Zalamegye, 1895 (14.évfolyam, 1-26. szám)

1895-01-27 / 4. szám

XIV. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1895. január 27. 4. szám. JL Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 7 frt. Egy szám ára 70 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. BéJyegdij 30 kr. Nyilttcr potitsora 12 kr. társadalmi, közművelődési és gaziászati hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesiilet", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Svihákok és svindlerek. A régi jó magyar világ táblabírói korszakában nem ismerték ezt a két szót a magyar társasélet köreiben. Ha nagy ritkán fel-feltünt egy-egy furfangos csaló, azonnal kész volt a határozat a társas körökben. Minden ajtó bezáródott az ily egyének előtt. Rövid volt az eljárás, de hasznos ! Napjainkban oly nagy számmal járnak köztünk, hogy valóban kétségbeejtő kezd lenni szereplésük. A fővárosnak, a kis városnak, sőt még a falunak is megvan a maga svihákja és svindlere. — Egyik helyen több, a másik helyen kevesebb. Találkozunk velők majd minden társaságban. Ott van a mulatságban, gyűlésekben és mindenütt hangadó szerepre tart igényt. Tetszvágy, dicsőség-szomj, képmutatás, hazugság, ámítás, csalás, a szegény munkás iparosnak rászedése és megcsalása, valamint a minden irányban nyilvánuló adósságcsinálás és nagy lábon élés — jellemző sajátságaik. Azt hinnők első találkozás alkalmával, hogy a legnemesebb jellemfí egyénnel hozott össze bennünket a sors. Később, a keserű kiábrándulás után, veszszük észre, hogy a kép csak feste't s hogy a nagy hangú becsület alatt — nemtelen szív lakozik. Faj'ik sokféle. A közönséges, mindennapi élet arra tanít, hogy a társadalom minden osztályában s nem szerint: férfiak és nők között egyaránt találhatók. Egy darabig a társasélet felszinén úsznak ; mindenben részt vesznek ; áldozatkészségüket fitogtatják ; rangjukhoz és állásukhoz nem illő cimet használnak. Ha pénzt biznak a kezükre, azt elfecsérlik s ha valamely dologban komolyan kell számolniok, nagyon érzékenyek és lovagiasak lesznek s a párbajra hivás első feleletük ahelyett, hogy komoly és igazi becsülettel biró egyénhez illően az ellenük emelt vádakat eloszlatni igyekeznének. Mindenben a kül&őséget keresik. Ha hivatalban vannak, azt immel-ámmal teljesítik. Ha pénzük van, azt elfecsértik. Hitelre pezsgőznek, öltöznek. Egy szóval egész életük egy hosszú hitel, amelynek a vége, néha igen hamar, de sokszor meg igen későn egy nagy krach, amelynek tanúsága a társadalomra és azokra nézve lehet igen szomorú, akikkel bensőbben érintkeznek ; mert lehetetlen, hogy reájuk is ne vessen szomorú fényt az ilyen barátkozás. Hirdethetjük az erkölcs és becsület törvényeit, ha azoknak lábbal tiprását minden téren megengedjük és türelemmel nézzük! Az emberek nagy sokaságát egy szó vezeti az élet utain: az „érdek." — Történjék bármi körülötte, ha az ő „érdekeit" — nem érinti, türelemmel nézi. Ha azonban a jogosságtól kisértetve, belül lépünk az ő érdekkörén, vigyáznunk kell, hogy azt ne érintsük ; mert az addig csendes emberben föltámad a szunnyadó önérdek ördöge és mindenre képes. Az ily jellemek tűrik, sőt sokszor örömmel nézik a társadalom svindlerjeinek munkáit és az ilyen magatartás teszi lehetővé e veszedelmes fajnak az elszaporodását. A társadalom csak maga magát becsüli meg, ha e veszedelmes faját az emberiségnek minden uton módon irtja, pusztítja és lehetetlenné teszi. Szennyfolt a társadalom testén e faj sokasága és nagy számuk nagy társadalmi és erkölcsi romlottságnak a jele ! Üldözzük őket a becsület íegyerével ; mert legjobb és legbiztosabb fegyver ellenükben tettüket kérlelhetlenül a becsület Ítélőszéke elé állítani ! Óvakodjunk körükbejutni! — Társaságunkból vessük ki őket; mert igy kivánja nemcsak a magán érdek, hanem a közmorál is, amely ellen véteni nem illik, de amelynek szokásait becsületes egyének meg is tartják ! Marakőzi tanítók és növendékek megjutalmazása. Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő a következő nyilt levelet idézte a „Muraköz" szerkesztőjéhez : Tekintetes Szerkesztő Ur ! Felkérem, hogy a magyar nyelvben jeleskedő muraközi és vendvidéki tanitók és növendékek 1893—94. tanévre esedékes, most már kilencedik megjutalmazásáról szóló elszámolásomat becses lapjában közzétenni szíveskedjék. Ezen kilencedik megjutalmazásra a következő öszszegek állottak rendelkezésemre : 1. Zalavármegye törvényhatóságának adománya 300 frt, 2. Zalavármegye nemesi pénztára választmányának adománya 120 frl, 3. Dr. Mandel Pál ur adománya 1894-re 200 frt, 4. Dr. Vizlendvay József ur adománya 8 frt, 5. Tóth István ur adománya 5 frt. 6. Az időközi kamat 8 frt, összesen 641 frt. A) Zalavármegye törvényhatóságának adományából meg jutalmaztattak: Balogh Ferenc második hegykerületi áll. isk. tanító 30 frt, Danitz Sándor ráczkanizsai áll. isk. tanitó 30 frt, Herbolyi Alajos királylaki áll. isk. tanitó 30 frt, Hoffmann Ló'rincz ráczkanizsai áll. iskolai tanitó 30 frt, Horváth Gyula stridói áll. isk. igazgató 40 frt, Jeney Gusztáv csáktornyai közs. isk. igazgató 40 frt, Tóth Sándor perlaki áll. isk. igazgató 40 frt, az összes muraközi hegyvidéki állami iskolák növendékeinek 60 frt, összesen 300 frt. B) Zalavármegye nemesi pénztára választmányának 120 frt adományából rnegjutalmaztattak \ Csizmadia Károly drávaegyhá zi rk. tanító 30 frt, Gönczi Ferenc zrinyifalvi áll. isk. tanitó 30 frt, Márkus Sándor molnárii áll, isk. tanitó 30 frt, Veres János bisztnczei rk. tanitó 30 frt, összesen 120 frt. C) Dr. Mandel Pál országgyűlési képviselő urnák választó kerülete magyar nyelvben kitűnő tanitóinak és növendékeinek adott jutalma következőkép osztatott ki: Kaczun Ignác muraszerdahelyi községi isk. tanitó 30 frt, Majhen János mura-sz. mártoni rk. kántortanító 30 frt, Murkovics Ferenc alsó lendvai rk. kántortanító 30 frt, Alsó-lendvai polg. és rk. iskola növendékei 40 rt, Beliczai rk. iskola növendékei 10 frt, Bottornyai rk. isk. növendékei 10 frt, Dekanoveczi rk. isk. növendékei 12 frt, Domasineczi rk. iskola növendékei 12 frt, Mura szerdahelyi rk. iskola növendékei 12 forint, Mura szentmártoni rk. iskola növendékei 14 frt, összesen 200 frt. D)Dr. Vizlendvay József úr adományát és az időnkinti kamatot kapták a perlaki áll. elemi iskola és kisdedovoda növendékei 16 frt. E) Tóth István ur adományát kapták a többi ünnepélyes kiosztás alkalmából a stridói állami iskola növendékei 5 frt. Tehát A) alatt 300 frt, B) alatt 120 frt, C) alatt 200 frt, D) alatt 16 frt, E) alatt 5 frt, összesen 641 frt, vagyis ezen kilencedik megjutalmazás alkalmából kiosztatott összesen hatszáz negyvenegy forint. Végül megemlítem, hogy a „Muraköz" 1886. évi 43., 1888. évi 8., 1889. évi 7., 1890. évi 4. és 5., 1891. évi 7. és 18., 1892. évi 7., 1893. évi 7., 1893. évi 40. s 1894. évi mai számában foglalt elszámolásaim értelmé A „Zalamegye" tárcsa. Hervadó virág. Őszi szél zúg puszta fák közt, 'I arlott földeken. Csüggedt ágom, bús virágom, Hervadsz csöndesen. Gyönge szirmod küzd a vészszel, Oh, de félek : elenyészel S nem nyílsz már nekem. Kódból, árnyból, éjszakából lordul) csak felém : Lelkembe még van melegség iS van szivembe fény. Hideg földből, mely remegtet, Idehozlak, ide teszlek, Átültetlek én Endrödi Sándor. Mikor a férj vezeti a háztartást. — Vig beszélőke. — Ir.a: Mártonffy Imre. — Béla adhatsz-e pénzt nekem ? Marinak rongyos a cipőj'-, meg uj palatábla kell neki. Julcsának már a mult héten kijárt a bére, azonfülül a házi szükségletre is kellene. Ezeket a szavakat Erényi Béláné mosolyogva mondta ugyan, de