Zalamegye, 1895 (14.évfolyam, 27-52. szám)

1895-09-01 / 35. szám

XIV. évfolyam. " * Zala-Egerszeg, 1895. szeptember 1. 35. szám. \L Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 írt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egy szelíd kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. I társadalmi^ közművelodssi és gazdászati hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A megyei tanítótestület közgyűlése. A „Zalamegyei általános tanítótestület" évi rendes közgyűlését Udvardy Ignác tantestületi elnök elnöklete alatt augusztus hó 27-én d. e. 10 órakor tartotta ZalaEgerszegen, az uj megyeház nagytermében, miután elő zőleg 8 órakor a róm. kath. plébánia templomban ünne pélyes „Vení Sancle" volt, amelyet Balaton József apátplébános volt kegyes tartani. A megye különböző részéből nagy számmal egybegyűlt tanitók és tanitónok a nagygyűlés termét jól megtöltötték. A tanitók közgyűlését kegyes volt magas megjele nésével megtisztelni Svastits Benó főispán őméltósága; mint vendégek megjelentek Gózony László vármegyei főjegyző, Kovács Károly polgármester, Németh Elek városi főjegyző; az iskolaszék képviseletében Szigethy Antal elnök, Fisctier László, Büehler Jakab iskolaszéki tagok. Elnök az ülést megnyitván, a vármegye tanitói nevében üdvözölte főispáu Oméltóságát, a közgyűlésen való kegyes megjelenéseért. Az éljenzés lecsillapultával Őméltósága meghatva mondott köszönetet a vármegyei tantestület t; gjai részéről nyilvánított eme rokonszenves tüntetésért, majd méltatva a tanilói hivatás fontosságát ugy kulturális, mint hazafias szempontból, nemes híva tásuk lelkiismeretes teljesítésére buzdította a testület jelen volt tagjait. A közgyűlés szűnni nem akaró éljenzéssel fogadta Őméltósága lelkesítő beszédét, mely után Udvardy Ignác tantestületi elnök üdvözölvén a közgyűlésen megjelent vendégeket, a közgyűlést következő beszéddel nyitotta meg. Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Kedves Pályatársak ! Üdvözlöm Önöket tantestületünk mai Icözgyülésn alkat mából. Mielőtt a kitüntető állást, melyet Önök megtisztelő s általam mindenkor nagyrabecsült bizalma folytán három izben elnyerni szerencsés valék, elhagynám és egyesületünk vezetését 9 évi elnöki működésem után utódomnak kezeibe letenném, megragadom a kedvező alkalmat, hogy utoljára is a tanítóegyesületek fontosságáról, azoknak ugy magára a tanügyre, mint a testület tagjaira irányuló üdvös voltáról — egy elnöki megnyitó szüle keretébe foglalva — szól hassak. A tanítóegyesületek a népoktatás keretében oly tényezőket képviselnek, amelyek nélkül hazai köznevelésügyünk soha sem emelkedhetett volna a virágzásnak arra a fokára, amelyre a, népoktatásügyi törvény megalkotása óta jutott. Avagy a tanitói közszellem, a tanitói együttérzés, a tanítói ügyszeretet, a tanítói törekvések, az önsegély eszméje s fő kép a magyar állameszme iránt való hűség és ragaszkodás nem oly dolgok és tényezők-e, amelyeket sem a törvény § ai, sem a felsőbbségi parancsszó, sem szabályrendeletek meg nem teremthetnek, hanem egyedül maguk a tanítói egyesü letek ? / A népoktatás fejlődése számtalan feltételhez van kötve. Egyik föfeltétel, hogy a tanító fel tudjon emelkedni a köznapiasság alant járó porából az eszményiség magaslatára. Amely tanítót az az eszményiség nem lelkesít, az csak gépies, robot munkát végez ; az ilyenre az iskolában töltött idő, a tanítási óra kin és gyötrelem. Hogy a tanító meg legyen óva a gépies, a szellemtelen munka nyűgétől: hogy lelke lerázza a