Zalamegye, 1895 (14.évfolyam, 27-52. szám)

1895-12-22 / 51. szám

indítványozza, hogy a közgyűlés a lelépő tisztikarnak s anuak vezetőjének, a vármegye alispánjának, erkölcsi jutalmul jegyzőkönyvileg fejezze ki elismerését. Az éljenzéssel fogadott indítványt elnöklő főispán közgyűlési határozattá kimondván, a tisztujitó közgyűlés jegyzőjévé Gózony Lászlót, tiszti ügyészszé a közgyűlés tartalmára dr. Czínder Istvánt kinevezte, mig a közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítésére Skublics Jenő és Háczky Kálmán bizottság* tagokat kérte fel. A közgyűlés első tárgyát a kijelelő választmány megalakítása képezte. A kijelelő választmány tagjaivá a közgyűlés Bogyay Máté, Eperjessy Sándor és Koller István bizottsági tagokat választotta meg, mig elnöklő főispán a választmány tagjaivá a maga részéről Barcza László, dr. Gyömörey Vince és Skublics Gyula bizottsági tagokat nevezte ki és a kijelelő választmány működésének tartamára a közgyűlést felfüggesztette. Egy órai tanácskozás után a kijelelő választmány törvényszabta feladatát teljesítvén, elnöklő főispán a fel függesztett közgyűlést folytatólag megnyitja s előterjesz telte a jelelés eredményét, mely szerint alispánnak Csertán Károly jelenlegi alispán jeleltetett ki. A közgyűlés a kijelelést lelkes éljenzéssel fogadta s elnöklő főapán a közgyűlés egyhangú határozatával (Jsertáu Károlyt megválasztott alispának kijelentette. A vármegyei főjegyzői állásra ki jeleitettek Árvay Lajos megyei t. főügyész és Smodits Viktor alsó-lendvai főszolgabíró. Husz tagnak írásban beadott kérelmére névszerinti szavazás rendeltetett el s eluökileg bárom szavazatszedő küldöttség neveztetett ki; az első küldöttség tagjaivá, Skublics Jenő, Orosz Pál és Farkas József, a második küldöttség tagjaivá Plihál Ferenc, Deák Mihály, Isoó Ferenc, a harmadik küldöttség tagjaivá Bogyay István, Cseudes József és dr. Benlzik Ferenc bizottsági tagok. A szavazás tartalmára a küzgyülés felfüggesztetett. A szavazás befejezése után elnöklő főispán a közgyűlést folytatólag megnyitván, kihirdeti a szavazás ered ményét, mely szerint Arvay ,Lajos kapott 257, Smodits Viktor 125 szavazatot, igy Arvay Lajos 132 szavazattöbbséggel a vármegye főjegyzőjévé a közgyűlési tagok zajos éljeuzése között megválasztottnak kijelentetett. A csáktornyai főszolgabírói állás szintén névszerinti szavazással töltetett be, melynek eredményéhez képest Kolbenschlag Béla 165 szavazattal, Vransits Károly 144 szavazata ellenében s igy 21 szavazattöbbséggel tnjgvá lasztott csáktornyai főszolgabírónak kijelentetett. A többi tisztviselői állás mind egyhangú választással töltetett be, a következő eredinénynyel : árvaszéki elnök: Csesznák Sándor; megyei t. főügyész: Thassy Kristóf; megyei I. aljegyző: Czukelter Lajos; megyei II. aljegyző: Vizy Géza ; megyei 111. al jegyző: U/iger Kálmán; megyei főpénztárnok : Marton László; megyei alpénztárnok : Vidóczy Pál. Árvaszéki ülnökök: Horváth Bertalan, Braunstein lál, dr. Zarka Zsigmond, Trstyánszky Ödön, Málics József, Nagy Lajos, dr. Csák Károly. Árvaszéki 11. jegyző: Tuboly Sándor; árvaszéki pénztárnok : Mayer János. Főszolgabirák : a tapolcai járásban : Szentmiklóssy Gyula, a süuiegbiben : Bűzik Gyula, a zala-szent-grótiban : Botka Ferenc, a keszthelyiben : Takách Imre, a nagy kanizsaiban: Svastits Károly, a pacsaiban : Gaal Miklós, a zala-egerszegi ben : Thassy Miklós, a novaiban : Viosz Ferenv, az alsó lendvaiban : Smodits Viktor, a letenyeiben : Thassy Lajos, a perlakiban : Kovács Rezső. Szolgabirák: Székely Emil, Malatinszky Lajos, Pálffy László, Merkly Antal. Csesznák Ödön, Sólyomy Tivadar, Mayer István, Szalmay Ferenc, Bölcs Sándor, Dénes Sándor és Csák Árpád. A vármegyei negyed aljegyzői és az árvaszéki első aljegyzői állásra jelentkező nem levén, a közgyűlés elfogadta elnöklő lőispánnak inditványát, hogy e két állásra pályázat hirdettessék ki s mindkét állás a legközelebbi A gazdagok necsak önmagukról goudoskodjanak, hanem nyujtsauak segélyt embertársaiknak is; mert a Gondviselés azért áldotta meg őket többel, hogy nyomor ban szenvedő embertársaikat segélyezzék, amit azonban ugy tegyenek, hogy a szegény a szégyenpirtól menten maradjon ; mert bármily nagy legyen is az adomány, ha azt megszégyenítő módon nyujtjuk, ugy nagyobb bűnt követünk el, mintha semmit sem adnánk. Nyujtsunk hát segélyt olyképen, hogy az adományozás nemes tettnek legyen tekinthető. Tegyünk jót a jóért, gyámolitsuk tőlünk telhetőleg embertársainkat és akkor nyugadt lélekkel várhatjuk be a karácsony boldogitó ünnepét, amely ugy a kicsinyeknek, mint a nagyoknak örömöt hoz. R. H. Fantomok az éjben. Rólad álmodtam elveszett édenem. Láttalak szépen, lebontott hajjal, virágos fátyollal pihenő kebleden, éreztem a csókod, forró suttogásod, karjaidnak erős, lázas ölelését s boldog voltam újra. Virágok közt jártál. Hűs, harmatos éjszaka nehezedett a falura. A sötét ség rémeit elűzte a csillagok fénye, az ablakon átszűrődő imbolygó mécsvilág, melynek sugarai körülragyogtak, hogy olyan voltál, mint egy tündérnő az ezeregy éjszaka meséiből. Ilyennek ismertelek mindig; hiszen máskép nem tudtad volna összetörni a lelkem. Két nagy, könnyes szemednek a ragyogásával babo náztál rreg, s az ölelésed, csókod felkori ácsolta a férem, hogy a hindu vezetők fanatizmusával futottam utánad, ragaszkodtam hozzád. Több voltál nekem az istenemnél, mert mindenem föláldoztam érted : ifjúságom, szerelmem, egy egész menyországom Hiszen olyan szép voltál ! Es milyen okos ! . . . fcrtetted a módját, hogyan kell a vágyat, a lázas sóvárgást észbontóan növelni a lelkemben. Fel tudtad kelteni alvó szenvedélyem s mikor már egy poklot ültettél törvényhatósági közgyűlésen töltessék be, addig pedig időközileg főispáni kinevezéssel. Végül a hat évi cycklusra elnöklő főispán dr. Tuboly Gyula köz és váltó ügyvédet tiszteletbeli altigyészszé kinevezte. A tisztújítás befejeztével elnöklő főispán meleg szavakban emlékezett meg Gózony Lászlónak, 18 éven keresztül volt vármegyei főjegyzőnek, kiváló tevékenységéről s indítványára a megye szolgálatából kilépőnek a közgyűlés jegyzőkönyvileg fejezte ki elismerését. Gózony László meghatva mondott köszönetet a vármegye szolga latában töltött munkásságáért nyilváuitott elismerésért ; a vármegye bizalma emelte őt 18 évvel ezelőtt a főjegyzői állásba és jól eső örömmel nyilváuithatja, hogy mig a vármegye szolgálatában állt, ennek a bizalomnak volt részese ; a bála érzete tölti be szivét a válás pillanatábau sa benne helyezett bizalomért háiás köszönetét