Zalamegye, 1895 (14.évfolyam, 27-52. szám)

1895-08-18 / 33. szám

ülését, a böjt és egyáltalában az egyházi törvények megtartását. Törvényeinek végrehajtásában a szigor az atyai szeretettel párosult. Nemzetének anyagi és szellemi áldásos átalakítását lelkének nagy államférfiúi bölcseségével, szivének érzelemgazdagságával s akaratának óriási erejével valósítá meg. Negyvenegy évi áldásos uralkodása után 1038-ban óhaja szerint Nagy-Boldogasszony napján vett búcsút a földi múlandóságtól, hazáját s kedvelt magyar népét végső fohászában elhaló ajkaival a Bold. Szűznek anyai ótalmába, pártfogásába ajánlván .... Halálával a nemzetet sújtó fájdalom három évig tartó mély gyászban nyilvánult ; ez volt a legigazabb és a legáltalánosabb gyász, mit valaha nép uralkodója iránt tanúsított. „Szent-Jobbja", melylyel életében annyi jót tett, az isteni Gondviselés különös jóvoltából az enyészettől teljesen megóva, mint féltett kincs s drága nemzeti ereklye, őriztetik a budapesti királyi Zsigmond kápolnában s aug. 20-án ünnepélyes körmenetben körül hordoztatik és a nagy számban Budapestre sereglett ájtatos zarándokoknak közszemlére kitétetik. Ide sereglik e napon a magyar nép ezrenként vallásos kegyelettel, áhítatos tisztelettel csókolgatván a csodaszerűen conservált ereklyét, nem egy hő fohászt röpítvén a Mindenhatóhoz sokat hányt-vetett hazánk boldogulásáért. Ide siet a zarándokok impozáns serege, a hű magyar nép ; ide siet megtanulni a szt.-királytól miként lehet az igazi haza szeretetet összekapcsolni a mély vallásossággal ; ide siet, „hogy megtanuljon kitartással haladni azon az uton, melyre a „szent" jobb mutat, mert ez ringatta bölcsőnket s feldajkálta nemzetünket; ide siet, hogy egygyé olvadjon a nagy király magasztalé,sában a haza millióival ; hogy itt, a haza szivében, énekelje nemes lelkesedésére : „Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga, — ki voltál valaha országunk istápja ; hol vagy István király, téged magyar kiván, gyászos öltözetben te előtted sirván ?" . . . Schniidt István Dr. Wlassics Gyula Zala-Egerszeg díszpolgára. Zala Egerszeg rendezett tanácsú város képviselőtestülete f. hó 14 én Kovács Károly polgármester elnöklete alatt a városi képviselők nagy számú részvétele mellett rendkivüli közgyűlést tartott, amelynek egyedüli tárgyát a Botfy Lajos képviselő által irásbelileg benyújtott indítvány képezte városunk nagy szülöttének, dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszternek, díszpolgárrá való megválasztása tárgyában. Elnöklő polgármester üdvözölvén a szép számmal megjelent képviselőket, s méltatván dr. Wlassics Gyula kultus miniszternek, mint e város szülöttének, úgy a tudományos irodalom, mint a politikai élet terén eddig szerzett kiváló érdemeit, jelenté, hogy a közgyűlés ki zárólagos tárgyát Botfy Lajos Írásbeli indítványának a tárgyalása képezi. Ezután Németh Elek városi főjegyző felolvasta az Írásban beadott inditványt: „ Alkotmányos kormányunk egyik legjelesebb tagjának, az államférfiúi bölcseségben, mély tudományosságban, erély ben és tevékenységben 'páratlan gazdagságú dr. Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur őnagyméltóságának, bölcsője városunkban ringott.A közkormányzat Mázsás kő esett le a szivéről. Még nem vett észre a kapitány úr semmit. S az öreg hogy örül majd az ajándéknak, Istenem ! Egy pár napig aggságoskodott Domokos, de a kapitánya ügyet se vetett rá. Csak kedve nem volt olyan, mint egyébkor. Mintha szomorkodásra adta volna fejét. Domokos ugy vélte és bántotta ez szörnyen. Mi baja, mi bánata lehet az ő kapitányának ? Nem bírta már tovább. Kemény stéllungba megállott a gazdája előtt, az rá nézett, de a legény ugy látta, hogy akkor is szomorúan. — Mit akarsz Domokos? Domokos keméuy érces hangon mondta el a mondókáját : — Csak az kérdezem alázatosan, hogy a pipa miatt szomorkodik a kapitány úr? Tóth I>ezsö. Apróság-ok. A mi derék rendőrségünknek is vannak „rejtelmei" a mint hogy minden rendőrségnek vannak s ezeket a a rejtelmeket sem a kapitányok, sem a biztosok, sem a rendőrhadnagy nem kötik az idegenek orrára. Különösen féltékenyen őrzik előlünk, a kik nyomtatás alá irjuk a betűket. Azonban jó az Isten s igaz útra vezeti néha a tudni vágyó riportert, különösen ha még egy András is segédkezik a „rejtelmek" felfedezésében. íme, egy néhány rendőri eset: Az András kacagott. A városházi toronyóra nyolcát üt s igy András szigorú pontossággal áll meg a kapitány előtt s beadja a vasúti früh — rapportot. — Jelentem alássan, nem történt semmi az állomáson. Azaz hogy ... I — Nos? I terén általában, de különösen a nevelésügy körül elért sikerei és szerzett érdemei már is oly nagyok, hogy azoknak elismerése és méltatása elöl főleg szülővárosa, el nem zár kózkatik. Indítványozom tehát, hogy hálás elismerésünk és benne helyezett nagy reményünk szerény nyilvánításául a tekintetes városi képviselőtestület dr. II lassics Gyula vallásés közoktatásügyi miniszter ur önagyméltóságát, hazánk e méltó büszkeségét, szülő városa díszpolgárává megválasztani szíveskedjék." A közgyűlés az inditványt egyhangúlag zajos éljen zéssel és közlelkesedéssel fogadta, mire elnöklő polgármester meg-megujult éljenzések között az egyhangúlag elfogadott inditványt közgyűlési határozattá emelte. Ezután a díszpolgári oklevél szövegének, úgy az okmány alakjának megállapítása végett a tanács mellé Botfy Lajos, dr. Czinder István, Hajik István és Szigethy Antal képviselőkből álló bizottság választatott s egyúttal elhatározta a képviselőtestület, hogy a díszpolgári oklevelet küldöttségileg fogja a város díszpolgárának Budapesten átadni, amely küldöttség vezetésére Svastits Benó főispán őméltósága kéretik fel s a küldöttség tagjaivá Árvay Lajos, Balaton József, Bedő Vendel, Boschán Gyula, Botfy Lajos, dr. Czinder István, Fángler Mihály, Fischer László, Goldfinger János, Iiáczky Kálmán, Hajik István, dr. Háry István, Kaiser József, dr. Kele Antal, Kovács Károly, Kovács László, Krosetz Gyula, Krosetz István, dr. Mangin Károly, dr. Obersohn Mór, Szigethy Antal, dr. Szigethy Elemér és Udvardy Ignác városi képviselőket választotta meg annak kijelentésével, hogy a képviselő testület bármely tagja csatlakozhatik e küldöttséghez. Végül elhatározta a képviselőtestület, hogy a minisztert díszpolgárrá történt megválasztásáról sürgönyileg értesíti. A sürgöny megállapított szövege : „Zala-Egerszeg rendezett tanácsú város képviselőtestülete hódolatteljes tisz telettel értesíti Nagyméltóságodat, hogy mai napon egyedül e célból tartott közgyűlésében érdemeinek elismeréseül Nagyméltóságodat szülővárosa, Zalavármegye székhelye, diszpol gárává nagy lelkesedéssel egyhangúlag örömmel megválasztotta.," Aki figyelemmel kisérte az új kormány tagjainak eddigi működését, tárgyilagos itélet mellett dr. Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszternek fáradhatlan munkásságáról, szakszerű tevékenységéről, a közoktatásügy min den egyes ágának reorganizálására irányuló és lankadást nem ismerő buzgalmáról csak elismeréssel szólhat. A közoktatásügy fejlesztésén oly önzetlen lelkesedéssel működő férfiúnak, a jelenlegi kormány egyik legágilisebb tagjának, hozta meg Zala-Egerszeg város képviselőtestülete az elismerés adóját, amidőn őt, e város nagy szülöttét és büszkeségét egyhangú lelkesedéssel díszpolgárának megválasztotta. Városunk lakósságának nevében üdvözöljük ZalaEgerszeg díszpolgárát, a város méltó büszkeségét: dr Wlassics Gyulát! A soproni kereskedelmi- és iparkamara köréből, i. A budapesti m, kir. posta és távírda igazgatóság, utalva azon, a nagy közönség köréből mind sűrűbben felhangzó panaszokra, melyek a levelek és egyéb postaküldemények késedelmes vagy téves kézbesítése, valamint az ellen irányulnak, hogy részükre szóló postaküldemények feladási helyükre küldettek vissza, kijelenti, hogy az ez irányú vizsgálatok kilenctized részének eredménye az volt, miszerint a megkésett, illetéktelen kezekbe került vagy feladási helyükre visszaküldött postai tárgyaknak vagy a eime volt elégtelen, mert hiányzott abból a címzett lakása, foglalkozása és egyéb olyan megjelölés, amelyből a címzett személyazonossága a kézbesítésre hivatott postaközegek által kétséget kizárólag megállapítható lett volna, vagy az irás volt olvashatlan, vagy pedig a hasonló nevü helyeknél hiányzott az ország, megye, illetve utolsó posta neve. Ennek oka abban keresendő, hogy a közönség nagy része, különösen nagyforgalmu üzletekhez intézett — Valami mégis történt. Mikor a X-i vonat megállott az állomásuál, a kondoktor benyitotta egyik kocsi ajtaját s oda szólt egy úrhoz, valami vigéchez : — Tessék kiszállni I — Nem lehet, mondta komolyan a vigéc. — Már hogy ne lehetne ? Erősködött a kondoktor. — Hiszen idáig szól a jegye ? — Az igen. — Hát akkor miért nem száll kii — Azért, — válaszolt a vigéc, — mert szállni nem tudok, hanem kilépek. Es azután kilépett. — Hát maga mit csinált, mikor látta azt a huzal kodást ? — kérdezte a kapitány tőle. — Mit csináltam ? Hát kacagtam, jelentem alássan kapitány úr I . . Kubát és Balázs. Aki talán elfelejtette volna az olvasó könyvekből Balázs vitéz históriáját, annak kedvéért felemlítjük, hogy réges-régen a török és magyar tábor szemben állottak egymással s hogy a nagy vérontást kikerüljék, csata helyett a két tábor vezére mérte össze kardját. Kubát, a török vezér fennen kérkedett, hogy levágja a magyart. ,,Mindent ütök, csapok, Én hős Kubát vagyok!" Azután ütött is, de Balázs kikerülte a csapást s felemelve kardját, ketté szelte Kubát fejét, mire igy szólt : „En meg Balázs vagyok !" Hát ehhez hasonlatos dolog történt az X-i réten is Kis íéter napszámos és Gyevi József részes között, akik valami fölött összekülönböztek. Síkra szállott a két fél s Gyevi József igy szólt : Hova ütök, sajog, En hős Gyevi vagyok ! S képen legyintette Kis Pétert, aki viszont nagy levelei címzésénél arra támaszkodik, hogy a cég általánosan ismert levén, elég ha megnevezi és a kézbesítés nem jár semmi nehézséggel, nem gondolva arra, hogy minden cég csakis saját üzletkörében ismeretes, hogy lakhelyét változtathatja, hogy hasonló nevü, hangzású más egyén is létezhetik, hogy a kézbesítésre hivatott postaközegek személyében szükségszerűen változás szokott beállani és hogy minden esetekben a pontos és gyors kézbesítést nagyobb városokban, különösen pedig Budapesten kizárólag csakis az biztosítja, ha a postaküldeményeken a cimzett foglalkozása mellett annak lakhelye (kerület, utca, házszám) is ki van irva. Miután a postai alkalmazottaknak elegendő támpont hiányában nem képezheti feladatát, hogy kétes esetekben puszta feltevések alapján a cimzett személyazonosságát, vagy a rendeltetés helyét megállapítsák, ennélfogva az ilyee postaküldemények szabályszerűen feladásuk helyére küldetnek vissza és miután a hiányos cimzés következményeiért a postaintézet nem felel: ezúton is felhívjuk érdekelt leveíező