Zalamegye, 1895 (14.évfolyam, 1-26. szám)

1895-05-05 / 18. szám

XIV. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1895. május 5. 18. szám. ii ii társadalmi, közművelődési és gaziászatí hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérraentetlen leveleket csak ismert kezektől foíradunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Néhány szó mezőgazdasági bajaink orvoslásáról. Röpirat Lévay Henriktől. A mezőgazdasági válság nyomasztó gondként nehezedik a nemzetre. Ebben a gondban osztoznak nem csak a gazdák, de mindazok, kik hazájuk sorsán aggódva, gyógyszereket keresnek a napról-napra növekedő betegség orvoslására. Ez az aggodalom s a hazaszeretetből fakadó nemes jóakarat ösztönözte közgazdaságunk tisztelt vazéralakját, Lévay Henrik főrendiházi tagot arra, hogy mezőgazdaságunk orvoslásának nagy kérdéséről nyilatkozzék s megismertessen egy fontos tervezetet, melynek megvalósítása, nézete szerint enyhítené a válságos állapotot. „Néhány szó mezőgazdasági bajaink orvoslásáról" cimil röpiratában igen érdekesen foglalkozik a napirenden levő, sok oldalról bolygatott kérdéssel. Reméljük, hogy a magyar társadalom illetékes tényezői, kiket a szerző lelkesedéssel szólít fel a vállvetett munkásságra, tömörülni fognak az okosan tervezett hitelintézet megalakítására. Lévay Henrik szerint ugyanis a magyar mezőgazdaság sorsát szivükön viselő, önzetlen s a dologhoz értő hazafiaknak az a feladatuk, hogy ki ne engedjék szolgáltatni a különben is nehéz válsággal küzdő mezőgazdaságot a spekulációnak, hanem igyekezzenek olyan intézményt létesíteni, amelynek elsőrangú, legfőbb, sőt egyedüli célja a válság kártékony következéseinek elháritása. Van rá elég példa hazánk közgazdasági történetében, hogy itt éppen azok a pénz- és kereskedelmi vállalatok sikerültek és virágzottak fel legjobban, melyeket a valódi közszükség érzetében, maga a magyar társadalom tekintélyes és vagyonos vezető eleme teremtett meg. Az első hazai takarékpénztárnál, a magyar kereskedelmi banknál, az első magyar általános biztosító társaságnál a haza legjelesebb fiai vállalkoztak a közérdekű alapításokra, melyek idővel nem remélt dús gyümölcsöket hoztak. Különösen például emliti a magyar földhitelintézet alapítását, melyre a haza kitűnő fiait az II urbériség 1848-diki radikalis megszüntetéséből | j eredő mezőgazdasági válság indította. Az intéz-|J mény egyáltalán nem kecsegtette ugyan a vállalkozókat anyagi nyereséggel, de gátot vetett a földes uri osztály teljes pusztulásának s emellett maga is, mint tisztán közérdekű gazdasági tényező, mihamar igen hatalmassá fejlődött. A mai válság nem csupán a nemesi nagyés középbirtokosokat sújtja, hanem a földmiveléssel foglalkozó összes osztályokat. Sőt hazánkban és különösen annak alföldjén, igen élesen sújtja azokat a földmiveseket is, kik maguk földbirtokkal nem rendelkeznek, mindazon által mezőgazdasági munkájokból élnek, mert hiszen hajlamaiknál és körülményeiknél fogva bánya vagy gyári munkára nem is valók. A válság mai általános főoka eléggé ismeretes és világszerte egy. A földmives legnagyobb produktuma : a gabona, az óriásán megnövekepett kinálat folytán árából tetemesen veszitett, mig ellenben a termelési költségek a fokozódó életigényekkel párhuzamosan megnövekedtek. Ily körülmények között a föld birtokosai mind sűrűbben kénytelenek a föld hitelképességét igénybe venni. Ámde a földhitel hazánkban csak egy bizonyos határig képez erőforrást a földbirtokosra s e határon túl vajmi könnyen a földbirtokos romlására vezet. A földhitelképessége ugyanis nálunk általában az egész földbirtok értékének feléig terjed. Az ezer holdas földbirtokos, ha földhitelét teljesen kimerítette, azaz ha ezer holdas birtokát immár ötszáz hold értékének megfelelő jelzálog terheli, megszűnt földje révén továbbra is hitelképesnek lenni s legföljebb még személyi