Zalamegye, 1895 (14.évfolyam, 27-52. szám)

1895-09-01 / 35. szám

Igen tisztelt Uraim ! Egy nekem mindig kedves, régi szokás szerint üd vözlöm én is Önöket líraim, mai közgyűlésük alkalmából. Nem a véletlen késztet erre, hogy mai nagygyűlésüket a vármegye, tehát a megyei tanügy központján tartjuk ; de főleg és különösen azon magas képzetek, melyeket én a tanítótestületek egyesületi céljairól alkotok magamnak. Alig tagadhatni Uraim, hogy a tanítóegyesületek közel harmadfél évtizedes története bizonyos mérvben még sejteti velünk a magyar tanítóság érzésének és sorsának történetét. Nem akarom figyelmüket fárasztani azon élesen körvonalozható korszakok jellemzésével, melyekben a szervezkedés. önképzés s testületi együttérzés mellett nem egyszer a jogvédelem s bizonyos keserűség is alkalmas keretet talált a tanítóegyesületek szervezetében. Ma már hála az égnek Uraim nincs okunk sem fent, sem lent, sem künn, sem bent elbástyázni magunkat. A hatóságok, a sajtó, a társadalom ismerik bajain kat, értik törekvéseinket, méltányolják a kultura apostolságában kifejtett munkásságunkat. Ma már a tanítói közszellemnek meg van a maga társadalmi nimbusa ! Ma viár nem a tanitói mivoltáért követelünk becsülést a tanítónak; kivívja ő ezt a maga tanitói egyéniségével. Valamint az öntudat philosophiai fokozásánál elérünk at „én" tisztult képzetéhez, úgy a hivatásos ember az életpályák általános határozmánynitól felküzdi magát a saját egyéniségének világrendi értékéhez és jelentőségéhez. Nem mondom én Uraim, hogy jobb sorsunk napja már delelőre hágott; érzem és reménylem azonban, hogy egy uj kornak hasadó hajnala, a megmaradt keserűségek és nélkülözések könycseppjeit, mint könnyű harmatot, fogja jtlttívni édes, meleg sugaraival! Igen tisztelt Uraim ! Kik a Muraköz bérceiről, Göcsej agyagos rögétől, a Balaton hullámaitól, a Zala festői völgyeiből ide zarándokoltak — legyenek üdvözölve ! Legyenek üdvözölve azon lélekemelő tudatban, hogy északon vagy délen, jó vagy balsorsban, mindnyájan ugyanazon oltár öróktüzét ápoltuk s irtuk be odaadó egyévi munkánkkal Zalavármegye népoktatása történetének egy ujabb szép lapját ! Legyenek üdvözölve az ezredik esztendő előestéjén minden hazafit eltöltő nemes felgerjedéssel; mely sebesén dobogtatja szivünket s acélozza erőinket, hogy mint magyarok és magyar tanítók méltóan tölthessük be nagy és stent hivatásunkat. Hozta Isten Önöket! Áldja meg törekvéseiket! ! Ezután meleg szavakkal mondott köszönetet kir. tanfelügyelő Svastics Benó tőispán Őméltóságának azért a szép társadalmi példáért, melyet megjelenésével nyújtott. A tanítótestület mély tiszteletéről és hálájáról őt bixtositván, azon óhajának adott lelkes kifejezést, hogy a Mindenható tegye kormanyzása alatt vármegyéjét oly nagygyá és dicsővé, mint amily szikesen és odaadással igyekezett annak szellemi felvirágzását előmozdítani. A zajos éljen lecsillapultával Udvardy Ignác tan testületi elnök felolvasta elnöki jelentését, amely felölelte a kilencz éven át vezetése alatt állt tantestület kilenc évi történetét; a jelentés tüzetesen foglalkozott azokról, az okokról, amelyek miatt jelenleg csak hat politikai járásban van tanitói járáskör, mig a másik hat politikai járásban hiányzik ; megemlékezett ez időszakban letolvt gyűléséről a III ik egyetemes tanítógyülés végrehajtóbizottságának, valamint a IV-ik egyetemes tanitógyülés ről; csoportosította az egyesület életében felmerült, kiválóbb fontosságú eseményeket, mint a tantestület küldöttségének kegyes fogadását 0 felsége által Csáktornyán 1887 ben, a mult évben ugyancsak Csáktornyán dr. Kuzsicska Kálmán kir. tanácsos és tanfelügyelőnek Zalavármegyében eltöltöltött tiz éves működésének alkalmából a tantestület által rendezett jubileumot; a tantestület tagjai közül Exner Alajos ós Könnye Józset 40 éves, Kovács Sándor aüjtöri tanitó 50 éves, Bánfi Alajos síi megi igazgató 25 éves jubileuma alkalmából a járáskorök által a nagy közönség belevouásával rendezett ünnepségeket; megemlékezett arról a kegyeletes ténykedésről, melylyel a tanítótestület elhunyt tanfelügyelőjének, Kr'ób Pálnak, emlékét megörökítendő, a zalaegerszegi temetőben sirkövet állíttatott sirjánál s azt ünnepséggel egybekapcsolva leplezte le; majd megemlékezett az egyes helyeken tartott évi tantestületi közgyűlésekről; végezetül ismertette az egyes járáakörök működését. Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő, a nagy lelkesültséggel fogadott elnöki megnyitó után rámutatott a kilenc esztendőre, melynek lefolyása alatt Udvardy Ignác a megyei tanitó testületet anuyi odaadással vezette. Ez a kilenc év méltó volt a zalamegyei tantestület szép múltjához, a tanítótestület szellemi tőké jéhez. Az egyesület ereje minden irányban fokozódott. InditvÁnyozta, hogy Udvardy Ignác tantestületi elnöknek kilenc éven át tanúsított lelkes munkájáért az általános tanitói testület jegyzőkönyvileg fejezze ki legbensőbb köszönetét. A közgyűlés rendkivüli tetszéssel és egyhan gulag fogadta el az indítványt, mire az elnök meghatva mondott köszönetet az egyesület tagjainak a szives óvá cióért, kijelentve, hogy kilenc évi elnöki működése alatt az elnökséggel járó kötelességek teljesitésére erőt és lel kesedést merített abból az osztatlan bizalom- és szives rokonszenvből, melylyel a testület tagjai működését kisérték. Ezután Altmann Mór nagykanizsai polgári iskolai tanár ,Felméri padagogiai rendszere" czimü, gonddal egybeállított, tetszéssel fogadott értekezését olvasta fel; inig Békeü Elek zala koppányi áll. seg. községi iskolai igazgató-tani'ó „A turistaság és tanitó" cimmel tartott érdekes és tanulságos felolvasást, melyben szólt általában a turistaságról, majd a magyar turista egyesületet s annak egyes szakosztályait ismertette. A közgyűlés az elnök indítványára mindkét felolvasónak jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét és elismerését. Balassa Benő zalaegerszegi polgári iskolai tanár a számvizsgáló bizottság nevében tett jelentést a pénztár megvizsgálásáról; jelentése szerint a „Tanítók Háza" alapja 1744 frt 35 krt tesz ki s a központi pénztárban van 330 irt 36 kr s a pénztár teljesen rendben van. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette, Faller József egyleti pénztárnoknak elismerése mellett a felmentvényt megadta. A közgyűlés az indítványok során elhatározta, hogy a jövő évi nagy-gyülését a tanügyi congressust megelőzőleg Budapesten tartja s az uj központot megbízta, hogy a kereskedelemügyi minisztert feliratilag keresse meg az iránt, hogy erre a nagygyűlésre utazó valamenynyi egyesületi tagnak az államvasutak vonalán fél kedvezményes jegyet szíveskedjék adni. — Az elnök indit ványára a közgyűlés jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét Svastits Benó főispán Őméltóságának, valamint a többi vendégnek a közgyűlésen való szives részvételért, Csertán Károly alispánnak a közgyűlési terem kegyes átengedéseért, végül Zala Egerszeg város lakósságának, hogy a gyűlésen megjelent tagoknak ingyen szállást adott. A közgyűlés utolsó tárgyát a tisztújítás képezte ; ezt megelőzőleg elnök maga és tiszttársai nevében köszönetet mondott a három cycluson keresztül bennük helyezett bizalomért s ugy maga, mint tiszttársai nevében lemondott és felkérte a közgyűlést, hogy az előértekez let közös megállapodásához képest a titkos szavazás elejtésével, közfelkiáltással ejtse meg a választást, a mit a közgyűlés elfogadott s a választást következőleg ejtette meg : elnök : íelméri silbert tanítóképezdei tanár ; alelnökök : Pálya Mihály polgári-, Jeney Gusztávélemi iskolai igazgató; főjegyző: Zrinyi Károly polgári isk. tanár; jegyzők : Alszeghy Alajos polgári isk. tan. és Paksy Győző gyakorló isk, tan. ; pénztárnok Rhédey lerenc polgári ! isk. tan ; könyvtárnok : Dékány Mihály képezdei seg. ' tan. Központi választmányi tagok : Margitai József képezdei igazgató, Fischer András polgári isk. tan., Polyák I Mátyás és Mencsey Károly elemi isk. tan. Mindnyájan | Csáktornyáról s igy A megyei tanitótestület központja Csáktornya a jövő 3 éves cyclusra. A választást vezetett Udvardy Ignác üdvözölvén az uj tisztikart s neki új működési köréhez erőt és ki tartást kivánva, a közgyűlési a/

