Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 1-26. szám)

1896-02-23 / 8. szám

ott logadtja a külső országok uralkodóit és fejedelmeit ahol összes elődeinek és őseinek kincsei, emlékei, ereklye hirdetik Magyarország ezeresztendős dicső múltját. ^ hontoglaló Árpád, a vallásalapító szent István korának emlékei közt vannak a király termei. A kor stilje és ő felsége Ízlése egyaránt megkívánták, hogy rikító pompa helyett nemes izlés, egyszerű, de fejedelmi disz tegye valóban fejedelmivé ezeket a termeket. Egy óriás előcsarnokon kívül három terme és egy toilette-szobája lesz a királynak. Az előcsarnok fageren dás mennyezetet kap, középkori stílben s középkori egyszerű disz borítja a falakat is. Innen hatalmas szár nyas ajtókon egy nagy terembe jutunk, amelynek csudaszép mennyezete ugyancsak fából való s kapétákra van osztva, amelyek a pécsi székesegyház kápolnájának mintájára rendkívül gazdag színezést kapnak. A teremnek három hatalmas ablaka van, melyekbe az üvegfestés remekei kerülnek. Az elsőben szent István, a második ban szent László, a harmadikban szent Margit alakja lesz s mindegyik szentet gazdag diszitésü, középkori ízlésű keret fogia körül. A terem falai egészeu egyszerűek, mert ez a helyiség esetleg kiállítás is lesz s mindenesetre váróterein azok számára, akik bebocsátást várnak ő felségének még ezután következő intim termeibe. Ezért a terem egyik oldalán faragott emelvényes pad vonul végig, amelyen kívül még tizenkét régi modorú, érdekesen faragott szék lesz a szobában a várakozók számára. A most következő szoba a király fogadóterme. A terem boltozatos ; a boltozatokat és falakat román-stilü gazdag festés díszíti. Egy tülkében román izlésü nyugvó ágy lesz ő felsége számára; maga a fülke uehéz, drága szövetekkel van bevonva. Egy kemény kőből faragott, gazdagon díszített kandalló a mennyezetig ér föl, előtte pompás faragású, széles, kényelmes pad foglalja el a szoba közepét. A bútor mind román stilii, s valamennyi közt legszembeötlőbb egy gyönyörű faragott láda. Legbelsőbb szobája ő felségének a dolgozószoba. Ablakai a tóra nyílnak, s előtte széles, nagy terrász van, ahonnan pompás kilátás nyilik a pozsonyi városházára, a falu templomára, oldalt meg a kiállitás temérdek épü leteinek változatos tornyai és kupolái látszanak. Ez a szoba dus faragású, pompásan megkonstruált tölgyfa és mahagóni mennyezetet kap, amely egymagában 421)0 koronába kerül. Gyönyörűen faragott bútorzat kerül ide is, különösen szépek a faragott székek, faragott bőrből való támlával és üléssel, továbbá nagyon szép egy hosszabb pad, magas, • faragott hátfallal s a király íróasztala. A szoba keskeny oldalán itt is kőből faragott, gazdagon színezett kandalló van, amely a mennyezetig ér föl, a kandalló mellett pedig egy kényelmes nyugvó és pihenő helynek berendezett, pompásan díszített kis fülke. Végre a toilette-szoba következik amely félkör alakú s már korai góth stílben készül. Hordás boltozatot kap, a falait színesen zománcozott porcellánlapokkal rakják ki. A király szobáiban, amint az az építészeti stílnek és ő felsége Ízlésének is megtelel, semmi párnázás, semmi lágyság nincsen, mint a renaissance és rococo bútoraiban : egyszerű, szilárd, kemény, férfias minden, mint a