hitelt élvezhet. Ha ezután bárminő körülmény vagy kalamitás szorítja is arra, hogy gazdasági érdekében hitelt vegyen igénybe, jelzálogkölcsönt sem banktól, sem földhitelintézettől többé nem kaphat. Ekkor már egyéb, veszedelmesebb kölcsönforrásokat kénytelen hajhászni s a régi kamatteher s az uj zavaros pénzmüveletek, egyesülve egy-két rossz termésű esztendővel, minden valószínűség szerint gyorsan és teljesen tönkre juttatják őt. Pedig ez a földbirtokos még földhitelének teljes kimerítése után is, földbirtoka fele értékének, vagyis — a példa mellett maradva — tehermentes 500 holdnak teljes ura. Semmikép sincs tehát megokolva az, hogy immár, mint hitelképességére nézve kimerült, eladósodott ember, tétessék ki a teljes tönkretiienés veszedelmének. A kereskedői hitelviszonyok nagyobb fejlettsége folytán, például a kereskedő hitelképességének távolról sincs ilyen ]határ szabva ; —a kereskedő passzívái messze tú haladják activáinak Ötven százalékát s azért még az illető kereskedő szűkség esetén a legrendesebb bankoknál is könnyen jut kölcsönhöz. Már pedig a kereskedővel szemben a hitel nyújtásnak soha sincs olyan biztos cenzúrája és világos ellenőrzése, mint a földbirtokossal szemben ; mert a kereskedő könyveibe a hitelező bíráló szeme nem tekinthet be, mig ellenben a földbirtokos telekkönyvi lapja előtte mindig nyitva áll. Olyan hitelintézet létesítéséről kell tehát gondoskodnunk, mely első sorban gondja alá veszi azokat a földbirtokosokat, akik a mai földhitel viszonyok között a tönkremenésnek vannak kitéve; holott még mindig reális értékek tulajdonosai s igy észszerű eszközökkel s minden kockáztatás nélkül megmenthetők. Olyan hitelintézetet kellene teremtenünk, mely vállalkozhatnék arra, hogy a földje hitelképességét kimerített földbirtokosnak úgyszólván ügyvédje, pénztárnoka és tanácsadója lesz, ázt terheitől megszabadítja, ügyeit rendezi s részére birtokának még tehermentes felerészét minden körülmények között megmenti. Lévay Henrik nézete szerint ezt a feladatot a hitelintézet csakis egyuton oldhatná meg: a jelzálogteher összegének megfelelő birtokrész megvásárlásával. A hitelintézetnek azulán szüksége volna egy klientélára, mely tőle az igy megvásárolt birtokterületeltet késedelem nélkül átveszi. Ilyen klientéla pedig van, mert a magyar mezőgazdaságai válság: másik szembeszökő tünete ö o o az, hogy a földmivelő osztály alsóbb rétegeiben A „Zalamegye" tárcája. Május. Nagyon szegény a kebel, mely nem tud örülni az első pacsirta dalának, az első virágnak. Guseck. Ugy vélem, hogy Pithagoras és Newton is poéták voltak a maguk májusán. Mert a kit szivvel alkotott a Teremtő, az a gyöngyvirág, jázmin, orgona mámoros, poétikus hangulatából ki nem vonhatja magát. I)e a mit az illatnak legbájosabb asszonanciája meg nem csinál, meg csinálja azt az a káprázatos látomány, mely jut a szemnek, az a filomélai térzene, mit a bokrok kifogyha tatlan nótáju, virgonc troubadourjai cselekesznek, a dalos madárkák, különösen ha méla, esti alkonyaton megszólalsz epedő szerelmi dalodon, kedves csalogány. Szép vagy május, szebb annál a mythologiai istennőnél, a kinek nevét hordozod. Egyik érthetetlensége a poezissel tele antik mythologiának, hogy a te fiad Maia ! a kalmárlelkü Merkúr lehetett. Te, ki a tavasz ébredésének voltál istennője, a ki csupa bűbáj és hangulat lehettél, a ki bizonynyal szebb Venusnál, mint nevelhetted fiadat a kalmárok patronusával az istenek antik köziársaságá ban ? És ha fiad igy megtagadott, bizonynyal a kedves fiadnak kezéből május elsején kivetted a mérleget és a kikelet fuvalmával poétává kényszeritetted. Nein hiszem, hogy a május szépségének bámulatra, csodálatra késztető határa alatt valami, ha öntudatlan ima is, ne jelezze a lélek löltétlen kapitulációját. Madách szerint a természet egy nagy sziv szerelmétől dobog. Es még nem láttam az irodai