Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 1-26. szám)
1896-01-05 / 1. szám
XY. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1896. január 5. 1. szám. 1, MVÉBSÍ és ü Mik A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Előre! Hosszú időkön, századokon keresztül jelszava volt ez a magyar nemzetnek. A harcok zajában biztató, lelkesítő szózat. És ma, a báke korszakában, is megmaradt jelszónak és nem is szabad arról lemondania soha ! Amint e jelszó alatt küzdötte ki hajdan a véres csatákon győzelmeit: úgy kell most ez alatt harcolnia a szellem fegyverével, hogy egy sorba ktizdje magát ?zokkal a nemietekkel, amelyek elül viszik a kultura zászlaját és vezéreivé legyen azoknak a nemzeteknek, amelyeket a legnemesebb versenyben már megelőznie sikerült. Mert hiszen egyesek és nemzetek élete nem egyéb, mint verseny. Az egyesek versenyét elnevezték a létért való küzdelemnek, amely sokszor a kétségbeesés harcát jelenti s különösen az az existentia érdekében kifejtett küzdelem már napjainkban a jellemképződést gyakran tereli oly irányban, amely a jövő nemzedék ebbeli tökélyei iránt jogos aggodalmakat kelt. Lehet azonban, hogy ez csak átmeneti időszak, a viszonyok kényszerű átalakulása azoknak az állapotoknak megszűnése folytán, amidőn a patriárchális semmittevés mellett is lehetett kényelmes existentia ; átmenet arra az időre, ami dőn az apostolok szavait: aki nem dolgozik, ne egyék — igazolja az élet. Oly egyéneknek a küzdőtérre lépése, akik csak ahhoz voltak szokva, hogy éljenek és élvezzenek s akik a munka becsét eldig nem ismervén, terhet nem viselvén, ma is csak a traditiókból képzelt érdemeiket vetik a latba : ezeknek a küzdelme zavarja meg nem ritkán az erkölcsi egyensúlyt. Da vissza fog az térni ismét, amidőn majd diadalra jut az elv : a munka arányában jön ki a jutalom és amidőn a szellemi felsőbbség lesz az egyetlen, ami kiemelkedik és uralkodik. A nemzetekben is megvolt mindig a törekö O vés : vezér szerepre jutni és ha a múltban a nyers erő és a számbeli túlsúly segítette a nemzeteket a célhoz legtöbbször, ma már ezek korán sem elegendők ennek a célnak az elérésére, hanem a kulturában való előhaladás mértéke adja meg első sorban a tekintélyt és ezek szerzik meg a küzdelem összes segédeszközeit is. E küzdelembe kell most a magyar nemzetnek is elismert félül behelyezkednie. Eddigi haladása ugyanis a szellemi téren biztosítékot nyújt arra, hogy amint a múltban dicsőségesen megállta helyét a fegyveres küzdelmekben és századokra kisugárzó dicsőséges O o tettekkel örökítette meg az ősöknek emlékét; mig a szellemi téren is nemcsak hivatott őrtálló kelet és nyugat között; de míg a nyugat kultúráját saját nemzeti jellegéhez idomítva, meghonosítja : addig a keleti szomszéd népekkel szemben reá háruló kulturális missiót is teljesíti. A magyar nemzet régebben kelet és nyugat között védő bástya volt és e feladatának megfelelt. Ma a kelet és nyugat között összekötő kapocs és e feladatát is híven teljesítette. Azért mondhatjuk, hogy a magyar nemzetnek és hazának a fennállása kelet és nyugat között európai szükség. A történelem csak kivételesen mutat föl példát arra, hogy nemzet, kibontakozva századokra terjedő mostoha viszonyokból, aránylag nagyon is rövid idő alatt oly bámulatos haladást mutatott volna föl a szellemi és anyagi téren, mint a magyar nemzet. Alig telt el egy negyed százada, hogy visszakapta