nyilvánítja. Elnöklő főispán indítványára szintén jegyzőkönyvileg fejezte ki a közgyűlés elismerését buzgó működésükért a uyugdijazott Botfy Lajos megyei első aljegyzőnek és Tomasich Sándor megyei főpénztárnak, valamint az 1868 óta szakadatlanul működő Vrancsits Károly csáktornyai főszolgabírónak. Végül a megválasztott tisztikar a hivatalos esküt letevén, Csertán Károly alispán maga és tiszttársai nevében mondott köszönetet megválasztásukért; kijelenté, hogy a választás nem teszi őt elbizakodottá, mert a vele nyilvánított bizalmat előlegnek tekinti, melyet kiérdemelni legszentebb kötelességének ismeri ; a vármegye jólétének előmozdítására irányuló működéséhez kéri a törvényható ság jóakaratú tanácsát és nagybecsű támogatását ; Ztla vármegye közönségének lelkes éltetésével végezte él jenzéssel fogadott beszédét, mely után elnöklő főispán a tisztujitó közgyűlést bezárta. A kerékpár múltja, jelene és jövője. Felolvasta a ZEKE-nek 1895 december I i-én tartott estélyén dr Korchináros Kálmán. Igen tisztelt hölgyeim és uraim ! A felolvasóuak kivétel nélkül az a bevett szoká-uk, hogy előadásuk végeztével kérnek bocsánatot hallgatóiktól, a miért őket bizonyos ideig u latkoztatni merészkedtek. En szükségesnek tartom, hogy előre kérjem ki szives elnézésüket az elkövetendő merénylet miatt, mely e szép est 25 percétől fosztja meg Oaöket. Különös szükségem van ez úttal főként azért önigazolásomra, mert a tárgy, melynek köréből előadásom anyaga merítve van, egészen szokatlan és újszerű ; és újszerű főként ezen díszes közönség előtt. A felelősség terhének egy részét épen ezért kénytelen vagyok tisztelt barátomra, a zala egerszegi kerékpár egyesület énükére áthárítani, mer t neki, midőn engem, mint a Magyar kerékpáros szerkesztőjét hívott meg e díszes körbe, sejtenie kellett, hogy kedvenc sportom köréből fogom meríteni tárgyamat és nem Sakuntala páratlan költői szépségeit togom tárgyazni, már csak azért sem, mert szégyennel vallom be, hogy az ó szanszkrit nyelvben teljesen járatlan vagyok. Pedig hát higyjék meg nekem, hasonlíthatatlanul több gyönyört nyújtott volna Önöknek, ha elmondom vala a szép Sakuntalának 3000 éves meséjét, mely India bűbájos regevilágába varázsolta volna Önöket, ahelyett, hogy a modern kor egy csodálatos vívmányáról, a kerékpárról regéljek Önöknek. „Modernismus és rege", hogy illik össze ez? fogják Önök kérdezni. Pedig úgy van 1 A/.okat a csodákat, amelyek szemünk előtt mennek végbe, rendszerint csodálkozás nélkül fogadjuk és iparkodunk természetesnek találni ; de azokat, a melyekről nekünk közvetlen tudo másunk n'ncs, a melyeket az idő és távolság legendaszerű ködébe burkoltan tüntetnek elénk, hajlandóbbak vagyunk bámulatunkkal kitüntetni. A „nil admirari" ebben a mai skeptikus korban a közöny szürke hályogát borítja a a szivembe, akkor a kielégitett őreinek nyugalmával mosolyogtál fölöttem. Lásd, én emlékszem. Az első csókra, első ölelésre, amiket azon a langyos, nyári éjszakán adtál, mikor együtt hallgattuk a csalogány énekét, pásztor furulyáját. Rég volt, nagyon régen. Azóta hosszú idő repült el, az eskü szavait széthordta a szél, ez a hideg, fagyos áramlat, mely éjszakánkint megzörgeti ablakaimat s kihalt, elveszett virágról mesél nekem. Es én mégis, mindig csak rólad