Zalamegye, 1895 (14.évfolyam, 27-52. szám)

1895-11-03 / 44. szám

Melléklet a „ZALAMKGYE" 1895. éri 44-Ik számához. mint társadalmi szokások érdemelnek figyelmet. A templomi magasztos hangulatot minden átmenet nélkül a korcsmai dinom dáooui zaja követi. A helybeli korcsmák ilyenkor ünnépies alakot öltenek ; a tölgygalyakból összevert tágas sátorban vigan szól a zene; a fiatalok táncra kerekednek s buzgalmukban még ebédelni sem igen érnek rá. Kivált a serdiiltebb bajadonoknak van ilyenkor örömük, kiknek a búcsú az egyetlen nyilvános mulatóhelyük. Ok a lakodalmakból ki vannak zárva, a korcsmai zenés mulatságokra való járás rossz hirbe keveri őket, a társasjátékok pedig a fiataloknál nem divatoznak, ennélfogva a bucsun nyilik legszebb alkalmuk ismeretségi körük tágitására s szivük érzelmeinek, vágyainak kimutatására. A bucsui mulatkozásokon a katonaviselt legények viszik a főszerepet. Az öregebbek családjaikkal együtt csendes elbeszélgetés s szelid poharazás mellett csak szemlélői a fiatalság bőven nyilatkozó széles jókedvének ; legfölebbb csillapitó szerepre vállalkoznak ha egy-egy kis csetepáté mutatkozik, mely nélkül Mura' közben is kevés bucsu szokott elmúlni. Mindenszentek napján a sirhalmokat féldiszitik s imádkoznak meghalt kedveseik lelki üdvéért. Egyes helyeken Erzsébet-napkor a barmokat nem fogják be, nehogy abban az évben valami kár essék bennük. Szt. Borbálakor 10—14 éves fiuk házról házra menve, az ablakok alatt a következő mondókáoan fejezik ki jókivánataikat a ház urának: „E Szt.-Borbála napja alkalmával kivánom magának, hogy mezeje gabonával, erdeje makkal, istállója csikókkal, pajtája borjukkal, ólja malacokkal, udvara majorsággal legyen tele; a háza meg kincscsel s fiatal legényekkel, kik ne sajnálják a puskát s kardot felemelni s csatába menni, katolikus vallásukért vérüket ontani ; bün e szent napon legyen elengedve, lelke pedig a más világon üdvözítve. D. a J. Krisztus 1" Borbála napján a molnárok nem veszik szivesen, ha fehérnép lép először malmukba, mert abban az évben a malomékek nem fognak tartani. Miklósnapot a molnárok ünneplik meg, kiknek, — mint általában a vízen foglalkozóknak — Szt. Miklós a védőszentjük („Branitelj od vode"). A mulatság délben, közös ebéddel kezdődik, este pedig valamely közeli, élénkebb korcsmába jönuek össze családostól, hova a malomtulajdonosokat s közelebbi jó ismerőseiket is meghívják. Enni valót maguk visznek oda; ennek elköltése után iváshoz fognak. A Dráva mellett lakó molnárok hordószámra veszik a bort s csapra ütve az asztalra helyezik, melyhez ki-ki hozzányúlhat tetszése szerint. Ha zene van, a fiatalabbak táncra perdülnek. A tánc s enyelgő tréfa mellett e mulatságokon az összetűzések sem szoktak hiányozni. Jókedvük, vitézkedési hajlamuk s mesterségük túlbecsüléséből eredő önérzetük túlcsapon gása folytán ilyenkor, legalább tüzes vita alakjában, kell valami nevezetesnek történnie. Luczanapján hajnalban kukoricamálét („kelesica") sütnek az asszonyok a maguk s házi állataik számára, hogy a dühös kutya harapását hatástalanná tegyék. Hodosán vidékén téli időben minden szombaton tollfosztás vau, melyet azonban semmi említésre méltó szokás nem kisér. A fonót meg csak kevés helyen ismerik. A disznótor néhol még fenn maradt. Erre a közelebbi rokonokat s komákat szokják összehívni. Az ételek kiállítása a lakodalmakéhoz hasonló. A mulatság főpontját a disznó farkának tréfás mondások