Zalamegye, 1895 (14.évfolyam, 27-52. szám)

1895-12-01 / 48. szám

erős jogaimeket szerzett az élethez. Nem kicsinyelhetők a budapesti ünnepélyek, azonban mulhatlanul szükséges, hogy a haza minden pontján történjék valami a magyar nemzet ezer éves ittlétének a bizonyítására. Az ezeréves ittlétet ünnepelni s azzal méltóságosan tüntetni arculcsapás lenne azoknak, akik fajunk életképtelenségéről, politikai számbavehetetlenségéről még mindig ellenségesen beszélnek. Jegyzőkönyv. Felvetetett Facnán 1895. november hó 26-án a pacsai járási megyebizottsági tagok által megtartott értekezleten az 1895. éti december hó' 17 én megejtendő tisztújítás érdemében. A nagyszámban összegyűlt bizottsági tagok elnök nek Koller" Istvánt megválasztván, ki is a megjelent bizottsági tag urakat üdvözlé és az értekezletet megnyitottnak nyilvánítja. Több bizottsági tag felszóllalása után elnök határozatképpen kimondja, hogy az értekezlet ugy a központ, mint az egész megye tisztikarának jelölésére kiván ha tározni ; mely határozat értelmében jelöltettek : Alispáni állásra : Csertán Károly egyhangúlag. Főjegyzői állásra : Sizmodics Győző nagy szótöbbséggel. Első aljegyzői állásra : Czukelter Lajos egyhangúlag. Másod aljegyzői állásra : Csák Károly nagy szótöbbséggel. Harmad aljegyzői állásra: Vízy Géza egyhangúlag. Negyed aljegyzői állásra : Uoger Kálmán egyhangúlag. Az árvaszék keretében, a mennyiben változás állna be: Árvaszéki ülnöki állásra: Csák Károly egyhangúlag. Főpénztárnoki állásra: Marton László egyhangúlag. Alpénztárnoki állásra : Syólyomy Tivadar egyhangúlag. Főszolgabírókká : Zala-egerszegi járás tőszolgabirájává : Thassy Miklós. Zala szt-gróthi járás tőszolgabirájává : Botka Ferenc. Sümegi járás tőszolgabirájává: Fűzik Gyula, 'l'apolczai járás tőszolgabirájává: Szentmiklósy Gyula. Keszthelyi járás tőszolgabirájává: Takách Imre. Pacsai járás tőszolgabirájává : Gaál Miklós. Novai járás tőszolgabirájává : Viosz Ferenc. Letenyei járás tőszolgabirájává : Thassy Lajos. Csáktornyái járás főszoígabirájává : Kohlbenschlag Béla. Perlaki járás tőszo'gabirájává Kovács Rezső. Nagy-kanizsai járás tőszolgabirájává Svastits Károly. Alsó-lendvai járás tőszolgabirájává: Csesznák Ödön, a mennyiben az alsó-lendvai főszolgabírói állás üresedésbe jönne. Szolgabirókká: Mayer István, Malatinszky Lajos. Székely Emil, Győrfy Pongrácz, Pálffy László, Bölcs Sándor, Szalmay József, Csák Árpád, Vízy Géza, Csesz nák Ódon, a mennyiben főszolgabíróvá megnem választatnék és Sólyomy Tivadar, a mennyiben alpénztárnokká meg nem választatnék. Egyéb tárgya az értekezletnek nem lévén, az be záratott. Kelt mint fent. Koller István értekezleti elnök. A házalás. Kereskedőink és iparosaink körében általános a panasz a nyomasztó, a megélhetést nehezitő jelen helyzet felett. Hosszas volna elősorolni a bajok kutforrását ! Utalhatnánk az aránylag nagy adóra ; hogy a keres kedó'knek és az iparosoknak a száma egy és ugyanazon helyen nagy mértékben szaporodik, aminek természetes következménye, hogy ahol évekkel ezelőtt 5—10 keresAkkor nőttél oda a szivemhez oly erősen, hogv azt hittem, nem tudnak letépni róla. — Szép vagy, szeretlek ! — súgtam a füledbe s összecsókoltam a hajad, fekete két szemed. A szépségedbe voltam szerelmes, a tekinteted babonázott meg. Forró volt a véred s az ölelésed csaknem égetett. Ha akkor a lelkedbe tudtam volna látni! . . . * Azt az éjszakát nem tudom elfeledni soha. Tudom és érzem, hogy a letűnt pillanatoknak üdvét visszakívánni hiábavaló dolog; tudom, hogy a mi utaink kelté váltak régen, de annak az órának boldogsága még most is visszhangot ver a lelkemben s virágot fakaszt, ahol könnyek teremnek. Ugy-e, mese volt az egész V A vallomásod, az ölelésed, szavaidnak lágy, hullámos rezgése, mind csupa mese, bűvös rege volt a szerelemről, hogy áltassad a szivem. Talán még a mosolygásod is egy hazug tettetés volt. Hát