kevesebb vitézséggel. Honnan van az még is, hogy a hunok óriási hatalma alig másfél századon át, az ava roké alig háromszáz évig tudta magát fenn tartani ? Ne keressük az emberi okokat, a szerencse forgandóságát, az emberi gyarlóságot, a bel viszályokat, a visszavo nást! Játszottak ezek szerepet a mi történetünkben is ! A valódi ok mélyebben rejlik! Isten ostorának nevezte magát Attila, s ezzel jellemezte legjoblxm népének rendeltetését. Midőn ezen rendeltetésének eleget tett Hunnia, föloszlott a nép, megszűnt, önálló szereplő lenni, s beolvadt a szóm széd nemzetekbe. A magyarnak Isten kegyelméből más rendeltetés ju tott; olyan rendeltetés, a mely a nemzetnek fönmaradását nem néhány évszázadra, nem ts egy ezred évre tette szükségessé: hanem olyan rendeltetés, a mell/ büszkeségünket képezi a múltban, sziklaszilárd alapját a jövőbe vetett reményünknek. Ki volt szemelve első sorban arra, hogy védőbástyája legyen a keresztény nyugot civilizációjának azon veszély ellen, a mely keletről elsöpréssel fenyegette. Ilogy rzen feladatát miként oldotta meg, azt nem rajzolom. Minek dicsekedjünk mi. véle. Elég önérzettel hivatkozunk a tör ténelemre; beszél az ékesen századokon át folytatott har Colcról, őseinknek szívós kitartásáról, vitézségéről, áldozat készségéről! De az előbbivel úgyszólván párhuzamosan egy másik rendeltetés is jutott a magyarnak. A nyugoti római császárság, — a mely a magyar nemzet honfoglalásával körülbelül egy időben a német nemzetre ment át, — lassankint magába ölelte fel a germán törzseket egytől, egyig. A keleti római császárságnak öró kébe, eltekintve az izlam foglalásaitól, lassanként a szláv elem lépett. Két kolosszus támadt igy, a mely egymással szemben áll, kevés rokonszenvvel, még kevesebb bizalommal, megfigyelve egymásnak növekedését, fejlődését, lla ezek közvetlenül érintkeznek egymással: a súrlódások elkerülhe tétlenek ; a súrlódásokból pedig végre is fejlődnék az életre, halálra szóló harc, amelyről csak az az egy bizonyos, hogy bárki győzzön is, végtelen nyomorúság lesz osztály része győztesnek és legyőzöttnek egyaránt. Nem kell-e imádva leborulnunk az isteni Gondviselés előtt, ha meggondoljuk, hogy végtelen bölcsességében e. két tömeg közé állította nemzetünket, a mely egyiknek sem rokona, de viszont egyiknek sem levén ellensége, egyedül alkalmas arra, hogy amint a szükség kivánja, inájd el szigetelő válaszfalul, majd egyesítő kápcsul szolgáljon kö ziittük. Bizonnyal az isteni Gondviselés volt, az, a mely már első apostoli szent királyunknak szivét ugy irányította, hogy minden népnek, minden nyélvnek helyet adjon orszá gában. E hagyományt híven követte a magyar nemzet mai napiglan. Nem volt ellensége senkinek sem hitéért, sem nyelvéért ; védte a maijáét mindig bárhonnan, bárki részé ről származó támadás ellen, de a másét sem méij nem irigyelte, sem meg nem kívánta. Megosztotta a hozzá menekít lővel, az idegennel még saját otthonát is, s meghagyván neki nyelvét, vallását, nemzeti sajátságait, csak egyet kívánt tőle, hogy szeresse e hazát, a melynek keble táplálja '; le gyen neki odaadó hű fia ! Ezer esztendeje annak, hogy a magyar e kettős r.en deltetésének szolgál. Hálás szivvel elismerjük ma, hogy a hatalmas Úristen védőkarja lebegett fölöttünk; hogy az Ó kegyessége fölemelt és támogatott bennünket. De a magyar<= nak vázoltam rendeltetése még nincsen megoldva : nemzetünknek, országunknak tehát fönn kell állania a jövő évezredben ís. S azért, midőn a múltnak emlékét ma kegyeletesen megünnepeljük : Istenbe vetett bizalommal azon tántorítkatlan meggyőződésünknek is bátran merünk kifejezést adni, hogy drága hazánk, magyar nemzetünk élni, vidulni, boldogulni fog. Éljen a haza ! Éljen a legelső magyar ember, a Király. Zajos