kíséretében való kiosztása képezi. V égül a vándorpohár s társaspohár kézrőlkézre adása mellett egy-egy ékes dikció is emelkedik. Karácsonyra a lakásukat zöld ágakkal, szines papirból készült csecsebecsékkel díszítik fel. Karácsony előtti estén az asztalra egy keresztalakban készített szalmafonatot helyeznek s az igy származott négy tért különféle veteménymagvakka! , kenyérrel, gyümölcsös vakarcscsal, gyümölcscsel s répával rakják tele. Fölibök pénzt is helyeznek, hogy mindezekből a jövő évre bő mennyiséget várhassanak az Istentől. A répát borjuzásnál a tehénnel etetik meg, hogy lájdalma könnyebüljön. Az asztal alá szalmát szór a gazda, melyen karácsony első éjjelén szolgájának kell aludnia, hogy jelképezze Jézusnak szalmán való születését. Ugyanezen éjjelen a marhákat megetetik. Karácsonynap reggelén a kútba áldozatul sót hin tenek. A karácsonyi ünnepek alatt elvétve betlehemesek is járnak még néhol. A fiuk egyike kis templomalakot hordoz magával, melyben Jézus születése van apró faalakokkal megjelenítve. Ennek mutogatásából s rá vonatkozó ének zengéséből áll e szokás. Vízkeresztkor a három királyról énekelnnk (hármasával) a fiuk. Muraköz hegyvidékén s néhol — más más váltó zattal — a sík vidéken is az u. n. bilikomivás divatozik. Ezen — rendes korlátok között — szépnek mondható szokás abból áll, hogy a parasztgazda a házánál először megfordult idegent telköszönti. Elébe egy kulcsot tesz s a borral telített, mintegy fél liter nagyságú bilikom tar talmát először maga issza ki, azutáu újólag megtöltve, vendégével ürítteti ki, miközben kijelenti az illetőnek, hogy ezután bármikor joga- és szabadságában áll házába lépni. A társas összejövetelek s mulatságok alkalmával az értelmiség is gyakorolja e szokást. Itt is a házigazdát illeti az első köszöntő, A házigazda egy asztalreudezót jelöl ki, ki az első ízben megjelenő vendégeket sorban telköszönti: a férfit egy hozzá illő nővel,' a nőt pedig férfival. A hatalmas nagyságú bilikomot fenékig kell kihajtania az ünnepeltnek. Ennek megtörténtével bemeneteli jogot nyert a vendég az illető családhoz. A magyar embernek áldomás iránti előszeretete a muraköziekhez is átszivárgott s náluk — mondhatni —valósággal szenvedély lyé fejlődött. A jelentékenyebb munkák után még most is nagyban járja az áldomás, noha régi jelentőségéből már sokat veszített. Az előbbi időkben, midőn a gazda a télre való „nagy őrléshez" vitt gabonát, kalácscsal, sonkával s egy csutora borral kedveskedett a molnárnak. A takács, ha a vasznat^liaza I vitte, egy gazdag ebéd vagy vacsora várt reá áldomásul. Az aratás, cséplés bevégsése szintén áldomást kívánt. Ezek jobbára már csak — voltak. A marha, disznó eladásánál, a ház falának s tetejének elkészülte után, a kovácsok nagyobb munkája bevégzésénél azonban még miudíg megvan az áldomás. A kovácsoknál, mint tréfásan mondják, talán el seui múlik, „inert különben nem fog a tapasztás." Érdekes szokással van összekötve a háztető befejezését követő áldomás. Az egyik munkás — rendesen a parasztács — egy pintes üveg borral kezében, a ház tetejére megy s néhágy, a közelbeli lakók figyelmét felkölteni célzó, hosszú kurjongatás után elkezdi : Iszom annak a nevében, ki valakit szeret" s a papnak misézési énekét utánozva, férjhez menésre hí: „N. N. gvere férjhez ! N. N.