Zalamegye, 1895 (14.évfolyam, 27-52. szám)

1895-11-17 / 46. szám

Xí V. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1895. november 10. 4-5. szám. Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 7 irt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Ny iliter petitsora 12 kr. társadalmi, közművelődési és gaziászatí hetilap. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Társadalmunk bajai. Hazánkat a Gondviselés minden tekintetben elég bőven megáldotta. Vannak hires boraink, különféle termékeink, nemes és közönséges érceink, ásványvizeink, bérceink, rónáink, folyóink, tavaink. Elég okunk van mindezekért halát adni a Gondviselésnek, hogy ilyen javakkal áldott meg bennünket, amilyenekkel nem minden ország dicsekedhetik, vagy legalább is nem ilyen mértékben. Már most azt hinné az ember, hogy mi ezeket az isteni adományokat magunk és embertársainknak a javára célszerűen és észszerűen felhasználjuk, életünket e szerint rendezzük be, megelégedetten és boldogan élünk. Az ember a maga életét, amennyire csak tehetsége engedi, kényelmessé is törekszik tenni. Azonban olyan dolgokat is ölelt föl szükségletei közé, amelyek épen nem szükségesek sem kényelmére, sem életének a fenntartásához, más szóval kifejezve : rabjává lett a képzelt szükségleteknek. Az egyszerűség már egészen eltűnt társadalmunkból. A cseléd, a mesterlegény, a kisebbnagyobb hivatalnok oly fényűzést fejt ki, amilyenről elődeinknek fogalmuk snm volt. Ha csak ezzel a fényűzéssel együtt járna a jövödelemis! De sajnos, a legtöbb esetben ez nincs igy. A jövödelem nem elég kifejtett fényűzésünkhöz, aminek azután természetes következménye az adósság csinálás, nem egy esetben a más pénzéhez való nyúlás, vagy világosabban szólva, a sikkasztás ! Az anyák gyermekeik felpiperézésében oly fényűzést fejtenek ki, amely semmi összhangzásban sem áll az egészség szabályaival. A férfiak sem tesznek kivételt. Ott látjuk például a férfiakat a legnagyobb hőségben oly ruházatban, melyben csakugyan becsületesen megizzadnak , holott egyszerűbb öltözködéssel könnyen lehetne a bajon segíteni, de a divat és a fényűzés megkövetelik az ily öltözködést. A „Zalamegye" tárcája. Az asszony. — A „Zalamegye" eredeti tárcája. — Milyen nagy élvezettel olvastok bolondos meséket rossz asszonyokról. Elhiszitek, mulattok rajta. Mikor rossz asszonyokról van szó, nincsen képtelenség. A fantazia szabadon megjárhatja azt a fölcicomázott, parfüm illatos világot, ahol a pompa, fény csak büut palástol, elbukást takar. Amit onnan ragad ki az író képzelete, arra azt mondjátok, hogy az a valóság erős realizmusával van megirva. Valami különös gyönyörűséget szerezhet nektek egy-egy elbukott asszony, ha az az elbukás nem jár a ti boldogságtok összeomlásával. Ám gyönyörködjetek benne, ha van hozzá szivetek ! De akkor legalább higyétek cl a jó asszonyokról megü t történeteket is! Ha egy-egy angyal-lélekről olvastok hihetetlennek tetsző dolgokat, ne mondjátok rá, hogy csak mese-mondás. Gyönyörködjetek abban is, mikor egy olyan asszonyról olvastok, aki szerelmével átment a megpróbáltatások tisztító tüzén s megjárta a hitvesi hűség minden poklát. Ha hisztek a bukott angyalokban, akik a mennyből a pokolba hullottak : higyjetek olyan angyalokban is, akik a pokol átszenvedett kinjaival érdemlik ki, hogy egyenesen a mennyországba szálljanak. * * * Bárczy Kálmán eladta utolsó urodalmát is. Kapott érte körül-beiül kilencvenezer forintot. Ezzel elment Monacóba. Két hét múlva visszajött, mint koldus Ilyenkor a hozzá hasonló szerencsétlen teremtések nem arra gondolnak, hogy munkával teremtsék meg maguknak azt, amit