milyen az egész középkor volt. Hogy némileg mégis engedtné nyeket tegyenek a kényelemnek is, padokra, székekre, ülőhelyekre lágy párnákat, pompás szövésű szőnyegeket, gazdag hímzéseket tesznek. A pádimentom se fa, amit a középkorban nem használtak, hanem gyönyörű mozaik, melyet drága szőnyegekkel s némely helyen pompás bölény és medvebőrökkel takarnak le. Az ajtók és bútorok faragása ís középkori izlésü és karakterű s ennek megfelelően nem használnak sehol dombormivii faragásokat, hanem mélyítéseket, kivájásokat. Minden bútor tölgyfából való és sötétre eresztik be, csak a fara gásokban és azok körül lesznek egyes helyeken aranyozások. A király szobáinak összes terveit, a szobadiszitések, menyezetek, bútorok rajzait mind Alpár Ignác műépítész, a történelmi épületcsoport uagytudásu megteremtője készítette. O maga tervezett és rajzolt minden egyes darabot, s a kivitelt is mindenben magyar iparosokra és művé szekre bizták, ugy hogy a király szobáiban egy atomnyi se lesz külső országból való. A belső kiépítést és vakolást Neuschloss Ödön vállalta el, a festést Glaser Jánosra bizták, az asztalosmunkát, famenyezeteket, ajtókat Michel Alajos asztalosmesterre. A szobrász , és faragó munkát Langer Ignácz szobrász végzi ; a bútorokat Csepreghy .János, Michel Alajos, König Izidor, Bíró és SeífFert budapesti és Lengyel testvérek szegedi butorgyárosok készítik. Az üvegfestőtnunkát Róth Miksa állítja ki, a szőnyegeket, szöveteket pedig a nagy becskereki szövőgyárban készítik. A zala-egerszegi ipartestület közgyűlése. A zala-egerszegi ipartestület évi közgyűlését Kovács László testületi elnök elnöklete alatt f. hó 16 án tartotta. Elnök üdvözölvén a megjelent testületi tagokat, a közgyűlést az alapszabályok értelmében határozatképesnek nyilvánította s felolvastatta a megelőző közgyűlés jegyzőkönyvét, amely egész terjedelmében elfogadtatott és hitelesíttetett. Ezután felolvastatott és helyeslőleg tudomásul vétetett az elnök' jelentés, amelynek nyomán az ipartestület mult évi működésére nézve közöljük a következőket : A választmány a soproni kereskedelmi- és iparkamarához, valamint a budapesti központi választmányhoz beküldötte egyhangú határozatát Magyarország önálló vámterülete mellett. Az 1895-ik évi közgyűlés határozatából a kiküldött bizottság az alapszabályok módosítását kidolgozta s jóváhagyás végett a minisztériumhoz felterjesztette, ahonnan szentesítést nyerve visszaérkeztek. E módosítás szerint az uj tagok 10 frt beiratásí pénzt tartoznak fizetni s a közgyűlés határozatképességéhez 100 tagnak, a választ mányi gyűlés határozatképességéhez pedig 8 tagnak jelenléte elegendő. Az ipartestület az 1895 ik évben is rendezett páros tanonc munkakiállitást, amelyen 48 tanonc 6;? db tárgyat állított ki. Dicsérettel emlékezik meg a jelentés az iparos tanoncoknak helyes irányban vezetett és elismerést érdemlő oktatásáról, amelyről a záró vizsgalatok alkalmával bő alkalma volt úgy az elnökségnek, mint a választmánynak meggyőződést szerezhetni. Az ipartestület I895 ben 1 közgyűlést és 12. választmányi ülést tartott, amelyeken 59 ügyet vettek tárgyalás alá, amelyek mind elintézést nyertek. A helyi és vidéki hatóságokkal elintéztetett 214 ügy ; a beszegődött tanoncok száma 58; időközben ugyan arra az iparra átíratott 6, végleg megszűnt tanonc 4, meghalt 1, felszabadult 48, az év végén maradt 169 tanonc. Segéd változás volt 280; végleg eltávozott 139, év végén maradt 19(5 segéd. A békéltető bizottság 0 ülést tartott, melyen 6 panaszt intéztek el. A jegyző által feldolgozva, elnöki elintézést nyert 107 ügydarab. Ipartestületi tag eltávozott 8, iparát beszüntette ?