robotnak halállal eljegyzett betegét, a kinek arcára csodálatos melamorpUozisként ne az élet pirját föstette volna a május fuvalmn. Es Aphrodité Pandemos bizonynyal a tiszta, eszményi szerelem istennője II lesz Aphrodité Lírania, Maia kollegájának neve napjain, ebben a bűbájos májusban. * Micsoda szörnyű anachronismus hát, hogy egy pár népboldogitó fantaszta az emberiség ez egyetlen poétikus napjából ki akar fosztani és május elsejét az uj népboldogitó eszmék vérkeresztelőjévé akarják avatni. A világ rend ellen üzennek május elsején hadat, holott csak e napon száll az emberek szivébe megnyugvás és enyhiilet. Merő fenyegetésnek kell lenni a dobbal, sippal kürtölt vörös május-aak, mert nem lehetnek az emberek oly gonoszok, hogy az élet egyetlen magától derült napján fegyverkezzenek a megtorlásra. Aztán ! bölcsen megmondotta Cicero, hogy a vélemények elévülnek, de a természet szavát föntartja az Isten. Herostrates fölgyújtván az ephezusi Arthemis templomot, halállal lakolt, de a halálá val kellene meghalnia annak, aki vérrel fertőzné meg a napot, mely a poézisé. A socialis tanok mennyi természet imádót riasztanak el, hogy valami gonosz közülök a május elsejét használta fel had'zenő napnak. És beszéljen mást bárki, a vörös május soha sem lesz egy második Bertalan-éjszaka, mert annyi ekkor a hangulat, hogy nem lehet lelketlenül vért ontani. Rettenetesen eldurvul az emberiség erkölcsében, ha megteszi. * Ámbátor szép május, a dekadens áramlatok nem ismeretlenek. Líhet, hogy a te langyos hangulatodból az uj socialis áramlat ki fog zavarni, de ha e tanok a május elseje hangulatának detronizálásával ülnének győzelmi tort, nincs kétségem, hogy fog jönni egy uj rajongó kultusz, amely május elsején a poézisnak renesanszát proklamálja. lövel Balzal barna hölgye, a ki rnm<Hsz. maradj soká velünk reményeiddel, miglen őszszel szürke hiilgygyé leszesz, a ki csupán emlékezel. Vornor Liíszló. Lenni, vagy nem lenni. Szamoson volt egy távoli rokonom, János bácsi. Büszkeségét képezte 19 éves Anna lánya, kinek ábrándos és mégis tüzes kék szemei egy szép májusi éjjelre emlékeztették az embert, ha beléjük nézett; földig érő szőke haja aranyzuhatagként omlott végigtelt vállaira. No meg büszke volt János bácsi kitűnő vörös boraira, amelyekből szeretett gyakran és sokat beszedegetni. Minden berúgott embernek van valami mániája. Vannak komoly emberek, kik ilyeukor kacagnak, táncolnak, s bonvivant emberek, kik búskomorságnak adják magukat. Ismertem könnyelmű, léha embert, ki ha föU öntött, rettenetes komoly, életbevágó tervekkel foglalkozott, melyek természetesen örökké csak tervek maradtak, sőt a borgőzzel együtt nagyon szépen elpárologtak. János bácsinak a gondosan takart papucskormányon kiviil semmi baja sem volt, de ha becsudálkozott, névtelen fájdalmak kezdték gyötörni. Hazafelé mentében, mikor már „mégis mozgott a föld," szomoruan lehajtotta fejét, a pincekulcsok búsan kalinpáltak kezei közt, majd egy utcasoroknál megállván, elkezdte a t.-c. publikum előtt szavalni Sekszpir Hamlettjéből „Toby or not toby" (Lenni, vagy nem lenni.) S miután a halhatatlan angol költő nyelvén ezzel minden tudományát kimentette, magyarul folytatta: Meghalni, elszunnyadni, semmi több . . . egy áíom által elvégezni mind . . . Rendesen akadt egy könyörületes lélek, aki huzaveze tte. Egy idő óta sokat jártam János bácsihoz. Többet, mint a rokonság révén megengedhető lett volna, s nem mopdoní^ hogy e körülményre vörös borai nem lettek volna Aátíissal, de annyi tény, hogy aranyos hajú rokonom jobban vonzott Annával valamikor játszótársak voltunk. De emlékszem, hogy akkor igen fölényes modorb in bántam vele, most meg ő nem vett semmibe sem. A bácsi meglehetősen szeretett, mert ketten oly jóízűen elszomorkodtunk egy asztalnál s mondtunk egymásnak Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.