napszámos munka terhének bilincseit; nem szabad öt elszigetelve s magára hagyni; mert az ón erejére utalt tanító elbátortalankodik ; szelleme, lelke elveszíti rugékonyságát es éberségét, minelc folytán akaratlanul is a köznapiasság veszedelmes lejtőjére lép. Az emberi foglalkozások, az ezer meg ezerféle életpálya közül egy sem kíván annyi onmegtagadást, annyi lelkierőt, az eszményiségnek oly nemes irányban való felfogását, mint a tanító nehéz munkája : az embernevelés. Hogy a tanító lelki és szellemi világára e magasztos és nehéz munkájának a teljesítése közben a köznapiasság homálya rá ne boruljon : egy mozgató erőre van szüksége és ez a tanítói közszellem, amelyet egyedül a tanítói egyesületek teremthetnek meg és ápolhatnak. A közös érdek, a közös cél, a gondolatoknak közös feltárása és kicserélése felvillanyozza, megedzi úgy a léleknek, mint a szellemnek az erejét, ami az egyént felemeli, felbátorítja és lelkesíti hivatása iránti szeretetre, vagyis megteremti a közszellemet. E közös lelkesedés megkönnyíti a tanító munkáját, emeli lelkében az eszményiség után való vágyat s megóvja attól, hogy az embernevelést közönséges napszámos munkának tekintse. Ez egyik fő jelensége a tanítói egyesületek műlcö désénelc. A tanítót egyesületek által megteremtett és fentartott tanítói közszellemnek üdvös hatásaként nyilvánúl a tanitói együttérzés Ez az a kapocs, amely a közös pályatársak ezreit összetartja a nagy eszme, a nagy cél megvívásában, a fövő nemzedék boldogságának es műveltségének a kiküz désében. Ez a benső együttérzés egybeforrasztja a széthúzó elemeket is és nem engedi, hogy az egyéni erő nyomtalauul tűnjék el. Az összetartozás törvényeinek hódolva, egy szívvé, egy lélekké forrnak össze a rokon elemek, hogy nagyot és hasznosat műveljenek. A tanítói közszellem másik üdvös kifolyása a tanitói Ügyszeretet, amely ikertestvére a tanítói együttérzésnek. Jiz első azonban inkább egyéni nemes tulajdon, mig a másik a közös cél, a közös érdek kifolyása, amely szintén nagy és nemes indokból: a köznevelés magasztos eszméjének a kivi vásából — meríti lüktető erejét, de amelyből a tanitói ügyszeretet nemes erénye is szívja tápláló és éltető erejét. A tanitói együttérzés és a tanitói ügyszeretet, e két nemes tulajdonság, teremthet csak a hazának buzgó és lelkes tanítókat, akiknek működése áldása a nemzeti mű veltségnek• A tanitói egyesületek működésének másik nevezetes és fontos jelentősége : a tanitói törekuések, amely magában I foglalja az önsegély eszméjét is. Hogy a tanítói törekvések nagy fontosságú eredményeket hoznak létre a népoktatás körében, azt hazánk népoktatásügyének 25. éves története fényesen igazolja. A lefolyt 25 év alatt ugyanis nem merült fel fontosabb tanügyi kérdés, amelyhez a tanító egyesületek hozzá nem szólottak volna, sőt sok oly kérdést hoztak felszínre és kezdeményeztek. amelyeket a törvényhozás ma már meg is valósított. Ilyenek a többek között a tanitói nyugdíjtörvény megalkotása; a kisdednevelésnek törvény által való rendezése, a nem magyar ajlcu tanítókat a magyar nyelv megtauulására kötelező törvény megalkotása stb. Az önsegély eszméjét is a tanító egyesületek pendítet télc meg. A „Tanítók árvaháza", az „Eötvös alap" s az egyes tanító egyesületek kebelében fennálló gyám és segélyező intézetek egyedül a tanitói törekvéseknek köszönhetik keletkezésüket. Ujabban a „Tanitók Házd"-nalc alapításában, fáradoznak a tanítóegyesületek, amely élő tanuja leend, a, tanitói nemes törekvéseknek. . A tanitói törekvések