>, uj tagul belépett 15, az év végén maradt 360 tag. Ezután elnök a tárgysorozat értelmében előterjesz tette a választmány által megállapitott s a közgyűlés elé jóváhagyás céljából beadott 189(1 ik évi költségvetési tervezetet, amely szerint bevétel : 360 tag után tagsági dij 360 frt, szegődések után 100 frt, szabadulások után 120 frt, uj tag után 80 frt, bejelentés után 26 frt, kijelentés után 30 frt, utas fogadóra 30 frt, munka könyvek után 8 frt, betegsegélyező pénztártól lakbér 80 frt, iparos ifjúságtól lakbér 90 frt, tőke kamat 26 frt, összesen 950 frt ; kiadás : lakbér 240 frt, elnök tiszteletdija 100 frt, jegyző fizetése 300 frt, pénztárnok tiszteletdija 25 frt, fűtés, világítás 15 frt, utas fogadóra 30 frt, nyomtatványokra 25 frt, szolga fizetése 150 frt, újságokra 10 frt 05 kr., nem remélt kiadásokra 20 frt, összesen 915 frt 05 kr, s igy remélhető pénztármaradvány 34 frt 95 kr. A közgyűlés a beterjesztett költségvetést változatlanul elfogadta. Ezután elnök maga és tiszttársai, valamint a választmány nevében állásáról lemondván, felkéri a közgyűlést a választás foganatosítására, mire a közgyűlés egyhangúlag közfelkiáltással elnöknek Kovács Lászlót, számvizsgáló bizottsági tagoknak Kummer Gyulát, Stefanecz Józsefot és Nagy Józsefet választotta meg, Előljárósági és egyúttal békéltető bizottsági tagokká megválasztattak : Szekeres István, Heigly György, Holczer Ferenc, Pujer József, Péterfy Sándor, Keszíy Ferenc, Németh Ferenc, Pujer István, Garai Lipót, Lukáts István, Pausa János, Lendl Orbán, Kaszás Kálmán, Pál Ferenc, Lendvay László, Baly Béla, Vörös Gyula, Dömötör József, Dömötör Sándor, Varga György, Grünwald Mór, Németh Gábor, Salcer Miksa és Heine János. Póttagok : Pfeifer llenrich, Szabó Lajos, Domokos Ignác, Ösztreicher Samu. Az újonnan megválasztott elnök a megválasztott uj előljárósági tagokat üdvözölte s buzditotta őket, hogy ez irányú hivatásuknak megfelelni iparkodjanak. A közgyűlés utolsó tárgyát az indítványok tárgyalása képezte. Szalczer Miksa indítványára az elnökség megbízatott, hogy a megyei épitő szabályrendelet elkészítését sürgesse meg. Az elnök indítványára elhatározták, hogy a templothban levő s jelenleg az ipartestület tulajdonát képező régi céh zászlókat kijavíttatják s e célra a testület pénztárából ötven frtot szavaztak meg. Özv. Gei z Ámonné és özv. Meskó Józsefné részére kérvényükre a segélyalapból 5—5 frtot szavaztak meg. — Eisenstiidter Zsigmondnak azt az indítványát, hogy a húsvéti és pünkösdi vásárok ne az ünnep után, hanem az ünnepet megelőzőleg tartassanak, a közgyűlés Heincz János által előadott indokok alapján nem fogadta el. Végül a közgyűlés Kovács László testületi elnöknek a testület érdekében kifejtett táradhatlan buzgalmáért jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét és elismerését. Helyi, megyei és vegyes