41 órakor bezárta. Képviselőtestületi iilés. A városi képviselőtestület augusztus hó 24-én Kovács Károly polgármester elnöklete alatt rendkivüli közgyűlést tartott. A napirend előtt dr. Háry István városi képviselő interpeilátiót intézett a polgármesterhez az iránt, hogy mivel mind ő — közkórházi főorvosi minőségben, — mind a kórházi bizottság több ízben megsürgette a polgármestert, hogy a város és közkórház között fennálló és sok zavarra okot szolgáltató kérdés már egyszer hozassék tisztába s ennek dacára ez ideig mi sem történt; kérdezi a polgármestert, mikorra hozatik u sok halogatás után a kórház ügye tisztába ? A képviselőtestület ez ügyben tudomásul vette a polgármesternek azt az előterjesztését, hogy e kérdés csak is a gymnásiumi épület telkének végleges elintézése után hozható tisztába, mikor is az ügyre vonatkozó tüzetes előterjesztését a képviselőtestületnek megteendi. Ugyancsak dr. Háry István városi képviselő kérdést intézett a polgármesterhez, váljon a „Kereszt" utca meghosszabbítását képező s a Telek utcát derékszög alatt metsző „Uj

u utcában Aranyos Gyula z.-egerszegi lakós miért épített az építészeti bizottság által megszabott vonalon kivül anélkül, hogy erre engedélyt kapott volna ? A képviselőtestület utasítja a tanácsot, hogy az előzetes iratok alapján az építészeti szabályrendelet 61 §-a értelmében a háztulajdouos ellen a kellő lépéseket tegye meg; egyúttal a vizsgalat megtartását ebben az ügyben elrendelte s a vizsgálat foganatosításával Háczky Kálmán elnöklete alatt Boschán Gyula, dr. Háry István, dr. Kele Antal, dr. Cziuder István és Botfy Lajos képvise lökből álló bizottságott küldötte ki. Ezek után áttértek a közgyűlés tulajdonképeni tárgysorozatára. Polgármester jelenté, hogy a zalaegerszegi italmé rési fogyasztási adóknak a kincstártól az 1896., 1897. és 1898-ik évekre leendő kibérlése tárgyában a zalaegerszegi kir. pénzügyigazgatóság kiküldöttjével a város kiküldöttjeinek közbenjöltével tárgyalást folytatott és egy évre a bor és hus, cukor, sör és szesz évi béréül a méltányosság és igazság határáig elmenve, évi 28.000 trt bért ajánlott meg s tudomása szerint ezek a tárgyalási iratok jóváhagyás végett a pénzügyminiszterhez már felterjesztettek. A polgármester előterjesztését, illetve jelentését a képviselőtestület egyhangúlag tudomásul vette s egyúttal Botfy Lajos képviselőt megbízta, hogy Budapesten a pénzügyminiszterrel a fogyasztási adók bérbevételére nézve tárgyalást folytasson s egyúttal a szerződést I a jelzett ár mellett a város nevében kösse meg. Botty Lajos képviselő indítványozza, hogy az építési kedv fokozása végett, jelen közgyűlési határozat jogerőre emelkedésétől számítva, az 1895., 1896. években, egész 1897. évi január l-ig oly helyeken építendő lakházak után, amelyeken eddig ily építmények nem voltak, a használatba vételtől számítva tiz évig városi pótadómentesség engedélyeztessék. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta. Sattler Ignác zala egerszegi kereskedő azt az ajánlatát, hogy a városi körkemenczét 10.000 írtért megveszi, a képviselőtestület egyhangúlag visszautasította s megbízta a városi tanácsot, hogy a téglaégető körkemencének évi 1.200 frt bérért leendő bérbeadása végett nyilt pályázatot hirdessen. Kiállítási hiénák. Erősen készülünk a millenium megünneplésére az országos kiállításon. Ha az ezredéves Demzeti ünnepre szóba hozott egyéb alkotások és tervek elposványodnak is, a kiállításon egész erővel dolgoznak és az előnaladás építkezésekben, berendezkedésekben már oly mérvű, hogy A zajos, tivornya életbe csak bele kell kóstolni. Az étvágy a közben megjő, sőt hatalmassá, ellenállhatatlanná lesz. Sívó Kálmán majdnem minden éjszakát Csorváson töltött s csak hajnalban vagy reggel jutott haza Varsádra mámoros fővel. Kocsisa a cselédség között nagyon furcsa dolgokat