az esküvésed ? Mikor nagy, könnyes szemeidet reám emelted szelíden, mikor megfogtad a kezem s oda szorítottad a szivedre, hogy hallgassam meg annak a vulkánnak lázas dobogását, akkor én nem gondolhattam a paradicsomi kígyóra. Azok nem szoktak sírni. Neked pedig két gördüiő könnyed oda esett az arcomra. Talán az öröm, a boldogság, talán a reménytelenség sajtolta fel a szivedből; nem tudtam meg sohasem az- okát. Nem is kerestem. Valami csodás, szinte hihetetlen őrület szállta meg az agyam, s minden jobb érzésem fellázadt volna a gondolatra, hogy hátha megcsalsz engem ? Néztem hosszasan, kigyúlt szemekkel szelíd vonásaid s szerettem volna szemeid fényéből egy parányit a lelkembe lopni. És ezt szeretném ma is. Hátha megijednél a sötét romoktól s a keblemre borulnál 1 . . . kedő becsülettel megélhetett, ott most 20—30-nak ok vetleniil kell küzdenie a megélhetés nyomasztó gondjaival. Ehhez járul még, hogy sokan ugy pártolják a hazai ipart és kereskedelmet, hogy nagyobb megrendeléseiket külföldön eszközük és igy egyik tekintélyes jövödelmi forrástól ezzel iparosaink és kereskedőink elesnek. Ráadásul nem kis bajként hozzájárul a napjainkban oly nagy mérvben űzött házalás. A sok, kétségkivül komoly megfigyelést érdemlő bajok közül ezzel az alkalommal a házalással foglalkozunk. A házalás napjainkban annyira elharapózott, hogy ha nem is teljes megszüntetése, de szigorú korlátozása érdekében okvetlenül sikra kell szállni 1 Nemcsak nálunk van meg e baj, hanem országszerte, és ép ebből az indokból a baj gyökeres orvoslása csak is országos mozgalommal volna elérhető. Teljes megszüntetése kivihető nem volna, de bizo nyos korlátok között üzése még sem válnék oly nagy kárára ugy iparosainknak, valamint kereskedőinknek. A baj orvoslására irányuló javaslatunkat a következőkben foglaljuk össze : Az erős és termesztőképes ipar és kereskedelem érdekében a házalást kivételes kereseti foglalkozásnak kellene tekintenünk, és üzése kizárólag magyarországi háziipar készítményekkel, továbbá csontok, rongyok, tollak, ócska vasak és ruhákkal és más ide vágó tárgyakkal volna megengedhető, mig minden más áru és termesztmény a házaló kereskedésből kizáratnék. A házalás csak kivételesen és házaló könyv kiesz közlése mellett volna megengedhető és az engedély csak 30—40 évet túl haladott oly egyéneknek volna megadható, akik munkaképtelenek, hogy életerős munkabíró egyének ne kereshessék életszükségleteiket az aránylag könnyű házalással. A házalás kellő korlátozása végett magyarországi alattvalókon kivül más ország alattvalóinak házalási engedélyt nem kellene adui ; mivel külföldi házalóknál a házaló kereskedésre engedélyezett cikkek ellenőrzése meg van nehezítve. Az állam azonkívül adójövedékben is károsodnék ; mert a házaló soha sem fizet a forgalmának megfelelőleg adót, mig emellett az iparost és kereskedőt concurrentiájával károsítja, ezeknek adóképességét csökkenti. Házalási engedélyt csak egy évre kellene adui s az engedély megujitásánál hitelesen kellene igazolni, hogy a kérelmező józan, erkölcsös életet él, ellenkezőleg a jogot továbbra nem kellene megadni. Házalók részére az engedélyt a megyei hatóság nevében az alispán, rendezett tanácsú városokban pedig a polgármester állítaná ki A házalást szabályozó törvényes intézkedéseknek lelkiismeretes betartása ugyanis csak ily házalási könyvvel volna keresztül vihető és igy lehe'me a kázalók elszaporodását megakadályozni. E könyvbe egyúttal bejegyeztetnék, hogy az illetőnek engedélye minő cikkek eladására szól. A házaló a házalást csakis a helyi hatóságnál történt bejelentés után kezdhetné meg. A helyi hatóság a viszonyokhoz képest az egy, legfelebb két napig tartó házalási jogot a házaló könyvbe írná. Oly házalók, akik a megengedett időn túl is házalnának valamely községben, a szegényalap javára megbüntettetnének. — Csak három hó múlva jelenhetnék meg valamely