-hez togsz menni (N. városból v. N. faluból"), s közben-közben derekasan hajtogat az üvegből. A férjhezadást többször s többekkel ismétli s végül — a hall gatók nagy mulatságára — egy egy fiatal hajadon valamely agg özvegygyei, vagy fiatal legényt egy vén banyával hoz össze, mely tréfa következtében aztán van mit hallgatnia szegény leánynak vagy legénynek egész nyáron át, főként a mezei munkáknál, a gúnyolódni szerető fiatalságtól. A muraközi nép, mint a fenti szokások időrendi leirata kapcsán említett némely babonái is kitüntetik, általában babonás természetű. Az öregebbek közül még a legértelmesebbek is rabjai a babonás vélekedéseknek. Babonáinak rendes alakjai s az ezekhez kötött erő s hatalom mértékei nagyrészt ugyanazok, melyek más köznépnél is előfordulnak. Nála is megvan a boszorkánykultusz, a haza járó lélek, a gonosz szellem, igézés, megvetés, álomfejtés stb. A soproni kereskedelmi- és iparkamara köréből, i. Francziaország és Svájcz közt f. é. junius hó 25 én megegyezés jött létre, melynél fogva az ezen két állam közt vámpolitikai tekintetben fennállott kivételesállapot f. é. augusztus hó 19 én megszűnt. Minthogy ezen naptól kezdve Svájcz részéről a legnagyobb kedvezmény a francia árukra is kiterjesztetett: ennek következtében a szerződéses államokból, tehát a monarchiából is, Svájczba bevitt áruk után a végből, hogy azok a legnagyobb kedvezmény szerint való bánás módban részesíttesenek, ezentúl származási bizonyítványok nem fognak kívántatni. Miről az érdekelt körök ezennel értesíttetnek. II. A szmirnai konzulátus jelentése szerint Szmirnába 11 a mazsolaszőlő szárításához használtatni szokott hamuzsir az ottani török hatóságok részéről vegyi összetételére nézve a jövőben szigoru vizsgálat alá fog vétetni és csak oly hamuzsir bevitele fog megengedtetni, a mely legalább 50% és-£ gfölebb 64% szénsavas kálit tartalmaz. Miről az érdekelt körök ezennel értesíttetnek. III. A cs. és kir. közös hadügyminisztei az 189(5 évben hadsereg részére szükséges különféle lábbelit (21188 pár cipőt, 3225 pár könnyű cipőt, 1001 pár rövidszárú csizmát, 2967 pár dragonyos és 651 pár huszár csizmát) a magyarországi kisiparosok utján óhajtja beszerezni. A cipők párjáért nagyság szerint frt. 4.80—5.31, a könnyű cipőkért frt. 3.53—3.84, a rövidszárú csizmákért frt. 6.54—-7.10, a dragonyos csizmákért frt. 8.51—9.10, a huszár csizmákért pedig frt. 8.63—9.27 fog fizettetni. A pályázatban minden önálló mester résztvehet, tekintet nélkül arra, hogy ipartestületi tag e vagy sem. Óvadék letétele nem szükséges. Az 50 kros bélyeggel ellátott ajáulatok 1895. évi december hó 9-én déli 12 óráig az V. hadtest pozsonyi j hadbiztosságánál nyújtandók be. Síiről az érdekelt iparosok oly megjegyzéssel érte sittetnek, hogy a szállításra vonatkozó részletes feltételek • az alulirt kamara hivatalos helyiségében a hivatalos órák alatt bármikor megtekinthetők. Sopron, 1895. évi október havában. A kerületi kereskedelmi és iparkamara. Helyi, megyei és vegyes hirek. A király adománya O felsége a király a bucsu szent-lászlói önkénytes tűzoltó egyesületnek 50 forintot adományozott magánpénztárából. Uj mágnás. A hivatalos lap október hó 27-iki száma a következő királyi kéziratot hozta: Magyar minisztertanácsom előterjesztésére taktaharkányi Harkányi Frigyesnek és törvényes utódainak a magyar bárói méltó ságot és az 1885. évi VII. törvénycikk 2 § c) pontja érttlmében ugy neki, mint törvényes fiutódainak egyszersmind az örökös főrendiházi tagság jogát adományozom s ezen bárói méltóságot és örökös