Zalamegye, 1895 (14.évfolyam, 27-52. szám)

1895-11-17 / 46. szám

Melléklet a „ZALAMEGYE" 1895. éri 46-Ik számához. igen tanulságos és a közgyűlés osztatlan figyelmétől kisért felolvasást, amelyben míg elitéli a nem egy helyen még napjainkban is dívó, eléggé nem kárhoztatható módszerét a történelem tanításának, amely módszer tisztán a történelmi események száraz elősorolására irányul, addig más részről megjelelte a módot, amely szerint ha tanítjuk a hazai történelmet, az míg egyfelől üdvös ha­tású leend a jellem képzésére, más felől jelentékenyen közrehat a vallás-erkölcsös nevelésre és a nemzeti ön­tudatnak felkeltésére és ápolására. — A közgyűlés fel­olvasónak jegyzőkönyvileg fejezte ki elismerését és kö­szönetét. Novak Mihály andráshidai tanitó „A tanítók sze­mélyének és az iskola helyiségének védelme büntető jogi szempontból" címmel tartott érdekes felolvasást, amelyben a büntető törvények szakaszainak figyelembe vételével kimutatja, hogy míg minden más közhivatalnokot a tör­vény védelme alá vesz, ha az hivatalos kötelességének teljesítése közben, hivatalos helyiségében megsértetik : addig sem a tanítót közhivatalnoknak, sem az iskolát nem tekinti olyan helyiségnek, ahol a tanítón a növen­dékek jelenlétében a szülők részéről elkövetett sértés kihágásának vétetnék s mint ilyen, toroltatnék meg. Végül indítványozza, hogy a járáskör keresse megáll, országos és egyetemes tanügyi kongrossus elnökségét az iránt, hogy a jövő évi gyiilés tárgysorozatába vegye be és egy külön pont alatt tárgyahassa a tanitói személyzet és az iskolai helyiség büntetőjogi védelmének ügyét s keresse meg a kongressus a törvényhozást a büntető törvénykönyvnek ez ügyre vonatkozó novelláris kiegé^ i szítésére a következő pótló szakaszszal: „A nyilvánossági ' joggal felruházott tai.intézet közhivatalnak, a benne ta nító személyzet mindegyike pedig közhivatalnoknak te kintendő és mindkettő ezekkel egyenlő védelemben részesül a büntető törvénykönyvben". — A közgyűlés az hiditváuyt ellogadta, egyúttal a központot megkeresi az iránt, hogy ez indítványnak a kongressus tárgysoro zatába való felvétele céljából a többi megyei tantestületet is keresse meg; egyúttal felolvasónak jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét. Ezután felolvastattak a központi választmány gyü léseiről megküldött jegyzőkönyvek. A közgyűlés a jegyző­könyvben foglaltakat tudomásul veszi annak kijelentésével, hogy a járáskör a maga részéről a tagsági díjnak to vábbra is 1 frtban való meghagyását óhajtja, nem pedig leszállítását; mert 1 trt tagsági díj mellett segélyegye­sületét jobban gyarapíthatja; de meg egy koronára való leszállítás mellett míg maguk a járáskörök csekély ösz­szeggel rendelkezhetnek, addig a központba V 3 cimen figyelembe alig vehető összeg folyna be. Mivel az 1868. évi 38. I. c. 108. §-a csakis a telső leányiskolát végzett növendékeket kötelezi a tanitónőképezdébe való beléphetés­nél felvételi vizsgálat tételére : a járáskör megkeresi a megyei tantestület központját, hogy a minisztériumnál kérje a polgári leányiskola négy osztályát sikerrel el­végzett növendékeknek felvételi vizsgálat nélkül a ta­nitónőképezdébe való felvételét annyival inkább; mert a" felsőbb leányiskolák hatodik osztályát végzett növen­dékek a képezbe Ill-ik osztályába vétetnek fel, pedig a felsőbb leányiskola négy alsó osztályával egyen értékű a polgári leányiskola négy osztálya; továbbá mert ha az 1868. évi 38. t. c. 86. § a szerint