Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 1-26. szám)

1896-03-22 / 12. szám

XV. évfolyam. Zalaegerszeg, Í896. njárcitis 22. 12. szári). J1L Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. társadalmi, közművelődési » gazfalí hetilap. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egeiszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási, községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. HVCegj elenik , minden -vasárnap. A magyar állam és a magyar ipar. Eleget foglalkoztunk már a magyar kis ipar hanyatlásával, amelynek kétségbe vonhat Ián szomorú tanujeleivel naponként találkozhatunk, most tehát tárgyaljuk azoknak a módoknak egyikét, amely talán valamennyi között a legalkalmasabb a magyar kisiparnak az emelésére. És ez: az állam szükségleteinek a fedezése. A kormánynak irányelvül kellene tekintenie, hogy szükségletét iparcikkekben mindig hazai iparosokkal fedezze még akkor is, ha esetleg a külföld ajánlatainál drágábban tenné is ; mivel az e célra fordított összeg nem tekinthető kiadásnak, hanem produktív befektetésnek, amely dúsan meghozza kamatait. Nem mondjuk, hogy a kormány az állami szállításoknál eddig épenséggel nem gondolt volna iparosainkra. A hiba tulajdcnképen abban rejlik, hogy a kis ipart épen csak a közlekedési vállalatoknál és egyes hadfelszerelési cikkek szállításánál méltatták figyelemre, tehát olyan [téren, amelyen a gyáriparral a versenyt nem állhatta ki s emellett sok ipar-szakmának nem is nyújtott alkalmat a versenyre. A hazai ipar részeltetése még nem egyértelmű a kisipar pártolásával ; már pedig e téren főképen erre az utóbbira van szükség. A gyáripar támogatására van ezer más mód refakciák, szállítási és állami kedvezmények, kiviteli pramiuniok, vámmentes behozatal s több ilyen intézkedés alakjában, mig a kis ipar ezeknek az előnyeit nem élvezheti s idegen piacok meghódítására nem számíthat, hanem a belföldi fogyasztásra s a kormány egyenes támogatására van utalva. A kis ipar sérelmeit e téren a következőkben foglalhatjuk össze : Az ipaiosokat nem részesitik kellőleg előnyben egyes, nem szakmabeli üzérek és vállalkozók ellenében, akik úgy szólván monopolizálják egyes szakmákban a szállításokat. A feltételek olyan nehézkesek, hogy a kis iparos azokhoz sok esetben képtelen alkalmazkodni s állami szállításra ép ebből az okból nem is reflektálhat. A pályázati határidő sokszor oly rövid, hogy a hasonló dolgokban többé-kevésbbé járatlan iparosnak nincs ideje a kellő tanulmányozásra és kiszámításra. Nem az országban termelt iparcikkek és anyagok szállításának elvben való kizárása mellett kivételnek csak oly esetekben volna adható hely, ha valamely iparcikk az országban vagy egyáltalában nem állíttatik elő, vagy nem a megkívántató mennyiségben, amely kivételes beszerzés külön kormányi engedélytől tétetnék függővé. Nagyobb szállításokat lehetőleg külön munkacsoportra kellene felosztani, hogy a vállalkozás a szakbeli kisebb iparosokra nézve is lehetővé váljék. Építkezési munkálatoknál a helybeli és környékbeli iparosok előnyben részesitendők ! Speciális iparkészitmények szállításánál, nem különben építkezési munkálatoknál nem szakmabeli vállalkozók ajánlatai csak annyiban legyenek figyelembe vehetők, amennyiben szakiparosok vagy egyáltalában nem jelentkeztek, avagy a munkák pontosabb kivételével sem ellensúlyozható árkülönbségek mutatkoznának. Ruházati cikkek kiírásánál hazai anyagok felhasználása elengedhetlen feltételül volna kitűzendő. A legkisebb ajánlati összeg ne képezzen döntő körülményt a munka kiadásánál, hanem irányadóul szolgáljon a