álmodom ! . . . * Nem akarlak a templomok madonnáihoz hasonlitnai, mert megbántanám vele az Istent, aki igy is igen nagyon megvert. Pedig az oltár festménye és közted nagy a hasonlatosság : hideg és érzéketlenek vagytok. Te is, az is. A márvány kockákon, az orgona bús zsongása alatt, abban a misztikus homályban, mely a hitet megerősíti, még nem térdeltem soha, mert a löldi élet gyönyöreit nem ismerve, a túlvilág üdvét sem kivántam ; — hanem előtted, a te picike lábaidhoz sokszor borultam a porba. Azt hittem, hogy magamhoz tudl ik édesíteni. Oda nőttél egészen, elválaszthatatlanul a szivemhez, hogy még most sem tudlak letépni róla. Sohasem is tndlak, pedig ez a szenvedély a kárhozatba bajszol. Ellőttem állsz a szépség ezerféle változataiban. Látlak vig emberek között, bóditó illatárban, a mint a cigány nótájára táncolsz és látlak gyászban, talpig feketében, halovány arcoddal, mintha az elveszett üdvösséget siratnád a ravatal mellett. Szép vagy, szeretlek ! . . . Hiába tördelte szét reményimet az élet mostohasága, hiába omlott össze keblembe a szerelem oltára, a te neved most is ott ragyog annak egyik zugában s az én szemekre, s az emberiség a nagy igazságok tündöklő gyémántjai mellett, melyek az országút porában feküsznek, egykedvűen halad tovább, anélkül, hogy csak észre venné is őket; vagy pedig mélységes aknákat ás, nagy körútakat tesz meg, hogy sok fáradsággal és költséggel szerezze meg azokat. A tudomány például hihetetlen tá radsággal akarna oxigént fejleszteni, hogy a szobában élő emberiság levegő szükségletét fedezze. Bármint ítéljenek is el engem, de én azt a páratlan vívmányt nem tudom értéke szerint megbecsülni, mert leigázva tartja agyamat annak az igázságnak leküzdbetlen nyomása, hogy okosabb dolog, ha az ember tüdejének táplálékát a szabad természet ingyenes tárházából szerzi meg ; ha kerékpárra kap ; s míg a poros városnak hátat fordít, irodát, gondokat, politikát, egyszóval „csapot, papot" mindent elfelejthet. — „Igen tisztelt uraim, regeszerű a kerékpárosságban anuak csodaszerű gyorsassággal való elterjedése. Az utolsó 10, de nem, az utolsó 5 év óta megtette hódító körútját a világon és polgár jogot nyert Calitorniától Japánig." — Ez utóbbi szavakat már nem én mondom, ezeket Török Ince mondotta a lelkesedés tüzétől kipirultán két társának, miközben leleményes angol gyártmányú safetyjét szemlélgette. — „Higyjék meg uraim, hogy a jövő század történet irója kénytelen lesz a kerékpárt előkelő figyelemben részesíteni, hogy a fin de siéele korát jellegzete sen rajzolhassa. Humber, aki a két kerékpár egyikére az áttételt először alkalmazta és Dunlop, aki legelőször ragasztott a kerék talpára léggel töltött gummi tömlőket, egy sorban kell, hogy álljanak Wattal és Pasteurrel a feltalálók lajstromában." Török Ince közjegyző 30 -35 körüli csinos fiatal ember volt, világos barna Boulanger szakállal, kék szemekkel, melyek beszéd folyamán élénk tűzben ragyogtak, — világos szürke angol dresst viselt és beszédmodora a világlátott, modern ember benyomását gyakorolta min denkire, aki vele érintkezett. — Aligha lehetne egy hamar nagyobb ellentétet képzelni, mint közte és két társa között. Pusztatelky Pusztai Peti, ki a „nótárius" dikciójának végét ideges türelmetlenséggel várta, nyúlánk, magas