Zalamegye, 1895 (14.évfolyam, 1-26. szám)

1895-06-09 / 23. szám

nyújtja az egyszerű földmives, az a legtöbb esetben ügyesen hátracsapja mindkét kezét, összeteszi a dereka fölött s valami ismert operett-áriát kezd fütyölni. N03 hát ez az a mi hatalmas domocratiánk. Ha akadna köztünk egy olyan egyén, akinek szívét, lelkét annyira áthatották a democratikus elvek, hogy élete minden pillanatában érvényesíti az egyenlőség szellemét, az megérdemelné, hogy halála után a muzeum számára preparálják s múmiává aszalt hullája fölé oda irják : „Egy őszinte democrata a XIX. század utolsó tizedéből." József főherceg vármegyénkben. A magyar nemzet minden igaz fia hálás kegyelettel és odaadó szeretettel csüng szép emlékű József nádorunknak népszerű fián, József főherceg őfönségén, a magyar honvédség főparancsnokán. Ezt a rajongó szeretetet nemcsak az a bálás kegyelet szüli, amelyet az egykori nádor drága emlékének szentelünk; hanem szüli annak tudata, hogy József főherceg Ő Fensége egész családjával együtt nemcsak érzelmeiben, cselekedeteiben vallja magát magyarnak, hanem ez a jellemvonás az egész fenséges családnak igazi büszkeségét is képezi. Ez adja magyarázatát annak a lelkesedésnek, melylyel vármegyénk három városa : Keszthely, Nagy-Kanizsa és Zala-Egerszeg — fogadta József főherceget szemleutja alkalmával. És habár mind a három helyen az ünnepélyes fogadtatás a főherceg határozott óhajára el is maradt: mégis mind három helyen talált módot a közönség a fogadtatás fényének emelésére, lelkesedésének, szeretetének nyilvánítására. Az a zúgó „éljen", ami útjában lépésről lépésre kísérte, legfényesebb tanúbizonysága volt annak az örömnek, mely a főherceg magas személyének látására a közönség szivét megdobogtatta. * * * József főherceg őfensége f. hó 3-án este 8 órakor érkezett kíséretével Keszthelyre. Megérkezésének örömére a házakat nemzeti zászlókkal díszítették fel s nagy számú közönség várakozott reá a vasútnál. Fogadására megjelent gróf Festetics Tassilló kir. főpohárnok, Svastits Benó főispán, gróf Normann őrnagy, Takács Imre járási főszolgabíró, Qötz Ferenc járásbiró, Nagy István városbíró, dr. Csanády Gusztáv gazdasági intézeti igazgató, dr. Burány Gergely főgymnásiumi igazgató, Lénárd Ernő kir. közjegyző, Keszthely város képviselő testülete stb. A vonatról leszálló főherceget gróf Festetits üdvözölte, majd gr. Normann, a helyi honvéd huszárság parancsnoka. A jelen voltak lelkes éljenei között ült gróf Festetics díszfogatára s a kastélyba bajtattak a közönség folytonos éljenzése között. Junius hó 4 én reggel a főherceg szemlét tartott a honvédhuszárlaktanyábau ; végig nézte a huszárok gya korlatait a lovardákban s végül megelégedésének adva kifejezést, visszatért a grófi kastélyba, ahol a városi küldöttség s az összes hivatalok és testületek együttes tisztelgését fogadta. A küldöttség vezetője, Svastits Benó főispán, a következő, a fenséges főherceget mélyen megindított beszéddel üdvözölte : Császári és Királyi Fenség ! Kegyelmes Urunk ! Mély hódolattal üdvözöljük Fenségedet Zalavárme qyénk területén, annak viránypontján, Keszthely városában, 'kies Balatonunk partján. Üdvözöljük a hazafiasság lelkesült örömének, a nemzeti kegyeletnek oly benső érzetével, amely vek a legékesebb szavak'is csak halvány jelzői lehetnének. Fogadja azért kegyesen Fenséges Ur! bár egyszerű szavakkal tolmácsolt, de őszinte sziveinkből fakadó üdvözletünket és azon leghőbb óhajtásunk nyilvánítását, hogy az Ég áldása kisérje minden lépten nyomon, odaadásunk melegével oszlasson el körüle minden borút és valamint minket szerencsés részeséivé tett Fenséged magas jelenlétének : úgy adja meg annak boldogító valósulását, hogy Fenségédet, kiről, mint nemzeti ereklyénk, sugárzik reánk a magyar haza igaz szeretetének ragyogó ékessége — és ezen ékességnek legméltóbb osztályosán, Fenséges Családját, a jő Isten megszámlálhatlan hosszú és boldog időkön át a