eddig a kényelmesen befolyt lnrtok_ Legkevésbbé sem akarjuk a finom izlés kifejlődését télreismerni, csakhogy ilyen ízlésnél legyen mindig az egyszerűség és az egészség az irányadó. Nem fényüzés-e, ha a mi mágnásaink közül egyesek Párisban mosatják fehérneműjüket, vagy hölgyeiuk közül sokan Bécsből hozatják ruháikat, a férfiak közül sokan a kelmét kizárólag csak Brünnből rendelik meg? Igen, azt fogják mondani, hogy a mi embereink nem képesek oly tisztán mosni, oly szép ruhát szabni, oly finom kelméket gyártani. De talán ez mégsem áll. Az első két ellenvetés kézzel togható, alaptalan; az utóbbira nézve meg kell jegyeznünk, hogy honunkban is szép szöveteket gyártanak ; hogy sokat ne említsünk, Erdélyben, a Szepességben, igen szép kelmék készülnek, amelyekről talán kevés tudomásunk van. Csak gondoljuk meg, hány millió forint megy ki ilyen dolgokért a külföldre, amivel szegényebb a mi országunk. Avagy nem elég-e, hogy közösen Ausztriával kilencven millió forinton felül adózunk évenként a külföldnek ? ! Nem elég e, kogy nyers terményeinket külföldre viszik s mi ugyanezekből, a tőlünk kivitt nyers terményekből készült árucikkeket drága pénzen megveszszük ? ! Nincsen-e elegendő olyan cikk, melyet úgy is kénytelenek vagyunk külföldről hozatni ? Es ez mind csftk azért van ; mert azt képzeljük, hogy a külföld jobban dolgozik, mint mi. Kalaposaink, nem tudni, mi okból, a kalap bélésére oda sütik Párist, Londont! Nincsenek-e hires fürdőink ? Vagy csak csupán divatból vagy fényűzésből megyünk külföldi fürdőre levegőt szivni, vagy vizet inni ? Vagy csak azért van ez ; mert mi nem vagyunk oly reclam emberek, mint a külföldiek ? Mert nem írjuk tele az újságokat, hogy ilyen, meg amolyan borunk, vizünk, hegyünk stb. van ? Sokan meggyőződhettek már arról, hogy az, amit ők külföldön kerestek : itthon, hazájukban is megvan, csakhogy sokkal olcsóbb, mint külföldön. Podmaniczky Frigyes „Napló töredékei" — 11-ik kötetében említi, hogy a nemzeti kaszinónak szakácsától vagy 12 üres bordeauxi palackot megvásárolván, Aszódra küldötte s ott a legjobb minőségű, saját termésű veres borral töltötte meg s az akkor divott szokásnak megfelelően, veres viaszszal ragasztotta le. Megérkezvén Aszódra s a társaság az asztalhoz ülvén, leves után ál bordeauxi fogyasztásához fogtak, mely bort akkoron mindig kissé langyosra melegítve szolgáltak föl A jóízű külföldi bor mindenkinek izlett, de csipős észrevételt arra nézve, hogy épen egy chauvinista házánál, mint amilyennek őt ismerték, szolgálnak fel francia bort, barátai közül csak épen az kockáztatott, kinek szánva volt e felültetés képében nyújtott lecke. E csipős megjegyzést gróf Festetics Béla barátja ereszté világnak, mondván : csudálom, hogy Frigyes barátunk bordeauxi és nem honi borral traktál bennünket. Akkor Podmaniczky behivatta pincérüket és elmondatta vele, mely hordóból és mely évi termésből töltötte ő meg három nappal ezelőtt a neki átadott üres palackokat, hozzá tevén büszkén, nekünk ugyanazon évből még nyolcvan akónk van eladó nyolc forintjával Vala mint az az uri társaság, úgy mi is levonhatjuk belőle a tanulságát. Megyei élet. A megyei közigazgatási bizottság november havi ülését Svastits Benó főispán őméltóságának elnöklete alatt f. hó 12 én tartotta, • El nöklő főispán őméltósága üdvözölvén a megjelent bizottsági tagokat, előadja, hogy dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, vármegyei tanfelügyelő — tekintettel édes anyjának elhunytára — levélileg mentette ki elmaradá sát. A közigazgatási bizo'tság elnöklő főispán indítványára, jegyzőkönyvileg fejezte ki részvétét a vármegye