házaló újra egy és ugyanazon községben. A házaló összes okmányait illetve házaló könyvét magával vinni és az ellenőrző közegeknek felmutatni tartozik. A házaló csak oly árumennyiséggel házalhatna, amit saját maga tovább vinni képes. Országos vásárokon a házaló már előre kijelölt helyen sátort nyithatna és áruit kirakodva árulhatná, azonban heti vásárokon a házaló megjelenése megtiltatnék. Ezekben foglaltuk összes azokat a javaslatokat, melyeknek az alkalmazása mellett a házalást oly irányba lehetne terelni, hogy az nem járna iparosaink és keres* Magad emelted a válasz falát köztüuk. Talán tudva, talán akaratlanul. A hiúságod rabjává akartál tenni. Tudtad, hogy szeretlek s ebből a tudatból egy poklot csináltál a számomra. Azt akartad, hogy legyek a tied egészen, osztatlanul, hogy ne legyen hozzám egy paráuyi köze senkinek s hogy lábaidnál heverve, szomjas vágygyal rimánkodjam szerelmedért, mig te a ki elégített örömek nyugalmával mosolyogsz fölöttem. A férfi büszkeségét, a becsületesen érző ember önérzetét szeretted volna piczike lábaiddal megtaposni s árt szabtál ölelésednek, mikor a koldus szerepét játszat tad velem. Emlékezel ? Hányszor közeledtem hozzád vágygyal, égő szere lemmel és te kinevettél? Gúnyt űztél legszentebb érzelmeimből, feldúltad a multam s hideg számítással terveztél a jövőre, mert nem hitted, hogy megtörik a lelkem. A szerelmet sem ismerted soha. Olyan voltál, mint a templomok Madonnája, hideg és érzéketlen. És én mégis — imádkoztam hozzád. Nem akarom tagadni, ma is szeretlek, mindig szeretni foglak. Ez az én átkom, ez az én vigasztalásom. Vannak pillanataim, midőn emlékedet szívesen kitépném a lelkemből, hogy ne maradjon utánna semmi, csak a sivár, végtelen pusztaság, a csendes enyészet; de vannak ismét pillanatok, midőn felzajlik összetört szivemnek minden érzelme és könyezek utánnad. Elvesztett hitemet, széttépett reményeimet szeretném feltámasztani újra sirjokból, hogy könnyebb legyen az élet szenvedése. S azután ? Leborulnék ismét lábaidhoz s a boldogságért könyörögnék — hozzád ! . . . Bibó Lajos. kedőink oly nagy mérvű megkárosításával, amint az napjainkban történik. Természetes, hogy ehhez egy országos mozgalom kivántatnék, melynek tulajdonképeni célja volna a törvényhozásnál, vagy esetleg a minisztériumnál oly szabályren delet kibocsátása, amely a tenforgó baj gyökeres orvos lására irányulna. Addig azonban, mig ez a szabályrendelet a felsőbb hatóságtól meg nem érkezik, egyes iparosaink és kereskedőink érdekében a helyi hatóságunktól nemcsak elvárhatjuk, de tekintve az önsúlyként reánk nehezedő városi terheket, joggal is követelhetüjk, hogy a házalóknak negyvennyolc órán túl az itt maradásra engedély semmi körülmények között se adassék. Az elhasznált bélyegek, levelező lapok és szivarvégeknek jótékony czélra való fordítása. Gyakran felmerült a kérdés, hogy az elhasznált bélyegek, levelező lapok és szivarvégek gyűjtésének mi lehet a célja ? E kérdésre alábbiakban megadjuk a feleletet, kérve egyúttal a közönséget, hogy a jelzett jótékony célra a gyűjtést megkezdeni és annak eredményét Van Mons Alfrédhez, mint „Az elhasznált Bélyegek jótékonysága" magyarországi ügynökéhez Turócz-Szent-Mártonba küldeui szíveskedjék. Kevés ember tudja, hogy azon elhasznált bélyegek és levelezőlapok, melyeket oly könyelmüen eldob, önmagukban véve még mily keresett és fontos árucikket képeznek, melyek nemcsak ipar- és kereskedelemre, hanem a közművelődésre is befolyást gyakorolnak, tüzért alakult egyesület, mely célul tiizte ki ezeknek országszerte való gyűjtését, ennek értésesitését és a belfolyt értéknek jótékonycélokra, azaz az afrikai rabszolgaság megszüntetésére, való fordítását. Isten dicsőségére és az emberiség hasznára irányul azoknak ténykedése, kik ez egyesületet támogatják s céljuk elérését előmozditják. Nem jár ez semmi anyagi áldozattal, sem fáradsággal. Hisz