önreldelkezési jogát és e rövid idő alatt az előbb kényszereszközökkel elnyomott ipar és kereskedelem jelentékeny lendületet nyert, a közlekedési eszközök oly mérvben szaporodtak, hogy a fejlődés minden ágában azelőtt óriási túlsúlylyal biró Ausztriát nemcsak elérte, hanem egyes ágakban túlszárnyalta. Közművelődési intézetei rohamosan szaporodtak és fejlődtek, legfelsőbb iskolái pedig berendezés tekintetében a külföldi tudósoknak az elismerését, sőt bámulatát is kinyerték. Legfényesebben bizonyítja nemzetünk kulturális előhaladását az a körülmény, hogy midőn nyugat kiváló szaktekintélyei reá szánják magukat viszonyaink tanulmányozása végett a legtöbbször eltogult vagy rosz indulatú ismertetések után szerzett benyomással nálunk egy darab Ázsiát megismerni, kénytelenek bevallani, hogy Magyarországban a müveit Európa kellő közepébe jutottak. Ezért tekintsünk nemcsak reménynyel, hanem a legteljesebb bizalommal is az idei ezredéves országos kiállítás elé, amely hivatva lesz a kulturális Magyarországot a világnak bemutatni. Teljes a megnyugvásunk az iránt, hogy amit a nemzet ott be fog mutatni, abból a müveit világ azt a benyomást fogja nyerni és azt a meggyőződést, hogy az első ezer év nemcsak nem vénhítette meg a magyar nemzetet, hanem a békés fejlődes folytán nyert új nemzeti élet új és produktív erőt keltett benne a tevékenységre, mely az életképesség minden föltételeit birván, nagy jövőnek képezi biztosítékát. Tehát tartsuk meg a jelszót, mely alatt a nemzet a honszerző küzdelmeiben és dicsőséges harcaiban győzelmeit aratta, hogy a szellemi küzdelmekben is teljes legyen a siker. Amint a múltban, úgy a jelenben is teljes lelkesédéssel és egyesülten — előre A soproni kereskedelmi- ts iparkamara köréből, i. Az 1896-iki ezredéves országos kiállítás keretében 1896. évi július hó 15 étől augusztus hó 15 ik napjáig az iparos tanoncok, segédek és munkások készítményeiből időleges kiállitás fog rendeztetni. E kiállításban résztvehet minden bel- és külföldön tartózkodó magyarországi iparostanonc, segéd és munkás, a kiállított tárgyakuak azonban az illető tanoncz, segéd vagy munkás szakmájába tartozóknak és lényeges alkotrészeikben a kiállító által önnállóan előállítottaknak kell lenniük. Az e tekintetben szükséges ellenőrzés gyakorolhatása szempontjából már a bejelentés eszközlése alkalmával megnevezendő a műhely, a melyben a bejelentett tárgy elkészíttetni fog. A bejelentett és a kiállításra elfogadott tárgyak 1896. évi julius hó l-ig bérmentve küldendők be a kiállítási igazgatósághoz. A „Zalamegye" tárcája. liigniusos krónikája avagy története az 1885-ik esztendőnek. Tinódy Lantos Sebestyén diák módjára megéuekelte : Theodoru8 diák. Magyarok Istene! ím, fogadd hálánkat, Hogy ezer éuen át megvédted hazánkat. Nagy ünnepre virradt szegény Magyarország ; Ritkán ér országot hasonló vigasság. Itt a millenáris, jubiláns esztendő : Nyolcszáz kilevcvenhat — ezeren kezdendő. — Fényes ünnepekkel fogjuk ezt megülni, Lássa mind a világ : mire bírtunk menni. —- De a krónikásnak nem lehet az tiszte, (Éneke textusát nem is ehez fűzte), Hogy hímet varrjon a jövendő képéről: Elméje tényekért a multakhoz térül. •XSirassuk el .. . oh, nem, nem az elmúlt évet 1 Nincs is még kimondva róla az ítélet; Szánjuk és sajnáljuk elhunyt jelesinket, Hullajtsuk bőséggel értük könyveinket. Elsőnek a lelkes Kuun Kocsárd gróf ment el, Nagy ne