főrendiházi tagsági jogot testvéröcsesére, takta harkányi Harkányi. Károlyra s annak törvényes utódaira, illetőleg fiutódaira kiterjesztem." A , Zalamegyei Gazdasági Egyesület" et az országos gazdasági egyesület a töldmívelésügyi miniszter átirata alapján megkereste véleményadásra az iránt, váljon a vám- és kereskedelmi szerződések újból való megkötésénél — tekintette! a gazdaközönség mai helyzetére — minő változtatásokat óhajtanának. Az október hó 20 án ez ügyben tartott rendkivüli közgyűlés megbízásából kiküldött bizottság javallatához képest az elnökség az országos gazdasági egyesület elnökségéhez a következő előterjesztést tette: „A „Zalamegyei Gazdasági Egyesület" óhajtja a magyar gazdasági és ipari érdekek védelmét és fejlesztésének biztosítását ; mert a vámközösség eddigi tapasztalatai ezt elérhetőnek egyáltalán nem mutatták, sőt e tekintetben a tényleg létező bajok oly mérvűek, hogy azoknak megszüntetése és orvoslása az ország anyagi létérdekének szempontjából okvetlenül és elkerülhetlenül szükséges, mely célra szükség esetén az önálló vámterület felállítása sem lenne nélkülözhető. Miért is a vámközösség fenntartását csakis oly feltételek mellett véli az egyesület a haza érdekével megegyezőleg lehetőnek, ha a megkötendő szerződéssel a hazai gabona és ipari termelés kellő értékesítése biztosíttatik." Keszthely varos képviselőtestülete október 26-án egy második városi adóügyi jegyzői állás szervezése tárgyában rendkivüli ülést tartott. A tanács javaslata ellen Lénárd Ernő képviselő felszólalt, mely után szavazással döntöttek a tárgy felett. A többség nem járult hozzá a második jegyzői állás rendszeresítéséhez, hanem kímondá, hogy a jelenlegi létszám végezze az előirt teendőket. Adomány. Barcza László csabrendeki földbirtokos a csabrendeki állami elemi népiskola szegény sorsú tanulóinak tankönyvek beszerzése céljából 25 forintot, a csabrendeki takarékpénztár ugyanerre a célra 15 forintot adományozott. Halalozas. Báró Riefel Ede, nyugalmazott cs. és kir. őrnagy és az arany érdemkereszt tulajdonosa, életének 76. évében meghalt október hó 29 én Keszthelyen. Halálával gyászt hozott a Talányi és Chernel családra. Temetése október 31-én ment végbe. Köszönetnyilvánítás. A zalaegerszegi népkonyha részére Klein Lipótné és gelsei Guttmanu Lászlóné ur hölgyek 10—10 forintot adományoztak; a nőegyle részére templomi adakozásokból befolyt 6 trt 25 kr. A kegyes edományokért hálás köszönetet mond az elnök. Áthelyezés. A m. kir. pénzügyminiszter Janis Alajos tapolczai adótisztet a sümeghi adóhivatalhoz helyezte át. A m. kir. államvasutak üzletvezetősége Miklóssy Károly s'imeghi állomás főnökét hasonló minőségben Körmendre helyezte át. Bucsúestely. Schmidt István zala-egerszegi segédlelkészuek Szombathelyre történt áthelyeztetése alkalma val tisztelői és barátai október hó 29-én este a Baross ligeti vendéglő nagytermébeu igen sikerült buesuestélyt rendeztek, amelyen mintegy hirmincan vettek részt. A bankett alkalmával Udvardy Ignác, Balaton József, dr. Hajós Ignác,Balassa Benő, Fülöp Imre méltatták érdemeit a távozónak, aki meghatva mondott köszönetet a szives figyelemért. Elismerés illeti meg Domokos vendéglőst a jó ételek- és italokért, valamint a pontos kiszolgálásért. Díszközgyűlés. A „nagy kanizsai takarékpénztár október 27-én tartotta 50 éves fenállásának jubileuma alkalmából díszközgyűlését Hertelendy Béla elnök elnök • lete alatt, aki