suttogot uráról. Évek multak igy. A kis lányka már négy éves volt. Egyszer oda ment édes apjához, átkarolta térdét és igy szólt hozzá: — Édes apa, haragszol te miránk ? — Mért kérded kis apróság? — Mert te sohasem vagy itthon. Sívó Kálmán elgondolkozott. A szegény martir-asszony nem tett neki soha egyetlen szóval se szemrehányást. Most felesége is hozzálépett. — Kálmán édes, ugy-e te unatkozol itt a varsádi kastélyban ? — Megvallom. — Talán jó volna eladni a birtokot! Mit gondolsz? — Nem bánom. El is adták. Beköltöztek Csorvásra. Akkor azt mondta az a végtelen türelmű asszon y az urának : —• Édes Kálmán, mulass, élj kedved szerint. Ha mindenenet elmulatod, dolgozni, nélkülözni fogok ; uem teszek érte szemrehányást soha. Csak a szíved maradjon meg nekünk. Ha azt elveszítjük, nem élem túl. — Mi jutott eszedbe? — szólt komoran Sívó Kálmán ; aztán sötéten maga elé meredt tekintetével. Megjelent előtte az a lángoló tekintetű, élettől duzzadó asszony, aki mellett már annyiszor elfeledte ezt a betegei, halváDy, élettelen martir asszonyt. Éi •ezte nyomorultságát. Valami kifejezhetetlen, mélységes undort érzett maga iránt. Ettől fogva a múlatás, a tivornyázás nem puszta időtöltés volt nála, hanem narkózis gondolatainak, önvádjának elaltatására. Otthon, kissé tisztább pillanataiban arca el-elsötétedett, szemei egy pontra szegeződtek, szinte iszonyatot keltő kifejezéstelenséggel. Neje aggódva nézte a szoinoru szimptómákat. Mintha szakadatlanul egy fekete rém lebegett volna a mámoros fő körül, melynek csak meg kell érintenie, hogy valami rettenetes katasztrófa következzék be. Az urát féltő asszony most már, ha az nagyon soká maradt, nem egyszer titokban utána lopódzott megtudni, hogy nincs e baja. Ebben a nagy féltő szeretetben feküdt szegénynek tragicuma. * * * A dőzsölő Sívó Kálmán éppen a tizedik sámpányeros üveget lódította a sarokba. — Csilaj ! Elég volt 1 — kiáltotta a cigányok felé. — Szerenádra megyünk. A cigányok egymásra hunyorgattak az álmos sze meíkkel. Kivonultak a vendéglőből a zajtalan utcára. A cigányok nem is kérdezték : hova menjenek. Egyenesen annak a tüzesszemü szép asszonynak, özvegy Déry Palinénak háza felé tartottak. Nem először vitte oda őket Sívó Kálmán. A mámoros Sívó valami dallamot dudorászva ment utánuk. Az utca átelleni oldaláról, rezgő, csendes női hang hullámzott át hozzá. — Kálmán ! Kálmán ! Egyszer föl is ütötte ingó fejét, üe káprázatnak hitte az ismerős hangot; tovább bandukolt. Pedig az a csendes, télő, elfojtott hangú megszólítás attól az áldott teremtéstől jött, akit éjnek éjszakáján álmából fölvert az aggodalom és kiűzte a néptelen utcákba, hogy őrködjék férje fölött az őrangyal látatlanságával. A szegény asszony szorongva követte a haladókat. Látta, hogy megállnak özv. Déryné ablakai alatt. Megrázkódott. Mi ntha valami hideg, fagyasztó áramlat tolult volna szivére. A cigányzene megharsant. A szerenád hangjai messze elhullámoztak az éjszaka csendjében a nyngvó város íölött. A szegény asszony szédült, forgott vele a mindenség. Tehetetlenül dült az egyik kapu sarkához. Éppen akkor mentei valaki mellette. Megállt kissé, hallgatózott. Elkezdte rosszalólag ingatni teiét és azt mondta: — „Már megint szerenádoz az a korhely Sívó a szeretőjének. Szegény felesége !" Aztán mormogva ment tovább. A szegény asszony agyához kapott és rohant át a néptelen utcákon, mint egy őrült. Ruhája megkuszálódott, elmaradozott, haja szerteomlott. Rohantában megtépte fürtjeit. Mindenütt előtte örvénylett az észvesztő tudat, hogy Sívó Kálmánnak most már a szíve is elveszett. Ezzel a megsemmisítő gondolattal rohant be haj lékük szentélyébe, ahol kis lánykája aludt .... Körül belül félóra múlva a férj is követte. A ház csendes volt. Feltűnt neki, hogy neje és leánykája hálószobájá ban még lámpa ég. Benyitott hozzájok úgy mámoros fővel. Szemei kidüledtek. Halálsápadtan állott meg. Neje és gyermeke holtan feküdtek előtte. Föléjök omlott eltorzult arccal és hörgött, mint a halálra sebzett fenevad. 11 -y.