lét, magyarom, említsd kegyelettel! Honi célra szánta utolsó krajcárját, Mód nélkül szerette erdélyi hazáját. Földuáry, Pestmegye híres alispánja, Kevés idő multán költözött utána. Schopper püspök s Danhó, a pozsonyi prépost, Mennyekben dicsérik az Isten nevét most. Szintúgy elköltözött jó Kőrösy Sándor, S a nagy közbeszóló, gróf Karolyi Gábor. Majd soron követte a püspök Pap Gábor, S Gáborok (lábora, híres Szaruas Gábor. Urthodox nyelvészek közt vala ő bátor. Szánja elvesztét a philologus tábor. Neologusok közt nem lesz érte gyásztor, Nem canonizá/ják, mert vétkezett százszor. „Az erényt üldözte teljes életében, Minden eszmenyt gúnyolt, az egélyt meg épen. Nem volt viszony, melyet szentnek tartott volna, Nem Joleny, amelyről fitymálva ne szólna. Élűért nem lelkesült, eszméért nem ege, Szellemnek, kedelgneh vala ellensége." Prileszky sírját is jelzi már a kantén, Nyugodjék békével! — pán Boh usziizs. Ámen. Futta ki Gyulát meg másodvirágzáskor Vágta le a kaszás, s most árva a tíud. Kor. Természettudósink szép sora hiányos, Nincs többé köztük a nesztor : Jedlik Ányos. Természet titkait buzgón kutatgatta, S ím, az elmúlásnak bús példáját adia. Da szelleme él még s itt közöttünk szálldos. Nyomon követte ót jó Irinyi János, Etjyik jótevője volt ő a világnak. Halhatatlan inventora a gyufának Ragyogjon emléke mindén gyufa lángján, Emelkedjék égbe az angyalok szárnyán ! Dinasztiánkból is két halottat láttunk : Albrechtet és Lászlót, kit mélyen sajnálunk. Jól tudjuk mindnyájan : sírba kell majd szállnunk, De oly virágkorban keserves megválnunk. László főherceggel, szegény magyar nemzet, Kit oly hőn szeretett, sok szép reményt vesztett. — Külföldi jelesek, kik elkóltözének, Aléltok, Iwijy róluk is zengjen a bús ének : Giers, orosz kancellár, őre a békének, Canrobert tábornagy hőse nemzetének, Pasteur, jótevője az emberiségnek, Taaffe, Dumas fils — mind elszenderülének. Köztük említhetem Stambulou Istuánt is, A bob/ár Bismarckot, ha ő nem kívánt is, El kellett mennie ama jobb hazába, Hálátlan nemzete most sirhat utána. * Lássuk most, milyen volt a közélet képe : Bánffy Dezső lépett Wekerle helyébe ; JJj minisztérium vette át a kormányt, Melylycl az ellenzék nem valami jól bánt, Kálnolcy hátrált az Agliardi-ügyben ; Goluchovszky ül most ama tüskés székben. Dűlőre jutott az egyházpolitika,. Miközben hallatszott sok ádáz replika. Zsidó polgártársak recipiáltattak, Egyenjogúsághoz igy mindent megkaptak. Eszterházy M. M. s Zichy Nándor yrótok Uj pártot szerveztek, melybe nemcsak tótok S egyéb nyelvű köznép szavazói álltak; Szerepel is immár, s nevezik néppárt nak. Kongresszust tartottak a nemzetiségek, Nem értek ott véget a követelések; Oláh, szerb s tót nyelven vitatkoztak ottan, Sok kívánság rajzik a huszonegy pontban. Békekongresszusra Brüsselbe mertének S oláh liga ellen gáncsot is vetének ; Apponyi, Jókai és Pázinándy Dénes Vitézül küzdöttek; az eredmény fényes. A békekongresszust Budapestre tették, Urecliia szavát semmibe se vették. — Nagy robbanás történt ős Buda várában, De kárt nem okozott hős Iientzi szobrában. A negyedmilliós posztkiszli megkerült Tiz év múlva ! — így hát a dolog elévült. Zichy Jenő grófot vitte vágya messze, Hogy az ázsiai hazát fölfedezze : Nikkel órákat is vitt mcgaval innét, Turkesztánban evett selyem hajú dinnyét. — Kegyelmet kaptak az elitélt oláhok ; Mai szamunkhoz fel ív melleklet van csatolva.