a tanitóképezdékbe a középiskola négy osztályát vagy a polgári iskola négy osztályát végzett növendékek felvételi vizsgálat nélkül vétetnek fel: akkor jogosult ennek alkalmazása a polgári leányiskola négy osztályát végzett növendékekre is. A számvizsgáló bizottság jelentése szerint Csillagh Miksa egyleti pénztárnok az egyesület számadását ren­desei) vezette; a segélypénztár vagyona áll: a) 1.291 frt 59 kr. kölcsönből, b) 4 frt 34 kr. tagsági hátralékból, c) 764 frt 95 kr. takarékpéuztárilag kezelt pénzből és d) 5 frt 31 kr. pénzkészletből, vagyis összesen 2.066 trt 1U krból, amit a közgyűlés örömmel vett tudomásul. Indítványok tárgyalására térvén át a közgyűlés, elfogadta Nóvák Mihály andráshidai tanító következő indítványát: „A zalaegerszegi járáskör" népiskolai ta­nítói —- mindegyik külön jegyzékbe vagy kérvénybe foglalva — írják össze s a t. év végéig küldjék be a kör elnökéhez, ő pedig egy csomóbau a kir. tanfelügye lőséghez, hogy kinek 1) mi a jogos vagyis törvényesés 2) méltányos kívánsága : a) a lakás, kert kerítés, gaz­dasági és melléképületek stb., b) a fizetésnek miben, mikor és miként való kiszolgáltatása és c) a jelenlegi lizetésének javítása tekintetében ; a kir. tanfelügyelőt pedig kérje meg a járásköri tanitók nevében a járáskör elnöke, hogy a tanfelügyelői iskolalátogatások alkalmá­val— vagy addig is egy körlevélben — a plébánosoknak és iskolaszékeknek kösse lelkükre és hasson oda tekin­télyének egész súlyával, hogy az iliető tauítónak nem­csak a jogos, hanem a méltányos kívánságai is kielégítést nyerjenek, vagyis lépjen fel erélyesen a kir. tanfelügyelő érettünk és mellettünk a tanítók tisztességes (de nem 3—400 frtos) javadalmazása és ellátása érdekében az egyes községeknél, mint — kezdeményező. — Egyúttal a járásköri .-.Inök megbízatott, hogy keresse meg a me gyei tanitótjgtület elnökségét, hogy a többi járáskörben hasonló mozgalmat indíttason. A jövő tavaszi közgyűlés helyéül Kemend jelel­tetett ki. A közgyűlést az elnök 3/ 412 órakor zárta be. A soproni kereskedelmi- és iparkamara köréből, i. „Magyar tudakozódó- és incasso egylet" eime alat Budapesten oly intézmény létesíttetett, mely feladatává hitelügyi információk nyújtását tette. Eaen egylet neiu áll a nagy közönség szolgálatára, hanem csakis azoknak nyújt fölvilágosítást, a kik a kereskedelmi értelemben vett hitelezést hivatás szerűen űzik, a minők a nagy kereskedők, nagy iparosok és pénzintézetek, a mennyi ben ezek az egylet tagjai. Midőn tehát az érdekelt körök Ügyeimét a keres­kedelmi miniszter részéről is támogatott ezen iutézuiéuyre ezennel fölhívjuk, tesszük ezt azon kérelem kapcsán, hogy mindazok, kiknek a hitelügy rácionális ápolása és megbízható információk nyerése érdekét képezi, a „Magyar tudakozódó - és incasso egylet" tagjainak sorába saját érdekükben is belépni szíveskedjenek. II. Rózsa Kálmán és neje budapesti (VIII. szent királyi utca 30. sz.) könyvkiadó hivatalában a „Magyar Iparosok Naptára 1896. év folyama dr. Horváth János szerkesz­tésében már megjelent. E munka a naptári részen kivül a következő iparügyi cikkeket tartalmazza : A mult év ipari története. Az iparosok mult évi halottjai (Németh Imre, Réthy Dezső, Medve Ede). Haus Sachs és a nürn­bergi Hans Sachs jubileum. Az iparosok vezértiai. (Dr. Schnierer Gyula, lvristyöry János, Török György). Az ipari styl tanításáról. Á magyar szocziálisták. A tan és munkaviszony szabályozása. A hazai ipartestületek jegy­zéke. A