a tanít í egyesületekből kelnek szárnyra; innen merítik az éltető erőt és sok üdvös dol'óij nak a tanitói egyesületek voltak a múltban és lesznek ó: jövőben kutforrásai. '•• • ' Koszorús költőnk Jókai, a nemzeti Genius egyilc ihletett' gondolatának adott kifejezést, mikor ajkairól elhangzottak azok a nagy jelentőségű szavak : „A magyar haza második meghódítása a néptanítókra vár!" És valóban ez nem islehet másképen. Ha ugyanis Szedd n győzői a porosz iskola •» mesterek voltak, a magyar haza második meghódításavalóban a tanítókra vár. Es e nagy eszmének, e nagy' nemzeti célnak és érdeknek ismét a tanitói egyesületek:' a • zászlóvivői és hű harcosai, ahol nyilt kifejezésre talál a,', magyar állameszme iránti hűség és ragaszkodás. A tanítóegyesületeknek ugyanis egyik nyíltan bevallott céljuk, hogy az iskolai oktatásban és nevelésben vörös vonalként kell; kererztül húzódnia a hazafias irányú nevelésnek; mert a, tanítóegyesületek ennek a vezéreszmének hódolnak : „A haza. minden előtt!" , Ily nagy jelentőségű eszmék és célok fűződnek á tanitói egyesületek működéséhez. Méltó teha't, hogy az álfám'kormány és a társadalom elismeréssel adózzék a tanítói egyletek működésének és tevékenységüket előmozdítani igye kézzék ! De méltó más részről, hogy mi is, mint az egyesületnek tagjai, egy szívvel, egy lélekkel sorakozzunk zászlója' alá és vele s általa hazánk tanügyének felvirágoztatásán önzetlen lélekkel közreműködni legszentebb kötelességünknek ismerjük. E reményben van szerencsém egyesületünk mai közgyűlését megnyitottnak nyilvánítani. Az éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó után dr.Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, vérmegyei tanfelügyelő, a következő, hazafias szellemű, s többször lelkes éljenzéssel kisért beszédben üdvözölte a vármegye tanítóit ; A „Zalamegye" tárcája. A szerenád. — A „Zalamegye" eredeti tárcája. — A csorvási „Korona" vendéglőből — amint egyszeregyszer kinyitotta valaki a tágas étkező terem nagy ajtaját — ki-kicsapott a cigányzene egy egy erőteljesebb akkordja. Valami rekedtes, érdes férfihang próbálkozott meg a Fimetta dallamával a Boccaccioból. Az utcák mindenfelé néptelenek voltak. Csak itt ott lehetett látni egy-egy elkésett embert, aki a gyéren világított utca gyalogjáróján óvatosan kereste azt a takarékosan szűkre maradt területet, melyen a józau ember is eljárhat lábtörés veszedelme nélkül. Ezek, mikor a nagy-vendéglő közelébe értek, megállottak, átnéztek és hallgatóztak. — „Már megint az a korhely Sívó Kálmán. Szegény asszony 1" — mormogta az egyik, aki bizonyosan fölismerte hangjáról a jómadarat. Rosszalólag ingatta fejét. Aztán tovább ment a csendes, néptelen utcában. * Ez a Sívó Kálmán híres legény volt a vármegyében. Egyetlen fia volt Sívó Péternek, a varsádi nábobnak. Nagy szerepet játszott a társaságokban. Kitüuően tudott udvarolni az asszonyoknak. Szerepelt a versenyeken. Nagy vadászatokat rendezett. Mindig hideg vérrel kártyázott. Egyetlen arcizma sem mozdult, ha egy húzásra ^ezreket vesztett. Hatalmas cimbora is volt; kész mindig a leg kritikusabb kalandokra és az ivásra. Huszonötéves volt, mikor meghalt az atyja. Megkapta a rengeteg sok pénzt és a gyönyörűen rendezett, pompás birtokot. Mig az öreg Sívó Péter élt, meg volt kissé kötve a keze. Játszhatta ugyan az urat kedve szerint, de nem szórhatta a pénzt. — „Mindenki lássa meg rajtad, hogy a varsádi nábob fia vagy ; de ne jövendelgesse senki rólad, hogy te fogod elpocsékolni a varsádi nábob kincseit !