hirek. Zalavarmegye törvényhatosági bizottságának több tagja, — mint értesültünk — a vármegyei törvényhatósági bizottsági tagokat március hó 9-én este 6 órára a vár megyeház n;<gytermében tartandó értekezletre hívja egybe. Az értekezlet feladata lesz : megbeszélni a módozatot, hogy a március hó 10 én tartandó rendkívüli törvényhatósági közgyűlésen — újból megcáfolva a már nem egy izben felhozott és alaptalanoknak bizonyult vádakat — a vármegye törvényhatóságának egyeteme mily módon adjon kifejezést Svastits Benó főispán őméltósága iránt mindenkor érzett őszinte tiszteletének, valamint elismeré sének a vármegye érdekében oly hosszú időn keresztül kitejtett fáradhatatlan tevékenységeért és közhasznú mű ködéseért. Közgyűlés. A zala egerszegi ügyvédi kamara rendes évi és az 1874 : 34. t. c. 22. §-a értelmébeni választó közg, ülésének megtartására 1896. évi március hó 7-ik napjának délelőtti 9 óráját Zala-Egerszegre, a kamara hivatalos helyiségében kitűzöm, melyre ezen ügyvédi Fölnyitja és olvassa belőle a költeményt: Megtépted lelkemet. Megtépted szárnyamat. Mi volt boldosságunk ? Egy futó pillanat. Megtépett szárnyamat Fölemelem néha .... Ráfekszik üdvömnek Gyászos omladéka. iszor elolvasott már anny E perc üdvösségét Siratom azóta. Reménytelen szivvel Vergődve, vívódva. Vívódom, vergődöm . De emléked áldom : Elszállt üdvösségem, Szétomlott világom! A könyvet ölébe bocsátja, maga elé mereng és szemébe szivárog lassan lassan egy nehéz könycsepp és végigg'jrdül alabastrom-fehérségii arcán. Zajtalanul nyilik föl a terem ajtaja. Radózsa Béla lép be. Kissé megáll az ajtóban és gyönyörittasan nézi azt a szépséges szép szobor-asszonyt. Halkan oda lopódzik közelébe és gyöngéden arcá hoz hajol. Malvin megrezzen. A könyvet leejti. — Megint ábrándoztál? te álmadozó lélek! —szól hozzá a férj és ajkaihoz emeli bársonypuha kezét, hogy megcsókolja. — Hogy megijesztettél! — rebegi zavartan a nő. A férj fürkésző szemekkel nézi a könyes arcot. Megdöbbenve kérdi: — Sirtál, angyalom? Boldoglalan vagy? Óhajtasz valamit? Tudod, hogy engedelmes rabszolgád vagyok ! Szólj, parancsolj és minden vágyadat teljesítem. Malvin szelíden hajtotta fejét férje keblére. — Nem, nem akarok semmit. Boldog vagyok. — Hazudsz ! hazudsz ! — dobogta a szive. A férj udvariasan fölemelte a költemény-kötetet a szőnyegről. — Fenyérit olvastad ? Nagyon szomorú, elegikus hangú költemények. Nem csoda, hogy úgy meghatották érező szivedet. Apropos: te Fenyérit ismered ugy e. — Ismerem! — szólt közönyösen Malvin. — Éppen előbb találkoztam vele. Malvin szemeiben az öröm sugara villant föl. — Itt van ? — Igen. Megígérte, hogy eljő estélyiinkre. A nő lehunyta szempilláit és hallgatott. Erezte, hogy ha szól, hangjának rezgése is elárulójává lehet. Mindketten hallgattak néhány pillanatig. — Vagy talán rosszul tettem, hogy meghívtam őt ? — kérdé Radózsa. — En őt szelleménél fogva elég elő kelőnek tartom arra, hogy a társaság bátran befogathatja. Vagy nem hiszed? Malvin hideg, közönyös hangon igyekezett válaszolni: — Igen. Nagy demokratának ismerem. De a pu ritánságig kényes jellemére. — Szóval nincs ellene kifogásod! — mondáaférj. — Éppen semmi. Radózsa megcsókolta neje homlokát és öltözőjébe sietett. Az egyedül maradt