tanfelügyelőjének a gyászeset következtében őt és családját ért veszteség felett. Az alispáni havi jelentés a közigazgatás egyes ágainál október hóban élőfordult eseményekről felolvastatván, helyeslőleg tudomásul vétetett. A közigazgatási bizottság tudomásul vette a kerületi posta és távirda igazgatóság értesítését, mely szerint 1 Iáshágy község kérelmét a postahivatal visszaállítása tárgyában a kereskedelemügyi miniszter nem teljesítheti. jövedelem adott, hanem kezükbe veszik a jobb években beszerzett forgópisztolyt és jó éjszakát mondanak a világnak. Bárczy Kálmán is megcselekedte ezt a nagyúri sablónt. Oda állott a nagytiikür elé. Már halántékának szegezte a pisztolyt, mikor egyszerre megpillantotta asztalán Csillag Dóra arcképét. Olyan életrehívó angyali szelídséggel nézett feléje az a csodaszép teremtés, hogy nyomban leeresztette pisztolyát. Akkor jutott csak eszébe, hogy milyen szabály • ellenesen, udvariatlanul akart bucsut venni az élettől. Menyasszonyától : a szép Csillag Dórától, el sem búcsúzott. íróasztalához ült s a következő levélkét irta: „Egyetlen, drága Dórám ! Minden vagyonomat elvesztve, nem élhetek tovább, mert tudom, hogy most már kegyed sem lehet az enyém. Miért élnék hát to vább ? Talán épen abban a pillanatban, mikor e sorokat olvassa, némul el örökre szívem. Tartson meg emlékezetében ! Bocsásson meg! A kegyed drága nevét suttogva halok meg. Ha van még a halálon túl is élei, ott is, örökkön-örökké Dóráé lesz : Kálmán." A levelet bezárta és postára küldte. Azután felbontott egy konyakos üveget és a karcsú kupicákból teljes életkedvvel fogyasztotta az éltető esszenciát. Várt és magában számitgatta, hogy levele körül belül mikor juthat Csillag Dóra kezébe, aki akkor a városhoz közel fekvő nyaraló jókban tartózkodott. Ki kitekintett az ablakon, hogy nem robog e be utcájokba Csillagék fogata? Mikor megpillantotta a sebesen vágtató fogatot, gyorsan felkapta forgópisztolyát; oda állott a nagytükör elé és hallgatózott. Hallotta, mint rohant föl a lépcsőn őrületes sebességgel a szép Csillag Dóra s mint futott zihálva végig a folyosón egész lakása ajtajáig. Ott habozva állott meg egy pillanatig. Bárczy e pillanatban homlokának szegezte pisztolyát. Az ajtó felcsapódott. Dóra berohant. A pisztoly eldurrant. Dóra velőt rázó sikoltással rohant Bárczyhoz. — Kálmán 1 A fiatal ember egész testében megrendült. A leány átkarolta a szerelem kétségbeesésével » megragadta a füstülygő pisztolyt. Bárczy keze lehanyatlott és tompán mondta : — Dóra ! mért nem engedett meghalni ? — Megsebesült? Nem érez fájdalmat ? — kérdezte reszketve a leány. — Nem. Mikor kegyed a szobába rohant, megrendültem, a golyó irányt tévesztett. Csillag Dóra sírt is, nevetett is örömében. — Nem mondhatom el^azt a kínt, a mit kiálltam, mig idáig értem. Majdnem eszemet vette a gondolat, hogy későn érkezem. Halálát nem éltem volna túl. — Jóságos angyal ! — suttogta Bárczy és csókok kai halmozta el a leány kezét. — Milyen rossz ember maga. Hát azt hitte, hogy előttem van különbség a gazdag és szegény Bárczy között? Ha koldulnom kellene is, a magáé maradnék. Edes simlilással hajtotta fejét vőlegénye vállára. * * * Bárczy Kálmán öngyilkossági szcenája egészen tervsze'riien sikerült; ügye rendben maradt. Várdán hamar megtudta mindenki, hogy vagyon vesztett emberré lett, de annak is csakhamar Ilire futott mindenfelé, hogy Csillag Dóra menyasszonya maradt. Meg kellett ígérnie, hogy teljesen szolid életet folytat ezentúl, távolmarad a játékasztaltól s igy Csillag Ede, a kutasi nábob, nem bontotta föl a partit. Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.