hosszabb beszédben méltatta a nap jelen tőségét ; visszappillantást vetett az intézet múltjára ; kegyelettel emlékezett meg az alapitókról. Ezután Eben spanger Lipót alelnök hosszabb beszédben emelte ki azt a nemes intentiót, amely az intézet alapitóit és fentartóit folyton vezérelte, midőn a jótékonysági és közművelődési célok előmozdítását az intézet céljául és kötelességeül is elismerték. A pénzintézet tehát véleménye szerint ugy ünnepelheti meg legméltóbban 50 éves jubileumát, ha a jótékonyság oltárára meghozza áldozat filléreit. Indítványozta az igazgatóság megbízásából, hogy a jubileum napján a városi szegények közt 500 frt osztassék ki, 5000 frt városi árvaházi alapul tőkkésíttessék, továbbá 1000—1000 frt tétessék le s ennek kamata évenként a nagy-kanizsai fögymnasium és kereskedelmi iskola szegény és szorgalmas tanulói segélyezésére, jutalmazására fordittassék. Az indítványt a közgyűlés egyhangú lag ellogadta s ezzel a díszközgyűlés véget ért. Délben a jubileum alkalmával az „Arany Szarvas" ban 150 terítékű ebéd volt, melyen számos lelkes felköszöntőt mondottak. Egyházmegyei hir. A szombathelyi megyés püspök Slcultéty Lajos pákai segédlelkészt Zala - Egerszegre, Héling József puszta-magyaródi plébános--helyettest, Ke menes -Mihály fára, Németh Géza kemenes-mihályfai segéd lelkészt Szepetnekre, Poller József rába szent- mihályí segédlelkészt Csesztsegre helyezte át segédlelkészi minő ségben. A puszta magyaródi plébániának lelkiekben való vezetése Németh György szepetneki segédlelkészre bizatott. A zalamegyei ait. tanitöegylet központi választmánya gyűlést tartott mult hó 27-én Csáktornyán. A mult gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése után Felméri Albert elnök bemutatja a kongresszus rendező-bizottság titkárának levelét, mely szerint Zalavárraegye nemcsak, hogy külön tarthatja meg jövő évi közgyűlését a milleuium alkalmából Budapesten, hanem az általános tan testület példája arra fogja indítani a bizottságot, hogy megkeresse az ország többi egyesületeit is, hogy azok is úgy járjanak el, mint a zalaiak. Miután e szerint a közgyűlés rendes formájában lesz megtartva, a tárgy sorozot megállapításáról a választmány gondoskodik. A gyűlés tárgysorozatának élénkítésére s ünnepélyességének emelésére két páiya tételt is tüz ki a választmány, melyek között a pályázui óhajtók szabadon választhatnak. A tételek cimei : „Hazafias ünnepek rendezése a népiskolában, különös tekintettel Zalamegye elhunyt nagy téi'fiaínak emlékezetére", továbbá „A tanitó a nemzetiségi vidéken, mint a magyar állameszme terjesztője". Pályadíj 50 aranykorona. A pályázat batárideje 1896. május l je. Csak egyleti tagok pályázhatnak. Az 1895 iki me gyei közgyűlésből kifolyólag a tanítónő képezdékbe való fölvétel módosítása tárgyában a kormányhoz intézett fölterjesztés első részét, hogy a polgári leányiskolát végzett tanulóknak a felvételi vizsgálat elengedtessék, a §-ra való hivatkozással elutasította a miniszter; de a fölvételi vizsgálat idejének a tanév végére való áttételét illetőleg megígérte, hogy azt megfontolása tágyává teszi. — Vaday F. békési szerkesztő fölhívására elhatározza a választmány, hogy a Tanítók és Tanítónők ezredéves albuma számára magát csoportképben lefényképezteti ; de egyúttal fölhívja Csáktornya városának összes tan testületeit is, hajlandók volnának-e a milleniumra való tekintetbő egy csoportképben magukat megörökíttetni,