alak volt, napbarnitotta szép férfias vonásokkal, egy kissé túlságos gondosan ápolt bajúszszal és szénfekete hajzattal, mely semminemű eddig feltalált elválasztó fésűnek még eddig meg nem hódolt. Erélye, határozottsága és ritka fizikai erőkinyomata tünt tel első pillanatra mindazoknak, akik Péter úrnak nyilt vonásait és duzzadó bicepseit szemlélték. Pusztai Peti a magas gép rendíthetlen híve volt. Sportöltözéke egy dress öltöny mintája volt. Kissé szűk, zsinóros, rövid nadrágot és kurta ujjú fehér trikó ing«t viselt. Zubbonya egy arany zsinór segélyével hanyagul panyókára vetve feküdt széles vállán. Művészi kivitelű monogramm díszítette trikója mellét, melyen öl P betű koszorúja font körül egy R betűt. Tiborlaky Rijinund Viktor a megtestesült angol volt. Borotvált, szikár arcát két rövidre nyírott szőke pofaszakái díszítette, az arany keretű szemüvege mögül két komoly, szürke szem nézett ránk. Angol szellőztethető sisakot viselt, angol vászon nadrágja térden alul hasonló szövetű kamásliban végződött; gummi talpú vizhatlan krokodilbőr angol cipőkben járt. Gépje egy amerikai motor-Cycle volt, melyet a legújabban feltalált villamos accumulator hajtott; és mely ugyanannyi műszerrel volt felszerelve, a mennyit egy három árbocos fregatt helyes kormányzása céljából szükségesnek tartanak a tengerészek. Volt azon chronoinéter, kilométer-mérő, sebességmérő, hőmérő, légsúlymérő, iránytű, mindez persze a villamos lámpán, csengetyűn, féken és villamos áram mérőn és szélfogó papillákon kívül, melyek azonban valamennyien eu miniatűr és alumimiumból, végtelenül csekély súlyban készültek. Hogy a gépkeret csövei között alkalmazott terjedelmes négyszögletű táska még ezeken kívül mit tartalmazott, azt még csak sejteni sem lehetett. Az ellentétek három embere nem véletlenül talál fohászom most is csak hozzád száll. Pedig hát te mondtad : — Virág a sziv, s ha elmúlt a nyár, mely szirmait növelte, haldoklása következik ! . . . . * Rideg, magányos szobám egyik zugában a szárnyas amorett, ajkára tett ujjával, mintha az örök némaság mély titkára figyelmeztetne. Kerülget az álom. A rózsaszínű lámpa szétáradó sugarai fantasztikus alakokkal népesitik be a falat, melyek incselkedve intenek felém s hivnak magokkal, keresztül a jégvirágos ablakon, hófuvásos mezőn, a hol csak tavasz van s nyiló virág terem. Ott látlak téged is a fantomok között s megyek — utánad. Madárdallos réten visz által ez utunk, a hol kispatak zug s kakukfü bóbitgat a part oldalán. Az árvalányhajas domb lankás oldalán, zugó erdő csendes rejtekén tartunk pihenést. Még szebb vagy, mint voltál ! Szavaidnak lágy, hullámos rezgése, mámoros lélek zeted újra életre támasztják szivem halottait s az őrület, a vágy, a gyönyör sóvárgásával zárlak magamhoz, hogy végre valahára légy az enyém egészen, osztatlanul, hogy ne legyen hozzád még a kósza szellőnek, sem a csillagok fényének egy parányi része sem. Leborulok ismét lábaidhoz, hogy imádkozzam hozzád. És ekkor ? . . . Az éjszaki szél egy jeges fuvalma viharosan rázza meg ablakaimat s felrettenve álmomból, hallom a gúnyos, kárörvendő nevetést, mely nappal is mindig a tülembe cseng : — A bibliai paradicsomot kigyóval teremté Isten, miért volna a földi éden vipera nélkül ? . . . Bibó Lajos.