Zalamegye, 1895 (14.évfolyam, 27-52. szám)

1895-10-27 / 43. szám

nem látják a koszorú élő vagy csinált virágait ; nem a lobogó fáklyák fényességét ; özvegyek, és árvák panaszára nincs egyetlen vigasztaló .szavuk. Az élő látogatóba megy a halotthoz s amit egy hosszú esztendőn keresztül senkinek sem tudott elmondani, elmondhatja azt most mind drága halottjának, kit élénk fantaziájában egyszerre megelevenedni lát ... . bizonyos könyebbséget szerez az élo is lelkének, ha szive szerint kikesereghette magát. Könny, koszorú, mécses és a buzgó ima mind-mind azt suttogják ma a halottnak az élő nevében : „nem feledtelek el és nem feledlek el. . . .

u A kegyelet tarka változatai között nem egy megható kép tárul a szemlélő elé. Sok helyen csak korhadt kereszt darab az egyedüli éke a begyepesedett sirhalomnak, se koszorú, se mécses, mintegy jelezni látszik, hogy senki sincsen, már az élők sorából, akit e sirok veterán lakóihoz csak valami kötelék is fűzne. Másutt szerényen emelkedik virágos sirhalom, koszorút helyez rá mély gyászba öltözött nő, ruhájánál csak fájdalma sötétebb, korán elhunyt férjét, egyetlen kenyér keresőjét födik a friss hantok, zokog az özvegy némán s bánatosan szenvedő arcán lepergő könnyei mintha mondanák : jobb volna nekem is ott pihenni, ide len már nem fáj semmi ! . . . Galambősz aggastyán görnyedezve őrizgeti amott a mohos sirhalmot, reszkető kezeivel megmeg igazgatja rég elhunyt hitvesének sirhalmán pislogó pár mécsest. Imádkozik . . . aztán nézi hosszan a göröngyös hantokat, szemében a köny ragyog, fájó kín a zokogásban, könyüjében lemondás van. r elsóhajt ... és megkönynyebiil, oh hisz ő is nemsokára ide kerül. ! Gondozott sir tele virággal, rája távoli fény szór világot, két kis gyermek térdepel ott ; a hideg rögök jó édes apát takarnak, ők is elhozták koszorujokat, melyet a korai bánat és fájdalom töviseiből kötöttek ; „könytői ázik üde arcuk, szegény árvák, látszik rajtuk !" A temetők virágos sirhalmain kialszik a mécsek világa, helyettök gyúljon föl szivünkben az Istenben való hit fáklyája. Az ősz dermesztő lehelete elhervasztja a koszorúk virágait, helyettök viruljon föl lelkünkben a viszont látás reményének örök tavasza ! Megszűnik a pezsgő élet a holtak néma országában s beáll a régi csend, — keblünket töltse el a szeretet és az Isten akaratában való megnyugvás szelid békéje. Schmidt István. A muraközi népnek az év egyes időszakai- s napjaihoz kötött szokásai.*) A fontosabb szokások a muraközi uépnél is egyes napokhoz, iinnepekhoz, évszakokhoz, ünnepélyekhez s családi eseményekhez fűződnek. Ezek közöl számosak a babonás természetűek, a melyeknek némelyike a vallási *) Mutatvány Gönczi Ferenc „Muraköz és népe

1 cimü miívéből, amely 2 frton bármely könyvkereskedésben megkapható ' válthatta valóra hited. Most már tisztán, — kibontott szárnyakkal áll előtted a képzelet, s mig ábrándokra kész szived a jövőbe lát, körülötted kiszinezve ezer hang suttogja, hogy az a szerelem ! Szeretném, ha verőfényes napsugár lenne minden szavam, hogy visszaverődnék lelkeden és oda illenék a többi hang közé. Szeretném elfeledni, hogy mig földön élünk, rög tapad mindenhez, ha szivünk, agydnk tisztább légkörben él is, lábainkkal a sarat