Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 1-26. szám)

1896-04-26 / 17. szám

XV. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1896. április 26. Í7. szán}. JIL Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer ! 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. |j A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási, községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. _ IVCegj elenik m_±x3_d_exx vasárnap. ról; mert A népkönyvtárakról. A közoktatásügyi kormánynak a népiskolai tankötelesek szigorú iskoláztatását célzó rendelete nemcsak a komoly, céltudatos intézkedés iránt kelt elismerést, hanem teltárja ellőttünk azokat az állapotokat is, amelyek épen a rendes iskoláztatás elhanyagolása folytán a népiskolai tanitás eredménytelenségének főforrásai. Mert mit ér a legnagyobb odaadó bnzgalom, a legnagyobb elismerésre méltó képesség a tanitó részéről, ha a rendes iskoláztatás csak puszta idea, amelynek megvalósítását legtöbbször ép azok teszik lehetetlenné, akiket a törvény annak tényezőiül rendelt. Nem szólunk itt speciáliter a mi viszonyainkezek még kedvezőek az ország nagy részében fennálló iskoláztatási rendszerhez képest. De mivel tudjuk, hogy e tekintetben nálunk is van még kívánni való: ebből következtetést vonhatunk az ország más vidékén fennálló iskolalátogatási viszonyokra. Mily képességgel, mily ismerettel, mily erkölcsi alakkal lép a növendék ily iskoláztatás után az életbe ? Mily mértékben szerzi meg azokat az ismereteket, amelyeket úgy a maga, mint a társadalom és a haza javára érvényesíteni kellene ? Mily tudásával bir annak, hogy ő egy hazának, egy nemzetnek élő tagja ; egy hazának, amelyért nemcsak éreznie, hanem szükség esetében áldoznia is kell! Pedig nálunk a nemzet egészének műveltségi mértéke annál nagyobb beszámítás alá esik ; mert első sorban abban kell uralkodó fölénynyel birnia, ha uralkodó elem akar lenni a hazában. Ezért kell kérlelhetlen szigorral érvényesiteni a rendes iskoláztatásra vonatkozó intézkedéseket. Azonban az iskolai oktatással még nem szabad befejezettnek tekinteni népünk tanítását. Az ott szerzett ismeretek nemcsak a törvénynek a mostani hézagos végrehajtása mellett nyert gyenge alap miatt fognak néhány év alatt elkallódni, hanem nagyon kevés marad meg azokból még a legrendszeresebb oktatás után is. Nem szabadna a népiskolának a tanköteles évek letelte után sem elbocsájtania volt növendékeit, hanem módot kellene keresni egy állandó kapocs létesitésére, amely a meglett korban is összeköttetésben tartaná a népet az iskolával, hogy az ezt mindig olyannak tekinthetné, amelyből világosság sugárzik reá. Legalkalmasabb kapocs volna a népiskola közt az iskolával összekötött népkönyvtár, amelynek egyetlen községből sem szabadna hiányozni. Igaz, hogy ma már minden valamire való községnek van egy vagy más cimen felállított olvasóköre, amelynek utján a tagok lapokhoz és könyvekhez is juthatnak. De az is igaz, hogy ezek a körök a legtöbbször politikai párt alakulások, amelyek kizárólag egyik vagy másik politikai pártiránynak céljaira szolgálnak és a közműveltség előmozdítása ezeknél csak mellék célt képez ; mert a fő: a politika. Azonban az ily olvasókörök könyvtárai a legtöbbször mindenre inkább alkalmasak, mint a nemesebb érzéseknek és az értelemnek a fejlesztésére ; mert a legtöbbször a regényirodalom legutolsó salakjai képezik az összes gyűjteményt, amelyeket leszállitott árakon, font számra is lehet vásárolni s amely regények igen alkalmasak arra, hogy a különben is naiv felfogású és gondolkozású s a babonára oly nagy mérvben fogékony népet gondolkozásában és erkölcsi érzésében megrontsák. Ezekkel többet ártunk, mint használunk ; mert a betű nemcsak éltet, hanem öl is. Az iskolákkal