éljenzés kisérte a szónok végszavait 9 a közgyűlés közhelyeslóssel fogadta elnöklő főispán Omél tóságának indítványát, hogy a szónoknak jegyzőkönyvileg fejeztessék ki köszönet, beszéde pedig egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vétessék. Ezután szót kért Skublics Jenő bizottsági tag s o o méltatva a mai nap nagy fontosságát, annak megörikitése végett tette meg fentebb előadott hármas indítványát, amely közhelyeslóssel találkozott, de mert a díszközgyűlés tárgyát a márciusi közgyűlés tüzetesen megállapította a annak keretébe indítvány tétele fel nem vétetett, az indítvány elfogadása a f. hó 12- iki rendes közgyűlésre halasztatott. Délután egy órakor a „Korona" szálló emeleti helyiségében 200 teritékü bankett volt. Kezdettől fogva a legvidámabb hangulat uralkodott, amelyet a felszolgált jó ételek és italok csak fokoztak. A felköszöntők sorát gróf Jankovich László főispán kezdette meg, hazafias szellemtől áthatott beszédben a királyt éltetve, arait a jelenvoltak állva hallgattak meg; Rozmanith Rikárd zalavári apát dr. gróf Jankovich László főispánra, Csertán Károly alispán Rozmanith Rikárd zalavári apátra, a várraegye millenáris ünnepségének szónokára, báró Futheány Géza refleetálva az ezredéves múltra, Svastits Benó nyug. főispánra ürítette poharát. Elementáris erővel tört ki a szónok zárszavai után,a lelkesedés, mire felállt Svastits Benó őméltósága s a nála megszokott ékesszó lássál Zalavármegye új főispáuját, gróf Jankovich László őméltóságát éltette azzal az óhajjal, hogy Zalavármegye s ennek főispánja legyen az igaz nemzeti közérzületnek hű kifejezője. Mire felállt gróf Jankovich László s a jelen voltakat egészen magával ragadott beszédben megköszönve Svastits Benónak megemlékezését, kijelentette, hogy mindenkor fiúi kegyelet- és szeretettel fog hozzá ragaszkodni é." esküszik, hogy hazafias érzelmeiben a vármegye közönsége csalódni soha sem fog; szavait percekig tartó zajos élenzés kisérte. Ilertelendy Ferenc nagybirtokos az egyház-katonaság és tanügyre s azok jelen volt képviselőire, Staniszlovszky Albert törvényszéki elnök Zalavármegye közönségére, dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfel ügyelő, lelkes beszédben megemlékezvén hazánk ezredéves múltjáról, hogy a másik ezredév dicső napia is virradjon Zalavármegyére, Tuboly Viktor nagy kanizsai ügyvéd s iró versben, majd dr. Felber Arthur kir. ügyész dr. gróf Jankovich László főispánra, Skublics Jenő nagybirtokos Zalavármegye^ tisztikarára élén Csertán Károly alispánnal, dr. Haudek Ágoston zalavári Jószágkormányzó a jelenvoltak nejeire és leányaira, Arvay Lajos megyei főjegyző Z;davármegye közönségére, Svastits Benó nyug. főispán Rozmanith Rikárd zalavári apátra és dr. Haudek Ágoston jószágkormányzóra, Bakó Géza honvédszázados Zalavár megye közönségére ürítettek poharat. Megyei rendes közgyűlés. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága május havi rendes közgyűlését dr. gróf Jankovich László főispán ő méltóságának elnöklete ' alatt, a bizottsági tagok nagyszámú részvétele mellett, f. hó 12-én és folytatólag f. hó 13-án tartotta. Elnöklő főispán üdvözölvén a megjelent bizottsági tagokat, a közgyűlést megnyitottnak nyilvánította. A tárgysorozat előtt felszólalt Skublics Jenő bizottsági tag a millenáris ülésen tett indítványának megújítása végett. A közgyűlés a vármegye törvényhatósága részéről hazánk ezeréves fennállásának emlékezetét megörökítendő, a tett indítványra egyhangúlag elhatározta, hogy vármegyénk két jeles és halhatatlan emlékezetű szülöttjének: Deák Ferenc- és Csányi Lászlónak szülőházát emléktáblával jeleli meg lehetőleg még ez évben : továbbá a megyei knlturalapból évenként a z.-egerszegi, Mai izámunkl íoz fél ív mellélvlet van csatolva.