kell taposni még is. S mért ne feledhetném ? Mi zavarhatná meg a hangot, mely inost szerelemről szól és diadalt ünnepel '? Elég íekem egy tekintet reád, hogy a te világodba képzeljem magam, s nem kell oda más, csak emlékezés és körülvesznek újra, mint most téged is: az illúziók. Szeretsz Marinka, szeretve vagy ; a sors bőkezűen megáldott mindennel, a mi a boldogságnak feltétele lehet. Joggal is tarthatsz arra igényt. Sokat vársz az élettől, mert teljesnek akarod tudni azt s mig gondat lanul szövöd a terveket, erős szivvel, biztos fővel Dézed a jövőt. Ne láss te ott felhőt sehol ! Ne hidd, hogy valaha szertefoszlik az aranykö 1, mely most menyorszá"ot igéz ! Ne tudd meg soha, hogy illúzió a legtöbb képzelet ; hogy elmúlik az is, mint el az ifjúság, az élet és a szerelem. Nevesd ki ezt a dőre okoskodást ! Mondd rá, hogy ez a sophisták tana és kegyetlenül józan az a sziv, mely abban hinni tud! Mert lehetne e máskép, hogy a küszöbön túl, melyet átlépsz majd, ne hallanád ine'oa boldogság dalát, hisz nem vonhat le, nem ^sebbed'' hetik körötted az élet java, mert egygvel több azoknak száma, a kik nagyon szeretnek téged ! Mi lenne hát a jövő biztosítéka, mikor két egymásban bizó szív frigyre lép, ha az nem, a mit a ti lelketeknek oly gazdagon adott a sors ? Hol lenne a megnyugvás, ha nem láthatnám meg arcod ragyogásán azt? Mi győzné meg a kételyt egy hosszú ut elején, ha nem az, hogy szentség van szivetek mélyén és taliz mán, a mit egymás szerelme ad néktek őrző angyalul ! Es a hogy képzeletemmel bejárom az utat, moly nektek nyit virágokat, édes dal zendül meg mindenütt, s más netfiü szokásokkal annyira összefonódott, hogy néha nagyon nehéz köztük az elválasztó határvonalat meghúzni" Némely szokások az ősvaüásből maradtak fenn, mikét külsőségeikben átalakítva, mysticisrausukban máig is előszeretettel ápolnak. Mindezek ismertetésénél első sorban az év folyását követjük, időrendben. Újévi jókivánatokkal — hol szokásban van — a lü—15 éves fiuk állnak elő. Reggel, házról házra járva, azt kívánják a ház ura- vagy asszonyának, hogy adjon az Isten nekik egészséget s bő vig.,ágot („Bog vaui dej zdravje i veselje, tusti i debeli"). Újév előtti estén éne kes felköszöutőket is mondanak. Vízkeresztkor szentelt vizet s tömjént hozuak a ' templomból a maguk, lakóházuk, házi állataik s földjeik megszentelésére, hogy a rossz szellemek távol tartássanak. A gyertyaszentelőkor megszentelt gyertyákat nagybetegek s a halállal küzküdőknek gyújtják meg. Ke resztelés alkalmával a keresztszülők is ily gyertyát használnak. A farsang utolsó három napját egészen mulatozási hajlamuk kielégítésére szánják, azért e napokra mindenki pénzt takarít, hogy kedve szerint vigadozhassék. A terített asztal ételekkel s italokkal vau megrakva, melyek éjjel nappal fent diszclegnek. Eszem iszom, dáridó van még a legszegényebbnél. A korcsmákban szól a zene; este felé oda szállingózik a család örege, apraja. Húshagyókedden maskurák járnak. A kisebb gyer mekek leginkább lakodalmi menetet produkálnak, hű utánzattal. Még zászlót is kerítenek. Hujjogatás közt mennek házról- házra. A szobában táncra kerekednek, ugrálnak, zajongnak. Megtisztelő látogatásuk fejében enni s inni valót kapva, odább