Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 1-26. szám)
1896-05-24 / 21. szám
mányának, szabadságának, állami létének megsemmisítése, — s az országnak egyszerű tartományként a Habsburgok birodalmába beolvasztása. Hogy a hatalom részéről ellenünk folytatott ezen küzdelemben államiságunkat, alkotmányunkat megmenthettük, egyedül annak tulajdonithat juk, hogy a Szapolyay János királylyal megalakult Erdélyi fejedelemség ments vára lett a magyar nemzeti életnek, menedékhelye a hatalom üldözései elől Magyarországból kimenekült honfiaknak. Erdély hős fejedelmei: Boeskay, Bethlen Gábor, a Rákóczyak voltak, kik kezükbe ragadva, magasan lobogtatták a vallásért, hazáért a szabadság zászlóját, e zászló alá sorakozva a nemzet hű fiai s ha teljesen vissza nem szerezhették is, legalább a törvény könyvben megóvták az ország, a nemzet alkotmányos jogait. Es ennyi üldözés, elnyomatási törekvés dacára a császári hatalom felhasználva azon körülményt, hogy leginkább a magyar vitézséggel magyar vérrel Buda s vele az országnak a török hódoltság alatt állott része, a töröktől visszavétetett — kivitte, hogy a nagylelkű magyar nemzet király választási jogáról is lemoudott s a királyi uralkodói jogot örökösödési joggal a Habsburg háznak előbb csak fi, s utóbb ezek nem létében nő ági utódaira is átruházta, — a szavához, törvényeihez mindenkor hű magyar nemzet, midőn a Habsburg ház utolsó férfi tagja, 111. Károly magyar király, meghalt s leánya Mária Terézia minden oldalról megtámadva volt, annak trónját, a birodalom szétdarabolását egyedül a magyar nemzetnek vitézsége, áldozatkészsége, hűsége mentette meg. S mi lett ennek jutalma ? Az, hogy elhunyta után fia, ki éppen a magyarok által megmentett pragmatica sauctio alapján lett ugy nevezett II. Józset romai szent-birodalmi császár, német király, s kellett volna lenni Magyarország alkotmányos királyának, nem csak Magyarország alkotmányát semminek tekintette, az ősi megyei intézményt megsemmisítette, idegen kormányzati rendszert hozottjbe, s kormányzati nyelvül a német nyelvet erőszakolta a nemzetre, hanem még azon szentséget is, mely Magyarország államiságának, szabadságának, lételének varázserejü palladiuma, a magyar szent koronát, az osszágból kihurcoltatta, s mint csak is valamely ékszer darabot, a bécsi cs. kincstárba helyeztette el. Beszéljen bár némely történet iró bármely magasztalólag ll.József felvdágosodottságáról, szabadelviségéről, népboldogitást célzó szándékairól, a magyar nemzet ellen elkövetett önkényuralma, törvénytelensége, igazságtalansága, s rút hálátlansága fekete foltjaitól meg nem tisztithatja; mit utóbb jobb lelkiismeretében önmaga is beismert, a miut az „Ein Blick" szellemes irója igen találó megérdemelt sarcasuiussal mondja: „was ihm endlich auch eintiel, wie die Paliida mors an seine kaiserliche Thűre kloptte, und er in einem kurzeu Augenblick alles das zu wiederrufen für sehr angezeigt fand, was er wiihrend zehn Jahren mit dem gemalsten Leichtsinn, und der gpirituellsten Obertíiichlichkeit zú theoretisiren für grosse Weisheit hielt." 