összekötött népkönyvtárak nem állhatnak semmi külön érdek szolgálatában. Egyedüli céljok volna az iskolai tanítási és nevelési megveteti alapon az erkölcsi érzetnek a nemesitése, a hazafias érzés fejlesztése és az ismereteknek a kibővítése. Ennek a könyvtárnak a lelke azután a tanitó lehetne. Első sorban az ő tudása és hazafias érzése lenne a biztositék arra nézve, hogy olyan könyvek abban ne foglaljanak helyet, amelyek a kitűzött, nagy céllal csak távolról is összeütközésbe jöhetnének. Valóban az ezredéves ünnep egyik méltó megörökítésének tekinthetnék a községek az ily népkönyvtárnak a megalapítását, amelyből azután nem volna szabad hiányoznia a magyar nemzet történelmét tárgyaló egyetlen könyvnek sem, amely a nép felfogásához alkalmazkodik ; mert hisz a magyar nemzet múltja a legalkalmasabb arra, hogy a hazafias érzést felköltse és ébren tarsa s hogy a nagy hősök dicső példáiból lelkesedést merítsünk. A magyar népies irodalom ma már elég gazdag arra, hogy minden irányban elfogadható termékeket szolgáltasson és ha a népkönyvtárak tömeges alapítása az irodalom ez ágának művelését is háladatossá teBzi : még inkább akadnak hivatottak annak gazdagitására és akkor bizonyosan kiváló klaszszikusaink is nemcsak kincseket érő diszpompában fognak ragyogni a gazdagoknak pipere asztalán, hanem egyszerű külsejükben világító fényükkel a népkönyvtárakban is és népünk szivében, lelkében is otthonra találnak. Ha azután ezek a népkönyvtárak az iskolai könyvtárak folytatását képezik: úgy azoknak üdvös kihatása annál biztosabban várható. Ezeknek a megalapításával emeljen tehát minden község emléket a nemzet ezredéves ünnepének ! Képviselőtestületi ülés. A városi képviselőtestület Botfy Lajos polgármester elnöklete alatt f. hó 20-án délelőtt 10 órakor a képviselők szép számú részvétele mellett rendkívüli gyűlést tartott. Elnöklő polgármester ugy a közoktatásügyi miniszter képviseletében megjelent dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelőt, valamint a képviselőtestület tagjait üdvözöivén, felolvastatott az elemi iskolák államosítása ügyében a minisztertől 17.069. sz. a. a vármegye kir. tanfelügyelőjéhez küldött rendelet, mely szerint amiuiszter hajlandó városunkban a 6—15 éves tankötelesek oktatását állami kezelésbe venni, ha a) a város goadoskodik az eddigi 12 tantermes iskolai épület és a polgári fiu iskolai helyiség számba vételével az oktatási célokra mindenkor szükséges helyiségekről és elvállalja azoknak jó karban tartását, valamint évenként a nagy szünidőben belső takarítását és meszelését-, b) a közoktatásügyi tárca javára évenként negyedéves részletekben évi 5000 frtot fizet, melylyel szemben a miniszter a várost az 5%-oa A „Salamegye" tárcája. A szőke apród. Irta: Kóbor Tamás. A szőke apród volt az operaház egyetlen ballerinája, akinek nem udvarlója, hanem annak rendje módja szerint eljegyzett vőlegénye volt. A legszebb tagja volt a korpodi balletnek s az operai előadáson őt rendelték ki első apródnak. Az apród fehér trikójában, kék selyem köntösében s hullámzóan leomló szőke hajával a legelragadóbb jelenség volt. Minden látcső az ő gyönyörű arcának szegődött, melynek szenvedő, szinte bús kiteje zésével sajátságos ellentétben volt nagy kék szemeinek indulatos, olykor haragos nézése. Ilyenkor az ő vőlegénye fogcsikorgatva állt, a jobboldali földszinti bejárat oszlopához támaszkodott és látcsővel követte minden mozdulatát. Ennek a látcsőnek szóltak a szőke apród haragos tekintetei. Ez a látcső és ezek a szemek folyton civakodtak egymással. A látcső azt mondootta : — Már megint kacérkodol ? Nem kértelek e, hogy ne szépítsd magad annyira. Hogy iparkodjál a tömegben eltűnni, hogy ezek a frivol arcok ne kéjelegjenek látásodban? Oh, hogy nem verhetem mindegyikneknek