legszeréncsésebben és legboldogabban éltesse. A főherceg kíséretével együtt junius 4-én este 6 óra 50 perckor indult Nagy Kanizsára. * * * József tőherceg junius 4 én este 8 óra 35 perckor ért Nagy-Kanizsára. Óriási közönség várt rá a pályaház ban. Kint volt a városi hatóság, élén Babóchay György polgármesterrel. Az éljenzés lecsillapultával először Klobu csár ezredes ezredparancsnok jelentését, majd a polgármester üdvözletét fogadta, megköszönve a szívélyes togad tatást. Az indóháztól a Koronáig, hol szállása volt, a hosszú utcát a nép elfoglalta s folyton éljenezte a főherceget. A Korona előtt az önkény tes tűzoltótestület sorakozott Knortzer főparancsnok vezetése alatt. Midőn a főparancsnok a tisztelgésre a vezényszót megadta, a főherceg leszált kocsijáról és mint az országos tűzoltószövetség védnöke, szívesen fogadta a főparancsnok jelentését, kivel kezet szorítva, lakosztályába vonult. Juniu3 5-én a honvédség kivonult a gyakorlótérre, hova 8 óra tájban követte őket József főherceg is és alapos szemlét tartott a legénység felett. A gyakorlat befejeztével a kiképzés felett megelégedésének adott ki fejezést. A főherceg 5 én délután a bécsi vonattal indult el Nagy-Kauizsáról. # * Nagy élénkség volt városunkban f. hó 6 én. A házakat nemzeti zászlók díszítették. A fehérképi utcában délután hullámzott a nép. Kivonult a népiskola, polgári fiú-, polgári leányiskola és középkereskedelmf iskola ifjúsága tantestületeik vezetése alatt és a fehérképi ut cában — a fehérképi vendéglőtől kezdve — egyik felől a leánytanulók, másik felől a fiúk képeztek sorfalat. Közben a vasúti indóháznál az egyes hivatalok, testületek gyülekeztek: a vármegye, élén Csertán Károly alispánnal, kir. törvényszék Nagy Géza elnökhelyettessel, dr. Felber Arthur kir. ügyész, kir. járásbiróság Szupits Antal kir. járásbiróval, a pénzügyigazgatóság Gernya László pénzügyigazgatóval, a városi hatóság Kovács Károly polgármesterrel, Skublics Imre kir. közjegyző, dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő, Balaton József apát plébános, dr. Haudek Ágoston z. apátíi jószágkormányzó, az izr. hitközség küldöttsége Engelsman Izrael főrabbival; kivonult az önkénytes tűzoltó csapat, az iparos ifjak egyesülete stb. József főherceg 3 óra 45 perckor érkezett meg ; kíséretében volt Svastits Benó főispán is. Riadó éljennel fogadták kiszálltakor. Báró Baillou alezredes, a helybeli huszárság parancsnoka, tette megjelentését, tnajd a főispán üdvözölte őt a vármegye székhelyén, miié a tőherceg pár szóval köszönetét nyilvánítá. Ezután a főispán a perronon megjelent küldöttségek vezetőit mutatta be a főhercegnek, aki mindegyikkel kezet fogott. A fehérképi utcán végig a jelen volt közönség folytonos éljenzése Nézd csak édes Cenci, Zenobia busul, — és rámutatott hervadó huszonnyolc éves leányára — és tudod e, kiért? Kiért ? — sápított a hallgatóság chousban, még Trajonus is. Azért a huncut, megmondjam ? . . Na, ná — — hát mért nem mondanád. Zenóbia szemérmetes mozdulatot tesz és sovány ujjait negédesen ritka fogaihoz teszi. — No mondd ki hát! . . . sürgetik Csutoránét. Azért a huncut Czérna Bendeguzért. De mama ! — szégyenkezett Zenóbia. Hallatlan 1 — jegyezte meg Cenci néni kontra basszus hangon — azért a léhűtőért, sehonnaiért, no hallja Zenóbia! . . . Zenóbiának a sós könye rápotyogott a sós kiHire. De tudja néni, tört ki Zenóbia Ben—de—gúz remekül tud muzsikálni, még a gigeili indulót is kifogástalanul játsza. Ila csak azért Zenikém (bóbia nélkül) azt az én órám is tud. Mindjárt felhúzom. Játsza a Fischerint, a Grósvardeint, meg a te gigerli marsodat. E meghatott pillanatban érkeztem én, a cicustól az elő szobában megkérdeztem : Itthon van a néni ? Igen, nagy szojáré van oda bent. Az urfiról beszélgettek az előbb. Hm ! Hát aztán mit mondtak. Azt mondták, hogy az úrfi csavargó, pedig az nem igaz, ugye ? Biztató körülmény, kopogtam. Beléptem. A lelkesedés óceánja