szakavatottságnak, megbízhatóságnak és üzleti realitásnak az ajánlott árakkal való egybevetése. Ehhez képest már elvileg sem volnának figyelembe veendők az olyan ajánlatok, amelyek a szolgáltatással helyes arányban nem álló nyomott árakat állítanak a szolid versenynyel szemben ; valamint olyan ajánlatok sem, melyeknél fogva fix ártételek helyett az illető előre kötelezi magát a legolcsóbb ajánlati összeget bizonyos percentualis elengedéssel elfogadni. Azok a pályázók, akiknek ajánlata figyelembe vehető nem volt, a szállítás odaítélésétől számítandó nyolc nap alatt erről értesítendők és nekik a letett bánatpénz rövid uton visszaszolgáltatandó. Építkezéseknél a munkaadó hatóság részéről ellenőrzés gyakorlandó avégből, hogy a vállalkozó az alvállalatként kiadott munkák után az iparosokat szerződésszerüleg kielégítse, miért is az ily szállítási- vagy munkaszerződések az ellenőrző hatóságnak bemutatandók. Ezeknek a felsorolt bajoknak a kellő orvoslása mellett remélnünk lehetne, hogy az állami szállításoknál a kis ipar is részt vehetne, még pedig úgy, hogy a részvétel általában a kis ipar megizmosodására és fellendülésére vezetne. Kérelem Zalavármegye hölgyeihez. A vármegye törvényhatósági bizottságának f. 1896. évi március hó 10-én tartott rendkívüli közgyűlésén hozott határozatból kifolyólag Cserfán Károly alispán Zalavármegye hölgyeihez a következő kérelmet intézte: „Zalavármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 10-én tartott rendkívüli közgyűlésében tárgyalás alá vévén a nagyméltóságú m. kir. belügyminister ur azon leiratai;, melyben értesítette a vármegye közönségét, hogy a magyar állam ezer éves fenállásának emlékére a folyó évben tartandó ünnepélyek során, a koronázás évfordulóján, Ő Felsége előtt a legmagasabb uralkodóház fenséges tagjai jelenlétében a budai királyi várlakban elvonuló hódoló menetet a törvényhatósági bandériumok fogják megnyitani s ennélfogva a megyei bandérium megalakítandó, — a következő határozatot hozta: „ A magas ministeri leirat fenkölt hazafias szelleme és iránya élénk viszhangot kelt Zalavármegye közönsége keblében, mely a Felséges Királya iránt érzett törhetlen hűség és alattvalói hódolat s a hazaszeretet magasztos erényeit mindenkor a leggondosabban ápolta. Orömtelt szívvel ragadja meg tehát Zalavármegye közönsége az alkalmat, hogy hazánk ezredéves múltjának a Felséges Király és a nemzet együttes közreműködésével tervezett megünneplésében, a milyen ünnepet ülhetni kevés nemzetnek adta meg az isteni Gondviselés, résztvegyen és ennélfogva elhatározza, hogy törvényhatóságéit a folyó A „Zalamegye" tárcája. Vágyom, visszavágyom. Pihenőt keresek, Nyugalomra vágyom : Fogadj vissza újra Én régi viláijom, Elhagyott világom ! Szűk volt a határod, Unalmas a csendje ; Nyughatatlan szívvel Vágytam új örömre, Álmodott gyönyörre. Valónak gondoltam A képzelt világot; Nem láttam a tövist, Csak a sok virágot, A sok szép virágot. Biztató reménynyel Harcba vitt a váqyam. Most vérző kebellel Pihenőre vágyom ; »S nyugtom nem találom. Lelkemre a Bú fellege árad, Reménységem elhágy Es szívem kifárad, Érzem, hogy kifárad. Csendes otthonomba Vágyom, visszavágyom, Elveszett nyugalmam Talán megtalálom Oh, ha megtalálom. -ry. „Nem tudja a Kreutzpolkát!" Irta: Szántó Ferenc. Erzsike aranyos kis bakfis volt. Fiatal, üde arc, élénk fekete szemekkel, egész lényén az az utánozhatlan gracituse kedvesség ömlött végig. A garnison tisztjei „reiczend Fracz"-nak keresztelték el, a miért Erzsike egy cseppet sem haragudott. Kitartó, tüzes táncosnő' volt, páratlan ügyességgel mozgott a parketten, végtelen meg vetéssel nézett