u Ezt mondta az öreg Sívó Péter az egyetlen fiának. Amig élt, nem is jövendelgette senki, hogy Sivó Kálmán majd eltékozolja a nagy vagyont. Hanem a halála után egyszerre másként lett. Akkor már nem kellett jövendelgetni, nyilvánvaló volt, hogy a fiatal Sívó eszeveszetten költekezik, mulat, tombol. Az asszonyok nagyon érdekes embernek tartották ; sokat megbocsátottak neki ; nagyon sokat meg is engedtek ; mód nélkül elkényeztették. Ez aztán még jobban neki szilajította. A barátai látták, hogy ennek az életmódnak nem lesz jó vége. A készpénzt néhány év alatt elfogyasztotta a roppant nagy jövödelem mellett is. Már kölcsönöket kezdett fölszedni a birtokaira. Meg akarták menteni. Azt tanácsolták neki, hogy nosüljön meg. Sívó Kálmán nagyot kacagott. — Megbolondultatok? Talán itt hagyjam ezt í sok gyönyörű szép asszonyt egynek a kedvéért. Nem ettem bolond gombát. — De az az egy azután csak téged szeretne, téged boldogítana. — Mondták a jó barátai. Sívó Kálmán még nagyobbat kacagott. — Ne traktáljatok engem bolondos mesékkel ! Nem akarok én Romeo lenni. De nem is hiszek a Júliákban. Aztán csak tovább tombolt. Az egyik csorvási bálon találkozott Madarász Elvirával, a keDderes-pusztai birtokos leányával. Gyönyörű szép teremtés volt. Magatartása komoly. Egészen uj és szokatlan zsáner. Sívó Kálmán, aki már torkig volt a sablón-asszonyokkal, szinte felvillanyozódott, mikor közelebbről megismerkedett vele. 0 sem maradt hatás nélkül a leányra. A komoly Madarász Elvirának imponált a keresetetlen modorú, elegáns föllépésü férfi, aki nem szórja a bókokat a nőknek. Kezdett iránta erősebben érdeklődni. Mikor Sívó Kálmán ennek az érdeklődésnek ko-= moljiságáról meggyőződött, egy alkalommal ugy intézte, hogy tanuk nélkül beszélhessen Madarász Elvirával. A hirtelen elhatározások és a gyors cselekvések embere volt. — Elvira, én kegyedet szeretem. Annyira komolyan, hogy nincs erőm kegyeddel azt az unalmas, mindennapi szerelmi komédiát végig játszani. Mondja meg kérem : akar e feleségem lenni ? Madarász Elvira nem sütötte le szemeit, nem suttogott vibráló hangon seutimentális ostobaságokat, hanem mélytüzü fekete szemeivel belenézett Sívó Kálmán szemébe s azt mondta neki : — En önnel szintén rokonszenv ezik. Nini kételke dem szavai komolyságaiban. Öné leszek, mert meg akarom menteni. Kezét nyújtotta a meglepett férfinak, kinek fogalma sem volt arról, hogy nőben a raartirságra való szende komolyság és az enerzsia igy egyesülve lehessenek. Egymásé lettek. Eleinte a fiatal komoly asszony, ki osztatlan szerelemmel csüngött férjén, új életet teremtett a varsádi kastélyban. Sívó Kálmán megszűnt tombolni. Barátai ürömmel konstatálták, hogy a szilaj fiu meg van mentve. Egy év múlva a családi öröm is beköszöntött a varsádi kastélyba. Egy kis leánykájok született. Hanem ez a dolog egészen váratlan hatással volt Sívó Kát mára. Kezdett visszatérni a régi életmódhoz. Mai szamunkhoz fél iv melléklet van csatolva.