mi sem könnyebb, mint azon hasznavehetetlen, ócska levél-, okmány és ujságbélyegeket letépni és egy dobozban összegyűjteni. „Az elhasznált bélyegek jótékonysága" cimet viselő egyesület ugy Magyarországon, mint a külföldön igen elterjedt. Európa mindeu országában képviselve van ügynökségei által: székhelye Lüttichben (Belgium) van. Ott van a választmány összes tagja, kik az az igazgató elnöklete alatt az ügy érdekében rendes gyűléseket tar tanak. — Minden országban (tehát Magyarországon is), egy egy ügynök működik, ki az igazgatóságtól függ és vele rendes összeköttetésben áll. Ez vezeti és terjeszti az illető ország területén a gyűjtést és az eredménynyel aztán beszámol az igazgatóságnak. Ezen ügynökökkel állanak összeköttetésben az úgynevezett főgyűjtők, kik azon városokban vannak szervezve, melyekben már a gyűjtés meghonosodott. Mig végül a gyűjtők ennek adják át az összegyűjtött bélyegeket, hogy aztán az az ügynökséghez juttassa. — Az ifjúság között rendszerint külön főgyűjtő működik, annak kitolyásakép, hogy az ifjúság volt az, mely e jótékony intézményt létre hozta. A gyűjtők a főgyűjtőnek, a főgyűjtő az ügynökségnek és az ügynökség a központba küldi a bélyegeket. A szállítás belföldön többnyire 5 kilós csomagokban postán, mig külföldre vagy belföldön is nagyobb mennyi ségben vasúton történik. A közpoutban a szakértők aztán az érkező bélyegküldeményeket három részre osztják : A) Első minőséget a ritka bélyegek képezik, melyeket a gyűjtőknek, illetve műkedvelőknek darabonkint adnak el. (Ide tartoznak például a magyar 1 trtostól feljebb és más, a forgalomban már nem levő bélyegek.) B) Második minőséget középfinom bélyegek képezik, melyeket részint műkedvelőknek, részint bélyegkereskedőknek 100 vagy 1000 darabonként adnak ; el ezeknek az ára a keresettségtől függ. Ide tartoznak a magyar 12 kros bélyegektől feljebb.) C) A harmadik osztályt a közönséges bélyegek képezik, melyeket a béyegkereskedőknek adnak el kiló számra. Áruk a származási hely és épség szerint 2 és l2'/

2 frank között váltakozik. — Ami az elhasznált levelezőlapokat illeti, ezeket tisztán csak a műkedvelőkének adják el, de megjegyzendő, hogy csakis az olyan levelezőlapokat,a melyekre a bélyeg rá van nyomva (és nem ragasztva). Ugy a nyitott, mint a zárt levelező lapok ára különböző. Vannak olyanok is, melyeknek ára darabonként 5 centime; de általában 100 dara bonként 10 és 50 centime közt kelnek el. — A szivarvégek (a szivar levágott hegyes vége) szintén értékesig hetők, de csakis belföldön. Azért ezeket az illető ügynökségek a belföldi dohánygyáraknak adják el, ahol azlán tubákat készítenek belőle. Különösen az elhasznált bélyegek azok, melyek az ipar, kereskedelem és emberi művelődés tekintetében birnak kiváló fontossággal. Hogy a kereskedelemben minő szerepet játszik az elhasznált bélyeg, bizonyítják a nagyszámú bélyegkereskedők, kik különösen Németország, Svájcz, Franciaország, Anglia s az egyesült-Álla mokban egyébbel sem kereskednek, mint tisztán elhasznált bélyegekkel. Ötszáz hírlap jelenik meg a földön, melyek kizárólag csak az elhasznált bélyegek ügyével foglalkoznak s amelyek már maguk is eléggé bizonyítják ennek fontosságát. Noha szép számot tesz ki azoknak is a száma, kik, mint műkedvelők, foglalkoznak bélyeggyüjtéssel, sokkal fontosabb az a szerep, melyet az elhasznált bélyegek a műiparban játszanak. Különösen a chinaiak gyönyörű műveket készítenek bélyegekből és az európaiaktól azon célra sok bélyeget is vesznek, vagy má3 tárgyakkal becserélik. Egy Chinából visszatért hittérítő egy belgiumi kolostornak egyik szobafalát bélyegekből összeállított tájképekkel oly ügyesen díszítette föl, hogy ezt a legszebb freskó sem múlja fölül. A bélyegek alkalmazása általá ban igen elterjedt a mozaik, rakatos s kárpitos-munkáknál. Különösen spanyoltalak, vázák stb. azok, melyek légin kább el vannak terjedve.