tört felém. — Bendegúz. Az biz az testestől lelkestől. Bizonynyal vártak már szép nagysáim ! Persze vártuk, — mondiptta Cenci néni, miközben vajas kezét a számhoz tolta. En egy szaftos puszit le heltem rá. Csutoráné szólt: — Éppen most mondtuk, hogy milyen jó fiu maga. Valóban szerencsés leend az az anya, u ki önt vejének i mondhatja. (Gyöngéd célzás, a mit én természetesen nem értettem meg.) — Hallották a legújabb hírt ? — szóltam, hogy másra fordítsam a társalgást. — Halljuk, halljuk ! Mindjárt kérem, csak a cilinderemet helyezem le. Letettem cilinderemet a két szék közé, de Zenóbia 28 tavasz csintalanságával rántotta ki alólam a széket és én a legalkalmasabb stratégiai pontra ültem, a cilinderemre. Csutoránét ez annyira kihozta flegmájából, hogy kiadós tenyereit össze verte, de ekként meg a findzsa kifordult, a meleg nedű Cenci néni pincsijére ömlött, a derék öleb olyan magas „C

u ét vágott ki, hogy a magyar királyi opera talián énekesének is becsületére vált volna. A pincsi fájdalmában az etasséra ugrott, az apró mismások csörömpölve hullottak le a földre. Cenci néni leforrázott kutyucskáját siratta, én a vasalt cilinderemet sajnáltam. Előkelő drámairók irigyelhetik ezt a tablót. Végre nagy pauza után elkezdtem a hirt: Illaduicskó Aladárt ismerik e hölgyeim. Nem ? — Pedig ez ám kajászó Szent-Mihályon a nagy viveur. Ez a jó fiu beleszeretett egy csinos lánykába. Talán ismerik is ? Nem ? Az mindegy ! — Viszontszerették egymást? — Kérdezte Csutoráné. Igen f oly tatám, de nem merték egymásnak megvallani. Huszonnyolc tavasz virágának hangos sóhajtása törte meg a csöndet. Az ifjú egy alkalommal különös módon adta tudtára a leánynak, hogy szereti s kérte, hogy adjon valami jelt. Zenóbia idegesen gyűrte zsebkendőjét. — A leány — folytattam — szerelmes szivével meg adta a jelt: Borulj a vállamra kedvesem. — Bendegúz — skálázott a huszonnyolc tavasz virága — miért nem tudatta ezt velem és a — vállamra borult. Mi ez rikitott Csutoráné. A leányom? Eláiulok famóz, . . . flakont! ! ji — Bendegúz miez? —- kérdezte Cenci néni. — Ez — suttogám — az én tragédiám alapeszméje, melyet hamarabb játszottam el, semhogy gondoltam volna. között érkezett az „Arany Bárány" szállodába, ahol az első emeleten volt lakása két szobában. Ugyanitt volt elszállásolva kísérete is. Rövid pihenő után a főherceg kiséretével séta útra ment, — megtekintette a Deák szobrot, mely nagyon megnyerte a főherceg tetszését, majd a fehérképi utcán végig menve, kiment a Baross ligetbe, hol nagy sétát tett s úgy jött be szállására. Városunk igen kellemes benyomást tett a főhercegre. Junius 6 án reggel 8 órakor hajtatott ki a kaszár nyába, végig nézte a huszárok gyakorlatát, tüzetesen megvizsgált mindent s a szemle befejeztével teljes meg elégedéséuek adott kifejezést a legénység kiképzése felett. Délben a nagyteremben a főherceg ebédet adott, amelyre h-vatalosak voltak báró Vécsey főudvarmester, Say Győző altábornagy, kerületi parancsnok, gr. Schlippenbach Istyán tábornok, dandárparancsnok, Surányi ezredes, első segédtiszt, Perczel József ezredes, ezredparancsnok, báró Baillou József alezredes, Kirchknopf Gyula őrnagy, Jankovics Oszkár főhadnagy, parancsőrtiszt, — Svastits Benó főispán, Csertán Károly alispán, Gózony László vármegyei főjegyző, Balaton József apátplébános, dr. Haudek Ágoston z.