a szeme üregébe az ő átkozott látómasináját. A kék szemek pedig dacosan csillogtak össze-vissza — Mi közöd hozzá? Tán nem tudnd, hogy ballerina vagyok ? Csak nem csúfítom el magamat, mikor az a kötelességem, hogy szép legyek ! Hogy ezeknek tetszem ? Mi közöd hozzá ? Megfizették az árát, joguk van, hogy engem nézzenek. És én szépíteni fogom magamat és kiállók az első sorba, mert nem akarom, hogy társaim közül valaki elémbe vágjon és elhalássza előlem az apródot. Ha te dühös vagy miatta, ne jöjj a színházba. Csodálatosan jól értették egymást, így, a szemük villanásából. A fiatal ember reszketve az izgatottságtól, rohant a színpadra és várta a menyasszonyát. Ökölbe szorított kezekkel rohant feléje, mintha megakarná verni, de midőn a szőke apród mereven, büszkén szegezte rá szemét, a fiatal ember meg volt babonázva. Alázatosan, félénken közelgett hozzá és forró csókokkal borította a feléje nyújtott kezet. A szőke apród királynői méltósággal engedte csókolni a kezét, aztán odavezette őt a szinpadi coutoir egy zugába. — Ülj le ! — Giza, Giza, meddig tart még ez a komédia ? Istenemre mondom, már nem birom tovább. — A büszke, hideg tekintet ilyenkor meglágyult, valami szivbe hasogató, szerető melegséggel nyugodott a fiatal emberen. — Édes barátom, nem tehetek róla. Terhemre van ez az élet, de véges végig kell állnom ezt a küzdelmet, vagy a mi boldogságunkból nem lesz semmi. A szőke apród luldhöz ragadt szegény emberek leánya, a kinek keresetéből táplálkozott még 4 neveletlen gyermek. A fiatal ember pedig egy előkelő özvegy aszszony egyetlen fia, büszke, szigorú erkölcsi felfogással, aki hallani sem akart róla, hogy fia egy ballrrinát vegyen nőül. — Ha egy szegény varróleányt akarsz elventi', semmi kifogásom. De egy ballerinát, aki naponta ezer ember előtt szinte meztelenül mutogatja magát — soha ! Válaszsz közte és köztem. Ő ekkor választott. Választotta a szőke apródot. Egy este fölkereste a színpadon és egy karikagyűrűt húzott az ujjára. A szőke apród könnyezve borult a keblére és megcsókolta a kezét. — Giza, mondotta, bocsássa meg nekem Isten, a mit teszek. Elhagyom miattad ősz, édes anyámat,,, a kit ezzel talán a sírba taszítok. De más mód nincs. O nem egyezik bele házasságungba és én rólad nem tudok, nem akarok lemondani. — És mért nem egyezik bele édes anyád ? A fiatal ember megfogta kezét és könyörögve szólt hozzá. — Giza, lásd, olyan nagyon fáj nekem anyám előitélete. Nem a szegénységedet, hanem azt kifogásolja, bogy a színháznál vagy. Lásd, hiszen ismered társnőidet, az az előítélet olyan érthető. Ha ismerne téged, tudom, megbecsülne. De az az előitélet. Nézd, olyan jó volna az ő áldását megszerezni és olyan könuyű. — Mi módon ? — Hagyd itt a színházat két-három hónapig. Élj otthon a tieidnél, majd addig gondoskodom rólatok és aztán .... — Eltartassam magamat veled ? — De Giza ! Hiszen .A szőke apród három lépést hátrált, aztán kaijait összefogva a mellén, hidegen, határozottan mondta: — Nem teszem, ha édes anyád a szegénységemet kifogásolná, volna benned annyi jóság, hogy magam kérjelek : mondj le rólam, tisztelned kell édes anyádat. De hogy szememre lobbautja az én tisztességes munká mat. és becsületemben kételkedik, ezzel megsértett engem és én elégtételt kivánok tőle. Ha férfi vagy, megfogod azt nekem szerezni, ha nem, akkor nem érdemelsz engem. És éu megmaradok a szinháznál csak azért is, mig a te anyád meg nem követ és oly méltónak nem tart hozzád, a milyen vag>ok. — Itt a gyűrűd, majd csak az édes anyádtól fogom visszafogadni. És ennél maradt. Lázas, dacos ambícióval iparkodott az ő szinházi karrierjén előrejutni. Fáradhatlanul gyakorolt, tűzzel, szinte rakoncátlanul táncolt és szépségével és tüzességé Mai szármunlíhoz fél iv melleidet van csatolva.