ballagnak. A nagyok rendesen leleményes hóbortokkal tarkított menetet rendeznek. Egyes, jobb módú házakhoz ők is be szoktak térni s szokás szerint táncra perdülnek, hogy kiérdemeljenek egy pár pohár bort, a mit a gazda szívesen is szokott adni, ha amúgy ropogósán kedvére járják, mert azon esetben jogosult reménynyel nézhet az azon évi répatermés elé. Alsó-Muraközben régente nagy lármával, kolompok s csengelyiik zaja közt, lóháton tartották a maskurás meneteket. Stridó vidékén még most is szerepelnek a lovak húshagyókedden : ké'.-hároin község határát keresztül lovagolják velük, hogy — mint mondják — azoknak is jusson valami a farsang örömeiből. A hushagyókeddnek babonás világukban is nagy szerepe van. A család valamely férfitagja korán reggel háromszor pattant az ostorral, a gazdaasszony pedig ugyanazon időtájban öl le egy tyúkot, melynek letisztogatott tollát s belső részét a háztól távol valamely bozótba dobja, hogy szárnyasaitól a ragadozó madarakat, továbbá a ház körül élősködő más ragadozókat („nesnaga") távol tartsa. E napon a szobát hajnalban kell kitakarítani s a szemetet titkon a szomszéd tyúkóljához szórni s ott — utánozva a tyúk kolkodácsolását — önmagának tojást, szomszédjának pedig egy megnevezhetlen tárgyat kívánni, hogy saját tyúkjai abban az évben jó tojók legyenek. A ki a húshagyó napokban varr, annak a tyúkjai gyenge tojók lesznek. Ilogy a tyúkok egész éven át együtt, egy csoport bau tartózkodjanak, kukoricagánicát főznek számukra s azt egy földre tett abroncs által befogott térségre hintve, adják nekik eledelül. Egyesek valamely kisebb teknőbe trágyát helyez nek s azt napfelkelte előtt kurjongatás, ostorpattogtatás s nagy lárma közt a szántóföh're húzzák, hogy jó ter mésük legyen s az bősége miatt oly nehezen legyen haza szállítható, mint a mily nehéznek színlelik ők a teknő kivontatását. Ugyancsak e napon s ily időtájban viszik ki némelyek a disznó megfőzött ormányának alsó felét is a rétre, a hol az egyik vivő az ormányt rágja, a másik meg kérdést intéz hozzá, hogy mit rág; telelet: pucok a melybe nem vegyül diszharmónia s a mely meg nem csendesedik, el nem hal sehol . . . Te nem tudod még—s mert nagy, ellenállhatatlan szerelem vesz körül, nem is fogod megtudni soha, hogy vannak az életnek bajai, a melyek alatt jaj hanggal roskad meg a szív. Es azt ne hidd, s ne is kívánd, hogy meg légy váltva minden kis fájdalomtól. En azt hiszem — talán különösnek mondod e hitein, — hogy fájdalom a boldogság alkatrésze, Ne érezz te keserűséget soha. 1)3 ha igaz, nemes fájdalmad vau, ha könnyet osz tana a sorsod, vedd úgy, mint váltságdíjul kért gyöngyöket, a melyet meghajtott tővel fogadsz, mert nem is becsülhetnéd boldogságodat igazán, ha árt nem kívánna érte életed. Örülj, és élvezd teljes szívvel, mi most tulajdonod ! Ne télj megszőni az álmokat és kihimezni azokat! Llisz életednek legszebb, legboldogabb kora ez, s az álom nem ugyéb, mint az élet fűszere, mely egy egy percet mindig megédesít. Ha majd lebontják tejedről menyasszonyi fátyolodat, csókold meg koszorúd virágját; a testvér csókja lesz az s hidd el, hogy megőrzöd mindörökre illúziódat. Az a mirtus virág nem fog elhervadni soha, a te életeduek symboluma marad, mert