szemében aggodalom tükröződött. — Kiállhatatlan vagy Anna a folytonos pénzzavaroddal. Hisz nem régen adtam 30 forintot. Elköltötted már? Ugy látszik, hogy az asszonyoknak mindig pénz kell ! Könnyek lopóztak Anna szemébe, félre fordulva, loppal letörülte, s búsan mondá : — Jól tudod Béla, hogy oly kiadásaim vannak, melyeket teljesítenem kell, különösen ha a háztartást rendben akarom tartani. Adj minden hónapban bizonyos összeget a konyhára, akkor nem alkalmatlankodom annyit. — Ismét ez a régi nóta 1 Nesze, most újra adok 30 forintot, s remélem, hogy beéred. Erényi Béla vette kalapját, megcsókolta nejét és hivatalba ment. Alig lépett ki a házból, a szegény feleség szobájába ment és keserű könyeket hullatott. Sértve érezte magát, mért férje pazarlással vádolta. Ez volt tehát a jutalom szorgos takarékosságáért, melylyel lehetővé tette, hogy gyermekei tisztességesen járjanak és finom konyháról gondoskodott férjének. Saját magára egy krajcárt sem forditott. üt év óta viseli azt a téli ruhát, mely rajta van. Megfestette, divatosittatta és kifoltozta, ugy, hogy férjének fel ne tűnjék, mily hiányosan van öltözve. Vásári kosarat viseltem kalap helyett, ruhafoszlányokból tákoltam össze a kendőmet és Béla mégsem látja át, hogy igaztalanul vádol, mondá magában keserűen. — Miből éljek ? Mily kellemetlen, hogy a háztartásra minden fillért külön kell kérnem, mintha az csupán nekem kellene mind. Hisz Bélának fogalma sincs arról, hogy a háztartás mennyibe kerül, ezt a terhet is a vállamra rója ? Hej akkor máskép beszélt, mikor az igénytelen Palotai Anna kisasszony voltam ! Most megváltozott volna ? Avagy a házasság arra való, hogy a férj az otthoni gondokat teljesen elvesse magától ? Béla megmondta, hogy nem gazdag, de szép hivatala van és nem fognak szükséget látni. Mégis mily sanyaruság ez az élet. Azután fölkelt a székről, megtörölte könnyes szemét és azon tűnődött, hogy miképen háritsa el az akadályokat. — Miképen jönnék ki kevesebbel ? Talán elkiildjem a szolgálót ? De ki mos és vasal azután ? A kis gyermekek sirni kezdtek, a fiatal asszony rájok nézett és átlátta, hogy a cselédet ne:n küldheti el. Mari és Ferenc iskolába járnak és nem küldhetem el őket rongyosan, azután könyv ís kell nekik. Béla múltkor finom állványórát vett, eladjam talán, mert nem illik bútorainkhoz? De Béla ezt és az ezüst névjegytartós tálcát születésnapomra ajándékozta. Nagyon szépek és igen becsesek előttem. Jó, hogy akkor nem mondtam neki, hogy keztyiire és cipőre nagyobb szükségem volna. A gyermekek elcsöndesedtek és játszadozni kezdtek. Akkor Anna elővette elefánt csontból készült és arany ironnal ellátott jegyzőkönyvét, mely szintén férje ajándéka volt ; hosszú lajstromot állított össze mindenről, ami a háztartáshoz szükséges. Cselédbér, lms, vaj, tej, liszt, burgonya, tea, csokoládé, sajt, csemegék, bor, fa, szén, világítás stb,A papír egyik oldala egészen megtelt. — „Melyiket töröljem ? Talán a csemegéket ? Béla nagyon szereti. Örömet szerzett az neki, ha vacsorához négy-öt barátját meghívhatta. Vig esték voltak ezek, de Anna jól tudta, hogy az esték mennyibe kerültek. — Kihúzta próbából a csemegéket és a bort, s összeadta az egészet, melyből aztán megtudta, hogy hat tagból álló családnak hetenként legalább is 15 frtra van szüksége, do emellett fát se birt hozatni, se a cselédbér ncui futotta ki. Azután honnan vegyen pénzt az előre nem látott kiadásokra; iskolakönyvek, a gyermekek ruházata és a saját szükséglete miből fedeződik ? Kitűnt, hogy havonkint legalább is 100 frtra rug a kiadás. Ezt az összeget nem merte kérni a férjétől. Az ő fizetése 1800 forint volt évenkint, 100 forintot könnyön adhatott volna a háztartásra. Lehet, hogy most sem adott Mai számunkhoz fol iv melléklet van csatolva. ,'r ,4YVTAJ?