1 7 az az „a mi végre néki is eszébe jutott, midőn a Paliida mors, a sáppadt halál császári ajtaján kopogtatott, és egy rövid pillanatban miudazt vissavonni igen indokoltnak találta, mit tiz esztendő alatt leggenialisabb könnyelműséggel, és legszellemesebb felületességgel theoretisalni — ki elméletezm nagy bölcseségnek tartotta". Néhány napra iá meghalt. Magyarországban senki sem gyászolta meg. Magyarország fellélegzett. Az alkotmányos szabadság, a hazai törvények, intézméuyek visszaállítása iránti lelkesedés bevitette a kebleket. Engedje meg a tisztelt közgyűlés, hogy annak fel tüntetésére, hogy Zalavármegye, mely mindég a szabadelvüség zászlója alatt harcolt, akkor minő állást foglalt, miként lelkesült, az 1790 ik évi május 4-én —- tehát 100 évvel ezelőtt — Zala-Egerszegen tartott közgyűléséből a vármegyékhez magyar nyelven intézett átiratát családi irataim között talált akkori eredeti nyomtatvány átiratból, azon kiejtés és nyelvtani irály szerint, mint irva van, felolvashassam. 1 8 II. József császár halála után a pragmatica sanctio alapján a királyi trónra hivatva volt II. Leopold, kinek törvény iránti lelkiismeretesen hűséges uralkodása alatt alkotmányunk visszaállíttatott s biztosítására ujabb bölcs törvények hozattak. A magyarok őszinte bánatára is két évi uralkodása után bekövetkezett halála után azonban isuiét a régi küzdelmek következtek be. A korlátlan uralomhoz görcsösen ragaszkodó birodalmi központi hatalom nem csak az alkotmányunk ellen megsemmisitési beolvasztási rendszeré* követte, de ugy a szellemi, valamiut az anyagi téreu Magyarország szabadelvű értelmiségének megfeszített törekvése ellen minden haladást lehetetlenné tett. E sysiphusi munkában találta a francia forradalom a pozsonyi országgyűlést.A lángoló hazaszeretettől lelkesült rendithetlen hazafi, Pestvármegye követe, Kossuth Lajos, — mint beszédében mondá: „betekintvén az élet könyvébe, hol az események faturaszerü logicája a jövendő revelatióját hirdeti" bátor fellépésével, a nemzeti erőbe vetett bizodalommal követelte a három századon át láncon tartott haza alkotmányos önállóságát s ennek egyedüli biztositékát, a népképviseleten alapuló törvény hozást, a független felelős kormányt s mind azon törvé nyeket, melyek a földet szabaddá teszik, az észt, szellemet, a lelkiismeretet békóiból feloldják, a közszabadságot biztosítják : az 1848 iki törvényeket, melyek az uj Magyarországot megalapították. A király szentesitette a töi vényeket. Ámde a Magyarország s az ausztriai birodalom népének „Szabad ság" kiáltásaira egyelőre meghunyászkodott az absolut hatalomhoz görcsösen ragaszkodó régi központi uralom cselsxövényeivel, ármányaival felbujtogatta a nemzetisé geket, s a velünk majd nyolcszázadon át testvéries viszonyban élt Horvátországot, és ezt felfegyverezve, tábornokai által vezetve, mint ellenség rontott b*; hazánkba ; 1 7 Ein Blick aúf den Anonymen „Itiickblick" von einem Ungarn (köztudomás szerint gróf Szé henyi István). 1 8 Zalavármegye közönségének emiitett átirata tárcarovatunkban van. — a fellázított tót, különösen rácz és oláh nemzetiségek anya gyilkos kezeiket emelték az őket tápláló hazára, az őket testvérekként tartott magyar nemzetre, az osztrák hatalom pedig hadseregeivel, mint ellenség, támadta meg országunkat, hogy azt leigázva, mint államot meg semmisítse. A bellázadás, az ellenség általi megtámadás iszonyai, mint hazánkat elpusztító zivatar, zudultak a magyar nemzetre, mint arról akkor a lánglelkii költő méltó fel indulásában, fájdalmától kitörő haragjában irja : „A Kárpátoktól le az Al Dunáig Egy bősz üvöltés egy vad zivatar ; Szétszórt hajával, véres homlokával Ali a viharban maga a Magyar. Ila nem születtem volna is Magyarnak E