a tiszta szerelem a legtávolabb uton ís csak áldani tud. Találj egy boldog, szerető otthonra, a hova nem hat el a zaj, a mely szentély neked és annak, kit most szived első szerelmével rajongva vesz körül. Vidd el magaddal jó szivednek minden tulajdonát; boldoggá teszed általa a tértit, a kinek joga lesz egész életedhez. Sok és nagy szeretet kisér el utadra » hogy nem lesz azon tövis, tudom, mert veled a sok között, mi megsejtene minden parányi bánatod : édesanyád érted élő szive ! Igaz, őszinte minden, mit hozzád irtam, a melylyel jót kívántam neked. Virágot téptem a lelkcmről minden szavammal, s im bokrétába szedtem, hogy áldjam és köszöntsem vele boldogságodat ! Margit. túrást. Azt hiszik hogy azon a réten, hol a babonaságot végezték, az illető évben nem fog pucokturás keletkezni. Hogy a gyümölcsfák bőtermők legyenek, ágaikra kukoricatusákat aggatnak, melyek egész éven át fenuhagyatnak. A gazda meg cserépedényt vesz s abba o kukoricaszemet dug : egyet reggel, egyet délben s egyet este. Az erőteljesebb növésű aztán majd meg fogja mu tatui, hogy mily idő tájban vesse el a kukoricáját : ha a reggel vetett'szem a legszebb tejlődésü, korán, ha a másik° kettő valamelyike mutat szebbet, középidőben, illetve későn kell a vetést intézni. Hamvazó szerdán a húshagyókor főzött répaleves levével a ház alját köröskörűi megöntözik, nehogy kígyó férkőzhessen a házba. Sz. Benedekkor gyökeret, zsírt s konyhai veteiné nyeltet szenteltetnek a maguk s házi állataik gyógyítására. E napon egyes helyeken a lovakkal nem mernek kimenui, mivel téltik azokat a megboszorkányozástól. Virágvásárnapján cziczamacza s borókaágakbó! „preszmeczet" (seprű alakú csomót) kötnek s azt a templomban megszenteltetve, a háztetőre dobják fel. Ilyen preszmec a D'áva melletti községekben minden házon látható. Mennydörgések alkalmával füstölnek vele, hogy a villám a házat elkerülje. A húsvéti ünnepkör ülése nagycsütörtökön kezdődik. E napon már megszűnik a munka s tartózkodnak uiin den zajosabb mulatozástól. Nagypénteken és nagyszombaton a legények a ház kertjében vagy telkében a „vuzmenkához" fatöredéket gyűjtenek rakásba s éjfél felé meggyújtva, tojást s szalonnát sütnek rajta. A saját vuzmenkáját mindegyik féltékenyen őrzi, mert mi sem okoz nagyobb boszuságot s szégyent, mint ha valamelyikét későn este más gyújtja meg. Ez esetben tojását, szalonnáját nincs hol megsüsse. Legjelentékenyebbé Alsó-Domboruban fejlődött a vuzmenka szokás, hol ünnepélyén — a 60 as évekig — a városnak csaknem az összes fiatalsága részt vett. A község alsó s felső végébe az elöljáróság tűzifát horda tott, melyeket a kijelölt időben csak a pásztoroknak volt szabad meggyujtaniok. Husvétnap kora reggelén aztán a legények folytonos ostorpattogtatás közt hajtották oda ki a marhákat s disznókat, mindegyik iparkodva, hogy az elsők közt lehessen. Az elkésőket, kik virradat után találtak csak kimenni, cifra s éles gunynyal fogadták a már ott levők. E népszokást egy, a székhelyét Alsó-Domborura tett szolgabíró tiltotta el s azóta te jesen megszűnt. Húsvétra tojást pirosítanak s azt a szenteléshez szánt sunka, torma s kenyér mellé helyezik. A meg^ szentelt hust sietve, sőt némelyek futva viszik haza, kiki elsőül