azon szerencsétlen fiatal emberekre, kik a kreutzpolkát nem tudták táncolni és mivel fájdalom, én sem tartozom azon boldog halandók közé, kik ezen művészeiben excellálnak, a legnagyobb disgráciában voltam Erzsikénél, mig ünnepélyesen bajuszomra meg nem fogadtam, hogy legközölebb megtanulom. A/Ts Volt Erzsikének egy imádója, Pista barátom, igen képzett fiatal orvos, de nagyon peches, mert nem emlékszem, hogy Erzsike csak egy kis influenzát is tettetett volna a kedvéért és igy doktorunk hiába várt az édes teremtés gyógykezelésére. A lelki, illetőleg szivbetegek gyógyításában pedig Erzsike szerint nem érdemli a diplomát, mivel női társaságban rendkivül félénk, félszeg volt és oh szörnyűség •— nem tudja a kreutzpolkát. Pista gyakran panaszkodott nekem, hogy „0" nem veszi komolyan, mindig kineveti, bár szülői igen szívesen látták házuknál. „Doktor barátom" szóltam végre, te vagy most a páciens, majd mondok én egy receptet. Tanuld meg a kreutzpolkát és kérd fel őt táncmesterül, meglásd, minden máskép lesz. Pista szót fogadott, másnap délután megkezdődött a lecke. E'-zsikc elmagyarázta neki a kreutzpolka elméletét : „Nézze doktor, a kreutzpolkánál maga jobb kézzel fogja táncosnéje bal kezét, azután bal lábbal megkezdődik a tánc. Egy rezgő polka lépés, két rövid a jobb lábbal, jobb lábát jobbra csúsztatja, visszahúzza, azután átfordulással kézcsere, az előbbi tempók, két rezgő tour, ismétlés." Ez az egész. Ugy-e könnyű ? „Nagyon könnyű" sóhajtott Pista. —„Na csak ne féljen" — bátoritotta Erzsike, egy kis akarat, azután meglátja, még a Rechnitz is magához jön tanulni. Fő dolog a vigyázat barátom, csak a zenei ütemre figyeljen. Megígéri, hogy vigyázni fog? „Szavamra mondom, vigyázni fogok" szólt Pista egész pathossszal. „Szavára? Mondja Erzsike, lehet a maga szavában bízni ? „A nemzeti bank csengő pénzzel honorálná" szavalta a doktor. „Ugy ? Igazán ? Ez látja nagyon szép. Kezdem magát respektálni. Akkor én is bízom, hogy megtanulja ezt a szép tánezot. Na kezdjük, adja ide a jobb kezét, csak mindig a zenei ütemre ügyeljen, én majd énekelem és a mint mondtam, a bal lábbal kezdeni. Na most: La la la la lallaaa La la la la la ... . „Jaj Istenem, nem igy !" kiáltott Erzsike, ne ugrál jon olyan nagyokat, hiszen nincs most verseny ugrás és azután több chikkel csúsztassa a lábát. Értette ? 1 „Eltettem kis angyal, csak ne haragudjék." „Es másképen fogja csinálni ?" „Egészen másképen" szólt Pista„Na jó, majd meglátom." Folytassuk . . . La la la la lallaaa La la la la la . . . „Már megint hibázott !" szólt Erzsike és haragosan dobbantott lábaival. „Hogy lehet valaki ilyen ügyetlen ? ! Ha jobban nem vigyáz, itt hagyom és nem bánom, ha soh'se tanulja meg." „Csak még egyszer, édes kis Erzsike — csengett Pista — maga olyan furcsán üéz rám, mindjárt meg ijedek." „Jól van, ne mondja, hogy nincs égi türelmem ; próbáljuk meg harmadszor, hanem ha most is elrontja, többet felém se nézzen !" „Pompásan fog menni" biztatá Pista. „Na, akkor jöjjön ide. Bal láb . . . La la la la lallaaa La la la la la . . . Erzsike az utolsó ütemeket siró hangon dúdolta, azután egészen elkeseredve fakadt ki : „Oh maga gyászlovag, már megint nem tud semmit ! Én nem táncolok a bálon magával ! Nem ! Visszaadom az első négyest is! Köszönöm ! Ilyen embernek adnak diplomát ! Látja, a Balog Lacit is én tanítottam rá a mult évben, gyönyörűség nézni, milyen elegánsan lejt, az idén már VorUtncer volt Pestem a jogász bálon, meg az első négyest is ő rendezte. Maga sohse fog ilyen carriöre-t csinálni, magából sohse lesz semmi ! Igy ment ez napról napra, mig végre elérkezett a