néphez állanék legottan én — Mert elhagyott, a legelhagyottabb Minden népek közt a föld kerekén, Te rác, horvát, tót, oláhság, Mit marjátok mindnyájan a magyart, Török tatártól mely titeket védett, Magyar kezekben villogott a kard. Ez most a hála f vétkes rút merénynyel Ileánk uszit a hűtlenség — ármány Es ti reánk rohantak éhesen Miként a holló, ha dögtestre száll. Hollók vagytok ti, vétkes undok hollók. De a magyar még nem halotti test Nem ! Istenünkre nem ! s hajnalt magának Az égre a ti véretekből fest. 1 8 de ime már! „Sikolt a harci sip Riadj magyar ! riadj ! Csatára hí hazád Kifent acélt ragadj ! Villáma fesse a szabadság hajnalát. S fürössse vérbe a zsarnokság hadát. Él még a „Magyarok nagy Istene. Jaj annak, ki feltámad ellene. Ha Isten is segít, ki ellenünk, Szabad népek voltunk, azok leszünk". I U Ugy de az osztrák kormánytól fegyverekkel, lőszerekkel, vezérekkel ellátott, fellázított nemzetiségek — és az osztrák hatalomnak fegyverrel, lőszerekkel, kiképzett tisztekkel, pénzzel ellátott hadserege által 9 oldalról megtámadott magyar nemzetünknek sem pénze, sem fegyvere, sem védő serege nem volt; de ismét azon férfiú Kossuth Lajos, kit a Gondviselés hazánk, állam életünk, nemzetünk megmentésére küldött — ékesszólásának szivet lelket lángra gyújtó hatalmával felvillanyozá a magyarnép rendithetlen hazaszeretetét, áldozat készségét, hősi vitézségét; a nők ékszereiket, ezüstjeiket, az egyházak ágyuk öntésére harangjaikat, a férfiak, öregek és ifjak egyaránt életüket és vérüket hozták a haza megmentésére ennek oltárára áldozatul ; egyedüli fegyverünk a falu kovácsai által készített dárda s hátrateszitett kasza volt, ezzel felfegyverkezve — de mint egykor Dávid a kevély Goliáth ellen, az Ur nevében mentünk a kevély fényes osztrák hadsereg ellen, rohammnl megtámadva elvenni tőle fegyverét, hogy nekünk is legyen. És a honszeretetből támadt igy azon dicső, vitéz sereg, mely a fellázadt nemzetiségeket megfékezte, az osztrák hadsereget legyőzte, a haza földjét ellenségeitől megtisztította, mert ezen igaz szent ügyben, mint a névtelen jegyző honfoglaló őseinkről irta: „az Ur az ő kegyelmével megsegítette a magyarokat, adott nekik nagy győzelmet és ellenségeik elhullottak előttük, miként a kévék az aratók után". De itt egy fekete lapra találunk történet könyvünkben, melyen oly szégyenteljes esemény van feljegyezve, mely történelmünkben tán egyedüli. Az osztrák hadsereg a győzödelmes magyar által leveretvén, az osztrák kormány néhány áruló magyar hazafi beleegyezésével — segélyt kért az orosz hatalomtól, — ki hatalmasan fegyverzett, erősen fegyelmezett, több mint százezernyi főből álló hadseregeivel rontott be hazánkba, s ezt az osztrák hadsereggel együtt ellepve — nem vitézségeikkel, hanem fegyvereseik roppant tömegével, nyomták el a hosszú hadjárat alatt kifáradt, a hősi küzdelmekben meg fogyott hadseregünket. Az osztrák hatalom az orosz által néki átadott, lefegyverzett védtelen magyar nemzeten véres boszut állott. Vezér férfiai kivégeztettek, vagy börtönbe vettettek, az egész nemzeti élet békóba veretett, a haza leigáztatott. De a földig sújtott, leigázott haza mindegyik hű fia lelkében élt a hit és remSny, mely elkeseredett keb lének a nehéz szenvedések elviselésérc titkos erőkép sugalta, hogy : „Nemzetem nem halhat meg a szenvedések alatt, melyek reá méretnek. A magyar kérdésnek történelmi alapja is