képesítéshez és engedélyhez kötött iparágak jegyzéke. A hazai kereskedelmi • és iparkamarák és kerületeik. Iparoktatási intézetek. Az ezredévi kiállítás (képekkel). Szépirodalmi rész. Teljes vásárjegyzék. Mint a vázoltakból kitűnik, e naptár a kisipa­rosok nélkülözhetetlen kézikönyvét van hivatva képezni, mire bő és szakszerű tartalmánál togva alkalmas is. Ára negyven krajcár s igy a legszerényebb viszonyok közt élő iparoo is megszerezheti. Sopron, 1895. évi október havában. A kerületi kereskedelmi- és iparkamara. CSARNQK. Magyarország millenniuma A jövő, 1896-ik évben ezer esztendeje lesz már annak, hogy a magyarok ősei Árpád vezérrel az élőkön, elfoglalták a Duna-Tisza mentét s ezen a téjjel mézzel folyó Kánaánon megalapították Magyarországot. Sok dicsőséget aratott a magyar nép ez alatt az ezer év alatt a harcmezőkön ; sok viszontagságon is ment keresztül ; de jó és balsorsban egyaránt megmaradt mindenkor magyarnak, szabadságszerető büszke népnek, amelynek Árpád óta van már alkotmánya s amely az ő alkotmá nyáoak a védelmében páratlan példát adott a világ minden szabadságszerető nemzetének. Ezer éves dicső mult után, amelynek oly sötét időszakai is voltak, minők a tatárjárás, a mohácsi vész s a török hódoltság : ma is tennál az aránylag kis magyar nemzet, s ámbár sokáig védőbástyája volt egész Euró­pának a pogányság inváziója ellen, pótolni tudta nagy nemzetközi előőrsi szolgálatában szenvedett hátramaradá­sát; utói tudta érni a civilizáció magaslatai felé haladó népeket; beállott azok előre törő soraiba s most nemes bizonyítékát készül adni annak, hogy elfoglalt helyét a fejlődés minden képességével s a haladáshoz szükséges erővel állotta meg. Ezt a bizonyítékot a jövő évi budapesti millenáris kiállitás sorozatán s az ezzel kapcsolatosan elkészülő ' nagy nemzeti alkotásokkal együtt fogja Magyarország a művelt világ Ítélete ala bocsátani. Amit a magyar állam mai területén 322.310 r] kilométeren, az ország tizennyolc millió főnyi lakossága magyar haladás és műveltség dokumentumaiként össze I hordhat egy nagyszabású nemzeti közkincstárban: azt | mind látni fogjuk a millenniumi kiállításon. Arai a magyar nép és magyar föld nemzeti sajátsága, érdekessége, ter­melése : az együtt lesz egy rendszeres, óriási gyűjtemény­ben, hogy örvendhessenek neki azok, akik mindazt a magokénak valjAk << hogy rokonszenvet és barátságos indulatokat keltsenek az életrevaló magyar nép iránt azokban az idegenekben, akik kültöldről jönnek majd h izzánk, mint a mi kedves vendégeink. Ha idegenek is ők nekünk vérök és faji származásuk törvéuye szerint, de édes testvéreink mindnyájan a humanizmus alapján s az emberiség közös nagy érdekének, a civilizációnak a szolgálatában. Ám azt, amit Magyarország a mai napon mint hala­dásának fokát felmutatni képes, megtalálhatnék részle­tekben, itt ott, iinnepies kiállítás nélkül is ; hisz a mű­veltség félreérthetetlen nyomokat és jeleket hagy min denen, a mit a magasztos hatalmába kerít; s a fejlődés egyik nagyerejü harcosa, a nemzeti ipar, ezer meg ezer változattal tárja ki produktumait, bármerre forduljon is a kíváncsi szem. De a mult idők érdekes maradványai, egy nemzet ezeréves történelmének a fenmaradt emlékei, némely eset ben a fenyegető semraivéválástól szerencsésen megmentett ereklyéi, nem kínálkoznak uton útfélen, hogy györköd­jünk bennök, vagy hogy tanul iátokat levonván belőlük: épüljünk általok. A muló esztendők elviszik magukkal a bennök fogantatott