iparkodva haza érni. A külső falubelieket néhol kocsik várják a templomnál, melyek versenyt nyargalnak haza. A ki itt első, az a mezei muukánál is első fog lenni abban az évben. E szokásnak az a gyakorlati haszna meg van, hogy a szentelt ételből hamarabb ehetnek s valószínű, hogy keletkezésének az volt az indító oka. A húsvétkor kelt majorságot megszentelik. Kotorban a fiatalok húsvéttól karesztelő Szt. Jánosig minden vasár s ünnepnapon összejönnek kolozni. Ez Alsó-Domboruban is szokásban volt, de felhagytak vele. A pásztorok tavaszi első kihajtását régebben az asszonyok is kikísérték s ajándékkal halmozták el az illetőket. Enni valón kívül bort is kaptak annyit, hogy, mint mondák: „Nyelvük halálukig nedves lehet." E szokás is csak emlékben él már. Fehérvasárnapon Alsó-Muraközben a 14—-20 év közötti fiatalok, nem szerint külön-külön testvéresülést ülnek. A legényekét „ bratinsvo "-nak, a leányokéi „sestrinjé

u-nck nevezik. E testvéresülés abban áll, hogy a nevezett napon valamely házban összejönnek, oda száraz ételt, tojást s bort visznek, melyek elfogyasztása után a tojásokat maguk között kölcsönösen kicserélik s fogadást tesznek, hogy ezután egymást szeretni s a megszólításban „magázni" ( „postuvati") fogják. E régi dél szláv szokás tőleg Dalmácziában van elterjedve s ott is maradt fenn legépebben. Dalmácziában az oltár előtt beszéd kiséretébt.n adja áldását a lelkész a szövetkezőkre. Testvérszöyetkezésükuek kiváló jelentősége főleg szeren csétlenségeknél nyilvánul. A muraközi testvérszövetségek már csak maradványai e régi délszláv szokásoknak. (Folyt küv.) Helyi, megyei és vegyes hirek. Képviselőtestületi ülés. A városi képviselőtestület f. hó 26 an megkezdett rendes ülését kedden (f. hó 29 én) d. e. 9 órakor folytatni fogja. A 26 án megkezdett ülésen felolvastatett a tanács terjedelmes javaslata az 1896. évi költségvetés ügyében, valamint a pénzügyi bizottság véleményes előterjesztése. Ezzel kapcsolatban előterjesztetett a jogügyi bizottság javaslata a Baross vendéglő és Fehérképi korcsma bérbeadása ügyében. A közgyűlés elfogadta a jogügyi bizottság javaslatát, mely szerint a Baross ligeti vendéglős az évi 1600 frton kiviil annak idején tett s elfogadott ajánlatához képest a 6000 frton felül beépített összeg után tartozik a 8°/

0-ot meg fizetni és pedig visszahatólag is a bérlet megkezdéseig. Ötven év múlva. Ritka és megható ünnepély folyt , le f. hó 16-án az ős tihanyi monostorban. Itt jöttek egybe azok, akik 50 évvel ezelőtt a bencésrend szerzetébe, mint novitiusok, beléptek. A 13 ifjú közül, akiket 1845-ben október 16-án a bencésrend tagjai közé felvettek s akik közt volt jeles költőnk : Tóth Kálmán is, még négyen vannak életben ; Rozmanith Richárd zalavári apát, Sashegyi Damascen tihanyi perjel, Jeney Ernő urodalmi jószágkormányzó és Lóskay Benedek, aki 1848-ban a szabadságharcot, mint honvéd, végig küzdvén, a ciszterciek rendébe lépett és jelenleg nagyfalvai plébános Vasmegyében. Az ünnepélyre megjelent Vajda Ödön zirci apát is, aki Eóskaynak novitius társa volt. Az ünnepély hálaadó isteni tisztelettel kezdődött; délben fényes ebéd volt a tilianyi monostorban, amelyen számos meghívott vendég vett. részt. A jubilánsokat llalbig