van, földleirati, népességi, politikai, számtani alapja is van; s <i kérdés Európa szabadságának, Európa hatalmi súlyegyenének érdekeivel kapcsolatos. Ily kérdé sek belekiáltanak a világ történelem logikájába. E kiáltást ideig óráig az erőszak elfojthatja, de a kérdést ki nem törölhiti az események számlakönyvéből, hova azt a történelem beirta. É kérdés helyet fog magának követelni Európa függő kérdései között mind addig, mig vagy jog és igazság szerint meg nem oldatik, vagy a nemzet róla maga le nem mond" 2 0 s tovább sugalta neki bátoritólag a titkos erő : Azért lelki világunkban : „fennen kell lobogtatni a zászlót, melyet névtelen „félisteneinknek" honszeretettől izmosult karjai enyészhetlen dús fénynyel vettek körül s melynek bukása gyászoló megdöbbenést keltett a viiág népeinél", s buzdította tovább lelkesitőleg a remény. Erős meggyőződéssel kell hinni „a magyar nemzet politikai vallásának ama hitágozatát, hogyha a hármas hegy országunk cimerében martirok vérével áztatott 1 8 Petőfi Sándor „Életre halálra". 1 8 Czuczor Gergeíy: „Riadó". 2 0 Kossuth Kajos: „Irataim az emigratióból" I kötet. Golgothává lett is 49 ben, mint volt már többször ez előtt: a kereszt, mely e Golgothán emelkedik, most sem sir fejtája, hanem a feltámadás jelvénye." A világosi gyász nap után következett „tizenkét esztendő súlyos szenvedések kora volt reánk nézve ; ősi alkotmányuuk eltöröltetett, s a korlátlan hatalom idegen rendszere nehezedett reánk. És e nyomasztó rendszert még súlyosabbá tették azok, kik azt ellenséges indulattal, korlátolt felfogással, s gyakran rossz akarattal kezelték. Bün volt előttük a szabadság érzete, bűn volt ragaszkodásunk uemzetiségünkhez, bűn volt még a legtisztább bonszeretet is, országunk erejét kimerítették, a nemzet vagyonát jogtalanul elidegenítették, nemzetiségünket üldözés tárgyává tették. Minden nap uj szenvedést hozott, minden uj szenvedés egy gyökerét szakította el keblünkben a hitnek és bizalomnak. Isten ugy akarta, hogy szenvedjünk, de ne csüggedjünk s hűtlenek ne legyünk önmagunkhoz ós ugy akarta, hogy az uralkodót tizenkét évi tapasztalás végre meggyőzze, miként a kor látlan hatalom rendszere uem vezetheti a — monarchia népeit boldogságra". 2 1 Az uralkodó összehívta az országgyűlést; ugy az uralkodó, valamint a haza bölcse által vezetett nemzet hű kivánsága lévén a békét, egyetértést, nemzet és uralkodója között a bizodalmat helyre állittani, külöjös jó akarattal, a nemzet engedékenységével létesült is. Magyarország. ismét feltámadott halottaiból. A nemes lelkű magyar nemzet láncaiból alig kiszabadult kezeivel fátyolt vetett a multakra, a ugyauezen békére nyújtott kezeivel az uralkodó fejére tette Szent István koronáját. De utolsó nemzeti királyunk, az igazságos Mátyás óta méltóbb királyi tőn nem is ragyogott Szen,t Istváu koronája. Kir.dynnk törvényekhez hű, igazságos, bölcs országlása alatt az alkotmányos szabad magyar nemzet alig 30 év alatt századok mulasztásait hozta helyre, ugy az anyagi, mint a szellemi közművelődés terén mindenütt fejlődés, haladás, emelkedés észlelhető és az országnak törvényekkel biztosított alkotmányos szabadsága, a nemzetnek önrendelkezési joga — a jövendő századok hala dásának is — rendithetlen alapját képezi ; azért „Vallásos áhitattal adjunk hálát az isteni Gondviselésnek, hogy az Árpád és vitéz hadai által megalapított hazát oltalmába fogadta, fejedelmeit bölcseséggel, népét erővel és önfeláldozó hazaszeretettel megáldotta, és az országot jó ós balsorsban segitve, annak lételét ezer éven át, sok viszontagság között is fenntartotta". 