aktuálitást, s a mit az uj idők kívá­nalma, divatja, haladása immár muzeumokban valónak ítél : nem kerül az többé különös ok nélkül a maga egykorú fényével a nyüzsgő, eleven világba. Arra, hogy az ily letűnt érdekességek ismét felszinre kerüljenek s a nagyközönség érdeklődésének a középpontjává tétesse nek, csakugyan ritka alkalom kell ; olyan, a minő a mi ezredéves kiállításunk lesz. S ez a történelmi nevezetes ségü, a magyar nemzet életében örökké páratlan fon tosságu kiállítás teljesíteni fogja e részben is hivatását ; elénk fogja tárni mindazt, a mi a honfoglalás óta mint jellegzetes magyar alkotás ismeretes; az ősmagyar hon foglaló harcos földi maradványairól átröpiilhet majd te­kintetünk az első keresztény magyar királytól ránk maradt örökségre, végignézhetjük emlékeinkben a letűnt száza dókat; kronologikus sorrend szerint tűnődhetünk el azon, hogy mily fokozatokban fejlődött Magyarország oda, a hol ma van. Ezért lesz a jövő év május másodika (a mille niumi kiállítás megnyitásának a napja) igazi nagy ünnep a magyar nemzet történetében minden időkön át. Már ezért is érdemes lesz az egész művelt külföldnek elfáradni hozzánk, a mi barátságos vendégszerető magyar fővá­rosunkba, hiszen ezer év történelmének a kézzelfoghat 0 jelei, megelevenült maradványai ily nagyszabású csopor tositásban túltehetnek érdekesség dolgában minden kép­zelhető fajtáján a muzeumok rendszeriut egyoldalú s a mellett mindig temetőjellegü gyűjteményein. Avagy hol van a világon állandó gyűjtemény, amelynek ötszázhúszezer négyszög-méter terület kellene a befogadására, mint ahogy kell a jövő évi magyar millenáris kiállításnak, amely területnek a beépítése ötöd­félmillió forintnál jóval többet nyelt el ? Tudtunkkal nem volt még sehol a világon országos kiállítás, amelynek ily területre lett volna szüksége, de nem is volt még ország, amelynek az jutott volna eszébe, hogy kerek ezer év fotográfiáját teremtse meg egy ilyen millennáris kiállításban. S ezen a csinos területen százhatvanöt külön? féle csarnok és egyéb kiállítási épület van, legnagyobb részt igazi paloták. Kétségen felül áll, hogy a magyarok jövő évi nagy kiállításának a legnevezetesebb része a történelmi kiállitás leszen, amelynek egészét a kiállítás első főcsoportja öleli fel, mig a második főcsoport a jelenkor vívmányait fogja elhelyezni egymás mellé. Ez a történelmi főcsoport mindenek előtt arról nevezetes, hogy a hazai építészet fejlődését feltüntető oly épületekben lesz elhelyezve, amelyek már maguk is megannyi emlékei a magyarság múltjának. A tizedik századtól, a román épitészeti Ízléstől kezdve, a mai napig minden fázisát feltüntetik ezek az épületek a magyar épitészet haladásának. Azegészépületcsoport az úgynevezett Széchenyi-szige ten vau, amelyet tiszta vizű szép tó vesz körül, ugy, hogy a néző már messziről egy külön világot sejt abban a regényes csoportban, amelynek középkori vára, kastélya, temploma megauuyi remek utánzata egy egy meglevőnek, amelyhez a valóságban a magyar nép múltja fűződik. Ott lesz a byzanci román izlésü csarnok, amely a magyarok első felkent királyának, Szent Istvánnak a korát jellemzi (ebben fogadja majd a király a hazai és külföldi küldött ségeket) ; ott lesz a vajda-hunyadi vár csodás hűségű utánzata, amely elénk varázsolja még restaurált állapotá ban is a uagy törekvő Hunyadi János országkormányzó emlékezetét: a XIV—XV. század ez egyetlen megmaradt nevezetes épülete után a XVI—XIX ik század épitészeti