-apátii jószágkormányzó, Kovács Károly polgármester, Nagy Géza törvényszéki elnökhelyettes, dr. Felber Arthur kir. ügyész, Gernya László pénzügyigazgató, dr. Huzsicska Kálmán kir. ta nácsos, tanfelügyelő. A főherceg kiséretével junius 6 án délután 2 óra 45 perckor indult el kocsin Körmendre, szemle utjának folytatására. Jegyzőkönyv. Felvétetett a kanizsai járás községi és körjegyzők egylete által 1895. évi május hó 20 án Nagy• Kanizsán mégtartott tavaszi rendes közgyűlés alkalmával. Jelen voltak: Ferenczy János kis-komáromi jegyző egyleti elnök, Kováts Gyula légrádi jegyző egyleti jegyző, Starzsinszky György galamboki jegyző egyleti pénztárnok, Grünfeld József sormási, Nagy Ferenc langvizi, Szondy László szent-balázsi jegyzők, Dénes Jenő szepetneki okleveles segédjegyző egyleti tagok, dr. Fülöp Kázmér és dr. Mayer Ferenc egyleti tb. tagok. Elnöki jelentés. A mult őszi közgyűlés óta felmerült s a járásköri egyletet érdeklő mozzanatokat magában foglaló elnöki jelentés tudomásul vétetni, s ezzel kapcsolatosan a jelen gyűlésről elmaradt s szabályszerűen igazolt Dénes Ferenc szepetneki s Dénes Béla nagy-bakónaki jegyzők távolmaradása igazoltríak kimondatni határoztatott, mig ellenben Pandúr Ferenc sárszegi, Szemző Gyula mura-kereszturi és Kugler Sándor gelsei jegyző egyleti tagok elmaradása bejelentések hiányában igazolhatók nem voltak. A mult gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése s az ezzel kapcsolatos elnöki előterjesztés, annak 4 sz. határozatára vonatkozólag. Az egész terjedelmében felolvasott jegyzőkönyv helyeslő tudomásul vétele után az egyleti elnök által felkért Grünfeld József sormási és Szondy László szent balázsi jegyző egyleti tagok által hitelesít te tett, melynek tényleges megtörténte után, a tett elnöki előterjesztés folytán a jelen voltak egyhangúlag azon kijelentést tették, hogy az 1894. évi szeptember 19-én Langvizen megtartott őszi közgyűlés alkalmával hozott 4. számú határozat az ott jelen volt egyleti tagok által egyhangúlag hozatott s egyleti elnök azzal, hogy ezen gyűlés jegyzőkönyvét a községi közlönybe leendő közzététel végett Dénes Jenő szepetneki okleveles segédjegyző egyleti tagnak lemásolás céljából átadta, ugy e gyűlés folyamán, mint már előzőleg is megbízást nyert. Egyúttal kijelentetik, hogy Dénes Jenő által a községi közlöny 40 ik számában általa előre kikért s a gyűléstől elnyert jogon közzétett jegyzőkönyv az eredeti s ma hitelesítést nyert jegyzőkönyvvel szórul szóra megegyez; azon véle kedés pedig, hogy az egyleti gyűlésekről való elmaradást az egyleti tagok igazolni nem tartoznak, téves ; — mert az erre vonatkozó kötelezettséget az alapszabályok 38. § a, de különösen a régebben hozott határozatokon alapuló gyakoilat szabja meg. Végül pedig a gyűlés egyhangúlag kimondta, miszerint a többször hivatkozott s a mult évi őszi közgyűlés jegyzőkönyvének 4. számú határozata kizárólag egyleti ügy, melyet az egylet teljesen magáénak vall s azon határozatában Pandúr Ferenc sárszegi jegyzővel, mint egyleti tag — s nem mint magánszemélylyel bánt el. Mult évi pénztári számadás megvizsgálás. Az egész terjedelmében felolvasott s okmányokkal igazolt mult évi egyleti számadás 207 frt 76 kr. bevétellel, 53 frt 70 kr. kiadással s igy 154 frt 06 kr. maradványnyal helyesnek találtatváu, egyleti pénztárnoknak a felmentvény megadatni határoztatott, Szondy László egyleti tag szakszerű felolvasása a házasság jogról. A nagy gonddal és fáradsággal szerkesztett érdekes felolvasás helyeslő tudomásul vétele után felolvasónak egyhangúlag jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott s a felolvasott munkának a „Zalamegye" s a községi közlönybe leendő közzététele határoztatott el. Az egylet tisztikar megválasztása. A volt egyleti tisztikar lemondása után a következő egyhangú választas ejtetett meg : elnök Ferenczy János, jegyző Kováts Gyula, pénztárnok Starzsinszky György; választmányi tagok : Dénes Ferenc, Grünfeld József és Dénes Béla. Az őszi közgyűlés helyének és idejének meghatáro zása. Az őszi közgyűlés helyéül Szondy László egyleti tag meghivása folytán Zala-Szt.-Balázs, idejeül szeptember hava határoztatott. Ezek után egyleti elnök ugy a megjelenést, vala mint az érdeklődést s végül a tiszti karban helyezett bizalmat melegen megköszönve, a gyűlést bezárta. Mely után a jegyzőkönyv aláirva nyomban hitelesíttetett. Kmf. Ferenczy János sk. egyleti elnök, Kováts Gyula sk. egyleti Jegyző, Grünfeld József sk. körjegyző," Szondy László sk. körjegyző.