2 2 Isten tartsd meg jó királyunkat ! Tartsd meg jó királynéukat, hazánk, nemzetünk védangyalát, enyhitsd anyai szive mély fájdalmát, derítsd fel vigasztaló szent lelkeddel kebléuek nagy bánatát 1 Adj hazánknak tartós békességet, — és nyújtsd feléje hatalmas védő karodat, ha küzdeni kell ellenséggel ; árazd bőséges áldásodat hazánk földjére ; és áldásodat a te nevedben kezdett jó akaratú anyagi és szellemi munkáinkra ! Miként egykor Izrael néped védelmére elküldted az öldöklő angyalt, küldd el nemzetiségi testvéreinkhez a béke szelid angyalát, hogy megengesztelvén az ellőnünk való gyűlölettől megkérgesedett szivüket, kiengesztelődve boruljanak kitárt karjainkba, hogy mint jó testvérek, velünk ölelkezve, egyetértve szeressük a közös édes anyát, a jó hazát! Add meg Uram! hogy a felkelő nappal, mely második évezredünk hajnalán derült égünk felett árassza szét sugarait, együtt emelkedjék fel mindég derült égünkön hazánk, nemzetünk jóléte, boldogsága, dicsősége a nap delelő pontjára, s akkor világ rendszereket alkotó mindenhatóságod szavával parancsold: „Állj meg nap"! hogy a delelő ponton lehanyatlás nélkül hazánk, nemzetünk jólétben, boldogságban, dicső ségben évezredekig, — szeretett jó királyunk azon végső határig melyet isteni bölcsességed és kegyelmed az általad megalkotott természet rendje szerint az emberi életnek engedhet, népei szeretetében, népei boldogítása felett érzett atyai szive örömében, koronája fényében, dicsőségében és boldogan éljen ! A közgyűlés berekesztése. A beszéd végszavainak elhangzásakor újból kitört a lelkesedés és zajos helyeslés és sietett kiki főispán Ó méltóságával együtt a szónokot üdvözölni. Ezután Botfy Lajos polgármester indítványára a képviselőtestület jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét Szigethy Antal városi képviselőnek az alőadott jeles alkalmi beszédért s elhatározta, hogy örök emlékül egész terjedelmében jegyzőkönyvébe iktattatja. Majd a következő, lendületteljes beszéddel zárta be elnöklő polgármester a díszközgyűlést: „Jelen ünnepi közgyűlésünk egyedüli tárgya kimerítve levén, az élénk részvételért köszönetemet nyilvánítom és mielőtt a közgyűlést bezárnám : könyörgő szavakat intézek az ég urához, hogy hőn szeretett hazánkra boldogító áldását áraszsza a jövőben is s a legkésőbbi nemzedékekben is tartsa fenn azt a lángoló hazaszeretetet s azt a csodás erőt, amelyek a magyar állam fenmaradásának nélkülözhetlen élet feltételeit képezik. Éljen a haza! Éljen a király! A közönség lelkes éljenzésben tört ki s a Hymnus eléneklése után kezdett szétoszlani. Bankett. Este 8 órakor a ..Korona" szálló emeleti helyiségében 150 terítékű bankett volt, melyen szépen volt képviselve a hölgyközönség is. A bankett alatt a jókedv fokról-fokra növekedett. Egymást érték a felköszöntők, melyeknek sorát Botfy Lajos polgármester kezdette meg, éltetve a felséges királyt és felséges királynét; a felköszöntőt a jelenvoltak állva hallgatták meg s utána elhangzott a háromszoros éljen a legalkotmányosabb királyért és fenséges nejéért. Hajik István ügyvéd dr. gróf 2 1 „1861-ik évi országgyűlési első t'elirás". 2 2 A honalapítás évezredes emlékének törvénybe iktatásáról szentesítés alá terjesztett törvény.