emlékei következnek : a régi gazdag magyar főurak ősi kastélyai. S ezekben az érdekes s a múltból ide varázsolt épületekben lesz benne mindaz, ami emlék e megfelelő korszakiial, mint történelmi kincs megmaradt nekünk magyaroknak. Itt lesznek a régi magyar királyok kincsei ugy az anyagi, mint a szellemi értékűek, minők a neve­zetes történelmi okmányok és könyvek, ez utóbbiakból például a híres Corvinák, Összegyűjtjük itt a király kincstárának minden magyar eredetű, nagyhírű kincseit; megtaláljuk idegen uralkodók szives jóvoltából a hozzájuk, külföldre vándo­rolt magyar származású drágaságokat; a töröli szultán, a Vatikán, az olasz király, a német császár, az orosz cár s a temérdek külföldi muzeum mind kitűnő előzékeny séggel bocsájtja erre az alkalomra a kiállítás rendelkezé­sére, a mi magyar műkincs, ereklye, emlék ma már az ő tulajdona. S mindenekelőtt ott lesz minden magyar ember összes magyar vonatkozású, féltve őrzött drágasága, legyen az kép, vagy szobor, vagy ékszer, vagy ruha, vagy fegyver. A vájda-hunyadi vár földszintjén levő lovagterem­ben padig a hadtörténelmi emlékek gazdag csoportját találjuk a magyar hősökről maradt ereklyékkel együtt ; a többek közt például II. Lajosnak, a mohácsi nagy csatában elesett ifjú magyar királynak, a páncélöltözetét. S ennek a romantikus izü, de teljesen igaz alapo­kon nyugvó történelmi csoportnak a kiegészitéseül lesz a millennium folyaraáu egy, a maga nemében még eddig a földkerekségen páratlanul álló olyan díszmenet Buda pesten, amelyre bizonynyal egész életében visszaemlékezik majd, aki megnézi. A Vágó Pál festőművész tervezte millennáris törté­nelmi nagy díszmenet ez. Kgy hatalmas, gyönyörű, komoly felvonulás a mult nagy alakjainak a személyesitésével. Elkezdve Árpádtól, akit a hét vezér s a kacagáuyos magyar leventék kisér­nek lóháton, ezer év előtti korhű öltözetben. Maga a honfoglaló vezér hófehér lovon, körülötte a pusztaszeri vérszerződés alkotmányos bajnokai. Azután az első magyar király, oldalán Asztrik püspökkel, a nagy hittérítővel ; nyomukbau a szent kereszt alatt vonuló precesszió, amely magával ragadja a pogány magyarságot s a keresztnek nyeri meg a nemzet fiait. Megcleveuül az egész magyar történelem ; ami dicső, kimagasló volt benne, azt álmodjuk újra és látni fogjuk nagy királyainkat, amint egymás nyomdokaiban lépnek ésujral eltűnnek, mint hulló meteorjai az évszázadoknak. Ott lesz Nagy Lijos, ott lesz hollós Mátyás király, ott lesznek a Habsburgok, a hadverő vitéz tejedelmei Erdélynek. S meglátjuk újra ezernyolc­száznegy vennyolcat, a magyar nemzet szabadságharcának a kimagasló alakjaival; aztán következik a nagy kibé­külés a király és a nemzet között: az 1867 iki ki­egyezés ! . . . Ezer esztendőt nem támasztottak még igy fel sehol a világon ! S ehhez a nagyszabású történelmi színjátékhoz az egész Magyarország minden megyéje beállitja fiai közül a résztvevőket, a szereplőket ; ott lesz a menetben ur és paraszt; ott lesz az egész ország. A gazdag ur maga állítja ki pompás, költséges ruháját ; az egyszerű nép fiairól a megyék gondoskodnak. Minden lovas, aki ott szerepel, becsületére fog válni annak a közmondásnak, hogy lóra termett nemzet a magyar. Az urak mind híres lovasok ; a többiek mind kiszolgált huszárok, vagy ha­misítatlan magyar csikósok, akik ugy jönnek majd ide a pusztákról a maguk sárkányvérü lovaival. Ezért a látványért csak érdemes lesz a külföldnek elláradni hozzánk !

Next

/
Oldalképek
Tartalom