köreinket arra, hogy különösen Buda pestre intézett postaküldeményeik cimzésére a fent elmondottak szem előtt tartásával, kiváló gondot fordítsanak. Sopron, 1895. évi julius havában. II. Az áruforgalmi statisztikáról szóló 1881. XIII. és 1895. XVIII. törvénycikkek végrehajtása tárgyában f. évi junius hó 21-én 2605/eln. sz. alatt kiadott keresked. miniszteri rendeletet ós mellékleteit a pesti könyvnyomda részvénytársaság (V. Hold-utca 7. sz.) német fordításban is kiadta. Miről az érdekelt körök oly megjegyzéssel értesíttetnek, hogy a fordítás példányonként 20 krért — az összeg előzetes beküldése mellet — a nevezett részvénytársaságtól megszerezhető. Sopron, 1895. évi augusztus havában. A kerületi kereskedelmi- és iparkamara. Helyi, megyei és vegyes hírek. Evangélikusok kerületi közgyűlése. Az evangélikusok dunántúli egyházkerülete augusztus 13. és 14-én tartotta évi rendes közgyűlését Nagy Kanizsán, az evangélikusok templomában. A közgyűlésre kiküldöttek (kö rülbelül: százan) már augusztus 12-én megérkeztek. Radó Kálmán, val. bel. titkos tanácsos, egyházkerületi főfelügyelő aug. 12-én a déli vonattal jött meg Szombathely felől. A pályaudvaron Lengyel Lajos főjegyző, mint a nagy kanizsai evang. gyülekezet felügyelője, fogadta. Augusztus 12-én d. u. tartották meg a közgyűlést megelőzni szokott előértekezletet. Augusztus 13 án reggel 9 órakor istenitisztelet volt, melyen az ünnepi szónoklatot Zábrák Dénes, soproni lelkész mondotta. Istenitisztelet után egy negyed óra múlva megkezdődött a közgyűlés, melyen Radó Kálmán volt a világi elnök, ki lendületes megnyitó beszédjében sajnálattal jelentette, hogy a közgyűlés egyházi elnöke : Karsay Sándor püspök, agg kora miatt a gyűlésre nem jelenhetett meg. Néhány fontosabb mozzanat jelzése után nagy hatást tett az az enunciációja, hogy a lutheránus egyház a szabadelvű egyházpolitikai törvényekkel szemben a szabadéivüség, a haladás álláspontjára helyezkedik, mert ama törvények foganatosításából határozottan az állam konszolidációját várja. — Nagy tetszéssel fogadott megnyitó beszéde után felolvasták Karsay Sándor püspök lemondását, melyet meghatottan vettek tudomásul s az agg főpásztor érdemeit hangoztatva s jegyzőkönyvileg is megörökítve, neki ezer korona évi tiszteletdíjat szavaztak meg. Helyét, a püspöki széknek a zsinati határozatok intézkedése szerinti betöltéseig Mészáros István, bézi (győrmegyei) lelkésznek, mint legidősebb esperesnek, adták át. — A közgyűlés 10 órától délután 2 óráig tartott. Ez idő alatt fontos administrativ természetű ügyeket intéztek el. Két óra után bankettra gyűltek a Polgári Egylet dísztermébe, hol a kitűnő lakoma és a villanyozó zene hatása alatt (minden nagyítás flegmával előhúzta a gatya korcából pipáját és csak ennyit szólva: Én meg Peti vagyok ! Es ugy legyintette orron a komáját, hogy menten elborította a piros vér. Kapitány elé kerülvén a dolog, Kis Péter védelmére és enyhítő körülményül azt mondta : — Puha volt bizom az orra, mert máskép — a pipa törött volna össze! . . A héber dalokból. Sche valks in beamty ... (Byron.) Fordította: Baboss László. Szépségben jársz te, mint az éj, Ila felleg nincsen, s csillag ég ; E csillag fény és éjsötét, Mely arcon, szemen ömlik szét : Ha áttör rajtuk a mosoly, Egét és földet bájba von. De, hova lesz, majd báj s mosoly, Árnyék ha több lesz s fény oszol; Ha holló fürtös homlokod, Hol ékes gondolat lakott Nem aranyozza fénysugár, Es arcod liervadásra vár! Az arcz azonban s homlokod, Mely oly beszédes és nyugodt ; A rózsaszín az arcodon, Amelyre lelked büvöt von, Ezek azt mondják énnekem : A tiszta érzés ott leszen.