asszony mindkét kezét szivére szorította, mintha lázas verését akarta volna csillapítani. Érezte, hogy ma kell a legnehezebb szerepet eljátszania. Mit fog Fenyérinek mondani, ha majd fölidézi a mult emlékeit? Ha csak egyetlen szóval is célzást tesz azokra a lepergő, megaszott levelekre ? Ha megkérdezi, hogy olvasta e költeményeit, melyeknek mindegyike a csalódott szív egy-egy fájdalmas dobbanása? Vele szemben is folytassa a megkezdett hazugságot? Beszéljen neki is a boldogságról ? Hisz érezte, hogy szive minden dobbanásával most is azé a szürke emberé, akit ezért a ragyogó, hideg világért elhagyott. Érezte, hogy egyetlen esdő szavára letépné magáról ezeket a cifra selyem rongyokat, leszaggatná gyémánt ékszereit s azt moudaná neki : „Nézd, minden, amit itt látsz, éltéktelen semmi. Egy kézszorításodért mindent itt hagyok. Vigy magaddal !" Iszonyú harc keletkezett lelkében. Nyugtalanul, dúlt szivvel járt föl alá a teremben, aztán megtörten hanyatlott egyik pamlagra, A komornyik jelentette az érkezőket. Összeszedte minden erejét, mosolyt erőltetett ajkaira. Lassan-lassan megnépesültek a termek. Az érkezők között majdnem utolsó volt Fenyéri Zoltán, a költő. Radózsa karon fogta az ünnepelt irót és ragyogó arccal vezette nejéhöz. — Itt van a te szomorú poétád. Fenyéri udvariasan meghajolt; kezet csókolt az úrnőnek, aki zavartan fogadta. A költő érezte, hogy a bársonypuha kéz erősen reszket az övében. Aztán egyedül maradtak. Mindegyik valami gondolatot keresett, amivel elkerülje, megelőzze a másik gondolatát. Néhány pillanatig hallgattak. Fenyéri. törte meg a hallgatást: — Olvasta nagyságod Mértey Aladár drámájának kritikáját? — Igen. Gondolom: a „Téli verőfény" ugy-e ? — Igen. Egy nő a hőse, aki fényes partit csinál szerelme árán. — Igen, igen. Aztán a fény és a pompa között szivében újra egész hatalmával fölébred a szerelem és boldogtalan, nagyon boldogtalan. Fázik a ragyogó világ ban. Gondolom : igy van ? Talán azért is adta neki Mértey azt a címet: „Téli verőfény". — Ah nem, kérem ! — szólt udvarias mosoly kíséretében Fenyéri. A téli verőfény tulajdonképpen abban a jelenetben jut kifejezésre, mikor a nő újra találkozik a fiatalemberrel, akit szeretett és hazudik neki boldogságról, örömről, üdvösségről, pedig majd megszakad a szive abban a hideg világban. És mikor a fiatalember körülveszi őt a szerelem minden kisértetével, mikor fölidézi a mult édes emlékeit a ki akarja ragadni kinos helyzetéből, a nő azt mondja: „Köszönöm, köszönöm. Hagyj itt! felejts el! En ebben a hideg világban akarok meghalui. Ide köt esküm !" A női hűség, a női jellem eme fönségében van a „Téli verőfény". Hideg, fagyos, de vakítóan tiszta fény. Radózsáné nyakláncával babrált s izgatottságtól reszkető hangon, nagyon halkan, vontatottan kérdezte : — Nem lett volna joga annak a nőnek ott hagyni, megtagadni azt a világot, ahol szive fázott, ahol boldogtalan volt ? — Nem ! — Még akkor sem, ha az kérte volna erre, akit szeretett ? — Nem ! Sőt akkor határozottan meg kellett volna vetnie a férfit, ha ezt megengedte volna. A férfi jellem nem ismer rablást a szerelemben sem. Radózsáné szinte átszellemülten nézett a ragyogó arcú költőre, ki úgy állott ott, mint egy verőfényt sugárzó hideg szobor. —y.